https://doi.org/10.59851/mj.72.04.8
Az Európai Unió Bíróságának döntése a "gyártó" fogalmának tág értelmezését és kiterjesztését hangsúlyozza. Az ítélet alapján a hibás termék szállítóját is olyan személynek kell tekinteni, aki a vonatkozó irányelv rendelkezései alapján "önmagát a termék gyártójaként adja meg" abban az esetben, ha ténylegesen nem maga a szállító tüntette fel a terméken a saját nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését, viszont a gyártó által a terméken elhelyezett védjegy egybeesik a szállító nevével vagy e név megkülönböztető elemével és a gyártó nevével.
Jogeset száma: Ford Italia-ügyben hozott, 2024. december 19-i C-157/23 sz. ítélet
Kulcsszavak: a hibás termékekért való felelősség; a gyártó fogalma; terméken elhelyezett védjegy; szállító; a fogyasztók védelme
The decision of the Court of Justice of the European Union emphasizes the broad interpretation and extension of the concept of a "manufacturer." According to the ruling, the supplier of a defective product must also be considered a person who "presents themselves as the manufacturer of the product" under the relevant directive, even if the supplier did not actually place their own name, trademark, or other distinguishing mark on the product. This applies if the trademark affixed to the product by the manufacturer coincides with the supplier's name or a distinguishing element of it, as well as with the manufacturer's name.
Keywords: liability for defective products; definition of manufacturer; trademark on the product; supplier; consumer protection
A Corte Suprema di Cassazione (semmítőszék, Olaszország) 2023. március 13-án előzetes döntéshozatali kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB) egy olyan ügyben, amely egy olaszországi közúti baleset során hibásnak bizonyult termékért való felelősség kérdését érinti.
Az alapeljárásban a jogkérdés az volt, hogy a hibás termékért való felelősségre vonatkozó, 1985. július 25-i 85/374 tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 3. cikke szerinti hibás termékért való felelősség a jármű gyártójával (Ford WAG, Németország) vagy a szállítójával (Ford Italia SpA) szemben érvényesíthető-e, mivel a bal-
- 267/268 -
eset során a Ford márkájú gépjárműnek az egyik légzsákja nem működött megfelelően.
Az alapügy felperese, ZP, 2001-ben vásárolta meg Ford Mondeo gépkocsiját egy olaszországi székhelyű Ford márkakereskedőtől, a Stracciari társaságtól. A járművet a Ford WAG gyártotta Németországban, és a Ford Italia mint Közösségen belüli importőr szállította a márkakereskedőhöz Olaszországba. A gépkocsi gyártója (Ford WAG) és a szállítója (Ford Italia) egy vállalatcsoport tagjai.
A közúti baleset után - amelynek során az autó légzsákja nem nyílt ki - a jármű tulajdonosa 2004. január 8-án kártérítési keresetet nyújtott be a Stracciari és a Ford Italia ellen.
A fogyasztó az Irányelvben előírtak szerint keresetet indíthat a hibás termék által okozott kár megtérítése érdekében, főszabályként (1. cikk) a gyártó ellen. Ezen túlmenően az Irányelv 3. cikk (2) és (3) bekezdése azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a gyártó személye mellett vagy helyett más is gyártóként felelhet, így a termék gyártásában és forgalomba hozatalában részt vevők közül azokat jelöli meg, akiket adott esetben szintén terhelhet az ezen irányelvben meghatározott felelősség.
A Ford Italia a mentesülése érdekében megnevezte az autó gyártójaként a Ford WAG-ot, és úgy érvelt, hogy szállítóként ő nem lehet felelős a jármű hibájáért, továbbá a gyártó megjelölésével mentesül a felelősség alól. A Ford Italia arra is hivatkozott, hogy a gépjármű értékesítési számláján feltüntette, hogy a Ford WAG volt annak gyártója, így a jelen ügyben a Ford Italia semmiképpen sem tekinthető gyártónak. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére a Ford Italia szerződésen kívüli felelősségét állapította meg a hibás termék által okozott kárért. Ennek oka pedig az volt, hogy az Irányelvet átültető olasz rendelet szerint perbe is kell vonni a gyártót, annak megnevezése nem elegendő.
A meghozott ítélettel szemben a Ford Italia fellebbezett, azt állította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a gyártó perbe vonása a Ford Italia kötelezettsége lett volna azáltal, hogy kérelmezi annak eljárásba való bevonását, a saját felelőssége alóli mentesülés érdekében. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság ultra petita ítéletet hozott, mivel ítéletet hirdetett a Ford Italia mint az érintett jármű szállítója ellen, holott ZP azt kérte, hogy a bíróság a Ford Italiát mint a jármű gyártóját marasztalja el.
A 2018. december 21-i ítéletével a Corte d'Appello di Bologna (bolognai fellebbviteli bíróság) azzal az indokkal utasította el a fellebbezést, hogy jelen ügyben a szállító helyzetét "a perbe nem vont gyártóéhoz hasonlónak kell tekinteni", így a felelősség is azonosan terheli. A Ford Italia nem vonta perbe a Ford WAG-ot, így nem kérhette, hogy az Irányelv 3. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján bocsássák el a perből.
A Ford Italia felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú ítélettel szemben a később előzetes döntéshozatali kérelmet előterjesztő bíróság, a Corte Suprema di Cassazione előtt.
A felülvizsgálati kérelem alátámasztása érdekében a Ford Italia kifogásolta a semmítőszék egy másik ügyben elfogadott megoldását, amely alapján a Ford WAG mint gyártó felelősségét kiterjesztették a Ford Italiára.
Az ügyben a bíróság előzetes döntéshozatali kérelmében a következő kérdést terjesztette elő:
"Összeegyeztethető-e a 85/374/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével - ha pedig nem, miért nem egyeztethető össze - az olyan értelmezés, amely pusztán azon okból, hogy a szállító neve, védjegye vagy más megkülönböztető jelzése egészben vagy részben egybeesik a gyártóéval, a gyártó felelősségét akkor is kiterjeszti a szállítóra, ha az a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken ténylegesen nem tüntette fel?"
A feltett kérdés az Irányelv 3. cikke (1) bekezdése második tagmondatának értelmezésére összpontosít. Az előterjesztő bíróság különösen azt kívánta tisztázni, hogy felelősségre vonható-e egy olyan szállító, amely az adott terméken sem a nevét, sem a védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését fizikailag nem tüntette fel, de az azonosító adatai részben vagy egészben megegyeznek a gyártóéval. Vagyis a gyártó felelősségének a szállítóra való kiterjesztése korlátozott-e, és csak abban az esetben elfogadható, ha a szállító aktív magatartásával annak érdekében tünteti fel védjegyét, hogy saját és a gyártó kilétének összetéveszthetőségét kihasználja; vagy pedig ez a kiterjesztés akkor is alkalmazható, ha az azonosító adataik egyszerűen egybeesnek,[1] és a Ford védjegyet már a gyártás során elhelyezték a terméken.[2]
Így az EUB azt vizsgálta, hogy elegendő-e önmagában az a tény, hogy egy védjegy egyben a gyártó és a forgalmazó nevének egyik megkülönböztető eleme is, ahhoz, hogy a forgalmazót az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint "önmagát a termék gyártójaként megadó" személynek lehessen tekinteni.[3]
Az EUB ítélete szerint az Irányelv 1. és 3. cikkéből megállapíthatóak a személyek, akikkel szemben a fogyasztó keresetet indíthat. Mivel az Irányelv teljes harmonizációra törekszik az itt szabályozott kérdésekben, az 1. és 3. cikkben említett személyek körét kimerítőnek kell tekinteni.
Az Irányelv 1. cikke kimondja, hogy a termék hibája által okozott kárért a termék gyártója felel. A 3. cikk (1) bekezdése pedig megadja a "gyártó" fogalmát:
"A gyártó a végtermék, az alapanyag, a résztermék előállítója, valamint az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével."
A (2) bekezdés szerint - a gyártó felelősségének sérelme nélkül - minden személyt, aki üzleti tevékenysége körében eladás, bérlet, lízing vagy az értékesítés bármely formája céljából terméket a Közösségbe importál, gyártónak kell tekinteni, és gyártóként felel.
A 3. cikk (3) bekezdése viszont azt is rögzíti, hogy ha a gyártó nem megállapítható, és a szállító sem nevezi meg, akkor a termék szállítóját kell gyártónak tekinteni.
- 268/269 -
Az 5. cikk szerint, ha a fentiek alapján többen felelősek ugyanazért a kárért, akkor a felelősség egyetemleges.
Az 1. cikkben - az uniós jogalkotó döntése szerint - főszabályként a gyártót terheli a hibás termékei által okozott károkért való felelősség. A 3. cikk azokat jelöli meg a termék gyártásának és forgalomba hozatalának résztvevői közül, akiket adott esetben mint gyártónak tekintendő személyeket terhelhet az ezen irányelvben meghatározott felelősség. De ebből az is következik, hogy nem szükséges "a magát gyártóként megadó személynek" a termék gyártási folyamatában valódi részvétele ahhoz, hogy az Irányelv rendelkezése értelmében vett "gyártónak" lehessen minősíteni.[4]
Az ítélet elkülönítetten kezel két esetet: egyrészt azt, amikor szállító a terméken feltüntetett jelzést és a saját cégneve közötti azonosságot úgy használja ki, hogy ezáltal a fogyasztó számára a termék minőségéért felelős személyként tűnjön fel, és így a fogyasztóban olyan jellegű bizalmat keltsen, mintha a terméket maga a gyártó értékesítené számára.[5] Megkülönbözteti ettől azt az esetet, amikor a szállító a védjegyek egybeesése ellenére nem törekszik arra, hogy "gyártói látszatot" keltsen. Az első esetben a szállító mindenképpen gyártóként felel.
Az EUB ítéletében emlékeztet arra, hogy az uniós jogi rendelkezések vizsgálatakor nem elegendő azok szövegét értelmezni, hanem azok kontextusát és a szabályozás célkitűzéseit is figyelembe kell venni.
Az ítélet hangsúlyozza, hogy az Irányelv negyedik és ötödik preambulumbekezdése szerint a fogyasztók védelme megköveteli, hogy az összes gyártóra, a gyártási folyamatokban részt vevőkre és importőrökre is kiterjesszék a felelősséget a hibás termékekkel kapcsolatban.
Így az Irányelv negyedik és ötödik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkből kiolvasható, hogy az uniós jogalkotó a "gyártó" fogalmának tág értelmezését fogadta el a fogyasztó védelme érdekében.
Ez alapján az a fogalom, hogy "aki önmagát a termék gyártójaként adja meg" nem szorítkozhat kifejezetten csak arra a személyre, aki ténylegesen feltünteti a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését az adott terméken.[6]
A szűkebb értelmezéssel a "gyártó" fogalmának hatálya is szűkülne, veszélyeztetve ezáltal a fogyasztók védelmét.
Így jelen ügyben azt a megállapítást hozta az EUB, hogy a termék szállítója "önmagát a termék gyártójaként adja meg" abban az esetben is, ha az általa szállított termék gyártójának neve vagy megkülönböztető eleme egybeesik egyrészt a saját nevével, másrészt a terméken a gyártó által feltüntetett névvel, védjeggyel vagy más megkülönböztető jelzéssel.
Így a szállító is gyártóként felel, még abban az esetben is, ha ténylegesen nem a szállító tüntette fel a terméken a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését.
Az EUB által hozott ítélet erősíti a fogyasztók helyzetét, azzal, hogy az Irányelvben foglaltakat akként értelmezte, hogy fogyasztók a kár megtérítését közvetlenül a szállítótól is követelhetik, ha neve megegyezik a gyártó által a terméken elhelyezett védjeggyel, még akkor is, ha a szállító maga ténylegesen nem tüntette fel a nevét a terméken. ■
JEGYZETEK
[1] Az ítélet 29. pontja.
[2] Az ítélet 38. pontja.
[3] Az ítélet 38. pontja.
[4] Az ítélet 34-35. pontja.
[5] Az ítélet 37. pontja.
[6] Az ítélet 46. pontja.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
