A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, 1995. évi XXXIII. tv. (továbbiakban: Szt.) 15. §-ának (2) bekezdése szerint a szolgálati és az alkalmazotti találmánnyal kapcsolatos jogok és kötelességek tekintetében szerződéssel nem lehet eltérni a törvény olyan szabályától, amely a feltaláló érdekének védelmét szolgálja.
A Szabadalmi Közlöny és Védjegy Értesítő mellékleteként megjelenő Iparjogvédelmi Szemle 2000. decemberi számában közzétételre került "Jelentés a szolgálati és alkalmazotti találmányokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatával foglalkozó munkacsoport tevékenységéről és következtetéseiről" című tanulmány, amely rövid távú kodifikációs javaslatot terjeszt elő és javasolja a fent idézett törvényi rendelkezés módosítását.
E jelentésében a munkacsoport indítványozza az Szt. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe olyan törvényi szabályozás bevezetését, amely szerint: "Felek a találmányi díjszerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. A találmányi díjszerződésben az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók."
A munkacsoport, amely további vonatkozásokban is indokoltnak tartja a szolgálati és alkalmazotti találmányokra vonatkozó egyes kérdések középtávon történő felülvizsgálatát, e fenti módosítási javaslat tekintetében indítványozza, hogy e módosítás kerüljön be az ipari minták oltalmáról szóló - várhatóan 2001. szeptember 1-jén hatályba lépő - új törvény záró rendelkezései közé.
E javaslat indítéka kitűnik a jelentés bevezető soraiból, amely szerint: a Gazdasági Minisztérium és az Oktatási Minisztérium kezdeményezte a szolgálati és alkalmazotti találmányok felülvizsgálatát, "figyelemmel azokra az észrevételekre és javaslatokra, amelyeket az egyik nemzetközi vállalat fogalmazott meg a Magyarországra vonatkozó kutatási és fejlesztési terveinek kialakítása kapcsán."
Az egyes szakmai szervezeteknek észrevételezés végett a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke és az igazságügyminiszter szakmai vitára átadta az ipari mintákra vonatkozó törvényjavaslat tervezetét. E tervezet a zárórendelkezések körében a munkacsoport-jelentésben foglaltakat meghaladóan az Szt. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezést javasolja: " Felek a találmányi díjszerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Olyan találmányi díjszerződés is köthető, amelyben a felek meghatározott, egyösszegű díjat állapítanak meg a feltalálónak a jövőben megalkotásra kerülő találmányaival kapcsolatban. A találmányi díjszerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók."
Az előterjesztés indokolása a módosító javaslattal összefüggésben utal az Iparjogvédelmi Szemle e hivatkozott számában ismertetett, a munkacsoport által készített jelentésre. Az előterjesztés utal arra is, hogy az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás miatt 2002. évre szükségessé válik az Szt. módosítása.
Figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat e kérdést -az Szt. 15. §-a (2) bekezdésének módosítását - nem a szabadalmi törvény általános módosítása keretében, hanem már ezt megelőzően, az ipari mintákról szóló törvény zárójelentései között kívánja módosítani, szükségesnek tartom e kérdés alapos megvizsgálását abból a szempontból, hogy
- e tervezett módosítás összhangban áll-e a fennálló szabályozás alapelveivel, beleilleszkedik-e a szabályozás összhangjába, nem szűnik-e meg a szabályozás koherenciája,
- továbbá áll-e fenn olyan, akár elméleti, akár gyakorlati indok, amely e kérdésnek a szabadalmi jog szabályozása általános felülvizsgálatot megelőző, rendkívüli módon történő kodifikálását szükségessé teszi.
A szabadalmi törvény a szolgálati és alkalmazotti találmányok szabályozását részben az európai jogi szabályozás és joggyakorlat fejlődésére, részben a korábbi szabályozás alapján kialakult joggyakorlat tapasztalataira építette.
Az új szabályozás tervezete helyesen rögzíti, hogy a találmányi díj szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók. Ennek törvényi deklarálása azonban nem jelent változást sem az eddigi szabályozáshoz, sem a joggyakorlathoz képest.
A korábban hatályos, 1969. évi II. tv alapján kialakult, töretlen bírói gyakorlatban soha nem volt vitás, hogy a találmányi díjszerződéseket a polgári jog alapján kell megítélni. A bíróság a találmányi díj szerződéssel összefüggő jogvitákat a szabadalmi törvény és a díjazási rendeletek által nem szabályozott kérdésekben mindig és kizárólag a Ptk. alapján bírálta el. A bírói gyakorlat a találmányi díjszerződéssel összefüggő jogvitáknak a Ptk.-hoz történő kapcsolódásával összefüggésben több ízben utalt a Ptk. 86. §-ára, amely alapján e kérdések a Ptk. szabályozási körébe esnek (Polgári Jog 1970-1995, Civilisztikai Döntvénytár 184-202. sz. alatt közzétett jogesetek, 221-257. oldal). Ebből következik, hogy nincs olyan indok, amely e deklaratív megállapítás soronkívüli - más jogszabály keretében történő - kodifikálását indokolná.
A munkacsoport jelentése szerint a Szt. 15. §-ának (2) bekezdésében foglalt, egyoldalú kogencia eltörlése - anélkül, hogy a szolgálati találmányok feltalálóinak helyzetét hátrányosabbá tenné - jobban kifejezné a szolgálati találmányokra vonatkozó szabályozás polgári jogi jellegét, illetve a Ptk. mint mögöttes jogszabály szerepét is.
Mielőtt az indokolás megállapításával kapcsolatban, amely szerint a tervezett szabályozás nem teszi a feltalálok helyzetet hátrányosabbá, álláspontomat kifejteném, rámutatok, hogy egyrészt nyitott kapukat dönget az érvelés, amikor a polgári jogi jelleg hangsúlyozottabb kifejezésre jutását kívánja előmozdítani, mivel a díjszerződések polgári jogi jellegét sem a bírói gyakorlat, sem az irodalom soha nem vitatta;
- ugyanakkor az egyoldalú kogencia a polgári jog bevett intézménye, ha nem egyenlő gazdasági erővel rendelkező felek szerződnek és a gyengébb fél védelme ezt szükségessé teszi. Erre példák:
- A biztosítási jogviszonyokra vonatkozó vegyes rendelkezések körében a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése szerint a jelen fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el.
- A fogyasztóvédelemről szóló, 1997. évi CLV. tv-nek a fogyasztási kölcsönre vonatkozó 7. §-ának (4) és (5) bekezdése szerint a fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó szabályozástól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződés semmis. A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
Az egyoldalú kogencia tehát nem ellentétes a találmányi díjszerződés polgári jogi jellegével.
A szolgálati találmányokra vonatkozó jogviszonyok esetében az egyoldalú kogencia - nem csak a díjszerződés, hanem a jogviszony egyéb vonatkozásai tekintetében is - jelentős szerepet tölt be, figyelemmel a jogviszony jogi természetére és keletkezési körülményeire.
A szolgálati és alkalmazotti találmányok a munkaviszony keretében, annak talaján jönnek létre. A munkavállaló feltaláló feladata lehet ugyan a találmány tárgykörébe eső megoldás kidolgozása, azonban a munkaviszonyon belül e tevékenységével összefüggésben nem terheli eredménykötelezettség a tekintetben, hogy találmányi szintű, szabadalmazható megoldást hozzon létre. Amennyiben tehát a munkavállaló kutatási-fejlesztési tevékenysége nem vezet szabadalmazható találmány létrejöttéhez, ez nem értékelhető egyrészt a munkaköréből eredő kötelessége megszegésének, másrészt a munkabér és a munkaviszonyon belüli juttatás ellenében ilyen mértékű eredmény kötelezettsége nincs.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
