A házasságról, a családról és a gyámságról szóló, több ízben módosított 1952. évi IV. törvény 1. § (1) bekezdése deklarálja - az Alkotmányra visszautalva - a házasság és a család intézményének védelmét, kiemelt jelentőségét: ezen keresztül a gyermek és ifjúság fejlődését és nevelését.
Ez a nagyon szép elv vajon a gyakorlatban is érvényesül-e?
Az 1997. évi LXXII. törvénnyel módosított, a Polgári perrendtartásról szóló, 1952. évi III. törvény 11. §-át úgy változtatta meg, hogy az első fokon eljáró bíróság egyes bíróként jár el.
Úgy gondolom, hogy a családjogi perek fontosságát ez már önmagában is megkérdőjelezi, hiszen valamennyi polgári peres ügyet - kivéve a munkaügyi pereket - válogatás nélkül egy "kalapba" helyezi.
A családjogi perek - azon belül különösen a házassági bontóperek - sok esetben indulatvezéreltek, az ügyfelek személyes jellegű problémáin túl, de azokkal együtt a közismert kedvezőtlen társadalmi tényezők is jelentkeznek: a növekvő munkanélküliség, a lakás-helyzet ki-látástalansága, a romló szociális körülmények.
Mindezek együttesen váltanak ki agresszív, olykor önkontroll nélküli megnyilvánulásokat is.
A bírónak ebben a helyzetben egyszerre kell emberségesnek, de szigorúnak is lennie, hiszen a tárgyalás rendjét szükséges fenntartania.
Az ilyen tárgyú perek az állampolgárok legszemélyesebb ügye, és ez alapvetően megkülönbözteti más polgári jogi perektől.
Ha ez így van, akkor ennek "külsőségében" is meg kell nyilvánulnia. A tanácsban történő ítélkezés megadja a családjogi perek rangját. Tekintélyt és komolyságot sugároz. Nagyon lényeges ez az ügyfelek számára, hiszen a saját ügyük fontosságát emeli ki.
A jelenlegi bonyolult, és ellentmondásokkal terhelt társadalmi viszonyok nem csak a peres ügyek számát szaporították meg, de minőségileg is átalakították azokat. A bíró komoly idegi megterhelésnek van kitéve.
Egyúttal bizony meglehetősen súlytalannak tűnik a bíróságnak egyes bíróként történő eljárása.
Nem is szólva arról, hogy mennyire kiszolgáltatottá válik.
A törvényalkotónak a nyilvánvalóan takarékosság céljából meghozott rendelkezése nem biztos, hogy indokolt volt az ilyen tárgyú perekben is.
A Családjogi törvény 18. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a házasságot a bíróság bármelyik házastárs - illetőleg a házastársak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni".
A válások évek óta tartó emelkedő számát statisztikai adatok igazolják. Mint ahogyan azt is, hogy csökken a házasságkötési szándék, és egyre kedveltebb együttélési forma az élettársi kapcsolat.
Az eltérő törvényi szabályozással a törvényalkotó nyilvánvalóan nem kívánja az élettársi kapcsolatot a házastársi kapcsolat szintjére emelni.
A Csjt. 1. § (1) bekezdésével összhangban a családjogi perek a Pp. különös részébe kerültek, ezen belül külön fejezet foglalkozik a házassági perekkel. E különbségtétel - más polgári peres ügyhöz képest - indokát e jogterület sajátosságai adják, kifejezésre juttatva ezen perek kiemelt helyét is.
A házasság felbontása iránti eljárásban helyes a Pp. 285. § (3) bekezdése, nevezetesen, az eljárás bármely szakában a felek békítésének a megkísérlése.
A határidők szigorúbb szabályozása is helyénvaló.
Az már egy másik kérdés, hogy a felperes mulasztása a per megszüntetésének a következményével jár. Mire a végzést kézhez veszi, az igazolási kérelem benyújtására megszabott 15 nap letelt.
Az 1995. évi LX. törvény 23. § (2) bekezdési iktatta be a Pp.-be a 285. § (4) bekezdését. E szerint, ha a peres felek - még ha közös akaratnyilvánítás alapján kérik is a házasságuk felbontását - de kiskorú gyermekük van, és nincs három évet meghaladó különélés, a tárgyalást el kell halasztani. A per folytatását bármelyikük írásban kérheti három hónapon belül. A kérelem benyújtása esetén 30 nap letelte után tűzhető ki a tárgyalás.
A törvénynek ez a rendelkezése formális.
Figyelmen kívül hagyja a peres felek mindenre kiterjedő részletes peren kívüli megállapodását, akaratnyilatkozatát. Ilyen esetben a peres felek válási szándéka elé nem kellene törvényi akadályt gördíteni.
A kulturált válás zökkenőmentes és mielőbbi lefolyása éppúgy érdeke a feleknek, mint a kiskorú gyermeknek is.
Úgy tűnik, az anyagi és eljárásjogi rendelkezések többé-kevésbé megfelelőek.
De elég-e ez a családvédelemhez ?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
