Gáspár Mónika: Az új Ptk. zálogjogi szabályai a felszámolási eljárásban II. (CH, 2017/10., 3-7. o.)

III. Zálogjogosultak privilegizált helyzete, a rájuk vonatkozó külön kielégítési szabályok változása a felszámolási eljárásban

A zálogjogosult hitelezők igényeinek külön kielégítésére vonatkozó szabályozással kapcsolatban onnan szükséges megközelítenünk a címben felvetett kérdést, hogy a Csődtv.-t 2007. január 1-jével módosító 2006. évi VI. törvény vezette be azt a szabályozási megoldást, amelynek alapgondolata változatlan maradt a 2014. március 14-ig hatályos Csődtv.-ben: egyrészt megszűnt az ún. régi zálogjogos hitelezők privilegizált helyzete a többi zálogjogos hitelezőhöz képest (2006. december 31-ig a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább egy évvel keletkezett zálogjog jogosultjára vonatkozott csak a 49/D. §-ban írt külön, garantált 50%-ot jelentő kielégítési szabály); másrészt eltérő kielégítési szabállyal kiemelte a jogalkotó a zálogjogosult hitelezők közül a vagyont terhelő zálogjog jogosultját. 2007. január 1-jétől a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése tartalmazta a zálogjogosultak meghatározott költségekre tekintettel korlátozott külön, valódi kielégítési jogát a felszámolási eljárásban; a (2) bekezdés szerint pedig a vagyont terhelő zálogjogra beiktatott kivételes szabállyal, a vagyont terhelő zálogjogra maradt fenn a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár 50%-ára korlátozott külön kielégítési jog. A vagyont terhelő zálogjog jogosultja a befolyt vételár 50%-át az értékesítést követően, az értékesítés költségeinek levonása után kaphatta meg, a fennmaradó követelése erejéig pedig a Csődtv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába sorolt hitelezőként léphetett fel, a felszámolási költségek után.

Az új Ptk. zálogjogi szabályozása azonban nem tartotta meg a vagyont terhelő zálogjog külön nevesített - és külön alanyi körre specializált - szabályát a régi Ptk. 266. §-a szerint. Az új Ptk. egyrészt bármely zálogkötelezett számára nyitva álló általános szabályként adja meg a zálogtárgy körülírással való meghatározását [új Ptk. 5:89. § (4) bek.], másrészt külön rendelkezéssel meghagyta a vagyont terhelő zálogjognak a gazdasági életben hasznosnak bizonyult funkcióját az 5:102. §-a szerint.

Az új Ptk. 5:102. §-a arra nyújt lehetőséget, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyának körülírással történő meghatározásával a zálogjog tárgyát mindenkor azok a - körülírásnak megfelelő - dolgok, jogok, követelések alkossák (ingatlanok, lajstromozott jogok, dolgok kivételével), amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír.

Az új zálogjogi szabályozással megmaradt tehát a lehetősége annak, hogy a körülírással meghatározott zálogtárgyak a zálogjog bejegyzése után, a zálogjog fennállása alatt egyedeikben változzanak, azaz kicserélődjenek, anélkül hogy a jogalkotó e lehetőséget adott alanyi körre korlátozta volna vagy abban a tekintetben, hogy a vagyon egésze, illetve bizonyos vagyoni egység köthető le zálogtárgyként. A vagyont terhelő zálogjog elismerni és fenntartani kívánt gazdasági funkciója úgy élhet tovább az új Ptk. 5:102. §-a alapján, hogy e jog­intézménnyel - a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyának körülírással történő meghatározásával - bármely zálogkötelezett, nemcsak jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság élhet, ugyanakkor nincs mód a továbbiakban a "zálogkötelezett vagyonának egészén vagy annak önálló gazdasági egységként működtethető részén, az ezt alkotó dolgok, jogok, követelések meghatározása nélkül" [régi Ptk. 266. § (1) bekezdés] zálogjog alapítására. Csak úgy lehet az új Ptk. 5:102. §-ának jogintézményével élni, hogy a zálogtárgy fajta és mennyiség szerint, avagy egyéb azonosításra alkalmas körülírással kerül megjelölésre [új Ptk. 5:89. § (4) bekezdés].

A vagyont terhelő zálogjog szabályain túl jelentős - a Csődtv. rendelkezéseire szükségszerűen kihatással bíró - újdonsága volt az új Ptk.-nak az önálló zálogjog intézményének megszüntetése, valamint a zálogjog keletkezésének (alapításának, létrejöttének) és az alapján a zálogjogi rangsor újraszabályozása.

Ennek megfelelően a Csődtv. 49/D. §-ában írt szabályozás is három irányban módosult az új Ptk.-val összefüggésben: az egyik változás mögött a Csődtv. 49/D. §-ának (1) bekezdésében, az új Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott zálogjogi rangsorra utaló szabály miatt az új zálogjogi kielégítési szabályok állnak; a másik jelentős változás a korábbi vagyont terhelő zálogjogot felváltó szabály a Csődtv. 49/D. §-ának (2) bekezdésben és mögötte az új Ptk. 5:102. §-ában, a harmadikként jelentkező változás pedig az önálló zálogjog szabályának - időleges - megszűnése miatt állt elő a Csődtv. 49/D. § (3) bekezdésében.

A Csődtv.-nek a 2013. évi CCLII. tv.-nyel módosított 49/D. § (1) bekezdése lényegében változatlan tartalommal rendezte a zálogjogosultakat bizonyos költségek levonása után megillető külön kielégítési szabályt a zálogtárgyból, annak értékesítése eredményeként, újdonságtartalma az új Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend megjelölésével jelentkezett 2014. március 15-én. ["Amennyiben a zálogjogosult a 46. § (7) bekezdésben meghatározott befizetési kötelezettségét teljesítette - és követelése nem a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés -, a felszámoló a következőképpen jár el: Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladék-

- 3/4 -

talanul az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére köteles fordítani, több jogosult esetén a Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével."]

Az új Ptk. a zálogjogon alapuló kielégítési rangsor szabályait tágabban, az 5:118. §-tól az 5:125. §-ig terjedően adja meg, ezek közül azonban a Csődtv. kizárólag az új Ptk. 5:118-122. §-aira utal vissza a 49/D. §-ában és az 57. § (1) bekezdésének b) pontjában. Nem alkalmazható így a felszámolási eljárásokban az óvadék és a jelzálogjog közötti rangsort felállító, az új Ptk. 5:123. §-ában írt szabály, amely azonos zálogtárgyat terhelő jelzálogjog és óvadék konkurálása esetén kielégítési elsőbbséget az óvadék jogosultjának biztosít.

Az új Ptk. 5:118. §-a értelmében több zálogjogosult között a kielégítési sorrend alapvető rendező szabálya a zálogjog alapítása. Főszabály szerint a zálogjog alapításának ténye és ideje határozza meg, hogy több zálogjogosult esetén - azaz ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli - miként alakul a biztosított követelések kielégítési sorrendje. A zálogjogosultakat a zálogtárgyból való kielégítés elsőbbsége tehát a zálogjogok alapításának sorrendje szerint illeti meg, amelyhez kapcsolódóan az új Ptk. szabályozási újdonsága, hogy megfelelően rendezi is a zálogjog alapítását és attól világosan elválasztja a zálogjog létrejöttének szabályát. A zálogjog alapításának első lépcsője a - változatlanul kötelező írásbeliséghez kötött - zálogszerződés megkötése, az alapítás második eleme pedig kézizálogjog esetén a zálogtárgy birtokának átruházása a zálogjogosult részére, jelzálogjog esetén pedig a zálogjog bejegyzése a megfelelő nyilvántartásba (ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba, ingó dolog, valamint jog és követelés esetén a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, illetve amennyiben valamely ingó dolog tulajdonjogát, vagy jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, ebbe a lajstromba szükséges a bejegyzés [Ptk. 5:88. § a) és b) pont; 5:94. §; 5:93. §]). Az új Ptk. 5:92. §-ában foglalt rendelkezés egyértelművé teszi törvényi zálogjog esetén: a zálogjogot keletkeztető jogszabályi rendelkezés magát a zálogszerződést pótolja csak, azaz a zálogjog alapításának első elemét, a zálogjog megalapítását teljes egészében nem.