Néhány évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy a magyar közjegyzői kar legjelentősebb rendezvényét, a Kollokviumot, teljes egészében egy, a közjegyzők által gyakorolt jogterületektől igen távol eső jogágnak, a büntetőjognak kell szentelnünk. Történt pedig ez azért, mert a szervezett bűnözés illetve a pénzmosás részéről általánosan fenyegető, közjegyzői hivatást is érintő veszély felismerése szükségessé tette azt, hogy a kar tagja e jelenségekről illetve az azokkal kapcsolatos hazai és egyéb szabályozásokról átfogó képet kapjanak annak érdekében, hogy szükség esetén a veszélyhelyzeteket felismerjék és elkerüljék.
A Kollokvium résztvevőiként volt szerencsénk meghallgatni Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony bevezetőjét követően Dr. Györgyi Kálmán a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyésze, Mag. Josef Mahr miniszteri tanácsos (Belügyminisztérium - Ausztria), Dr. Fritz Zeder főügyész (Igazságügyi Minisztérium - Ausztria), Dr. Korinek László egyetemi tanár, Dr. Bánáti János a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és Dr. Berkes György a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Büntetőjogi Kollégiumának vezetője előadásit, amelyeket az előadók és a résztvevők értékes hozzászólásai gazdagítottak.
A miniszter asszony bevezetőjében felhívta a figyelmet a bűnözés új minőségére, amely új eszközöket újfajta fellépést kíván, amely kivívja a kormányok jogalkalmazók, civil szervezetek megkülönböztetett figyelmét. Utalt az EU e tekintetben kétirányú büntetőpolitikájára (egyrészt nemzetközi kooperációs igény, másrészt az emberi jogi, egyezmények rendelkezései alapján a túlzó büntetőjogi jogalkotás visszaszorítása) és arra, hogy a szervezett bűnözés elleni harc fontos eszköze a titkosság felfedése.
Dr. Györgyi Kálmán részletes, átfogó tájékoztatást adott a szervezett bűnözésre illetve a pénzmosásra vonatkozó jelenlegi hazai szabályozásról, megfelelő kiindulási alapot adva ezzel a konferencia további előadásaihoz. Előadása következtetni engedett arra, hogy a bűnüldöző hatóságok a büntetőjogi jogalkotás keretében nem kívánnak quasi nyomozóhatósági feladatokat háríttatni a szabad jogi hivatások gyakorlóira, ami megnyugtató. A pénzmosás szakaszaira is kitérő előadásából kitűnt, hogy az ún. előmosás során fellépő első elhelyezés esetében a közjegyző, pl. a bizalmi őrzések révén komoly veszélynek lehet kitéve, a tekintetben, hogy a pénzmosási cselekményt működésével összefüggésbe hozzák. A Legfőbb Ügyész ismertette azt a törekvést, amely a bejelentési kötelezettség kiterjesztése érdekében hat olyan hivatások esetében ahol a közreműködés esélye fennáll (így pl. a közjegyzői hivatás).
Josef Mahr lendületes előadása rámutatott a kritikus pontokra, módszerekre, a jogharmonizáció szükségességére az új banki technikák elterjedésével járó kockázatra, különösen hasznos információkkal szolgált a jogi személyek közjegyzői eljárásban való azonosítási problémáit illetően az OFSOR-cégek vonatkozásában. Igen nagy segítséget jelentett az előadás annak felismerésében, hogy a közjegyző is és ügyfelei is áldozatává válhatnak az általa ismertetett bűncselekményeknek, e magatartások ismertetése révén olyan információkhoz jutottunk amelyek hozzásegítenek minket ügyfeleink megóvásához a tanácsadás során. További jelentős segítséget adtak a felvázolt, közjegyzői szakma számára specializált biztonsági szempontok.
Fritz Zeder a bűnüldöző szervek szemszögéből széles kitekintést adott a szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni európai megállapodásokra és intézményekre. Felvázolta a büntetőjogi jogalkotás előretörésének fő vonalait, ami felhívta a figyelmet arra, hogy a szabályozás feltehetően nem hagyja érintetlenül a közjegyzői hivatásra vonatkozó szakmai szabályokat. Részletesen kitért a bejelentési kötelezettség intézményére, e tekintetben több országra kiterjedő áttekintést biztosított, kitért azon folyamatokra amelyek az irányban hatnak, hogy e kötelezettséget közjegyzőkre és ügyvédekre is kiterjesszék.
Korinek László előadásában elemezte a tanúvédelemre vonatkozó normák közjegyzők esetében való érvényesülését, a bejelentési kötelezettség és tanúvédelem ellentmondásait, kiemelte a közjegyzői hivatás kettős jellegét és az ezzel kapcsolatos etikai kérdéseket, valamint részletesen kitért a szakmára vonatkozó titoktartást érintő szabályozásokra.
Érdekes színfoltot képezett Dr. Bánáti János, "Ügyvédek a vádlottak padján című előadása", amely rámutatott egy, a szabad jogi hivatások tekintetében társ szakma, az ügyvédi szakma veszélyeztetettségére és az ügyvédi kamara ezirányú megelőző politikájára. Előadása számos, a közjegyzői kar vonatkozásában is hasznosítható tanulságot hordozott.
Az előadók sorát Dr. Berkes György zárta a közjegyzők büntetőeljárásban betöltött szerepét felvázoló előadásával. Az előadás átfogó képet nyújtott a terület szabályozásáról, érintve a legkritikusabb pontokat is, azaz a titoktartási kötelezettség és a tanúzási kötelezettség valamint a hivatalos személy feljelentési kötelezettsége és a titoktartási kötelezettség ellentmondásait is.
* * *
A hallott előadások megfelelő alappal szolgáltak arra, hogy a szervezett bűnözés és pénzmosás jelentőségét, szakmánkat fenyegető veszélyét felmérjük és a szükséges következtetéseket levonjuk.
Amikor szervezett bűnözésről beszélünk, a bűnözésnek egy olyan fejlettebb és szervezettsége következtében veszélyesebb formáját fogalmazzuk meg, amely a benne rejlő kockázat folytán a legmagasabb hazai és európai fórumok figyelmét is magára vonta. A bűnözéssel, így a szervezett bűnözéssel is szükségképpen együtt jár a bűncselekmények leplezésére való törekvés. A bűncselekményeket elkövetőik nem ritkán akként kívánják leplezni, vagy cselekményüknek úgy próbálnak hiteles formát biztosítani, ezáltal a jogszerűség látszatát kelteni, hogy azokhoz - az eljáró szakembert megtévesztve - ügyvédek, közjegyzők közreműködését veszik igénybe.
Tapasztalhattuk, hogy a probléma túlnyúlik az országhatárokon. Úgy tűnik, hogy egységes, minimum európai szintű rendezés nélkül egyetlen megoldástól sem várható megfelelő eredmény. Az Európa Tanács 1997 tavaszán akciótervet dolgozott ki a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében. Az akcióterv az ügyvédek, közjegyzők, számvizsgálók és könyvvizsgálók részére különböző intézkedéseket irányoz elő, hogy e szakmák képviselőit a szervezett bűnözés által való kihasználástól megóvja.
Hallhattuk, hogy lehetséges megoldásként merült, fel, hogy az érintett hivatások gyakorlóit kötelezni kellene arra, hogy a kriminalitás határán mozgó ügyfeleikkel azonnal szakítsák meg a kapcsolatot és hogy a bűncselekmény alapos gyanúját - tekintet nélkül titoktartási kötelezettségükre - jelentsék a bűnüldöző hatóságoknak, annak érdekében, hogy maguk ne keveredjenek gyanúba.
A megoldás azonban nem ilyen egyszerű. Az ügyféli bizalomra épülő foglalkozásgyakorlás, mint amilyen a közjegyzői hivatás is, igen érzékeny a radikális megoldásokra. Egy ilyen megoldás könnyen e foglalkozások hanyatlásához vezethet. Ugyanakkor a szabad jogi hivatások gyakorlói nem nyomozók, hivataluk nem nyomozó hatóság, a bűncselekményekre utaló jelek, vagy történések általában rejtve maradnak előttük eljárásuk során. Ezen túl speciális ismeretek hiányában általában nincsenek is abban a helyzetben, hogy egy-egy magatartást büntetőjogi szempontból minősítsenek. Ennek megfelelően a közjegyző vagy az ügyvéd ügyfeléhez való viszonyulásának alapja nem lehet a gyanú, kapcsolatuknak a bizalomra kell épülnie.
Sokkal inkább hivatásközeliek ezzel szemben az "Európai Unió Szakmai Szövetségei" szervezett bűnözés elleni küzdelmet támogató chartájának rendelkezései, amelyek olyan magatartási kódex kialakítását célozzák, ami alkalmas annak megelőzésére, hogy a hivatások gyakorlói bűncselekménnyel kapcsolatos ügyletekben való részvételtől illetve bűncselekmények elkövetésétől védelemben részesüljenek. A charta kívánalomként fogalmazza meg továbbá, hogy ösztönözni kell a charta által bevezetett normák betartásának ellenőrzését szolgálni hivatott fórumok kialakítását.
A Charta alaptételei között szerepelnek pl. a hazai közjegyzők számára egyáltalán nem idegen tételek is, úgymint
- tudatos részvétel tilalma kriminális cselekményekben (ld. közreműködés megtagadása a jogellenes cselekmények kapcsán),
- deliktumok leplezésére irányuló tanácsadás tilalma (ld. a tanácsadással a jogviták megelőzését kell szolgálnia a közjegyzőnek),
- bizalmas szakmai információk személyes célra való, vagy jogellenes úton történő felhasználásának tilalma (ezzel rokonítható a közjegyző titoktartási kötelezettsége),
- a fentieken túl érvényesül hazánkban a közjegyző teljes körű ügyfél-azonosítási kötelezettsége is.
Részletesebben:
A bűncselekmények jogellenes cselekmények. Amennyiben tehát a közjegyző számára felismerhető, hogy a tervezett ügylet bűncselekményt valósít meg, vagy azzal kapcsolatban bűncselekmény gyanúja merül fel, a közreműködést meg kell tagadnia, ennek folytán a bűncselekmény elkövetéséről nem szerez konkrét, megalapozott tudomást, az ügyfél azt előtte vagy közreműködésével nem valósítja meg, a gyanú pedig általában megfoghatatlanná válik számára. Amennyiben azonban az ügylet jogellenessége, vagy a bűncselekmény gyanúja a közjegyző előtt nem nyilvánvaló, úgy hiába állna fenn feljelentési kötelezettsége, ennek nem tudna eleget tenni.
Ugyanakkor meg kell jegyezni azt is, hogy amennyiben a közjegyző a bűncselekmény elkövetését felismerve közreműködik az ügylet létrehozásában, úgy a bűncselekmény részesévé válik ebben az esetben pedig már megváltozik büntetőjogi megítélése és egyébként sem volna kötelezhető önmagára nézve terhelő nyilatkozat (vallomás) tételére.
Az azonosítási kötelezettség alapján a közjegyzőnek eljárása során meg kell győződnie ügyfele személyazonosságáról, illetve annak képviseleti jogosultságáról. Kétség esetén a közjegyzőnek a közreműködést ugyancsak meg kell tagadnia. (Kívülről szemlélve a dolgot a közjegyző az azonosítási kötelezettség folytán az ügyfélről teljes körű, és túlnyomó részt helytálló információkkal rendelkezik. Többek között ezért olyan értékes a közjegyzőktől megszerezni kívánt információ a bűnüldöző hatóságok részére.)
Megállapítható tehát, hogy a közjegyzői szakmára vonatkozó jelenlegi hazai szabályozás nem ellentétes a Charta rendelkezéseivel.
A Charta egyéb rendelkezéseit illetően (ti. a kar meglévő felülvizsgálati rendszereinek megerősítse, vagy új rendszerek bevezetése, új szakmai jogi szankciók kidolgozása, speciális képzés nyújtása a kriminális magatartások felismerése érdekében a kar tagjai részére), elmondhatjuk, hogy a közjegyzői törvény legutóbbi módosítása a fegyelmi eljárás kiterjedt, a szankciórendszert is érintő reformja révén, illetve a szervezett és szervezendő speciális továbbképzések révén már jelenleg is igyekszik megfelelni ezen rendelkezéseknek.
Ugyanakkor utalni kell a Közjegyzői törvény új, titoktartásra vonatkozó rendelkezéseire is, amelyek már figyelemmel vannak a közjegyzői tevékenység kettős jellegére ezért különbséget tesznek a közjegyző által folytatott nemperes eljárások során érvényesített titoktartás és az egyéb közjegyzői tevékenység során érvényesített titoktartás között. Az előbbi esetben az adatszolgáltatás a bírósági ügyvitel szabályai szerint történik az utóbbi esetben pedig gyakorlatilag teljes titoktartás érvényesül.
A törvény ugyanakkor kimondja, hogy a közjegyző nem sérti titoktartási kötelezettségét, ha jogszabály által megállapított adatszolgáltatási kötelezettségének tesz eleget. Ezzel kíván felkészülni a törvény arra, ha esetleg a jövőben a jelenleginél szélesebb adatszolgáltatási kötelezettséget határozna meg a jogalkotó a szakma számára. E szélesebb adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban megjegyzem, hogy adott esetben elfogadható volna olyan szabályozás, amely az ügyfél bejelentési kötelezettségét ruházná át a közjegyzőre pl. a közjegyzői tevékenységből fakadó adó vagy illetékfizetési kötelezettség felmerülése esetén. Ezekben az esetekben ugyanis az ügyfél törvény által meghatározott kötelezettsége a bejelentés, amit a közjegyző - mintegy szolgáltatásként - vehetne át, nem sértve ezzel titoktartási kötelezettségét.
Utalni kell a hazai közjegyzőség Etikai kódexének küszöbön álló módosítására is, amely a titoktartás új szabályaihoz mérten, az elmúlt évek tapasztalatait is összegezve igyekszik konkrét útmutatást adnia közjegyzők részére bűncselekménnyel való érintettség esetére.
További érdekes kérdés a jelenleg fennálló hazai szabályozásban a közjegyző mint hivatalos személy feljelentési kötelezettsége a tudomására jutott bűncselekmények esetén és titoktartási kötelezettségének ellentmondása. Tudomásomra akkor jut valami, ha arról kétséget kizáróan meggyőződtem. Nem tartozik tehát e körbe a bűncselekmény gyanújának felmerülése. A nemperes eljárások keretében ez a szabályozás nem okoz gondot hiszen ott a közjegyző a titoktartás szempontjából mint "bíró" jár el. Egyéb tevékenység keretében viszont a tudomásra jutás a kért cselekmény elvégzésével volna azonos, ezt pedig a közjegyzőnek amennyiben jogellenességét felismeri meg kell tagadnia.
A fent írottakból kitűnik, hogy egy, a közjegyző számára fennálló feljelentési, vagy jelentési kötelezettség törvényi szabályozása számos nehezen tisztázható kérdést vet fel, amit jól mutatott az ezzel kapcsolatos "gyanú" definiálására pódiumbeszélgetés keretében tett kísérlet is.
A konferencia és az azt követő beszélgetés és vita sok olyan kérdést vetettek fel, amely kérdések tisztázása a közeljövő jogalkotásának feladata. Szükséges tisztázni például azt, hogy a közjegyző mint hivatalos személy feljelentési kötelezettsége a tudomására jutott bűncselekmények esetén illetve a titoktartási kötelezettség egymással megférő jogintézmények-e vagy sem, vagy hogy vajon az ügyfél bejelentési kötelezettsége körébe tartozó adatok közlése (adó,- illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó adatok) sérti-e a titoktartási kötelezettséget vagy sem?
Létezik-e olyan közbülső megoldás amely nem csökkenti a szakmai titoktartás háttérbeszorítása révén a szakma tekintélyét, ugyanakkor megkönnyíti az álam bűnözés elleni tevékenységét?
Az emberi jogok európai egyezménye által meghatározott elsődleges társadalmi érdekek (pl. egyrészt a közbiztonság, másrészt mások azaz az ügyfelek jogainak és szabadságainak védelme) egyenrangúságát feltételezve szükséges-e egyáltalán a titoktartási jog visszaszorítása, vagy ez elkerülhető egy differenciáltabb szabályozással?
Vajon hol húzódik az a határ, ahol a megtartott szakmai titok még az ügyfél érdeke, ahol még a titoktartás a szakma hasznára válik, és amelyen túl a titok megtartása már csupán büntetendő érdekeket szolgál? Kijelölhető-e egy ilyen határ jogalkotási eszközökkel?
A hallott előadások, a vita és a hozzászólások széles ablakot nyitottak előttünk a szervezett bűnözés és pénzmosás mibenlétét, az erre vonatkozó szabályozásokat, a tipikus elkövetési magatartásokat illetően. Felismerhettük, hogy a szervezett bűnözés és pénzmosás okozta veszély közvetlen fenyegetést jelent számunkra. A hallottak hasznos segítséget nyújtanak azon magatartásformák kialakításához amelyek segítenek megóvni a közjegyzői hivatás gyakorlóit és ügyfeleiket e devianciák következményeitől. Ugyanakkor megállapíthattuk, hogy jogszerű foglalkozásgyakorlás esetén már jelenlegi foglalkozási szabályaink is biztosítanak egyfajta védettséget számunkra.
Meg kell állapítanunk, hogy a közjegyzői tevékenység a gazdasági életben betöltött szerepe folytán a legnagyobb körültekintés mellett is kapcsolatba kerülhet jogellenes, büntetendő magatartásokkal. Erre tekintettel indokolt a jogalkalmazás során e veszélyre folyamatosan figyelemmel lenni és indokolt oda hatni, hogy a jogalkotó szervek illetve a MOKK a szakmára vonatkozó normák kialakítása során azokat az uniós csatlakozásra való felkészülés folyamán a megismert Charta és Akcióterv rendelkezéseihez igazítsák.
A fent írottakat figyelembe véve a Kollokvium résztvevői a következő ajánlást fogadták el:
A 11. Közép-európai Közjegyzői Kollokvium ajánlása
A 11. Közép-európai Közjegyzői Kollokvium résztvevői, átérezve a szervezett bűnözés elterjedésével járó, szabad jogi hivatások gyakorlóit fenyegető veszélyeztetettséget, figyelemmel az "Európai Szakmai Szövetségek szervezett bűnözés elleni küzdelmet támogató chartája" rendelkezéseire, e rendelkezések szellemét magukévá téve
elismerik,
- hogy az a Szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében létrehozott Európai Bizottság tevékenységének európai szinten a lehető legszélesebb prioritást kell engedni,
- hogy az EU szervezett bűnözés elleni harc érdekében hozott - Akcióterve e tevékenység egy fontos irányát határozza meg
- örömmel fogadnak és támogatnak ezért minden olyan jogi és szakmai normát amely ezen akcióterv érvényesülése mellett hat.
A Kollokvium résztvevői
megállapítják,
- hogy a szervezett bűnözés és pénzmosás problematikája nem vesztett jelentőségéből,
- hogy a magyar közjegyzői szervezetre és annak működésére vonatkozó jelenlegi jogi és szakmai normák összhangban vannak a fent említett Charta és az Akcióterv rendelkezéseivel.
A Kollokvium résztvevői
kijelentik,
- hogy a szervezett bűnözés és pénzmosás elleni küzdelmet messzemenőkig támogatják,
- lehetőségeikhez mérten szakmai tevékenységük során a Charta és az Akcióterv rendelkezéseire figyelemmel lesznek.
A kollokvium résztvevői
ajánlást tesznek
a jogalkotó szervek és Magyar Országos Közjegyzői Kamara számára, hogy a közjegyzői tevékenységre vonatkozó jogi és szakmai normákat a közjegyzői hivatás jellegzetességeire figyelemmel igazítsák a Charta és az Akcióterv rendelkezéseihez.
* * *
Köszönet az előadásokért, a hozzászólásokért és a részvételért.
Kelt Budapesten, 1999. 12. 13. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Parti Tamás közjegyző, Budapest
Visszaugrás
