Az iratok pótlása különösen lassítja az ellenőrzési folyamatot akkor, amikor az adózó az egyes iratokat részletekben, "csepegtetve" adja át az adóhatóság részére - ide értve akár a jogorvoslati eljárást is -, ugyanakkor ezen magatartás nem jelentheti a késedelmesen benyújtott bizonyítékok értékelésének mellőzését. Konkrét ügyben az adóeljárás menetében az adózó maga volt az, aki észlelte, hogy a könyvelése az adóhatóság tájékoztatása alapján problémás, azt újra feldolgozta, majd utóbb a dokumentációt és a főkönyvi kivonatot a fellebbezési eljárás során csatolta. Az adóhatóság ellenben anélkül, hogy azt átvizsgálta volna, figyelmen kívül hagyta arra hivatkozva, hogy adózót az elsőfokú eljárás során többször is felhívta a könyvelése rendezésére. Ezen eljárásával ugyanakkor az adóhatóság negligálta az Art. 97. § (6) bekezdését, mely szerint a tényállás tisztázása során az adóhatóság az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. Az adóhatóság kezeli ugyanis a járulékbevallásokat és -befizetéseket is, így a saját nyilvántartásának ellenőrzésével meggyőződhetett volna a főkönyvi kartonon feltüntetett adatok valóságtartalmáról; annál is inkább, mert az adózó erre a fellebbezésében maga is kifejezetten hivatkozott, vagyis következtethetett volna arra, hogy az általa helyesnek vélt adatok tévesek.[1]
Fentieknek különösen egy jogerős másodfokú határozattal szemben indított közigazgatási per során van jelentősége, melynek során az adózói - felperesi - oldalon sok esetben "kerülnek elő" olyan, az ügy megítélése szempontjából jelentős súlyúnak tekinthető iratok, melyek csatolására a közigazgatási eljárásban nem került sor. Abban valóban következetes a bírósági joggyakorlat, hogy általánosságban nincs elzárva az adózó attól, hogy akár a peres eljárásban is előterjesszen új bizonyítékokat, hivatkozzon új tényekre, körülményekre, ugyanakkor ezt jellemzően olyan okból teszi lehetővé, ha valamely - nyomatékosítom, indokolható - körülmény folytán az adózó csak később jut azon helyzetbe, hogy a bizonyítékait előterjessze (például az irat létezéséről, annak hollétéről a közigazgatási eljárás során nem szerzett tudomást). Ez nem jelenti egyszersmind azt is, hogy jogosultságát az adóalany a jóhiszeműség alapkövetelményével ellentétesen, korlátlanul gyakorolhatja. Más megfogalmazásban az iratok - vagy egy részük - adózó által történő késői csatolásának következményeit nem lehet az adóhatóságra terhelni. Az adóeljárásban az ügyfél nem zárkózhat el az együttműködéstől; amennyiben mégis azt teszi, az együttműködés hiánya miatt előállt helyzetet, jogkövetkezményt a bíróság előtt iratok utólagos előterjesztésével nem lehet minden feltétel nélkül orvosolni.[2] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-a alapján a bíróság a közigazgatási határozatot - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Az új iratok bizonyítékok közötti figyelembevétele nem sérti a Pp. fenti rendelkezését, mert az a határozat hozatalakor fennálló tényeket tartalmazza, azokat a bíróság a határozat felülvizsgálata során értékelési körbe vonhatja. Ha azonban a határozat hozatala idején fennálló tényeket igazoló új bizonyíték nem cáfolja a hatósági megállapításokat, akkor a közigazgatási döntés hatályon kívüli helyezésére nincsen ok. Az a tény is a határozat hozatalakor fennálló ténynek minősül, amelyről a hatóság a korábbiakban nem szerzett tudomást, csak a közigazgatási perben került tisztázásra és amelynek figyelembevételével eldönthető a jogvita.[3] A Kúria joggyakorlata abban is következetes, hogy a közigazgatási döntés hatályon kívül helyezése és a hatóság új eljárásra való utasítása csak szükség esetén indokolt. Amennyiben minden érdemi adat rendelkezésre áll az ügy elbírálására, azt a bíróságnak kell eldöntenie; a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét sérti meg a bíróság, ha a közigazgatási perben szolgáltatott új bizonyítékot nem értékeli, hanem ennek feladatát - megismételt eljárás elrendelése mellett, annak keretei között - a hatóságra hárítja át.[4]
Az iratpótlás teljesítésének elmaradását a törvény szintén szankcionálja. Az Art. 172. § (20b) bekezdése alapján amennyiben az adózó az adóhatóság felhívása ellenére iratait, nyilvántartásait, bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően - a megadott határidőben - nem rendezi, pótolja, javítja, illetőleg önellenőrzi, abban az esetben a) az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során a magánszemély adózó, illetve az adózónak nem minősülő magánszemély a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 10%-áig, más adózó a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 50%-áig, de mindkét esetben legfeljebb 1 000 000 Ft-ig b) minden más esetben, az adózó 1 000 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.[5]
Az Art. 122. §-a alapján az, akinek az eljárás során a személyes meghallgatása szükséges, a székhelyéhez, telephelyéhez, lakóhelyéhez legközelebb eső hivatali helyi-
- 8/9 -
ségbe, illetve az adóhatóság székhelyére idézhető. E szabályt kell alkalmazni az ellenőrzési eljárás során is. Fenti jogszabályhellyel lényegében azonos módon szabályoz a Ket. 46. § (1) bekezdése. Eszerint azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg. Ezen jogszabály 48. § (1) bekezdése értelmében az idézett személy az idézésnek köteles eleget tenni.
A korábbiakban már hivatkozott - főszabályként az adóhatóságot terhelő - tényállás tisztázási kötelezettség az esetek többségében szükségképpen feltételezi az eljárás alá vont személy, vagy gazdasági társaság képviselőjének meghallgatását, ezért a hatóság jogosult arra, hogy az ügyben relevánsnak minősülő adatokkal rendelkező személyeket a hatóság előtti megjelenésre kötelezze, akár nyilatkozat tétele, akár iratátadás céljából, melynek végzéssel kell történnie. A gyakorlatban a gazdasági társaságok képviselőinek idézése jellemzően az iratátadására vonatkozó felhívással együtt történik; a végzés ilyenkor arról is tartalmaz tájékoztatást, hogy az idézett az ellenőrzés lefolytatásának céljából a vizsgálattal érintett időszakra vonatkozó és a bevallásai alapjául szolgáló iratait azok azonosítására alkalmas jegyzékkel bocsássa az adóhatóság rendelkezésére.
Lényeges, hogy amennyiben gazdasági társaságnál a cég képviseletére jogosult személyes megjelenése szükséges, úgy az idézésnek erre vonatkozó egyértelmű kötelezést kell tartalmaznia, azt a képviseletre jogosult magánszemély címére kell kézbesíteni az irányadó jogszabályok betartása mellett, ellenkező esetben a kötelezés teljesítésének elmulasztása további intézkedések megtételére jogalapot nem teremt. Amennyiben tehát az adóhatóság hivatkozottak szerint végzést bocsát ki, ellenben azt a társaság székhelyére címzi, melyben a cég kötelezett a személyes megjelenésre - amellett, hogy az Art. 95. § (3) bekezdése szerinti iratátadásra való felhívásra is sor kerül -, nem tekinthető idézésnek, kizárólag értesítés, illetve felhívás kategóriájába sorolható be. Annak rögzítése mellett, hogy a vállalkozás iratainak az adóhatóság rendelkezésére bocsátása nem kötődik a képviselő személyéhez, ezen kötelezésnek joghatályos meghatalmazás alapján más is eleget tehet, a vállalkozást harmadik személyek felé valóban a törvényes képviselő testesíti meg, a megjelenési kötelezettség elmulasztását értelemszerűen csak természetes személy tudja megvalósítani, mely a részére küldött idézést is feltételez; más megfogalmazásban az ellenőrzés akadályozása a vizsgált gazdasági társaság által, megjelenési kötelezettség elmulasztásával történő megvalósítása - tekintettel az adózóként megjelölt cég nem materiális személy jellegére - fogalmilag kizárt. Amennyiben személyes megjelenésre kötelező idéző végzés kerül kibocsátásra, úgy azt a képviselő lakcímére kell kézbesíteni, mivel az Art. 14. § (1) bekezdésében felsorolt adókötelezettségek között megjelenési kötelezettség nem szerepel, így a cég képviselője az ügyben nem adózóként, hanem annak nem minősülő magánszemélyként jár el.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
