Számos alkalommal nyílt már lehetőségem a digitális zenei szerzői jogok izgalmas kérdéséről, a hangmintázási eljárásról értekezni. E munkák a sampling amerikai,[1] magyar[2] és német[3] szerzői jogi megítélését tárgyalták, ám közel tíz éve annak, hogy a kéziratokat lezártam/lezártuk. A 2012-ig tartó időszak európai status quo-ját a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (a továbbiakban: BGH) döntése határozta meg. Ez kizárta a de minimis elv alkalmazhatóságát, mikor úgy találta, hogy a hangfelvétel-előállító többszörözési jogát sérti a legcsekélyebb mértékű samplingelés is. Másrészt világos vezérelvként rögzítésre került, hogy az alperes nem hivatkozhat eredményesen a német szerzői jogi törvény "szabad műhasználatra" ("freie Benutzung") vonatkozó rendelkezésére,[4] amennyiben számára az átvett részlet önálló előállítása lehetséges lett volna. Összességében a BGH ítéleteiben a jogosulti érdekek képviselete mellett tette le a voksát a felhasználói érdekekkel szemben.[5]
A megszorító megközelítés komoly veszélyeket hordoz magában. Tény ugyanis, hogy a hangmintázás a modern zeneipar elengedhetetlen jellegzetessége, különösen a hip-hop és az elektronikus zene világában. Ha minden sample előzetes engedélyhez volna kötött, előfordulhatna, hogy a zenei önkifejezés - és ily módon a modern "pop-kultúra" egyik szignifikáns eleme[6] - csorbulna. Nem beszélve arról, hogy bármely "világos vezérelv" a szerzői (sőt, sokkal inkább hangfelvétel-előállítói) jogok de facto monopolizálódásához vezethet, amely nem célja a szerzői jognak. Természetesen ezen álláspont ellentétje, vagyis hogy minden hangmintázás jogszerű volna, sem fogadható el, és a jelen tanulmány sem emellett érvel.
E tanulmány a legújabb német joggyakorlat, valamint a kapcsolódó európai uniós fejlemények ismertetésére törekszik. Ennek keretében végig gondoljuk az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) Metall auf Metall ügyben - 2019-re vagy 2020-ra - várható előzetes döntésének lehetséges kimenetelét.
Habár nem a Metall auf Metall opus az első, ám biztosan a máig legismertebb és legfontosabb sampling per Németországban és az Európai Unióban.[7] A jogvitát az szülte, hogy a Moses Pelham és Martin Haas producerek által készített és Sabrina Setlur által előadott, 1997-ben megjelent "Nur mir" című dal engedély nélkül emelt át a nyugat-német szintetizátoros zene úttörőjének tartott Kraftwerk "Metall auf Metall" című 1977-es hangfelvételéből egy két másodperces, fémes koppanásokat imitáló zenei részletet.
Az 1999-ben indult, így már két évtizede zajló, eljárás keretében a BGH két felülvizsgálati ítéletében (előbb 2008-ban, majd 2012-ben) egyaránt a felperesnek kedvező álláspontot képviselt, és érdemben kötelezővé tette az engedélykérést a legcsekélyebb terjedelmű hangfelvétel-részletek felhasználása esetén is. A Metall auf Metall I. és II. döntések egyrészt hangsúlyozták, hogy a hangfelvétel-előállító többszörözési jogát sérti a legcsekélyebb mértékű samplingelés, és ez alól a de minimis elvre történő hivatkozással sem lehet kimentést nyerni. Másrészt világos vezérelvként rögzítésre került, hogy az alperes a hangfelvétel-előállítói jogok megsértése kapcsán nem hivatkozhat eredményesen az UrhG 24. §-ában rögzített szabad műhasználat lehetőségére. Ez az előírás lehetővé teszi, hogy a másodlagos mű alkotója az eredeti művet engedély nélkül felhasználja, amennyiben a forrásmű mindössze ihletet, ösztönzést ("Anregung") nyújtott a másodlagos mű elkészítéséhez, illetve ha a kérdéses részlet az átalakítás hatására nem ismerhető fel a másodlagos műben, avagy átalakítás nélkül ugyan, de több más motívummal kombinálva az új alkotásban alárendelt szerepet játszik.[8] Mivel e szakasz alapvetően az UrhG szerzői művekkel
- 28/29 -
kapcsolatos részében olvasható, és nem tartalmaz közvetlen utalást a hangfelvétel-előállítók vagyoni jogaira (és azok korlátozására), jogos kérdésként merült fel az alkalmazhatósága a kapcsolódó jogi jogosultak vonatkozásában. A BGH a Metall auf Metall I. döntésben még analógia útján elfogadhatónak látta a rendelkezés kiterjesztését a hangfelvétel-előállítók vagyoni jogaira is.[9] A Metall auf Metall II. ítélet szerint azonban e jogszabályhely alkalmazása kizárt, ha a forrásmű felismerhető dallama kerül átemelésre.[10] A BGH úgy látta, hogy a jogesetben érintett hangminta ilyen dallamnak tekinthető. Sőt, amennyiben az alperes képes az adott hangmintát maga is előállítani, akkor nem áll jogában mások műveit felhasználni.[11] A 24. § által garantált össztársadalmi fejlődést ("Fortentwicklung des Kulturschaffens") épp ezért az biztosítja, ha a felhasználó maga rögzíti/reprodukálja az adott hangokat. Összességében tehát a BGH ítéleteiben a jogosulti és felhasználói érdekek összemérése mentén az előbbiek mellett tette le a voksát. Úgy találta, hogy bár a hangmintázás szinte önálló zenei irányzattá alakult, ez nem jelenti azt, hogy a hangfelvételek engedély nélkül felhasználhatók lennének.[12]
Az amerikai szerzői jog világában ugyan nem tűnik forradalmi ötletnek a de minimis szabály alkalmazása szerzői jogi perekben,[13] a samplinggel kapcsolatos német szerzői joggyakorlat elmúlt éveiben érzékelhető fejlemények reform jellege azonban megkérdőjelezhetetlen. E változások alapvetően két lépcsőben mentek végbe, és a korábbi merev megközelítés lebontását eredményezhetik.
Elsőként a Goldrapper-ügyben[14] a BGH a saját korábbi Metall auf Metall II. ügyben hozott döntését írta részben felül. Ebben a jogesetben a német rap zene fenegyereke, Bushido emelt át a francia gótikus (metál) zenekar, a Dark Sanctuary hangfelvételeiből - összesen nagyjából 10 másodpercre rúgó - részleteket, és loopolta azokat 13 saját hangfelvételének háttérelemeként. A BGH észrevételei módosítani látszanak a témakörrel kapcsolatos eddigi álláspontját. Egyrészt rögzítést nyert, hogy az alsóbb fokú bíróság helytelenül járt el, amikor kizárólag saját megérzéseire támaszkodva vizsgálta a hangmintákat, és nem vett igénybe e ténykérdés vonatkozásában zenei szakértőt.[15] Másrészt, és ez még fontosabb, a Metall auf Metall II. ügyben kifejtett álláspontjával szemben, miszerint a legapróbb zenei részletek ("Tonfetzen") samplingelése is engedélyhez kötött, ezúttal úgy látta a BGH, hogy jogsértés csak akkor merülhet föl, ha a felhasznált zenei részlet kreatív tevékenység eredménye, illetve ha a felhasznált zenei részlet eléri a szellemi alkotásokkal kapcsolatos minimum-küszöböt.[16]
A BGH ezen megállapítása különösen érdekes. Úgy tűnik ugyanis, hogy a fórum elfogadta, hogy a hangfelvétel-előállítók jogvédelmének van egy minimális előfeltétele. A triviális hanganyagok nem részesülnek automatikusan jogvédelemben. Bár felmerülhetne, hogy a fentiekkel a bíróság csak az indusztriális metál zene minőségi kritikáját adta, ez azonban nehezen tartható érv. A jogvédelem a német jog alapján sem függ minőségi körülményektől. A metál, a pop, a jazz, a komolyzene stb. azonos megítélés alá kell hogy essen. Az egyetlen helyes nézőpont tehát az, hogy a bíróság elfogadta, hogy a hangfelvétel-előállítók vagyoni jogai korlátok között érvényesülnek, azok érvényesítése csak a minimális kreativitás követelményét kielégítő részletek esetén lehetséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
