Magyarország esetén továbbra is időszerű saját értékeinek felismerése, és ezen értékek gazdasági kiaknázása. A gazdasági értékei között mindenképpen számon kell tartani a gazdag vízkészleteket és a kiváló minőségű termőföldvagyont. Kérdésként merül fel, hogy ezen értékeket milyen módon lehet kiaknázni. Egy lehetőségnek kínálkozik a minőségi termékek előállítása ezen "természeti erőforrásokból".1 A termék minőségének tanúsítása a fogyasztók irányába több módon is lehetséges;2 ezen módszerek közül - a nemzetközi és közösségi fejlődési irányokra tekintettel - kiemelkedik a termék földrajzi eredetének tanúsítása. E tanulmány szerzőjének célja a magyar eredetvédelmi szabályozás hatályos rendszerének és aktuális feladatainak bemutatása a nemzetközi és az európai szabályozási rendszer által lehetővé tett keretek között. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, az előbb említett szabályozás rendszerének bemutatása szükségszerűen csak vázlatos lehet.
A földrajzi eredet védelmének több jogi rendszere ismert világszerte. Ennek tipikus rendszerei - Marcus Höpperger tipizálása3 alapján - a következők: a) Tisztességtelen verseny és passing-off; a két elemből álló rendszer közül a kevésbé ismert passing-off kategóriában, a civiljogi hagyományok alapján, a szerződésen kívüli károkozás joga (tort law) képezi a földrajzi árujelzők védelmének az alapját. b) Együttes és tanúsító védjegyek. c) Sui generis védett eredetmegjelölések és regisztrált földrajzi jelzések rendszere, amelyet Höpperger a szőlészet-borászat szektor - XIX. században kialakult - szabályozására vezet vissza; az ilyen sui generis védelem speciális törvényi vagy rendeleti elismerésen alapul, és lényegében a francia eredetvédelmi rendszer és a közösségi földrajzi árujelzők védelmét szolgáló rendszer hozható fel példaként. d) A védelem közigazgatási rendszerei, amelynek tipikus képviselői a borokra vonatkoznak; itt ahhoz, hogy egy földrajzi árujelzőt valamely terméken használni lehessen, szükséges az, hogy a konkrét terméket egy adminisztratív engedélyezési eljárás során ellenőrizzék, azon szempontból, hogy a termék eleget tesz-e a földrajzi árujelzőhöz tartozó lényeges jogi követelményeknek.
A fenti rendszerek mellett ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy létezhet a földrajzi árujelzők védelmének egy olyan rendszere valamely államban, amely nem szükségképpen esik a meghatározott négy kategóriába. Fontos továbbá kiemelni azt, hogy az egyes kategóriák nem kizárólagosak. Éppen ellenkezőleg, gyakorta találkozhatunk egyszerre a különböző kategóriák együttes alkalmazásával. A helyzetet bonyolítja az is, hogy a különböző termékkategóriákban eltérő védelmi rendszerek működhetnek.4
A szerző a továbbiakban elsődlegesen a földrajzi árujelzőkre koncentrál, mindemellett hangsúlyozni kívánja azt, hogy a különböző eredetvédelmi rendszerek összeütközéséből érdekes és fontos jogviták keletkezhetnek. Gondolva itt például a földrajzi árujelzők és védjegyek összeütközésének szabályaira, amelyre jó példa 2001-ben a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó vitában a magyar "Egri Bikavér" szóvédjegy (tehát a döntés nem vonatkozik pl. az ábrás védjegyben található Egri Bikavér feliratra) keletkezésre visszamenő hatállyal történő törlése, ugyanis a szó-védjegyben található "Egri" szó Eger földrajzi helyre, míg a "Bikavér" megjelölés egy bortípusra vonatkozik (amely utóbbi mellesleg csak az Egerben és Szekszárdon előállított borok esetén alkalmazható).5 A magyar Egri Bikavér szóvédjegy magyarországi törlése nem eredményezte egyúttal a szóvédjegy más országokban történő törlését is. Így hamarosan jogvita kerekedett pl. Romániában is az Egri Bikavér szóvédjegy kapcsán.
A földrajzi árujelzők szabályozását a hatályos magyar Polgári Törvénykönyv (Ptk.) "A személyek" című részben, a "szellemi alkotásokhoz fűződő jogok" (amely magában foglalja a szerzői és iparjogvédelmi jogok csoportjait; utóbbihoz sorolhatók a földrajzi árujelzők is) között tárgyalja. A magyar polgári jog ezen megközelítése a szerzői és iparjogvédelmi jogok korábbi, szocialista megközelítését tükrözi, amely tartózkodott e jogok tulajdonjogi oldalának hangsúlyozásától. E cikk szerzője jobbnak tartaná a földrajzi árujelzők védelmének "szellemi tulajdon" elmélete6 alapján történő elhelyezését a magyar jogdogmatikában. Ez a megközelítés a Ptk. vonatkozásában a jogterületnek a tulajdonjog melletti tárgyalását alapozhatná meg. Az új magyar Ptk. nem mozdult el a szellemi tulajdon elméletének irányába. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a magyar jogdogmatikától nem áll távol az iparjogvédelem és szerzői jogok tulajdonjogi megközelítése sem. Ezt támasztja alá az, hogy a magyar Alkotmánybíróság bevonta az iparjogvédelmi és szerzői jogokat a tulajdonjoghoz való alapvető alkotmányos jogok körébe.7 Mindez - tehát, hogy az AB az iparjogvédelem és szerzői jogok esetén is megállapította a tulajdonjog alkotmányos védelmét - még nem jelenti azt, hogy polgári jogi szempontból is tulajdonjogi intézményről van szó, ugyanis "az alkotmányjogi tulajdonvédelem jóval szélesebb körben érvényesül, mint a magánjogi tulajdonjog".8
A földrajzi árujelzők szabályozásában mind többoldalú, mind kétoldalú nemzetközi megállapodásoknak nagy szerep jut.
Nemzetközi szinten, a többoldalú megállapodásokban szereplő földrajzi árujelző típusok közül leginkább három kategóriát fontos kiemelni. Az első két típust már a Párizsi Uniós Egyezmény9 is említi. Ezek a származási jelzés és az eredetmegjelölés. Ezen jogintézmények fogalom-meghatározásait ugyanakkor nem tartalmazza a PUE. A származási jelzés fogalmát a Madridi Megállapodásból lehet kikövetkeztetni; míg a Lisszaboni Megállapodás tartalmazza az eredetmegjelölés fogalmát. A nemzetközi szinten meghatározó harmadik nagy kategória a TRIPS Megállapodásban rögzített földrajzi megjelölés. Ezek alapján:
1. A származási jelzés fogalma a Madridi Megál-lapodás10 szövegének értelmezése alapján olyan árujelző, amely közvetlenül vagy közvetve utal egy termék származási országára vagy a származási országban található valamilyen helyre.
2. A nemzeti - kiváltképpen a francia11 - előzmények figyelembevételével elfogadott Lisszaboni Megál-lapodásban12 található eredetmegjelölés: valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, ha azt olyan ottani származású termék megjelölésére használják, amelynek minőségét vagy jellegét - kizárólag vagy lényegében - a földrajzi környezet határozza meg, a természeti és emberi tényezőket is beleértve.
3. A földrajzi megjelölés TRIPS Megállapodás szerinti meghatározása:13 a földrajzi megjelölés valamely részes állam területéről, vidékéről vagy helységéből származó olyan termékre vonatkozó megjelölés, amelynek meghatározott minőségét, hírnevét vagy egyéb jellemzőit lényegében a földrajzi eredet határozza meg.
A fogalmak összehasonlításánál gyakorlatilag két szempont érdemel különös kiemelést. Az egyik szempont, hogy az adott földrajzi árujelző milyen szoros minőségi kapcsolatot fejez ki a termék és az adott földrajzi hely között. A másik szempont, hogy a földrajzi származás milyen tényezőket foglal magában (földrajzi, természeti, emberi, etc.). Ezek alapján megállapítható, hogy a származási jelzés a legtágabb kategória, ezt követi a TRIPS földrajzi megjelölése, majd végül a legszűkebb kategória a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölése. A Lisszaboni Megállapodás további sajátossága annak nemzetközi lajstroma, amely 2009 végén 813 nevet tartalmazott, közöttük több magyar elnevezést is (pl. híresebb magyar borok eredetmegjelöléseit, mint a Tokaj, Eger, Villány-Siklós, etc.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
