Hosszú ideje nem vitatott, hogy a személyiségi jogok minden embert megilletnek, a közelmúltig azonban ezeket a jogokat elsősorban a nagykorú, felnőtt állampolgárok körében értelmeztük és mintha nem vettünk volna tudomást arról, hogy a gyermekeknek is vannak személyiségi jogaik. Főszabály szerint ugyanolyan jogok illetik őket, mint a felnőtteket, azonban jogaikat még körültekintőbben kell védeni, tekintettel arra, hogy a kiskorúak nem képesek erről egyedül gondoskodni, életkorukból adódó sérülékenységük okán a felnőttek - elsősorban a szülők - kötelessége, hogy ezt megtegyék. Az ellentmondás és a probléma éppen ebből ered, sok esetben a szülők követik el a jogsértéseket a saját gyermekükkel szemben. A szülői felügyelet részjogosítványai közé tartozik a gyermek gondozása és nevelése, melynek módját és módszereit a szülők jogosultak megválasztani, ez is hozzátartozik a magánélethez való joghoz. Ugyanakkor a magánélet védelme a gyermeket is megilleti, a szülők nem alkalmazhatnak olyan nevelési elveket, melyek a gyermek jogait és érdekét sértik. A szülőket minden, a gyermekkel kapcsolatos döntés meghozatala során az ő legfőbb érdeke vezérli, nincs ez másképp a nevelés során sem, ez azonban a gyakorlatban nem mindig érvényesül. Szándékosan ártani csak nagyon kevés szülő akar a gyermekének, ők jellemzően beteg, sérült emberek. A legtöbb szülő számára természetes, hogy a legjobbat akarja a gyermekének és igyekszik mindentől megóvni, azonban sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy milyen veszélyek leselkednek a gyermekre az online térben, vagy hogy a gyermekről való posztolással mekkora károkat okozhatnak neki. Vitathatatlan, hogy a digitális világ mára mindannyiunk otthonába beférkőzött, az életünk minden területét áthatja, ez új kihívások elé állítja a szülőket. Ma már szinte mindenkinek van okostelefonja - a gyermekeknek is - és széles körben használjuk a közösségi médiát, amely hatással van a magánéletünkre, az önértékelésünkre, gyermekek esetében pedig a személyiségfejlődésre. Annak ellenére, hogy egy német kutatás szerint a szülők 71%-ának rossz érzései vannak amiatt, mert a gyermekük túl sok időt tölt el a képernyő előtt, illetve 31% fokozott aggodalomról számolt be erről,[1] a valóságban nem sokat tesznek a képernyőidő és a digitális ártalmak csökkentése érdekében. A máltai szülők többsége például igyekszik odafigyelni a gyermekük internethasználatára, de ez többnyire az idő és a tartalom korlátozásában merül ki. Ez nem sokat segít, főleg, hogy egy kutatás tanúsága szerint a máltai szülők 65%-a erősen alulbecsüli, hogy a gyermeke mennyi időt tölt el az online térben.[2]
Az alapvető emberi jogok és a hozzájuk szorosan kapcsolódó személyiségi jogok életkorra tekintet nélkül minden embert megilletnek, tehát a szülők és a gyermekek jogai erős hasonlóságot mutatnak. A különbség talán abban ragadható meg, hogy a szülők jogai legtöbbször egyúttal kötelességet is jelentenek, valamint egy esetleges konfliktus esetén a gyermek jogainak biztosítása elsőbbséget élvez, tekintettel arra, hogy egy felnőtthöz képest minden esetben a gyermek a gyengébb fél, aki fokozottabb védelemre szorul.
Eltekintve a legfontosabb nemzetközi alapjogi dokumentumoktól, a szülők - gyermekükhöz, szülőségükhöz kapcsolódó - alapjogait korábban az Alkotmány (67. §), 2010 óta az Alaptörvény rögzíti, melynek XVI. cikke szerint a szülőknek joguk van a gyermeküknek adandó nevelést megválasztani, kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni, őt taníttatni. Jól látszik, hogy a jog egyúttal köte-
- 5/6 -
lesség is. "A szülő neveléshez való joga egy sajátos szerkezetű, dinamikus, erős morális tartalommal bíró alapjog."[3] Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a szülők maguk dönthetnek arról, hogy hagyományaik, családi szokásaik, társadalmi helyzetük, vallási és erkölcsi meggyőződésük, valamint anyagi lehetőségeik szerint miként választják meg a gyermek nevelését, oktatását biztosító intézményt, módszert, eszközöket. Ebbe külső hatalom, a családon kívül álló személy nem avatkozhat be,[4] illetve kizárólag abban az esetben, ha a szülők által választott nevelési elvek a gyermek egészséges személyiségfejlődését veszélyeztetik. Amennyiben a szülők a kötelességüknek nem tesznek eleget, az államnak be kell avatkozni,[5] akár a gyermek családból való kiemelésére és a szülői felügyelet megszüntetésére is sor kerülhet. Vajon kellő indok lehet-e az állami beavatkozásra az, ha a szülő korlátozás nélkül engedi a gyermeket internetezni, vagy ha sorozatosan tartalmakat, képeket oszt meg róla a világhálón? Esetleg üzleti tevékenységébe - gyermekholmik reklámozásába - is bevonja őt?
A szülői felügyeleti jog tartalmára és gyakorlására vonatkozó szabályok[6] szorosan kapcsolódnak az Alaptörvényben meghatározott neveléshez való joghoz, hiszen a szülői felügyeletnek egyik legfontosabb részjogosítványa a gondozáshoz, neveléshez való jog.[7] A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.[8] A nevelés során a szülő kötelessége, hogy a gyermeket és a jogait, például az emberi méltóságát is tiszteletben tartsa. Ehhez hozzátartozik az is, hogy nem sérti meg a képmáshoz fűződő jogát.
Amennyiben a szülők már nem élnek együtt, a szülői felügyeletet többféleképpen is gyakorolhatják: továbbra is közösen, esetleg a részjogosítványokat egymás között megosztva, vagy úgy, hogy csak egyikük gyakorolja a jogokat. Ez utóbbi esetben a másik szülő együttdöntési joga a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekre korlátozódik, mely kérdéseket a törvény taxatíve felsorol.[9] Ebben a felsorolásban nem szerepelnek a gyermek személyiségi jogainak gyakorlásával, illetve megsértésével összefüggő kérdések, pedig indokolt lenne, hiszen komoly konfliktusok adódhatnak abból, ha a szülők nem értenek egyet abban, hogy a gyermekük milyen mértékben jelenjen meg az online térben. Például az egyikük naponta több képet is posztolna róla, a másik semmit. Az egyikük szerint a gyermeknek csak hasznára válik a neten való szörfözés, a másik szerint ez nagyon káros. Nincs tehát megnyugtató jogi szabályozás ezekre az esetekre akkor, ha az egyik szülő egyedül gyakorolja a szülői felügyeletet. Ameddig a szülői felügyelet közös, és a szülők a gyermek nevelésével kapcsolatban nem tudnak megegyezni, a gyámhatósághoz fordulhatnak, aki a gyermek legfőbb érdekét szem előtt tartva dönti el a szülők közötti vitát.
A szülők alapjogai és személyiségi jogai közül több is szoros kapcsolatban áll a gyermekkel: a családi élet és a magánélet tiszteletben tartásához való jog, a szabad önkifejezéshez való jog, vallási- és lelkiismereti szabadság, melyek gyakorlása esetleg összeütközésbe kerülhet a gyermek jogaival. Például teljesen jogos igénye a szülőnek, hogy a gyermek miatt érzett büszkeségét és örömét másokkal is megossza, a véleményét kifejezze, de közben tekintettel kell lennie arra, hogy ezen magatartásával a gyermek jogait és érdekét sérti, komoly veszélybe sodorhatja és a személyiségfejlődését is veszélyeztetheti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
