1. A George Mousourakis, a University of Auckland (Új-Zéland) nemzetközi hírnévvel rendelkező tanárának a római magánjog fejlődését és annak intézményeit bemutató könyve több év oktatói és kutatói működés eredménye. Mousourakis könyvét néhai professzora, "tanítómestere", Sir Donald Neil MacCormick (1941-2009) - aki H. L. A. Hart tanítványa volt -, emlékének ajánlja. Itt említjük meg, hogy Mousourakis professzor Skóciában, a nagy múltú, 1707-ben alapított Edinburgh-i egyetemen szerzett PhD fokozatot.
A hat fejezetre tagolódó, "Fundamentals of Roman Private Law" című munka (kézikönyv) első része (1-84.) a római jog forrásaival (fontes iuris Romani) és történetével (sources and history), tegyük hozzá "külső történetével" (historia externa) foglalkozik. A második fejezet (85-118.) a személyek jogát (law of persons) tekinti át. A harmadik rész (119-182.) a tulajdonjoggal (law of property) foglalkozik. A negyedik fejezet (183-278.) a kötelmekről (law of obligations) ad átfogó képet. Az ötödik rész (279-308.) az öröklési jogot (law of successions) tekinti át. A könyv utolsó, hatodik fejezetében (309-342. ) George Mousourakis a perjoggal (law of actions) foglalkozik. A munkát bibliográfia és mutató, index egészíti ki.
2. A római jog egyetemi diszciplina szerepét vizsgálva a szerző rámutat annak az európai jogtudomány fejlődését döntő módon befolyásoló jelentőségére. Mousourakis utal arra, hogy számos modern jogi kategória, jogintézmény gyökerei a római jogban, a római jogi hagyományban gyökereznek. Emellett nem elhanyagolható a római jogtudósok jogi érvelésének iránymutató szerepe sem. A történeti bevezetésben, a könyv első fejezetében, a korszakbeosztás kapcsán a szerző a jogi romanisztikai irodalomban uralkodó álláspontot követi. Az archaikus korszak jogát röviden jellemezve a formakényszert és a kezdetlegességet említi. A XII Táblás törvény korszakalkotó súlyát áttekintve, elsődlegesen a kodifikációt, pontosabba a kompilációt hangsúlyozza. A XII Táblás törvény "fons omnis publici privatique iuris" (Livius) azonban továbbra is számos archaikus szokásjogi elemet foglal magában. A rómaiak tradicionalizmusa az oka nézete szerint annak, hogy évszázadokon át ez a törvény a par excellence jogforrás. A Kr. e. II. századtól kezdődően figyelhető meg a jog konstans jellegű "modernizálása", amely egészen a klasszikus korszak végéig, tehát a Kr. u. III. század végéig tart. Ez a fejlődés és "megújulás" elsősorban a magisztrátusok eredményes tevékenységének eredménye. Kiemeli a szerző a lex Aebutia mérföldkőszerepét ebben a fejlődésben. A kodifikálással (kompilációval) sok vonatkozásban egyjelentésű az Edictum Perpetuum (Salvius Julianus). A jogtudósok tevékenységét elemezve a szerző utal a respondere, az agere és a cavere tevékenységi formákra. A jusztiniánuszi kodifikáció előtörténetével foglalkozva említi a tankönyv a Codex Gregorianus-t, a Codex Hermogenianus-t és a Codex Theodosianus-t. Az interpolatiókat említve a szerző az "emblemata Triboniani" terminus technicus-t használja. A történeti rész a Kr. u. VI. században keletkezett Corpus Iuris Civilis említésével fejeződik be. Ilyen módon a középkori továbbélés bonyolult kérdésköre, nyilván terjedelmi okokból, nem kerül elemzésre.
A könyv első fejezetében a University of Auckland tanára a jogi norma fogalmát és annak osztályozását is elemzi. A jog fogalmát vizsgálva először a jogszabály, norma agendi konstrukciót vizsgálja. A joghatások szempontjából analizálva a jogszabályt, említi a lex perfecta-t, a lex imperfecta-t, valamint a lex plusquamperfecta-t. A továbbiakban Mousourakis az egyes fogalompárok, ius civile?ius gentium, ius gentium-ius naturale, ius civile-ius honorarium, ius privatum-ius publicum, ius cogens-ius dispositivum és végül a ius commune-ius singulare különbséget elemzi. A római jog forrásait vizsgálva rámutat továbbá a szokásjog (ius consuetudinarium) kiemelkedő szerepére. Részletesebben ír a magisztrátusok edictumairól, rámutatva azoknak a jogfejlődésben játszott kiemelkedő szerepére. A jogtudományt analizálva a reszponsumokkal foglalkozik mélyebben a szerző. A jogi norma alkalmazását elemezve az értelmezés egyes formáit tekinti át a munka.
3. A személyek jogával foglalkozó részben a szerző a természetes személyekkel, a jogképességgel, a sta-
- 545/546 -
tus libertatis-szal, a status civitatis-szal, a status familiae-val, a capitis deminutio-val, a jogi személy fogalmával, valamint a jogképesség, illetve status korlátaival foglalkozik. Ebben a fejezetben vizsgálja a szerző a család, a házasság, valamint a gyámság és a gondnokság fogalmát és intézményeit is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
