A tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesülési folyamataihoz kapcsolódóan a felelősségi rendelkezések kollíziója abban az esetben jelenik meg, ha a szervezeti változásban betéti részvénytársaság is érintett. Ez a társasági forma Magyarország, Ausztria és Csehország esetében csak külföldi jogelődként, a vizsgált tagállamok relációjában román vagy bolgár társaságként jelenhet meg. Romániában ezzel szemben hazai és bolgár jogelőd betéti részvénytársaság is részt vehet a fúzióban, de az egyesülés olyan formában is megvalósulhat, melynek eredményeképpen a jogutód román társaság ölti magára a betéti részvénytársaság formáját. Ez a megállapítás Bulgária esetében is igaz, mind a nemzeti, mind pedig román jogelőd betéti részvénytársaság, illetve a bolgár jog hatálya alá tartozó ilyen társasági formában működő jogutód megjelenhet a szervezeti változás keretein belül.
A mögöttes tagi felelősségben bekövetkező módosulás szervesen összefügg a fentiekben kifejtettekkel, azaz, hogy az adott tagállam vonatkozásában a betéti részvénytársaság milyen pozícióban jelenhet meg a fúzióban. Ha az adott tagország szemszögéből nézve a határokon belülre irányuló egyesülési folyamatot tekintjük a közös viszonyítási pontunknak, akkor ez Magyarország, Ausztria és Csehország esetében a korábbi korlátlan felelősségű tag vonatkozásában (amennyiben tagja lesz a jogutódnak is) mindig a helytállási rendelkezések enyhüléséhez vezet, míg Románia és Bulgária relációjában a megtérítési kötelezettség mérséklődésével, de szigorodásával is párosulhat.
Tekintettel arra, hogy a mögöttes tagi felelősségben bekövetkező változásokra vonatkozóan a tagállamok nem tartalmaznak az átalakuláshoz kapcsolódóan egységes előírásokat, a betéti részvénytársaságok részvételével zajló határon átnyúló egyesülési folyamatokban is felmerül az alkalmazandó jog problematikája abban az esetben, ha a tag nem válik meg a társaságtól, hanem a jogutódban is tagsági jogviszonyt létesít. Tekintettel arra, hogy a fúzió több tagállam területét érintő jellege miatt több gazdasági társaság személyes jogának az alkalmazhatósága jelenik meg a jogelődi, illetve a jogutódi oldalon, vizsgálnunk kell azt, hogy a felelősségi rendelkezésekben beálló változásokra mely társaság, a jogelőd vagy a jogutód gazdasági társaság személyes joga által meghatározott követelményeket tartjuk irányadónak. A problémafelvetés az igényérvényesítés jogcíme, valamint az osztrák szabályozás speciális megoldása miatt jelentős. Abban az esetben, ha a jogelőd államának a jogát alkalmazzuk (ez a vizsgált országok vonatkozásában Románia vagy Bulgária lehet), akkor a korábbi korlátlan tagi felelősség időbeli korlátok között akkor is továbbhat, ha a tag az osztrák honossággal rendelkező jogutód tagjává válik, és az egyesülés formájától függően a jogelőd megszűnik, törlésre kerül a cégjegyzékből. Másik oldalról azonban, ha a kérdéskör megoldására a jogutód személyes jogát tekintjük irányadónak a fúziót követően fennálló tagsági jogviszonyra tekintettel, akkor az osztrák szabályozás alapján nem marad fenn a korábbi korlátlan tagi felelősség a jogelőd tartozásaiért, mert Ausztriában az egyesülés csak a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok számára áll nyitva, ahol a szervezeti változás folyamatában nem következhet be módosulás a felelősségi rezsimben. A többi tagállam vonatkozásában a kollízió az igényérvényesítés jogalapját, a felhívható jogszabályi rendelkezések körét érinti arra tekintettel, hogy a jogutódban is részt vevő tag vonatkozásában a helytállási kötelezettségben beálló változásokra a tagállamok az átalakulás normaanyagát vagy az egyes társasági formákra, illetve a társaságok megszűnésére irányadó szabályokat rendelik alkalmazni.
Az alkalmazandó jog vonatkozásában hasonlóan a határon átnyúló szétválásokhoz a mögöttes tagi felelősséggel összefüggésben sem találunk kapcsolóelvet az uniós színtéren és a tagállamok nemzetközi magánjogi szabályaiban. Abban az esetben, ha a tag a jogutód gazdasági társaságban is részt vesz, és a szervezeti struktúraváltás következtében helytállási kötelezettségére vonatkozóan változás áll be, azt kell vizsgálnunk, hogy a tényállás szempontjából a jogilag releváns tény beállásának az időpontjában a tag felelősségét a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért mely tagállam joga szerint kell elbírálni. A határon átnyúló egyesülési folyamatokban a jogilag releváns tényünk az átalakulás bejegyzésének az időpontja lesz; ebben az időpontban (illetve ezt megelőzően) a tag helytállási kötelezettségét a jogelőd állama határozza meg.[1] Ebből fakadóan a jogelőd államának a joga (mintegy kapcsolóelvként is megjelenve) a mögöttes tagi felelősség vonatkozásában minden esetben tovább fog hatni a jogelőd tartozásaiért fennálló helytállási kötelezettség elbírálása során. A tag mögöttes felelőssége - szemben a szétválásnál említettek szerint a jogutód gazdasági társaságok helytállási kötelezettségével - nem konfrontálódik az új jogalany létrehozásának és keletkezésének a problematikájával, kollíziójával. A fentiekben említett példában tehát a román jog rendelkezéseinek kell elsőbbséget en-
3/4
gedni az osztrák szabályozásban említett joghézaggal és a felelősség hiányával szemben. Ez a megoldás a gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnéséhez kapcsolódó nemzetközi magánjogi szabályok analóg alkalmazásával is alátámasztható: amennyiben a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a tag megszűnés utáni felelősségére a továbbiakban is fennmarad és érvényesül a társaság személyes joga.
A jogelőd személyes jogának a kapcsolóelve azokban az esetekben is irányt mutat a jogalkalmazó számára, ha nem enyhülés, hanem szigorodás következik be a felelősségi rendelkezésekben, azaz a tag az egyesülést megelőzően nem felelt a társasági vagyon által nem fedezett tartozásokért, míg a fúziót követően pedig a betéti részvénytársaság beltagjaként korlátlan megtérítési kötelezettséggel tartozik az ilyen követelésekért. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a jogutód ölti magára a betéti részvénytársaság formáját, így a jogelőd gazdasági társaság bármely vizsgált tagállamból származhat. A felelősségi rendelkezések szigorodását a belső jogok szintén nem egységesen rendezik:
1. Magyarország: Nem találunk törvényi rendelkezést arra nézve, hogy hogyan alakul a tagok felelőssége és a helytállási kötelezettség sorrendje abban az esetben, ha egy korlátolt felelősségű gazdasági társaság korlátlan tagi felelősségű gazdasági társasággá alakul át. Főszabály szerint a jogelőd gazdasági társaság vagyona által nem fedezett tartozásokért elsődlegesen a jogutód köteles helytállni. Jelen esetben a jogutód egy korlátlan tagi felelősségű gazdasági társaság (a betéti részvénytársaság annak beltagjának a vonatkozásában), amelynek tagjait a társasági vagyon által nem fedezett tartozásokért mögöttesen, korlátlanul és egyetemlegesen terheli a helytállási kötelezettség. Emellett azonban az átalakulásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében, amennyiben a jogutód vagyona nem fedezi a jogelőd tartozásait, akkor a jogelőd volt tagjai kötelesek azokat megtéríteni. Jogalkotói állásfoglalás hiányában azonban nem dönthető el megnyugtatóan, hogy a sorrendiséget tekintve a jogutód gazdasági társaságra vonatkozó általános szabályok szerint először annak tagjaira terheljük-e a helytállási kötelezettséget a jogelőd tartozásaiért, vagy az átalakulás szabályainak megfelelően, azokat lex specialisnak tekintve, a jogelőd volt tagjainak a megtérítési kötelezettségét állapítjuk meg.
2. Ausztria: Az osztrák szabályozásban a felelősség szigorodásának sincs megfeleltethető belső jogi párja a helytállási kötelezettséget megalapozó rendelkezésekben, hiszen az osztrák szabályozás az egyesülés lehetőségét csak a tőkeegyesítő gazdasági társaságok számára biztosítja, ahol a mögöttes tagi felelősségben változás nem következhet be. A felelősségi rezsim szigorodása csak az átalakulás keretein belül jelentkezhet abban az esetben, ha a tőkeegyesítő társaság vagyona a többségi tagra (közkereseti társaságra vagy betéti társaságra) vagy egy újonnan létrehozott személyegyesítő társaságra kerül átruházásra. Ebben az esetben a hitelezők védelmét a helytállási kötelezettséget rendező normák hiányában a tőkevédelmi előírások korábbi fenntartása és a tőke megtartásának a követelménye biztosítja.
3. Csehország: A betéti társaságra irányadó szabályanyag alkalmazási kötelezettségéből fakadóan a tagi felelősség változására a czUmwG 84. §-ának a rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. Ennek keretében, ha a tag korábbi korlátozott felelőssége az átalakulás következtében korlátlanná válik, akkor a többi korlátlanul felelős taggal egyetemlegesen köteles a jogelőd tartozásának a kiegyenlítésére; korábbi felelősségének a hiányára hivatkozva azonban belső jogviszonyban kérheti a ráeső rész megtérítését, így a szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt a korábban korlátozottan felelős tag és a többi tag érdekei, valamint a hitelezői igények között.
4. Románia: A román szabályozásban nem találunk kifejezett rendelkezést a felelősségi szabályokban bekövetkező hátrányos változásokra vonatkozóan, így ennek megítélésére a gazdasági társasági formák általános szabályai az irányadóak.
5. Bulgária: A magyar szabályozás hiányosságaival ellentétben a bHG 263l cikkének (2) bekezdése kifejezett rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a korlátlan tagi felelősségű gazdasági társaságok esetén a tagot terhelő helytállási kötelezettség megállapításánál az átalakulás speciális rendelkezései kell, hogy elsőbbséget élvezzenek feloldva ezzel az átalakulás felelősségi szabályai és az adott gazdasági társasági formációra irányadó rendelkezések kollízióját, valamint kizárva azt, hogy a tag jogutódban keletkezett korlátlan helytállási kötelezettsége fennálljon a jogelőd tartozásaiért. ■
JEGYZETEK
[1] Eckert: i. m. 802. p.
Visszaugrás
