A sport és a digitális tér sokak fejében két külön világként létezik, mivel előbbit a gyakorlatban megvalósuló, mozgásos tevékenységgel azonosítják, míg utóbbira a fizikailag inaktív, a képernyők előtt, az online világban eltöltött idő színtereként tekintenek. Pedig számos pontban találkozik e két terület, a Nemzeti Sportinformációs Rendszer például évek óta támogatja a háttérműködést, online platformokon olvashatjuk a sportvilág nemzetközi és hazai híreit, kedvenc sportolóink, csapataink honlapjait, közösségi oldalait böngészhetjük, vagy éppen az utóbbi évtizedben iparággá vált e-sportban vehetünk részt. Mindezek alapján egy szimbiotikus kapcsolatként tekinthetünk a sport és a digitális tér erősödő összefonódására, amelynek azonban vannak olyan aspektusai is, amelyek a digitalizáció társadalmi hatásait tekintve kiemelt jelentőséggel bírnak. Idesorolható a gyermekvédelem témája, amely mindkét területen külön-külön is fókuszba került az elmúlt időszakban. Írásunkban annak járunk utána, hogy a sport, a digitális tér és mindezek szociológiai vetülete hogyan kapcsolódik egymáshoz és hogyan lesznek teljes jogú tagjai a gyermekvédelem jelzőrendszerének.
A rendszeres sportolás számos módon járul hozzá a gyermekek fizikai, pszichés, lelki és szociális fejlődéséhez. Amint Coakley összefoglalóan írja, van egy "megtermékenyítő" hatása (fertilizer effect), vagyis fejleszti a fizikai képességeket, az egészséget, növeli az önbizalmat, a tudatosságot, kialakítja a csapatmunkára való képességet és a felelősségérzetet. Emellett a sportnak van egy általa "autómosó"-nak titulált megtisztító hatása (car wash effect), amellyel arra utal, hogy ez a tevékenység a többségi normák elfogadásához vezet, pozitív értékeket, példaképeket állít eléjük, erősíti az önkontrollt, és valamilyen szinten kiszűri a devianciához vezető környezeti hatásokat. Végül a harmadik funkcióként Coakley az "őrangyal", vagyis a megőrző szerepet (guardian angel effect) említi, miután a sport inspirál a tanulásra, a sporton túlmutató célokra is serkent, a társas kapcsolatok kialakítására sarkall, amely által a szociális hatékonysága mutatkozik meg.[1] Mindezen funkciók működéséhez a sportolás megfelelő infrastrukturális körülményei, valamint a fiatalokat körülvevő személyek (szülők, kortársak, edzők és egyéb sportszakemberek) szakmai tevékenysége és támogató viselkedése jelenti az alapot. Kiemelkedő jelentőségű emellett, hogy a gyermekek biztonságos környezetben sportoljanak, örömteli élményeket szerezzenek, mivel ez befolyásolja későbbi hozzáállásukat a testmozgáshoz, illetve a sportolással kapcsolatos céljaikat. Utóbbiakat az utánpótlássportban gyakran a szülők és az edzők tűzik ki, sokszor nagyon távoli vagy irreális elvárásokat is megfogalmazva. Akármilyen is ez, a célok elérésének soha nem lehet eszköze az etikátlan viselkedés, a bántalmazás vagy zaklatás a közreműködő személyek részéről. Mégis egyre több, a médiának köszönhetően napvilágra került eset bizonyítja azt, hogy nemcsak a felnőttek, hanem az utánpótlás korosztályainak sportjában is előfordulnak ilyen jelenségek. A fiatal generációk számára egy új platform, a digitális tér jelenthet a kortársbántalmazásra alkalmas terepet, amely a fiatalokkal foglalkozó sportszakemberek elől rejtve maradhat, viszont tanítványaik teljesítményét jelentősen befolyásolhatja. Ahhoz, hogy megfelelő bizonyosságot kapjunk a sport és a digitális tér gyermekvédelmi összefüggéseiről, érdemes röviden áttekinteni az ebben szereplő fogalmakat.
Az ENSZ Közgyűlése - mintegy tíz év előkészítő munka után - 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt (UN Convention on the Rights of the Child - UN CRC). Ez a dátum azóta a Gyermekjogok Világnapja. Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat. Ezek alapján a gyermekek jogai a következőképpen csoportosíthatók:
- 25/26 -
A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide tartozik például a menekült gyermekek speciális védelme, a háborús konfliktusokban való részvétel, a szexuális kizsákmányolás, valamint a gyermekmunka tilalma.
A gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, mint például megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás vagy az alapvető oktatáshoz való jog.
A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz való, továbbá a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot.[2]
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 2006-os kommentárja szerint a testi fenyítés minden formája elfogadhatatlan, beleértve a fizikai erő alkalmazását, amely fájdalmat vagy kényelmetlenséget okoz. A kommentár hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szembeni erőszak bármely formája, legyen az fizikai vagy pszichológiai, nem megengedett. A testi fenyítés hagyományos elfogadottsága miatt azonban a tiltás önmagában nem elegendő, ezért fontos a gyermekjogok tudatosítása és a képzésekkel kapcsolatos prevenciós események szervezése. A gyermekek nemcsak a felnőttek szavaiból, hanem tetteikből is tanulnak, így az erőszak alkalmazása rossz, nem követendő példát mutat számukra.[3]
2021-ben az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága 25. számú általános kommentárja a gyermekvédelem területén óriási előrelépést tett. Hivatalossá vált, hogy a gyermekjogok a digitális térben is érvényesek.[4] Ez az intézkedés megteremtette annak a lehetőségét, hogy a gyermekvédelem és a digitális tér még szorosabban, egy hivatalos nemzetközi dokumentumban kapcsolódjon össze, és hallgatólagosan elfogadottá vált, hogy a digitális világban történő biztonság minden ember, így különösen a gyermekek számára alkotmányos joggá nőtte ki magát. A kommentárban megfogalmazott célok egyik, a gyakorlatban szülők, pedagógusok, edzők számára is jól használható, az 5-12 éves korosztályt megszólító útmutatóját a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union) adta ki 2020 nyarán.[5]
A sporttevékenyég definícióját Magyarországon a sportról szóló 2004. évi I. törvény határozza meg. A sporttevékenység olyan tevékenység, amelyet meghatározott szabályok szerint, szabadidős vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végeznek. Idetartozik a testedzés és a szellemi sportágak gyakorlása is, amelyek célja a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartása és fejlesztése. A sport a közjó része, amely erősíti a közösség tagjainak egymáshoz tartozását, miként az egyén testi és lelki egészségét. A sport magában foglalja a nemzet által vallott értékeket, az összetartozás és a versenyzés szellemét, a részvételt és a győzelmet, a teljesítmény elismerését, vagyis a munka becsületét, az önfegyelem és az öngondoskodás fontosságát, az egyén közösségért viselt felelősségét. Magyarország Országgyűlése kinyilvánította, hogy minden embernek alapvető joga van a sporthoz, és e jogát az állam biztosítja, függetlenül attól, hogy versenysportról, a szabadidő eltöltéséről, a diák-, egyetemi-főiskolai sportról, a fogyatékkal élők sportjáról vagy az egészség megőrzéséről van szó.[6] Továbbá fontos megjegyezni, hogy gyermekek és a sport vonatkozásában a Gyermekjogi Egyezmény 31. cikke kimondja, hogy a gyermekeknek joguk van az életkoruknak megfelelő játékra és rekreációs tevékenységekre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
