A sport és a digitális tér sokak fejében két külön világként létezik, mivel előbbit a gyakorlatban megvalósuló, mozgásos tevékenységgel azonosítják, míg utóbbira a fizikailag inaktív, a képernyők előtt, az online világban eltöltött idő színtereként tekintenek. Pedig számos pontban találkozik e két terület, a Nemzeti Sportinformációs Rendszer például évek óta támogatja a háttérműködést, online platformokon olvashatjuk a sportvilág nemzetközi és hazai híreit, kedvenc sportolóink, csapataink honlapjait, közösségi oldalait böngészhetjük, vagy éppen az utóbbi évtizedben iparággá vált e-sportban vehetünk részt. Mindezek alapján egy szimbiotikus kapcsolatként tekinthetünk a sport és a digitális tér erősödő összefonódására, amelynek azonban vannak olyan aspektusai is, amelyek a digitalizáció társadalmi hatásait tekintve kiemelt jelentőséggel bírnak. Idesorolható a gyermekvédelem témája, amely mindkét területen külön-külön is fókuszba került az elmúlt időszakban. Írásunkban annak járunk utána, hogy a sport, a digitális tér és mindezek szociológiai vetülete hogyan kapcsolódik egymáshoz és hogyan lesznek teljes jogú tagjai a gyermekvédelem jelzőrendszerének.
A rendszeres sportolás számos módon járul hozzá a gyermekek fizikai, pszichés, lelki és szociális fejlődéséhez. Amint Coakley összefoglalóan írja, van egy "megtermékenyítő" hatása (fertilizer effect), vagyis fejleszti a fizikai képességeket, az egészséget, növeli az önbizalmat, a tudatosságot, kialakítja a csapatmunkára való képességet és a felelősségérzetet. Emellett a sportnak van egy általa "autómosó"-nak titulált megtisztító hatása (car wash effect), amellyel arra utal, hogy ez a tevékenység a többségi normák elfogadásához vezet, pozitív értékeket, példaképeket állít eléjük, erősíti az önkontrollt, és valamilyen szinten kiszűri a devianciához vezető környezeti hatásokat. Végül a harmadik funkcióként Coakley az "őrangyal", vagyis a megőrző szerepet (guardian angel effect) említi, miután a sport inspirál a tanulásra, a sporton túlmutató célokra is serkent, a társas kapcsolatok kialakítására sarkall, amely által a szociális hatékonysága mutatkozik meg.[1] Mindezen funkciók működéséhez a sportolás megfelelő infrastrukturális körülményei, valamint a fiatalokat körülvevő személyek (szülők, kortársak, edzők és egyéb sportszakemberek) szakmai tevékenysége és támogató viselkedése jelenti az alapot. Kiemelkedő jelentőségű emellett, hogy a gyermekek biztonságos környezetben sportoljanak, örömteli élményeket szerezzenek, mivel ez befolyásolja későbbi hozzáállásukat a testmozgáshoz, illetve a sportolással kapcsolatos céljaikat. Utóbbiakat az utánpótlássportban gyakran a szülők és az edzők tűzik ki, sokszor nagyon távoli vagy irreális elvárásokat is megfogalmazva. Akármilyen is ez, a célok elérésének soha nem lehet eszköze az etikátlan viselkedés, a bántalmazás vagy zaklatás a közreműködő személyek részéről. Mégis egyre több, a médiának köszönhetően napvilágra került eset bizonyítja azt, hogy nemcsak a felnőttek, hanem az utánpótlás korosztályainak sportjában is előfordulnak ilyen jelenségek. A fiatal generációk számára egy új platform, a digitális tér jelenthet a kortársbántalmazásra alkalmas terepet, amely a fiatalokkal foglalkozó sportszakemberek elől rejtve maradhat, viszont tanítványaik teljesítményét jelentősen befolyásolhatja. Ahhoz, hogy megfelelő bizonyosságot kapjunk a sport és a digitális tér gyermekvédelmi összefüggéseiről, érdemes röviden áttekinteni az ebben szereplő fogalmakat.
Az ENSZ Közgyűlése - mintegy tíz év előkészítő munka után - 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt (UN Convention on the Rights of the Child - UN CRC). Ez a dátum azóta a Gyermekjogok Világnapja. Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat. Ezek alapján a gyermekek jogai a következőképpen csoportosíthatók:
- 25/26 -
A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide tartozik például a menekült gyermekek speciális védelme, a háborús konfliktusokban való részvétel, a szexuális kizsákmányolás, valamint a gyermekmunka tilalma.
A gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, mint például megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás vagy az alapvető oktatáshoz való jog.
A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz való, továbbá a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot.[2]
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 2006-os kommentárja szerint a testi fenyítés minden formája elfogadhatatlan, beleértve a fizikai erő alkalmazását, amely fájdalmat vagy kényelmetlenséget okoz. A kommentár hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szembeni erőszak bármely formája, legyen az fizikai vagy pszichológiai, nem megengedett. A testi fenyítés hagyományos elfogadottsága miatt azonban a tiltás önmagában nem elegendő, ezért fontos a gyermekjogok tudatosítása és a képzésekkel kapcsolatos prevenciós események szervezése. A gyermekek nemcsak a felnőttek szavaiból, hanem tetteikből is tanulnak, így az erőszak alkalmazása rossz, nem követendő példát mutat számukra.[3]
2021-ben az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 25. számú általános kommentárja a gyermekvédelem területén óriási előrelépést tett. Hivatalossá vált, hogy a gyermekjogok a digitális térben is érvényesek.[4] Ez az intézkedés megteremtette annak a lehetőségét, hogy a gyermekvédelem és a digitális tér még szorosabban, egy hivatalos nemzetközi dokumentumban kapcsolódjon össze, és hallgatólagosan elfogadottá vált, hogy a digitális világban történő biztonság minden ember, így különösen a gyermekek számára alkotmányos joggá nőtte ki magát. A kommentárban megfogalmazott célok egyik, a gyakorlatban szülők, pedagógusok, edzők számára is jól használható, az 5-12 éves korosztályt megszólító útmutatóját a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union) adta ki 2020 nyarán.[5]
A sporttevékenyég definícióját Magyarországon a sportról szóló 2004. évi I. törvény határozza meg. A sporttevékenység olyan tevékenység, amelyet meghatározott szabályok szerint, szabadidős vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végeznek. Idetartozik a testedzés és a szellemi sportágak gyakorlása is, amelyek célja a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartása és fejlesztése. A sport a közjó része, amely erősíti a közösség tagjainak egymáshoz tartozását, miként az egyén testi és lelki egészségét. A sport magában foglalja a nemzet által vallott értékeket, az összetartozás és a versenyzés szellemét, a részvételt és a győzelmet, a teljesítmény elismerését, vagyis a munka becsületét, az önfegyelem és az öngondoskodás fontosságát, az egyén közösségért viselt felelősségét. Magyarország Országgyűlése kinyilvánította, hogy minden embernek alapvető joga van a sporthoz, és e jogát az állam biztosítja, függetlenül attól, hogy versenysportról, a szabadidő eltöltéséről, a diák-, egyetemi-főiskolai sportról, a fogyatékkal élők sportjáról vagy az egészség megőrzéséről van szó.[6] Továbbá fontos megjegyezni, hogy gyermekek és a sport vonatkozásában a Gyermekjogi Egyezmény 31. cikke kimondja, hogy a gyermekeknek joguk van az életkoruknak megfelelő játékra és rekreációs tevékenységekre.
A sport és a biztonság kérdése számos ponton kapcsolódik össze, amelyek az alábbiak szerint tematizálhatóak: a sérülések megelőzése (megfelelő szakmai munka, edzői szakértelem, biztonságos infrastruktúra és sportfelszerelések, protektorok használata), a sport különböző szereplőinek (sportolók, edzők, egyéb sportszakemberek, játékvezetők, bírók, szurkolók, nézők) fizikai biztonsága, az erre vonatkozó szabályozást szigorúan figyelembe vevő sporteseményszervezés, -rendezés és -lebonyolítás. Idesorolhatók még olyan specifikus témakörök is, mint például a különböző sportágak megfelelő szabályrendszere, az elsősegélynyújtás protokollja, vagy a különböző életkorú csoportok, így a gyermekek, fiatalkorúak vagy seniorok sportjának kockázati tényezői. A felsorolt aspektusok mellett az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem hárul a sportolók pszichés sérüléseinek okaira és lehetséges prevenciójára, amelyben komoly érdeme volt olyan világhírű sportolóknak, mint például Simone Biles. Az időközben már hatszoros olimpiai bajnokká váló amerikai tornásznő 2021-ben, a tokiói olimpián lelkileg összeomlott, és feladta az egyéni és a csapatversenyt. A versenyző állapotát részben az évek óta tartó - e sportágban egészen a gyermekkortól induló - teljesítménykényszer okozta pszichés megterheléssel, részben pedig az ezt még felerősítő Covid-járvány okozta elszigeteltséggel magyarázta, és a tornában "twisties"-nek nevezett
- 26/27 -
jelenségre hivatkozva - mikor a sportoló úgy érzi, hogy az agya és teste nem kommunikálnak egymással megfelelő módon - fejezte be idejekorán a szereplést.[7]
2023-ban a háromszoros olimpiai bajnok úszó, Adam Peaty[8] mentális kimerültségéről adott hírt a média, aki erre hivatkozva visszalépett a brit nemzeti bajnokságon való részvételtől. De említhetnénk az úszósport egyik legikonikusabb alakjának, a 23-szoros olimpiai bajnoknak, Michael Phelpsnek történetét is, aki azt nyilatkozta, hogy négyévente úgynevezett posztolimpiás depresszióban szenvedett, amely rendkívül megnehezítette életét, sőt, időnként öngyilkossági gondolatokig sodorta a karrierje során.[9]
Mindezen jelenségek hátterében a rendkívül eredménycentrikus, rekordhajhász élsport, a sokszor ezt szolgáló túledzés és versenyeztetés, a megnövekedett, sokszor irreális elvárások, vagy éppen a motivációvesztés, illetve kiégés állhat, amely fiatalkorú sportolók esetében sem ritka, főleg a korai kezdésű (5-7 éves) sportágakban. Emellett, elsősorban a pszichés rizikótényezők kapcsán ugyanakkor mind a hétköznapi diskurzusokban, mind a médiában és egyre inkább a tudományos szakirodalomban is nagy figyelmet nyernek azok a károsító hatások, amelyek a sportoláshoz kapcsolódó bántalmazásból, szexuális zaklatásból vagy éppen az elhanyagolásból erednek, és elszenvedői fiatalkorúak éppúgy lehetnek, mint a felnőtt sportolók. Ezek a devianciák számos esetben évekkel, évtizedekkel később kerülnek napvilágra, hátterükben pedig az áll, hogy már gyermek- és ifjúkorban a sport alapértékeinek kritikátlan elfogadására és az ezzel járó hatások, elvárások megkérdőjelezhetetlenségére nevelnek, úgymint a magasszintű teljesítmény (például áldozatvállalás, fájdalom elviselése, akadályok leküzdése), a férfiasság (pl. dominancia, keménység, az érzelmek elfojtása), a szakértelem (pl. a korábbi sikerekkel és tudással rendelkező szakértők iránti tisztelet). Ezt nevezi Hughes és Coakley a sportszociológiai szakirodalomban túlzott konformitásnak (overconformity).[10]
A gyermekek és fiatalkorúak körében előforduló kortársbántalmazás és a sport kapcsolatában legtöbbeknek a testnevelés órán elhangzó, a szerényebb fizikai képességekre, ügyetlenségre vonatkozó negatív megjegyzések vagy a játékból való kizárás jut eszébe, illetve az öltözők világa, ahol a diákok felügyelet nélkül tartózkodnak. A sportból hozott emóciók, különösen egy friss vereség elviselése sok gyermeknek nem megy egykönnyen, és agresszív viselkedésformákhoz vezethet ebben a közösségi térben. A szabadidős vagy versenysportban kevésbé jellemzők az ilyen jelenségek, de mindhárom területen a verbális bántalmazás ma már a digitális térben is megtörténhet, annak rendszeressé válásával beszélünk cyberbullyingról.
A digitális gyermekvédelem kérdése Magyarországon és Európában egyaránt kiemelt figyelmet kap az utóbbi években, mivel a digitális térben való jelenlét növekedése számos új kihívást és veszélyt hordoz a gyermekek, fiatalok számára. A digitális gyermekvédelem a gyermekeket az online térben fenyegető kockázatok és veszélyek csökkentésére irányuló különféle megközelítések összessége. A digitális gyermekvédelem elsődleges célcsoportjai a gyerekek és a fiatalok, de ahhoz, hogy őket biztonságban tudhassuk, elengedhetetlen az őket körülvevő felnőttek segítése és támogatása. A tudásátadás, felvértezés, megfelelő jogi és technikai környezet mind-mind a digitális gyermekvédelem részét képezik.
Az alapvetéseket követően érdemes áttekinteni azokat az offline és a digitális térben előforduló bántalmazási formákat, amelyeknek gyakorlati megnyilvánulását egy-egy emblematikus sportoló esetével támasztunk alá, rámutatva mindezekkel a gyermekvédelem és a sport összefüggéseire is.
Az érzelmi bántalmazás a gyermekekkel szembeni rendszeres rossz bánásmódot jelenti, amely bár nem mindig hagy látható nyomokat, komoly és hosszan tartó negatív hatással lehet a gyermek egészséges fejlődésére. Idetartozik a kötekedés, megalázás, fenyegetés, gúnyolás, kiközösítés vagy bármilyen olyan viselkedés, amely érzelmileg megviseli a gyermeket. Különösen az érzelmi bántalmazás esetében nehéz meghatározni a szigorúság, a motiválás és a bántalmazás közötti határvonalat. A mentális erőszak különböző formái közé tartoznak a gyermek értéktelennek vagy nem szeretettnek éreztetése, megijesztés, fenyegetés, kizsákmányolás, mellőzés, az érzelmi és mentális szükségletek figyelmen kívül hagyása, sértegetés, megalázás, családon belüli erőszaknak való kitettség, bezárás, elkülönítés, valamint pszichológiai bántalmazás és cyberbullying. Az érzelmi vagy pszichológiai bántalmazás olyan cselekményeket foglal magában, amelyek kárt okoznak a gyermek pszichológiai vagy mentális egészségének, illetve lelki vagy szociális fejlődésének, vagy nagy valószínűséggel kárt okozhatnak. Idetartozik a lekicsinylés, megalázás, kiabálás, bűnbakképzés, elutasítás, elszigetelés, fenyegető magatartás, valamint a figyelmen kívül hagyás vagy a figyelem és támogatás megtagadása. Ezek a viselkedési formák súlyosan károsíthatják a gyermek önértékelését, önbecsülését és általános jóllétét.
A sport területén az érzelmi bántalmazás különösen veszélyes lehet, mivel a teljesítménykényszer és az irreálisan magas elvárások teljesítésére irányuló nyomás is
- 27/28 -
idetartozik. Az ilyen nyomás hatására a gyermekek szorongást, stresszt és pánikrohamokat élhetnek át, amely hosszú távon negatívan befolyásolhatja mentális egészségüket és sportolói karrierjüket. Az edzőknek és sportszakembereknek különösen fontos, hogy támogató és bátorító környezetet teremtsenek, ahol a gyermekek biztonságban érzik magukat, és ahol fejlődésük a középpontban áll. Az érzelmi bántalmazás megelőzése érdekében az edzőknek és sportszakembereknek tisztában kell lenniük a gyermekek szükségleteivel és jogaival, és megfelelően kell reagálniuk a gyermekek viselkedésére és teljesítményére. Az empátia, a tisztelet és a pozitív megerősítés kulcsfontosságú elemei a gyermekek egészséges fejlődésének és jólétének biztosításában.[11]
A fizikai bántalmazás szándékos cselekedet vagy gondatlanság, amely a gyermek fizikai sérüléséhez vezethet. Ez magában foglalja a testi fájdalom vagy sérülés okozását, mint például a lökdösés, megütés, megverés vagy fájdalmak ellenére további edzésre, játékra kényszerítés. Nem tartoznak ide az edzésekkel járó vagy véletlenül bekövetkező sérülések, mint például a húzódás vagy horzsolás esete. A fizikai bántalmazás tehát olyan viselkedés, amely tényleges vagy potenciális fizikai sérülést okoz egy interakció vagy annak hiánya következtében, és amely a hatalmi vagy bizalmi helyzetben lévő személy (például edző) ellenőrzése alatt áll. Példák erre az ütés, rúgás, rázás, lökdösés, mérgezés, égetés, harapás, leforrázás, vízbe fojtás vagy bármely más módszer, amely fizikai sérülést okoz. Idetartozik a gyógyszerek vagy káros anyagok használatára buzdítás (például a teljesítmény fokozása vagy a pubertás késleltetése érdekében), valamint az, amikor a sportolóknak sérülten kell játszaniuk, vagy amikor az edzők által alkalmazott szankciók fájdalom okozásával járnak. Az adott sportág szokásos kivitelezéséhez tartozó fizikai sérülések (például küzdősportok esetében) nem tartoznak ide.[12]
A szexuális bántalmazás olyan szexuális tevékenységbe való bevonást jelent, amelyhez a gyermek nem adta beleegyezését. Ez magában foglalja azokat az eseteket is, amikor a gyermek koránál, érettségénél vagy a hatalmi egyenlőtlenségek miatt nem tud érdemi beleegyezést adni. A visszaélés történhet felnőtt és gyermek vagy gyermek és gyermek között. Példák: szexuális tartalmú viccelődés, intim testrészek fogdosása, kellemetlen érintések, szexuális tartalmú megjegyzések és üzenetek, valamint szexuális közösülésre kényszerítés. A szexuális bántalmazás vagy visszaélés magában foglalja a gyermek szexuális tevékenységben való részvételre kényszerítését vagy rábeszélését, amelyet a gyermek nem ért meg teljesen, amelyre fejlettségi szempontból nincs felkészülve, és amelyhez nem tud beleegyezést adni. Ez a viselkedés sérti a társadalom törvényeit vagy társadalmi tabukat, és alapja a hatalommal való visszaélés. A szexuális bántalmazás akár érintéssel jár, akár nem, megfélemlítő vagy traumatizáló hatást gyakorol az áldozatokra. A szexuális bántalmazás gyűjtőfogalom, amely különböző magatartások kontinuumát foglalja magában. Idetartozik a testi kontaktus nélküli szexuális zaklatás, például a szexualitás verbális (szóbeli vagy írott), vizuális vagy digitális/online formái, valamint a testi kontaktusos szexuális zaklatás.[13]
A digitális technológia rohamos fejlődése új dimenziókat nyitott a társas kapcsolatokban, de egyben új kihívásokat is hozott, köztük a cyberbullying jelenségét. A cyberbullying, vagyis az online bántalmazás olyan ismétlődő, szándékos agresszív viselkedést jelent, amely az internet és digitális platformok (pl. közösségi média, csevegőalkalmazások) használatával valósul meg.[14] Az utóbbi évtizedekben egyre több kutatás vizsgálta a cyberbullying előfordulását különböző társadalmi csoportokban, köztük a sportolók körében is.
A sportolók különleges helyzetben vannak a társadalomban: gyakran nagy közönség előtt szerepelnek, ami mind a személyes, mind az online térben fokozott figyelmet és kritikai visszajelzéseket eredményez.[15] Ez a láthatóság növeli az online bántalmazás kockázatát, különösen a fiatalabb korosztályban, ahol a sportidentitás és az online jelenlét egyaránt fontos szerepet játszik a társadalmi elfogadottság szempontjából.[16] Egy 2019-es metaanalízis szerint a sportolók között a cyberbullying áldozattá válás aránya hasonló vagy magasabb, mint a nem sportoló kortársaik esetében, különösen a csapatsportokban részt vevő fiatalok körében, például a labdarúgás, kosárlabda és kézilabda sportágakban.[17]
Az online bántalmazás sportolókra gyakorolt hatásának egyedi aspektusa, hogy a zaklatók gyakran a versenytársak, szurkolók vagy akár edzők is lehetnek.[18]
- 28/29 -
Az anonim internetes közeg lehetőséget ad a negatív, gyakran agresszív visszajelzések szabadabb megnyilvánulására, amely pszichológiai nyomást gyakorolhat a sportolóra, és ronthatja mentális egészségét, önértékelését.[19] A sportolók tehát különösen veszélyeztetett csoportot alkotnak az online bántalmazás szempontjából, amely hatással lehet sportteljesítményükre és társas kapcsolataikra is. Utóbbinak különösen nagy jelentősége van a csapatsportokban, amelyekben gyakrabban fordulhat elő a cyberbullying, összefüggésben a társak közötti rivalizálással. Egy 2020-as tanulmány kimutatta, hogy az online bántalmazás áldozatai között a sportolók körében magasabb a szorongás, depresszió és az iskolai teljesítmény csökkenése, amely hosszú távon károsíthatja sportpályafutásukat is.[20]
A sportolók különösen veszélyeztetett csoportot alkotnak az online bántalmazás szempontjából, amely hatással lehet mentális egészségükre, sportteljesítményükre és társas kapcsolataikra. Különösen a csapatsportokban, mint a labdarúgás, kosárlabda és kézilabda, fordul elő gyakrabban a cyberbullying, amely összefüggésben áll a sportágak közösségi és versengő jellegével. A jövőbeni kutatásoknak tovább kell vizsgálniuk a sportágak közötti különbségeket, valamint a hatékony intervenciós stratégiákat, amelyek a sportkörnyezet egyedi jellemzőit figyelembe véve képesek csökkenteni az online bántalmazás negatív következményeit.
Az erőszak különböző formái tehát mind elfogadhatatlanok, beleértve a fizikai és érzelmi bántalmazást, a megalázást, a kiszolgáltatott helyzetbe hozást, az anyagi ellehetetlenítést, a szexuális zaklatást és kihasználást. Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazás minden formájával szemben.[21] A gyermekek egyenlő védelmet élveznek a fizikai, érzelmi, szexuális erőszak és az elhanyagolás ellen. Ennek érdekében több szintű gyermekvédelmi jelzőrendszer jött létre, melynek működtetése állami és önkormányzati feladat. Helyi szinten a család- és gyermekjóléti szolgálat feladata a helyi gyermekvédelmi jelzőrendszer szervezése, az együttműködési formák kialakítása, működtetése, dokumentálása, valamint éves szakmai tanácskozás tartása.
A Gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. tv.) 17. §-ában felsorolt jelzőrendszeri tagok, intézmények és személyek ezért kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége[22] esetén a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szolgáltatónál, illetve hatósági (gyámhatósági, rendőrségi) eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén. Emellett a jelzőrendszer tagjainak folyamatosan együtt is kell működniük.[23] Akik a családi és a lakóhelyi közösség mellett a legnagyobb rálátással bírnak a gyermek és a családja helyzetére, azok a köznevelési intézmények, az egészségügyi szolgáltatást nyújtók és más személyes gondoskodást biztosító intézmények. A jelzés célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermeket érő elhanyagolásra, bántalmazásra, a rossz bánásmódra, a gyermek magatartásában észlelt negatív jelenségekre, s majd a család és gyermekjóléti szolgálat feltárja az okokat és megoldási javaslatokat készítsen elő. A jelzőrendszer tagjainak felmerülő gyanúja esetén a jelzést úgy kell megszövegeznie, hogy abból a gyanú alapja, oka kiderüljön, de a gyermek veszélyeztetésének mértéke és súlya ekkor még nem minden esetben megítélhető. A gyermekjóléti szolgálat problémajelző adatlapjainak használata megkönnyíti az indítékok, problémák feltérképezését.
Amennyiben a jelzés - tartalmát tekintve - súlyos elhanyagolásra vagy bántalmazásra utal, magát a jelzést és a jelzést tevőt a család és gyermekjóléti szolgálat - a jelzést tevő külön kérése nélkül is - köteles zártan kezelni, tehát hatóságon (gyámhivatal, rendőrség) kívül senkinek nem adható ki sem a jelzést tevő személye (akkor sem, ha intézményként tesz jelzést), sem a jelzés tartalmának azon részei, amelyek alapján beazonosítható lenne, hogy ki tett jelzést. Ilyen esetben a jelzés zárt borítékba kerül, lényeges tartalmáról pedig egy kivonat készül, és ez a kivonat lesz az érintettek számára megtekinthető.
A jelzőrendszerben résztvevők munkáját a jogszabályok mellett több protokoll is segíti, így Protokoll a család- és gyermekjóléti szolgáltatás által működtetett észlelő- és jelzőrendszer folyamatairól című dokumentum,[24] továbbá [...] a gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan című dokumentum.[25]
A sportról szóló 2004. évi I. törvény előírja a sportági szakszövetségek számára, hogy etikai és gyermekvédelmi szabályzatot kötelesek alkotni a sportág rendeltetésszerű működése érdekében. A szabályzatok a sportszakemberek és edzők munkájának alapelveit határozzák meg. A gyermekek méltósága, biztonsága és jóléte minden körülmények között elsődleges. Az elhivatott pedagógiai és sport-
- 29/30 -
szakmai munkát áthatja a személyes példaadás, az erőszakmentes nevelés, a fair play szelleme és a gyermekek iránti teljes körű felelősség. Az oktatási intézményekben a nevelési elvek ugyanúgy tiltják a megalázást, kizsákmányolást vagy diszkriminációt, mint a sportetikai kódexek. Mindkét területen kiemelten fontos az érzelmi biztonság, a nevelők/edzők és gyermekek közötti bizalom, valamint az átlátható kommunikáció. A gyermekeket - legyen szó diákokról vagy sportolókról - csak életkoruknak, fejlettségüknek és egyéni szükségleteiknek megfelelően lehet terhelni, és minden esetben biztosítani kell számukra a támogatást, megerősítést és emberi méltóságuk tiszteletben tartását.
A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ),[26] valamint más sportszövetségek részletes etikai kódexei is előírják a sportszakemberek számára a gyermekvédelemhez kapcsolódó elveket:
• Nem élhetnek vissza tekintélyükkel;
• Tilos a bántalmazó, lealacsonyító, megalázó kommunikáció és viselkedés;
• Figyelembe kell venni a gyermek aktuális fizikai és pszichés állapotát;
• Kötelesek jelezni, ha bántalmazásra utaló jeleket tapasztalnak;
• Tilos bármilyen formában elfogadni ajándékot, ellenszolgáltatást, amely függőségi viszonyt eredményezhet.
A MÚSZ példáján keresztül jól látható, hogy a gyermekek védelme nemcsak a nevelés, hanem a sport szempontjából is kiemelt cél. Az edzők viselkedésükkel és döntéseikkel hosszú távú hatással vannak a gyermekek önbecsülésére, biztonságérzetére és fejlődésére. Az etikai kódexek és a gyermekvédelmi szabályzatok szigorú betartása tehát alapfeltétele minden sportszakember tevékenységének. A jelzés útja különböző sportágak esetén az adott sportág szabályzataiban (elsősorban a Gyermekvédelmi és etikai kódexben) meghatározott, amely kijelölheti az alkalmazandó eljárásrend érvényesítését is.
Magyarországon az elmúlt években több bántalmazási eset is napvilágra került, ahol visszavonult sportolók utaltak korábbi edzőik etikátlan viselkedésére. Itt említhető olimpikon úszóbajnokunk[27] esete, aki a visszavonulását követően több társával egyetemben megerősítette, hogy sportágában évtizedeken át jelen volt a verbális és fizikai bántalmazáson alapuló edzéskultúra. A Magyar Úszó Szövetség vizsgálóbizottsága megállapította, hogy edzője módszereiben az 1980-as és 2000-es évek között rendszeresen előfordult testi fenyítés és megalázó kommunikáció, különösen a női sportolók esetében. A módszerek pszichés terhelést és evészavarokat is eredményeztek. Az edző elismerte a bántalmazásokat, és bocsánatot kért. A MÚSZ vezetése az áldozatok felé hivatalosan is megtette ezt.[28]
Egy másik sportágban, a műkorcsolyában 2023-ban a hazai sajtón keresztül kiemelt figyelmet kapott bajnokunk élsportoló és edzője ellen benyújtott szülői panaszok ügye,[29] amelyek súlyos gyermekvédelmi és etikai aggályokat vetettek fel. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetséghez (MOKSZ) érkezett bejelentések fizikai és érzelmi bántalmazásra, valamint elhanyagolásra utaltak. A vádakat az edző visszautasította, hangsúlyozva a szakmai és etikai normák betartását. A MOKSZ Etikai és Fegyelmi Bizottsága fegyelmi eljárást indított, amelyet azonban elévülés és bizonyítékhiány miatt megszüntettek. A szövetség a gyermekvédelmi hatóságokat és a rendőrséget is bevonta, utóbbi nyomozást indított kiskorú veszélyeztetése miatt. A MOKSZ intézményi szinten is reagált: szabályzatmódosítást, etikai kódex kidolgozását, edzői továbbképzést és nemzetközi gyermekvédelmi együttműködést kezdeményezett.[30]
Egy 56 éves karateedző ellen büntetőeljárás indult, miután egy gyermektábor alkalmával egy kalandparkban bántalmazott egy nyolcéves fiút. A térfigyelő kamerák által rögzített eset során a gyermek testi sérülést szenvedett. Az edző nyilvánosan bocsánatot kért, de a bűncselekmény elkövetését tagadta. Az ügyészség 2 év 6 hónap szabadságvesztést indítványozott. A Magyar Karate Szövetség az érintettet örökre eltiltotta az oktatástól és a táborok szervezésétől.[31] Egy másik ügyben egy karate vezetőedzőt fegyelmi eljárás keretében hat hónapra eltiltottak a 18 év alatti sportolókkal való munkától, miután egy tanítványát tettleg bántalmazta, pánikrohamot okozva. 2025 elejéig minden sporttevékenységtől eltiltották, ezt követően kizárólag felnőttekkel dolgozhat.[32]
A felsorolt esetek, bár gyakran fizikai erőszakot is tartalmaztak, összességükben azt a veszélyt is magukban
- 30/31 -
hordozzák, hogy hosszabb távon a civil életet is negatívan befolyásoló mentális problémákat okozhatnak a sportolóknak. Az online abúzusra az egyik legszomorúbb példa világ- és Európa-bajnok paraúszónk esete, aki végtaghiánnyal él, a hazai sportélet elismert alakja és a társadalmi érzékenyítés aktív szereplője az online térben. Digitális jelenléte ugyanakkor rendszeresen kivált gyűlöletkeltő kommenteket, amelyekben a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva fogalmaznak meg előítéletes, sértő állításokat. 2022-ben született egészséges gyermeke kapcsán nyílt levélben cáfolta azokat a korábbi becsmérlő véleményeket, amelyek kétségbe vonták szülői alkalmasságát.[33] Az eset jól példázza az online bántalmazás és a flaming veszélyeit, amelyek akár egy születendő gyermek biztonságát is fenyegethetik.
A versenysportban részt vevő gyermekek szociális közegét gyakran "sportcsaládként" értelmezzük, amelyben az edzők a szülők után a második legfontosabb szereplővé válnak. Az irántuk megnyilvánuló bizalom - melynek egyrészt a szakmai hozzáértés, másrészt a pedagógiai és etikai szempontból helyes bánásmód az alapja - azonban meginoghat az utánpótlássportban feltárt bántalmazási esetek hatására, és a fiatalok sportból való korai lemorzsolódásához vezethet. A gyermekek biztonságos és támogató sportközege iránti társadalmi igény erősödése a témával foglalkozó civil szervezetekre, valamint a sporttudományokra is ösztönzően hatott, elsősorban azért, mert kevés információ állt rendelkezésre arról, hogy milyen gyakoriak a bántalmazási esetek, vagyis hány gyermek- vagy fiatalkorú sportoló szenved el - akár maradandó - fizikai vagy pszichés károsodást ezek kapcsán.
Magyarországon az UNICEF 2014-es országos felmérése volt az első, amely a sportban tapasztalható bántalmazást vizsgálta. A nem reprezentatív kutatási mintában 957 18 és 63 év közötti felnőtt emlékezett vissza a szervezett sportban szerzett gyermekkori élményeire, amelyek során érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazási esetekről is beszámoltak. Az elszenvedett bántalmazás minden második esetben az önkép/testkép torzulását idézte elő a gyermekben. Az eredmények ugyanakkor azt mutatták, hogy a gyerekek többsége számára a sport pozitív élményt jelent.[34] Ebben az edzők szerepe vitathatatlanul kulcsfontosságú, erre utal a jelentésben olvasható azon javaslat, hogy a gyermekjogi ismeretek növelése, az edzőképzés, a nemzetközi és hazai jó gyakorlatok megismertetése és további kutatások szükségesek az etikátlan viselkedés megelőzésének érdekében. Az edzők ugyanis - hatalmi helyzetükből adódóan - nemcsak potenciális bántalmazók lehetnek, hanem éppen ők rendelkeznek a legnagyobb lehetőséggel a bántalmazás megelőzésére, a biztonságos sportkörnyezet megteremtésére. Ez különösen fontossá válik a sportolók digitális térben való védelme kapcsán is - egy új, eddig kevésbé kutatott dimenzióban.
Az UNICEF-kutatás által az edzőknek tulajdonított szerep súlyát a Hintalovon Alapítvány 2022-es, a gyermekek sportban szerzett tapasztalatait elemző kutatási eredményei is megerősítették. Az edző hozzáállása, viselkedése, személyisége, a gyerekekre való odafigyelése nemcsak az edzések hangulatát határozza meg, de befolyásolja a gyerek sportoláshoz való viszonyát is. Ezzel összefüggésben elgondolkodtató az a konklúzió, hogy egyes vélemények szerint a bántalmazások szükségesek akár a sporteredmények, akár a sportoló jellemfejlődése szempontjából. Különösen az érzelmi bántalmazás esetében volt az hangsúlyos, hogy nagyon nehéz megítélni, hol van a határ a szigorúság, a motiválás és a bántalmazás között.[35] Az Alapítvány NEMECSEK Programja[36] 2019 óta nyújt strukturált segítséget szervezeteknek a gyermekek védelmének erősítésére, különösen a sportegyesületi közegben.
Az UNICEF Magyarország mellett a Gyermekjogi Civil Koalíció is igyekszik vizuális, edukatív eszközökkel segíteni az edzők érzékenyítését, a "kettős védelem" elvére - vagyis a fizikai és online térben való egyidejű biztonságra - irányítva a figyelmet. A Hogyan legyek még jobb edző? című plakátjukon a mindennemű bántalmazással szembeni zéró toleranciát (is) hangsúlyozzák. A sport és gyermekvédelem határterületei iránti tudományos érdeklődés a sportedző-képzés hazai fellegvárában, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen is felerősödött, ennek köszönhetően kezdte meg működését 2022 elején egy interdiszciplináris kutatócsoport. Ebben jogi, pszichológiai, szociológiai, etikai, pedagógiai, valamint szervezetelméleti aspektusokból vizsgálják a gyermek- és ifjúság-, valamint szakembervédelmet a sport területén, céljuk egy átfogó, rendszerszintű tudásbázis létrehozása a sportban jelen lévő gyermekvédelmi kihívások kapcsán.
A csoport a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) Tématerületi Kiválósági Programjának támogatásával tárja fel az áldozattá válás társadalmi, szervezeti és egyéni rizikófaktorait, feltérképezve a már aktív, illetve a sportszakember-képzésben tanuló leendő edzők ismerethorizontját a bántalmazással kapcsolatos fogalmak terén. Emellett karrierjüket lezárt sportolók, sportvezetők, sportpszichológusok gyermek-, ifjúság- és szakembervédelemre vonatkozó tapasztalatait, véleményeit és javaslatait gyűjti össze, illetve elemzi szisztema-
- 31/32 -
tikus módszerekkel. Ebben kiemelt figyelmet fordítanak a digitális térben történő bántalmazások előfordulására, amelyeknek hátterében a sportcsapatokon belüli hatalmi harcok, kiközösítési szándék, egészségtelen rivalizálás állhatnak. A kutatócsoport célja, hogy ezek felhasználásával prevenciós és intervenciós oktatási anyagokat dolgozzon ki sportoló gyermekek, sportszülők, edzők és sportszervezetek számára, utóbbiak esetében nagy figyelmet fordítva az etikai kódexekre.
A kutatási projekt szervesen beágyazódik az egyetem meglévő oktatási struktúrájába is: 2019 óta szabadon választható tárgyként hallgatható az Áldozatsegítés és a sport kapcsolódási pontjai, valamint a Gyermekvédelem a sportban. Ezek során a jövő testnevelő tanárai, edzői és gyógytestnevelői gyermekjogi, jogi és pszichológiai alapismereteket sajátíthatnak el, kitérve az online bántalmazások formáira is.
A kutatócsoport hosszú távú célja, hogy a sportéletben ne dolgozhasson olyan szakember, aki nem rendelkezik gyermek- és ifjúságvédelmi kompetenciákkal. A szemléletformálás folyamata ugyan még csak kezdeti fázisban jár, ám a kutatás szerint a prevenció láthatóságának növelése elengedhetetlen lépés a sportoló gyermekek biztonságának garantálásában.
A gyermek- és ifjúságvédelem komplex kihívásaira adott válaszok a sport és a digitális tér metszetében új dimenziókat nyitnak a preventív és reaktív mechanizmusok számára. Jelen tanulmány multidiszciplináris megközelítésben tárta fel a sportoló gyermekekkel szembeni bántalmazási formák természetét, különös tekintettel az érzelmi, fizikai, szexuális és online zaklatásra. A jelzőrendszer működtetése - a sportetikai kódexekkel összhangban - elengedhetetlen a biztonságos sportkörnyezet megteremtéséhez. A kutatási és gyakorlati tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a gyermekvédelmi tudatosság növelése, az edzőképzések és a digitális kompetenciák erősítése kulcstényezők a fenntartható változáshoz. ■
JEGYZETEK
[1] Coakley, J.: Youth Sports: What Counts as 'Positive Development'? 2011; https://www.sportanddev.org/sites/default/files/downloads/coakley_youthsports_development.pdf.
[2] https://unicef.hu/gyermekjogok/gyermekjogi-egyezmenyrol.
[3] United Nations Committee on the Rights of the Child UNCRC, 2006, 12. o. General Comment No. 8.: The Right of the Child to Protection from Corporal Punishment and Other Cruel or Degrading Forms of Punishment (Arts. 19; 28, Para. 2; and 37, inter alia, Refworld).
[4] https://hintalovon.hu/2021/04/29/hivatalosan-is-elindult-a-gyerekjogok-vedelme-az-online-terben/.
[5] https://www.itu-cop-guidelines.com/, a hivatalos magyar fordítást dr. Baracsi Katalin internetjogász készítette, a magyar nyelvű útmutatók itt érhetőek el: https://azinternetjogasz.blogspot.com/p/letoltesek.html.
[6] A sportról szóló 2004. évi I. törvény Preambuluma.
[7] https://wmn.hu/wmn-life/63141-simone-biles-netflix-olimpiai-bajnok-portre.
[10] Hughes, R. - Coakley, J.: Positive Deviance Among Athletes: The Implications of Overconformity to the Sport Ethic. Sociology of Sport Journal, 1991/8., 307-325. o.
[11] Vö. Hartill, M. - Rulofs, B. - Lang, M. - Vertommen, T. - Allroggen, M. - Cirera, E. - Diketmueller, R. - Kampen, J. - Kohl, A. - Martin, M. - Nanu, I. - Neeten, M. - Sage, D. - Stativa, E.: CASES: Child abuse in sport: European Statistics - Project Report. Ormskirk, UK: Edge Hill University, 2021. Idézi: Dóczi-Vámos, G. - Kalmár, Zs. - Szekeres, D.: Erőszakos edzői magatartás és áldozattá válás a sportban - egy lehetséges terminológiai keretrendszer. Magyar Edző, 2024/2., 18-22. o.
[12] Vö. Hartill et al: i. m. (2021) 18-22. o.
[13] Uo.
[14] Smith, P. K. - Mahdavi, J. - Carvalho, M. - Tippett, N.: Cyberbullying: Its nature and impact in secondary school pupils. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 2008/4., 376-385. o.
[15] Pössel, P. - Lenz, A. - Bender, J. - Seemann, S.: Bullying in sport: Prevalence and association with mental health among youth athletes. Journal of Sport Psychology, 2013/2., 127-142. o.
[16] Kowalski, R. M. - Limber, S. P.: Psychological, physical, and academic correlates of cyberbullying and traditional bullying. Journal of Adolescent Health, 2013/1., S13-S20.; https://doi.org/10.1016/j.jadohealth.2012.09.018.
[17] Campbell, M. A. - Bauman, S. - DeLuca, S. C.: Cyberbullying among athletes: A meta-analysis. Journal of Sport and Social Issues, 2019/5, 345-365. o., https://doi.org/10.1177/0193723519862545.
[18] Madigan, S. - Ly, A. - Rash, C. - Van Ouytsel, J.: Cyberbullying victimization and mental health in adolescents: A meta-analysis. JAMA Pediatrics, 2018/11., 1073-1081. o.; https://doi.org/10.1001/jamapediatrics.
[19] Rosen, L. D. - Whaling, K. - Carrier, L. M. - Cheever, N. A. - Rokkum, J.: The media and technology usage and attitudes scale: An empirical investigation. Computers in Human Behavior. 2016/6., 2501-2511. o.; https://doi.org/10.1016/j.chb.2013.06.006.
[20] Steinfeldt, J. A. - Steinfeldt, M. C. - England, B. - Speight, Q. L.: Mental health, stress, and athletic identity: Examining cyberbullying among college athletes. Journal of Intercollegiate Sport, 2020/1., 56-74. o.; https://doi.org/10.1123/jis.2019-0036.
[21] 1991. évi LXIV. törvény a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 19. cikk, és 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 6. § (5) bekezdés.
[22] A veszélyeztetés olyan, a gyermek vagy más személy által tanúsított magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, mely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.
[23] A fegyelmi felelősségre vonást nem csak a jelzés elmulasztása, hanem az együttműködés hiánya is megalapozza.
[25] https://szocialisportal.hu/wp-content/uploads/2017/08/MODSZERTANI_UTMUTATO.pdf.
[26] Magyar Úszó Szövetség. Etikai és Gyermekvédelmi Szabályzat. Magyar Úszó Szövetség, 2018.; https://hunswim.com/wp-content/uploads/2024/05/Etikai-es-Gyermekvedelmi-Szabalyzat-2018.pdf.
[27] Magyar Úszó Szövetség. https://hunswim.com/elkeszult-a-bizottsagi-jelentes/.
[28] Uo.
[29] 24.hu. (2023. május 4). Gór-Sebestyén Júlia fegyelmi eljárás: Műkorcsolya, MOKSZ; https://24.hu/sport/2023/05/04/gor-sebestyen-julia-fegyelmi-eljaras-mukorcsolya-moksz-magyar-orszagos-korcsolyazo-szovetseg/. 24.hu. (2023. október 16). Sebestyén Júlia fegyelmi eljárás megszüntetve: Rendőrség, gyermekvédelem.; https://24.hu/sport/2023/10/16/sebestyen-juliba-mkosz-fegyelmi-eljaras-megszuntetve-rendorseg-gyermekvedelem/. Magyar Nemzet. (2023. május). Sebestyén Júlia ellen megindult a fegyelmi eljárás: Súlyosak a vádak.; https://magyarnemzet.hu/sport/2023/05/sebestyen-julia-ellen-megindult-a-fegyelmi-eljaras-sulyosak-a-vadak.
[30] Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség. (2023.11.16.) MOKSZ közlemény; https://hunskate.hu/hirek/szovetseg/moksz-kozlemeny-2. 24.hu. (2023. október 16). Sebestyén Júlia fegyelmi eljárás megszüntetve: Rendőrség, gyermekvédelem.; https://24.hu/sport/2023/10/16/sebestyen-juliba-mkosz-fegyelmi-eljaras-megszuntetve-rendorseg-gyermekvedelem/.
[31] HVG. (2025. január 15). Gyerekbántalmazó karateedző előkészítő tárgyalás. https://hvg.hu/itthon/20250115_gyerekbantalmazo-karateedzo-elokeszito-targyalas.
[32] VEOL. (2025. január 22). Kalandparki bántalmazás: pánikroham. https://www.veol.hu/helyi-kozelet/2025/01/kalandparki-bantalmazas-panikroham.
[33] https://index.hu/sport/2022/10/15/illes-fanni-paralimpikon-edesanya-szules-uszas/; https://rtl.hu/bulvar/2022/10/15/illes-fanni-nem-lehet-egy-edesanyat-leirni-azert-mert-nincsenek-labai az eset részletei, hosszabb sportolói nyilatkozattal kiegészítve.
[34] Gyurkó, Sz. - Németh, B. - Gosztonyi, Á. - Kamarás, V. - Kocsis, I. D. - Kohlmann, D. Siska, Cs.: Gyermekek tapasztalatai a sportban: Kutatási zárójelentés. UNICEF Magyar Bizottság, 2014. Retrieved from https://unicef.hu/wp-content/uploads/2014/10/UNICEF-sport-jelentes_2014.pdf.
[35] https://nemecsek.hu/a-sportolo-gyerekeknek-tamogato-es-biztonsagos-kozegre-van-szuksege/.
[36] https://hintalovon.hu/kozossegi-gyermekvedelem-nemecsek-program/.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző családjogi szakjogász, infokommunikációs szakjogász, internetjogász.
[2] A szerző PhD egyetemi docens, a GYISZVÉD Kutatócsoport vezetője.
[3] A szerző PhD egyetemi docens, sport szakjogász, tanszékvezető, Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem, Sportjogi Tanszék.
Visszaugrás
