A román Alkotmánybíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében kérdéseket intézett az Európai Unió Bíróságához egy, az azonos neműek házasságának elismerése tárgyában folyó eljárásban. Tekintettel az ügy igencsak érzékeny, a társadalmat megosztó tárgyára, az egyes jogi álláspontok felértékelődnek, és érzékelhetővé válik egy korábban inkább latens módon jelentkező szemléletkülönbség az alkotmányos identitással összefüggésben. Mindez túlmutat a konkrét eset keretein, és újabb kérdéseket vet fel a romániai Alkotmánybíróság szerepéről, saját szerepfelfogásáról. Újraéledhet az aktivizmus vs. textualizmus korántsem lezárt vitája, és ismét előtérbe kerülhet az alkotmányos identitás kérdésköre is.
Kulcsszavak: Coman-ügy, azonos neműek házassága, magánélethez való jog, aktivizmus, textualizmus.
A közelmúltban, elsősorban, a jogászi köztudatban, Coman-ügyként (Coman/Hamilton Ítélet[1], valamint a Coman Határozat révén[2]) ismertté vált, vagy inkább elhíresült jogesetet, a magyar szakmai és a szélesebb közvélemény számára is, alapos részletességgel és igényes tudományossággal, de egyben közérthetően, Sulyok Márton tanulmánya mutatta be.[3]
A tanulmányom címében megfogalmazott utalás Sulyok Márton írására, nem polemikus jellegű vagy indíttatású, hanem a kiegészítésnek azon szándéka által vezérelt, mely nem is annyira az Alkotmánybíróság által hozott határozatra vonatkozik (hiszen ennek elemzése részletes és teljes) hanem két különvélemény ismertetésére, melyek teljesen más megvilágításba helyezik az ügyet és annak jogi megítélését.
Természetesen a különvélemények is, csak az Alkotmánybíróság határozata tükrében kapnak értelmet, relevanciát, ha nem is a joghatás szempontjából, melyet nem fejthetnek ki, hanem a teljesen más megközelítés és következtetések szempontjából, ezáltal rendkívül tanulságosak lehetnek az ügy keretein túlmenően is.
A rend kedvéért, mintegy összefoglalóan és összegzően ismertetném az esetet. A román állampolgárságú R. A Coman, Belgiumban, (2010-ben) törvényesen házasságot köt a vele azonos nemű R. C. Hamilton, amerikai állampolgárral.
R. A Coman, azzal a kéréssel fordult a brüsszeli román nagykövetséghez, hogy átírják belga házassági igazolványukat, a román anyakönyvi okiratok nyilvántartójába. A kérésre válaszolva a nagykövetség jegyzőkönyvben megállapítja és közli, hogy a kérés nem bírálható el kedvezően, mert a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 277. cikke (2) bekezdése szerint "Az azonos nemű román állampolgárok vagy külföldi állampolgárok között külföldön megkötött vagy szerződött házasságok Romániában nincsenek elismerve."[4] A román külügyminisztérium megerősítette, hogy a konzuli feladatokat ellátó diplomata helyes döntést hozott és ez törvényesen is megalapozott.
Ezek után egy idő múlva a "házastársak" úgy döntöttek, hogy Romániában kívánnak élni, kéréssel fordultak a román Bevándorlási Hivatalhoz, (2012-ben) hogy mi a teendő, milyen eljárást kell követni, illetve, milyen feltételeknek kell megfelelni, ahhoz hogy az
- 2/3 -
amerikai állampolgárságú házastárs a szabad mozgás jogának gyakorlása keretében ideiglenes tartózkodási engedélyét meghosszabbítsa családegyesítés címén, különösen a 2004/38/CE Uniós Irányelv[5] alkalmazása tükrében.
A Bevándorlási Hivatal tájékoztatva az érintetteket közölte velük, hogy a román jogszabályok alapján családegyesítés címén nem hagyható jóvá a három hónapnál hosszabb tartózkodási jog.
Ezen válasz alapján a Coman/Hamilton házaspár felperesként, pert indított (2016-ban) a Belügyminisztérium és az alárendeltségébe tartozó Bevándorlási Hivatal ellen, diszkriminációs eljárás miatt. Ezen perben pedig szintén a felperesek alkotmányossági kifogást kértek, ennek következtében került az ügy az Alkotmánybíróság elé.
Utólagos (a posteriori) normakontroll keretében az Alkotmánybíróság elé került egy olyan megkeresés, amit R. A. Coman, R. C. Hamilton és az Accept Egyesület (szexuális kisebbségek jogait védő civil szervezet) egy, a Bukarest 5. kerületi bírósága előtt zajló perük során, felperesi minőségükben fogalmaztak meg, melyben azt kérik, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze az alperes Bevándorlási Hivatalt és Belügyminisztériumot, hogy azonnali hatállyal szüntessék meg a szexuális irányultsági alapú diszkriminációt, amit alkalmaznak Coman és házastársa Hamilton irányában az EU-ban történő szabad mozgás jogának gyakorlása vonatkozásában.
A kereset szerzői azt állítják, hogy az azonos nemű személyek között, törvényesen, külföldön (Belgiumban) megkötött házasság el nem ismerése az intim, a családi és a magánélethez való jog megsértését jelenti, és szexuális irányultság alapján történő diszkriminációt eredményez. Romániába költözésük szándéka nem változtathatja meg sem az intim és családi életükre vonatkozó ténybeli realitásokat, mint ahogyan, Belgiumban, törvényesen megkötött házasságuk jogi tényét sem.
A Bevándorlási Hivatal diszkriminációs tevékenysége szerintük abban állt, hogy az egyébként amerikai állampolgárságú Hamiltonnak, elutasították az ideiglenes, három hónapos tartózkodási engedély meghosszabbítását, melyet családegyesítés címén kértek a Ptk. 277. cikk (4) bekezdése alapján, mely előírja, hogy "Az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség tagállamai állampolgárainak Románia területén való szabad mozgására vonatkozó törvényi rendelkezései alkalmazandók maradnak." A családegyesítés tényállása azonban nem valósítható meg a hatályos jogszabályok és különösen az idegenrendészeti törvény alapján, a fent említett címen, a tartózkodási engedély pedig nem hosszabbítható meg - indokolta a Bevándorlási Hivatal az elutasítást. Ugyanakkor a Hivatal közölte, hogy természetesen, ha más törvényes feltételeknek megfelelő indok alapján kéri, akkor megkaphatja a tartózkodási engedély meghosszabbítását.
Mindezek okán Coman és Hamilton valamint az Accept Egyesület az illetékes fővárosi kerületi bírósághoz fordult, majd a per során alkotmányossági kifogással életek, kérve az Alkotmánybíróságot hogy vizsgálja meg, a Ptk. 277-es cikkének (2) és (4) bekezdé-seit, melyek, szerintük alkotmányellenesek.
Az Alkotmánybíróság behatárolva, és meghatározva az ügy kereteit megállapítva, hogy ez kizárólag az azonos nemű EU-s állampolgár és egy harmadik ország állampolgára között, törvényesen kötött házasság jogkövetkezményeinek az elismerésére vonatkozik, a családi élethez való jog, valamint a szabad mozgás jogának a viszonylatában, a szexuális irányultság alapján történő diszkrimináció tilalma vonatkozásában.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 8. cikkének, valamint az EU Alapjogi Chartája (Charta) 7. cikkének rendelkezései, mely pozitív kötelezettségeket fogalmaznak meg a homoszexuális párok törvényes elismerése és jogi védelme vonatkozásában, egyébként összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) joggyakorlatával, Románia semmilyen hivatalos és jogi formáját az azonos nemű párkapcsolatok elismerésének nem biztosítja. Ezzel pedig olyan tagállamok sorában foglal helyet, mint Bulgária, Lettország, Litvánia, Lengyelország vagy Szlovákia. Az Alkotmánybíróság összehasonlító jogi elemzést végezve megállapította, hogy 13 uniós tagállam[6] törvényben ismeri el az azonos neműek házasságát, további kilenc ország az azonos neműek regisztrált polgári jogi jellegű, partneri kapcsolatát (nem tévesztendő össze a házassággal).[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
