A megismerés igénye a földviszonyoknak ezen a legfontosabb terepén egy többszörösen összetett és szerteágazó kérdéskörrel szembesül. Ennek rendszerképző magva a jelenség, az új minőségű tőkés földrablás. Másik meghatározó része az ellenerők mozgásfolyamata, a társadalmi - politikai intézményvédelem, amely próbálja útját állni a földrablásoknak, de legalábbis azok hatóerejét fékezni és az általuk kiváltott emberi jogsérelmeket megelőzni, illetve orvosolni. Ezért a címben jelzett téma kutatási eredményeit két külön írásban célszerű bemutatni. Elsőként a földrablások lényegét és összetevőit kell tisztázni. Egy másik cikkben pedig a társadalom önvédelmi reflexeinek - a civil mozgalmaknak - továbbá a közhatalom nemzetközi és európai uniós szerveződésének azokat az erőfeszítéseit érdemes
- 8/9 -
megismerni, amelyek - főként a jog segítségével - fellépnek a földrablásokkal szemben. Már a téma megjelölése is magyarázatot kíván. Egyrészt itt a tőke világhatalmi szerkezetmozgásának a minőségváltásáról van szó. A nemzetközi térben zajló globális és helyi történésekről, amelyek a földviszonyokban is sorsfordító jellegűek. Másrészt az elsajátítás e képletben nem a politológia egyik fogalma (ami a szerzésre, a "sajáttá fordításra" utal), hanem Max Weber gazdaságszociológiai kategóriája, amely különbözik a tulajdon, a birtok, a használat, a haszonélvezet jogintézményeitől, illetve a bérlő és egyéb vagyoni jogosultak jogállásától. (Ezek egy részével vagy többségével akár egybe is eshet, azonban tartalma, az uralmi lényege azoktól lényegesen megkülönbözteti.) Az elsajátítás egy "kifelé zárt társadalmi kapcsolatot" jelenít meg. A rendeltetése az, hogy a "benne résztvevők számára biztosítsa a hasznos javaknak és lehetőségeknek a tartós, visszavonhatatlan, illetve öröklődő jelleggel bizonyos egyénekhez kötését, vagyis monopolizálását." (M. Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. 1. Szociológiai kategóriatan. KJK, Bp. 1987; 89. o.) Weber szerint "»kifelé zárt« a társadalmi kapcsolat, amennyiben és amilyen mértékben értelmi tartalma vagy érvényes rendje kizárja, korlátozza vagy feltételekhez köti a részvételt." (i. m. 68. o.)
A gazdaságtörténet a XVI. századtól elemzi az egyes korszakok eredeti tőkefelhalmozását, míg az agrártörténet az újkor földviszonyait - ezeken belül a föld adott társadalmi formációban történt elsajátítását, illetve a földbirtoklás hatalmi - uralmi képletének az erőszakos és/vagy reformokkal végrehajtott megváltoztatását - több vetületben feltárta. A folyamat hagyományos tükröztetéséhez képest fordulatot hoz a XXI. század nemzetközi szakirodalma, amelybe a tőke föld feletti uralomszerzésének új fogalma robbant be: a földrablás (land grabbing) és annak szinonimája, a "földroham" (land rush). Azok a kutatók, akik elsőként figyeltek fel a földalap gyökeres újraosztásának erre az új intézményére, a megnevezést Marxtól származtatják. A "földrablás" első történelmi leleplezője és e kifejezés használója Marx az angol ipari forradalom XVI-XVII. századi korszakából a "birtoktisztítás" (clearing of estates) és a "bekerítések" (enclosures) hírhedt módszerével összefüggésben. Köztörténeti tény: az angol nemesség egy része a gyapjú - és textilipar létrehozása végett a parasztságot elűzte földjeikről, azokat elkerítette és kisajátította, a paraszti telkeket és a közföldeket legelővé alakította, amelyeken - a méreteit tekintve - nagyüzemi juhtenyésztést szervezett. A földjüket vesztett parasztok zöme a városokba tódult, csavargók, tolvajok, koldusok lettek. Borras és szerzőtársai szerint "...amint Marx a megjegyzéseiben erre utalt, az angliai bekerítéseknél először alkotta meg azt a kifejezést, hogy 'földrablás' /land grabbing/". (Borras Jr. et alt. "Towards a better understanding of global land grabbing: an editorial introduction" Journal of Peasant Studies. 24 March 2011. 209. p.) A marxi idézet pedig a következő: "...a földrablás nagyüzemi terjedelemben {...} az első lépés a nagyüzemi mezőgazdaság intézményesítéséhez. Ettől fogva a mezőgazdaság felforgatása először járul hozzá fokozottan a politikai forradalom megjelenéséhez." (Marx, 1906 /1867/ Capital, vol. I. p. 470.)
A tőke minden világkorszakban mohó nyomulással elhódította a társadalomtól az uralmához és terjeszkedéséhez szükséges természeti és emberi erőforrásokat. Ezért a kutatók többsége a földrablásban, mint a tőkeszerveződés mai intézményében a történelmi folytonosságot emelte ki, míg politikai elemzők rámutattak az újgyarmatosítás (neokolonializmus) ebben is tetten érhető folyamatára. Így Peluso és szerzőtársai szerint a holland, francia, spanyol, portugál és az angol gyarmatosítók földrablásai és magántulajdon szerzésük módszerei a gyökerükben azonosak voltak, még ha a föld feletti uralom, az ültetvény és a gyarmatosítás jogi logikája régiók, gyarmatok szerint különbözött is és az idővel változott. "Ami a mai földrablásoknál új, az a föld feletti uralom új mechanizmusa, ezek igazolása és a szövetségek a ’föld visszavételére’, valamint a neoliberalizmushoz való politikai gazdaságtani kötődés." (Peluso, N. L. and C. Lund. 2011. New frontiers of land control: introduction. Journal of Peasant Studies, 38(4), 667-681. pp.) Más kutató szerint "..a mai földügyletek kevésbé jelentenek új jelenséget, mint a közemberek jogainak és vagyonának a folytatódó megrablását a tőke - vezérelte és osztály - teremtő társadalmi átalakulásban." A szerző a XVII-XIX. század közötti ír és angol "birtoktisztítást", továbbá az őslakosok észak-amerikai birtokfosztását, valamint a három nagy afrikai földrablást (1885-1915, 1919-1939 és 1945-1955) elemezve ezek közös nevezőjét abban látja, hogy a jogi manipulációk elérték: a jogcím nélküli (de ténylegesen a hagyományok alapján birtokolt és megművelt) földeket uratlannak kell minősíteni és - a mulasztás miatt - az államot kell a föld jogi tulajdonosának tekinteni. (Liz Alden Wily: Looking back to see forward: the legal niceties of land theft in land rushes vol. 39, 2012 - issue 3-4, 751-775. pp. The Journal of Peasant Studies) McMichael rámutat: "a neoliberális globalizáció mai összefüggése nemcsak a kapcsolatok világméretű növekedését jelenti, hanem azt a projektet, amelyben ezeket a kapcsolatokat meghatározott módon kell megszervezni. A globalizáció projektje arra irányuló kísérlet, hogy a világot a hatalom politikai és pénzügyi intézményei alapján egyetlen központi alapelv szerint átformálja […] a kialakuló világképet és a világ erőforrásait globálisan szervezze, irányítsa a szabad kereskedelem, a szabad vállalkozás gazdasága alapján, amit egy nagy, meg nem számolható politikai és gazdasági elit alkot." (McMichael, P. 2000. Development and social change: A global perspective, London: Sage Publications. , 241-354. pp.) Végül, sok civil szerveződés szereplői ésások is a külföldi beruházást (a vele járó földrablásokat) a neokolonializmus új megvalósításának tekintik, amely a fejlett országoknak a fejlődők terhére gyakorolt, új gazdasági imperializmusát hajtja végre. (Vidal, John 3 July 2009. "Fears for the world’s poor countries as the rich grab land to grow food". The Guardian. London.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
