Ma már világosan látszik, hogy a büntetőeljárásról szóló jelenleg hatályos 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) nem képes megfelelni annak a társadalmi elvárásnak, hogy a büntetőügyek észszerű időn belül befejeződjenek.[1] Ennek egyik oka, hogy az eljáró hatóságok a legtöbb esetben nincsenek rákényszerítve a jogszabályok által a büntetőügyek alapos, de ugyanakkor gyors lefolytatására. A Be. például a nyomozásra akár több éves időtartamot is biztosít, és csak a meghatározott személlyel szembeni nyomozás rendelkezik abszolút határidővel. Ráadásul sajnálatos tapasztalat, hogy "az ügyész az eljárási határidőket a jogkövetkezmények alkalmazása nélkül igen gyakran akkor is meghosszabbíthatja, ha a nyomozó hatóság elfogadható indok nélkül nem, vagy késedelmesen nyomoz."[2] Tény, hogy a Legfőbb Ügyészség "hosszú ideje próbálja a nyomozási határidő hosszabbítására feljogosított ügyészektől megkövetelni az említett, helytelen hosszabbítási gyakorlat megszüntetését és elérni azt, hogy a határidő meghosszabbítását a törvényben meghatározott okból, indokolt esetben és csak az indokolt időtartamban lehet engedélyezni."[3] Ez azonban sok esetben nem elegendő. Az időtartam tekintetében egzakt módon szabályozott vádemelési szakaszt követően a bírósági eljárásra sem találunk törvényben rögzített határidőket. Az elévülés anyagi jogi szabályai, elsősorban a félbeszakításának jelenlegi rendszere pedig egyértelműen erősíti az előzőekben vázolt kedvezőtlen tendenciákat.
Az elévülés félbeszakításának kérdése az egyik legvitatottabb problémája volt a büntető anyagi jognak, bár mintha mostanra elfogadottá vált volna a Csemegi-kódex óta élő szabályozás.[4] Az eljárási elévülés bekövetkeztével az államnak a bűncselekmény alapján keletkezett büntetési igénye ugyanis elenyészik, annak félbeszakításával pedig újabb években mérhető időtartammal hosszabbodik meg érvényesíthetősége. A félbeszakítás "némely bizonytalan nyomoktól eltekintve - a római jogban s a régi francia rendszerben is ismeretlen volt, s csak az inquisitorius rendszer virágkorában, főleg a német jogban, kezdett fejlődni. Azóta azonban annyira befészkelte magát az elévülési tanba, hogy minden elvi helytelenségének is dacára, szinte minden XIX. századbeli Btk.-ben megtalálható."[5] Jelenleg a jogalkotó meglehetősen széles körben tulajdonít elévülést félbeszakító hatást az eljáró hatóságok cselekményeinek, ami erőteljesen hat az észszerű időn belül való elbírálás követelménye ellen, holott az eljárás észszerű időtartama az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk 1. pontjában deklarált alapvető jog. Abban az esetben, ha egy ügy hossza meghaladja az általában szükségesnek tűnő időtartamot, úgy az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) gyakorlata szerint sérül a tisztességes eljáráshoz való jog. Az Egyezmény ugyanis kötelezi a részes államokat jogrendszerük olyan módon történő kiépítésére, hogy az eljárások észszerű határidőn belül lefolytathatók legyenek.[6] Az EJEB egy 2015-ös ítéletében általánosságban is deklarálta, hogy az eljárások elhúzódása vonatkozásában Magyarországgal szemben a megállapított jogsértések alapján visszatérő probléma van, az Egyezménnyel ellentétes gyakorlat áll fenn.[7]
Jelen tanulmányomban az elévülés félbeszakítására vonatkozó rendelkezések és az eljárások elhúzódásának összefüggéseit kívánom részletesen megvizsgálni. Megkérdőjelezhető ugyanis, hogy a jelenleg minimálisan 5 éves büntethetőségi elévülés, az elévülés félbeszakításának hatályos szabályozása és az annak nyomán kialakult gyakorlat összhangban áll-e az észszerű időn belüli elbírálás követelményével. Ennek aktualitását adja, hogy a jelenleg zajló büntetőeljárási kodifikációs folyamatban a közelmúltban látott napvilágot a nyomozás abszolút határidejére vonatkozó két elképzelés tervezete. Ez alapján az A) változat a hatályos Be. megoldását változatlanul hagyja, vagyis meghatározott személlyel szemben a gyanúsítás közlésétől számított 2 évig folyhatna továbbra is nyomozás. Megjegyezni kívánom, hogy mindaddig, amíg a gyanúsítás közlése sok esetben taktikai okból csak az évek óta tartó nyomozás végén történik meg, addig a 2 éves in personam abszolút határidő valódi relevanciával nem bír. Ezzel szemben a B) változat az abszolút nyomozási határidőt az elévülés anyagi jogi intézményével egységes rendszerbe foglalta volna a következők szerint:
- 3 évig terjedő szabadságvesztésnél 1 év;
- 5 évig terjedő szabadságvesztésnél 2 év;
- 10 évi terjedő szabadságvesztésnél 3 év;
- 95/96 -
- hosszabb tartamú büntetéssel fenyegetett bűncselekménynél 4 év;
- el nem évülő bűncselekményeknél nincs abszolút határidő.[8]
A B) változat esetében egyértelműen új eljárási modell került volna bevezetésre, amelynek értelmében a gyanúsítás közlését követően az elévülést kizárólag a vádemelés szakítaná meg, szemben a jelenlegi megoldással, amelyben az eljárási cselekmények - egyebekben gyakorlatilag parttalanul - megszakítják azt. Az új megoldással a bírósági eljárás jogerős befejezésére is a bűncselekmény elévülési ideje állt volna rendelkezésre. Ez mindenképp ösztönzőleg hatott volna az eljáró hatóságokra, akiknek még így is jelentős, de legalább egzakt módon meghatározott és a legtöbb esetben belátható idő állt volna rendelkezésre az eljárás lefolytatásához. A kormany.hu oldalra felkerült tervezetben sajnos a jelenlegi gyakorlatot fenntartó A) változat szerepel.[9]
A hazai szakirodalomban a büntetőjogi elévülés kérdéskörével legrészletesebben foglalkozó egykori debreceni jogászprofesszor, Kováts Andor már majdnem egy évszázaddal ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az a félbeszakítási taktika, amely alapján a hatóságok gyakorlatilag bármilyen aktusa megszakítja az elévülési időt, ezáltal szinte lehetetlenné teszi annak bekövetkeztét, könnyen visszaélésekre adhat okot. Időszerű lett volna végre ezen problémát orvosolni, de jelenleg úgy tűnik, hogy Kováts professzor (és például Angyal Pál[10]) elévülés félbeszakítással kapcsolatos javaslatai, t.i. a jogintézmény jelenlegi formájában történő eltörlése, vagy legalább Edvi Illés Károlynak a félbeszakítást fenntartó, de magának az elévülésnek egy abszolút időpontban (tervezete szerint ez az elévülési idő másfélszerese) történő bekövetkezésére vonatkozó elképzelése továbbra sem tud érvényre jutni. Mielőtt a jelenlegi szabályozást és gyakorlatot megvizsgálom, röviden szeretném bemutatni Kováts Andor professzort és az elévülés félbeszakításával kapcsolatos munkásságát.
A 4105/1949. (VI. 26.) Korm. rendelet a vidéki jogakadémiák megszüntetése mellett a Debreceni Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Karának működését 1949. augusztus 30-i hatállyal további intézkedésig felfüggesztette, ami de facto a jogi oktatás Debrecenben évtizedekre történő megszüntetését jelentette.[11] Ezt megelőzően azonban a debreceni jogi karon számos kiemelkedő jogtudós működött[12], akiknek egyike volt Kováts Andor, az "igen sok irányú és nagyon sokat alkotott"[13] professzor. Kováts 1884. augusztus 28-án született Kecskeméten, református vallású családban. 1906-ban állam-, majd 1907-ben jogtudományokból Kolozsvárott szerezte meg doktori oklevelét. Ezen időszakban ügyvédjelöltként dolgozott, majd 1906 októberétől a szolnoki törvényszéken bírósági joggyakornok lett, s e minőségében került később Kecskemétre. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgájának letétele után 1909 júniusában Dévára törvényszéki jegyzőnek nevezték ki. 1910 augusztusában visszatért Kecskemétre, ahol rendkívüli tanárnak választották meg a Református Jogakadémia Jogbölcselet és Büntetőjog Tanszékére, amelyen egészen 1923-ig büntetőjog, jogbölcselet és bölcseleti erkölcstan tantárgyakat oktatott. Mindeközben 1917 januárjában a miniszterelnökség alezredesi rangú polgári biztosnak küldte Belgrádba az osztrák-magyar katonai főkormányzóságra. 1918-ban Belgrádban a polgármesteri teendőeket is ellátta[14], s októberben az utolsó vonaton hagyta el a kiürített Belgrádot. 1919 áprilisában a Tanácsköztársaság idején Kecskeméten bebörtönözték.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
