Belgiumban a hatályos jogszabályok között az Alkotmány áll az élen, mert ez a jogállamiság alapja.
Évtizedeken keresztül az Alkotmány elsődlegessége azt jelentette, hogy a belga bíróságok megtagadták a törvények alkotmányossági kontrollját, sőt annak felvetését is, hogy az egyáltalán szükséges-e[1].
Az 1970-es években megjelentek azok a hangok, amelyek szerint Belgiumban létre kellene hozni egy alkotmánybíróságot[2]. Az egységes államból szövetségi állammá alakuláskor ez a szándék egyértelművé vált: egy olyan új bírói szerv létrehozásának szükségessége merült fel, amely garantálja az összetett állam létét, és annak keretei között több jogalkotó együttes működését. Ezért 1980-ban a felülvizsgált belga Alkotmány 107. cikke új elemmel egészült ki[3]. Az Alkotmánybíróság is megtalálta helyét az Alkotmányban[4]. Összetétele, működése és hatáskörei utólag kerültek rendezésre az Alkotmánybíróságról szóló 1989. január 6-i törvényben[5].
Az Alkotmánybíróság speciális igazságszolgáltatási fórum, független a jogalkotótól, a végrehajtó és a bírói hatalomtól.
Nem része az igazságszolgáltatásnak jóllehet igazságszolgáltatási funkciót tölt be.
Működését jellemzi, hogy egy jogi problémát a formális garanciák (úgymint a bírói függetlenség és pártatlanság, a védelem jogának figyelembevétele) tiszteltben tartásával, kontradiktórius eljárásban, a nyilvánosság és az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásával[6] jogerős határozattal dönt el.
Az Alkotmánybíróság döntései bizonyos esetben mindenki számára kötelező jellegűek, az előzetes kérdésre adott válasz esetében pedig korlátozott körben fejtik ki hatásukat (lásd lejjebb).
Az Alkotmánybíróság hatáskörei összegezve jelennek meg az Alkotmány 142. cikkében[7]. Az Alkotmánybíróság hatásköreit az 1989. január 6-i törvény lényegesen szélesebben határozza meg.
A törvény a következő hatásköröket telepíti az Alkotmánybíróságra:
1. Az Alkotmánybíróság határozattal[8] dönt a törvény, a rendelet vagy az ordonnance elleni megsemmisítési eljárás esetén, ha az megsérti[9]
- az Államok, a tartományok és a régiók közötti hatáskör-megosztási szabályokat;
- az Alkotmány "A belgák és jogaik" cím alatti II. Fejezetében foglaltakat, és az Alkotmány 170; 172; 191. cikkeit.
2. Szintén határozattal dönt az Alkotmánybíróság az előzetes kérdés tekintetében, amikor a kérdés arra vonatkozik
- hogy törvény, rendelet vagy ordonnance a hatásköri szabályokba ütközik-e; illetve
- hogy törvény, rendelet vagy ordonnance az Alkotmány "A belgák és jogaik" cím alatti II. Fejezetben foglaltakba, illetve a 170., 172., és 191. cikkébe ütközik-e.
Az Alkotmánybíróság előtti eljárás két módon indulhat: egyrészt megsemmisítési eljárás keretében az arra törvényben felhatalmazott hatóságok és jogi érdeket igazoló bármely magánszemély indítványára[10], másrészt pedig a bíróságok által kezdeményezett előzetes kérdéssel[11].
A tanulmány elsődlegesen a bíróságok és az Alkotmánybíróság közötti kapcsolattal foglalkozik, ezért a megsemmisítési eljárásra csak tájékoztató jelleggel tér ki. Ugyanis főként az előzetes döntéshozatal mechanizmusára koncentrál.
Az Alkotmánybíróság csak azon normák kontrolljára jogosult, amelyek törvény erejénél fogva hatályosak. Ez alatt olyan anyagi és eljárási normák értendők, amelyeket a szövetségi parlament (loi-törvény), vagy a Tartományok és a Régiók (décret-rendelet, ordonnance)[12] fogadtak el, törvényi szintűek, lévén a törvényalkotás minden parlamentnek saját exkluzív hatásköre.
Az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége a jogalkotói mulasztást szankcionálni, amely szankció utasítást tartalmazna a jogalkotó számára[13].
Minden más norma, úgymint a királyi határozat[14], a Tartományok és a Régiók kormányai által meghozott határozatok, miniszteri rendeletek, az önkormányzati rendeletek és határozatok, illetve a bírósági döntések kívül esnek az Alkotmánybíróság kontrollján.
Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva rendelkezik hatáskörrel annak vizsgálatára, hogy a különböző parlamentek hatásköreiket tiszteletben tartják-e. Ebbe beletartoznak az Alkotmány szerint a szövetségi parlament által kétharmaddal elfogadott törvények ("speciális törvények", az alkotmányreformra való utalás nélkül) és az "egyszerű" törvények is.
Az alkotmányozó eredetileg a 10. és 11. cikk (egyenlő elbánás elve, a diszkrimináció tilalma), valamint a 24. cikk (oktatás egyenlősége és szabadsága) alapján történő vizsgálódásra jogosította fel az Alkotmánybíróságot.
2003-ban az Alkotmány ezt a hatáskört kiterjesztette minden alkotmányos alapjog vizsgálatára (az Alkotmány II. Fejezete), a 170. cikkre (adófizetési kötelezettség törvényességének elve), a 172. cikkre (az adófizetési kötelezettség egyenlőségének elve), valamint a 191. cikkre (a külföldiek védelme) is.
Az Alkotmánybíróság ugyancsak kontrollálja a jog általános elveinek megtartását, amelyet az Alkotmány 10. és 11. cikkével együttesen kell értelmezni[15]. Határozatai révén kontrollja kiterjed az egyenlőség alkotmányos elvével együttes olvasatban a közvetlenül alkalmazandó nemzetközi jogi rendelkezésekre[16], konkrétan az Európai Unió jogára is.
Következésképpen az Alkotmányban megjelölt alapjogok bármely mellőzése a jog általános elve vagy egy nemzetközi szerződés által az Alkotmánybíróság szankcióját vonja maga után[17]. Ez a kontroll azonban csak akkor valósul meg, ha a mellőzés egy alkotmányos szabály mellőzését is jelenti egyben, nevezetesen az Alkotmány 10. és 11. cikkének (az egyenlőség elve és a diszkrimináció tilalma) figyelmen kívül hagyását.
Az előzetes kérdések mechanizmusa az, amely leginkább kapcsolatot teremt az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok között. Noha a megsemmisítési eljárás egy politikai hatalom vagy egy egyén kérdésének megjelenítése, az előzetes kérdés egy bíró kérdése egy másik bíróhoz.
A belga jogban az előzetes kérdés rendezését - alapvetően - az európai modell inspirálta[18]. Ugyanakkor ellentétben az európai jogban ismert előzetes döntéshozatali eljárással, az Alkotmánybíróság eljárásában a kérdés egy belső norma érvényességének Alkotmány alapján történő megítélésére irányul19. Itt tehát nem egy norma tartalmának értelmezéséről van szó, mert ez a kérdés a rendes bíró kompetenciája marad, a Cour de Cassation (Legfelsőbb Bíróság) kontrollja mellett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
