A világ változik. Ezzel senki nem szokott vitatkozni, mégis vannak az életnek olyan területei, ahol - annak ellenére, hogy a változtatás elősegítené a fejlődést - görcsösen ragaszkodunk a megszokott trendekhez. Pontosan ilyen a szakkönyvkiadás témaköre is. Ha azt szeretnénk azonban, hogy a szakmai irodalom elérje betölteni kívánt célját, változtatni kell a technológiához való hozzáállásunkon, és szükség van objektív alapokon nyugvó, befolyástól mentes finanszírozási rendszerre. Ráadásul a jelenlegi struktúrában való fennmaradás a könyvbemutató kiüresedését vonja maga után, a különböző tudományterületek sajátosságainak besorolási eljárások során történő figyelmen kívül hagyása pedig a minőségi folyóiratok renoméjának romlását eredményezheti.
Tárgyszavak: szakmai könyvkiadás, állami szerepek, piac, technológiai fejlődés
A szakmai írások kiadásának egyik legnagyobb kihívása a tárgyukat képező tartalom iránti szűk kereslet. Az emberek többsége nem vásárol szakkönyveket egy téma mélyebb tanulmányozása érdekében, hiszen az egyes híroldalak által kínált tartalom teljes mértékben kielégíti tudományos kíváncsiságukat, sőt az online forma miatt egyszerűbben el is tudják érni azokat, miközben még időt is spórolhatnak. Aki pedig a szűk réteghez tartozik, gyakran nem találja az érdeklődésének megfelelő szakkönyveket, hiszen azok többnyire nem a kereslet igényeihez igazodnak, hanem a támogató által behatárolt spektrumban mozognak. A könyvek kiadása hosszú időt vesz igénybe, ami például a társadalomtudományok esetén a gyakori jogszabályi és élethelyzetbeli változások miatt döntő befolyással lehet a könyvvásárlásra.
A szakmai folyóiratoknak ugyan előnye az előbbihez képest a lektorálási folyamatok viszonylagos rövidsége, de ez a szegmens ugyanúgy érintett a vázolt problémákban. Mind a szakmai kiadványok, mind a szakmai folyóiratok fontos szerepet töltenek be a tudományos életben - így az előmenetel, a kutatási eredmények megosztása terén -, azonban nem mehetünk el szó nélkül azon problémák mellett, amelyek egyfajta "válságkörnyezetbe" sodorták a szakmai könyvkiadást, az ezekhez kapcsolódó bemutatókat, ezáltal a tudományos publikumot is.
A könyvkiadás területét a piaci mechanizmusok uralják mind a kiadó, mind pedig a kereskedő tekintetében. A jelenlegi magyar gyakorlat szerint a modell a következő: a kiadó mint megbízó megbízza a kereskedőt mint bizományost, hogy az adott könyvre adásvételi szerződést kössön a saját nevében.[1] Ez a konstrukció a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerinti bizományosi szerződésnek felel meg. A piaci szektorban a kereslet és kínálat törvénye érvényesül, azaz akkor lehet nyereségre szert tenni, ha olyan könyvekből tud választani a vásárló, amelyek az érdeklődésének megfelelnek. Ezt a szisztémát a piacon a Libri és a Líra tudja leginkább kihasználni, amelyek nyeresége 2019-ben meghaladta a százmillió forintot.[2]
De tud-e nyereségesen működni a tudományos könyvpiac, azaz lehet-e csupán a piacra hagyni a kínálat és a kereslet egymásra találását ezen a speciális területen?
- 175/176 -
A válasz egyértelműen nem, hiszen a szakmai könyvek jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a tájékozódást segítik, hanem alapot jelentenek a plurális demokrácia stabilizálásában. E terület - az alapvető jogok gyakorlásához, valamint az oktatáshoz való szükségszerű kapcsolódása révén - meritórikus jószágnak tekinthető, amelyet a kormányzatnak önmagában is érdemesnek kell tartania, függetlenül a kereslet alakulásától. Irányított elosztási javakról van szó, mert a fogyasztók saját döntéseik alapján nem fogyasztanának annyit az adott termékből, mint amennyi szükséges lenne. Az ily módon elengedhetetlen kormányzati beavatkozás leggyakoribb formája a szabályozási funkciót is betöltő támogatás.
Az állam mecénásként való megjelenése azonban veszélyekkel is járhat, és leginkább a társadalomtudományok érintettek, hiszen e tudományterületek eredményei kapcsolódhatnak főként a politika számára is érzékeny aspektusokhoz, ami viszont hatással lehet a támogatások elosztására. Ezenkívül problémát jelent az is, hogy előre kiszámíthatatlanok a könyvkiadásra elnyerhető pályázatok feltételei és azok mértéke, ami egyéb forrásbevonási módok keresésének kényszerével jár. Ehhez kapcsolódó nehézség azonban az, hogy a szakmai könyvkiadás területére nehezen olvaszthatóak be egyéb alternatívák, így a magánszektor által nyújtott pénzbeli finanszírozás, hiszen a kultúra vagy könyvkiadás támogatása azoknak nem elsődleges érdeke. Megfontolandó lenne egy hasonló támogatási rendszer bevezetése, mint a látványcsapatsportágak számára felajánlható társasági adó, kiegészítve egy objektív, a területre szabott szabályozási környezettel,[3] illetve születtek korábban már ötletek a bankszektorhoz hasonló biztosítási alap létrehozására, amelyből egyes kiadók - akár szakmai könyvkiadásból származó - veszteségének kompenzálása megvalósítható lenne.[4]
A szakmai könyvkiadást jelentősen meghatározza továbbá a forráselosztás, amely sok esetben nem hatékony és előre meghatározott szempontok szerint nem kiszámítható. Annak eldöntésére, hogy ki mennyit kapjon az állami mecénástól, objektív, előre tervezhető és átlátható, a szakma által irányított könyvtámogatási rendszerre, programokra lenne szükség, amelyek a lehető legkisebbre redukálják a kiszámíthatatlanságot, lehetővé téve a tervezést és az egyenlőtlenségek kiküszöbölését. Az egyenértékűség horizontális (az egyenlő helyzetben lévők egyenlő megítélése) és vertikális (az eltérő helyzetben lévők eltérő megítélése) szempontú megteremtése a jelenlegi problémák megoldásának alappillérét jelentheti. Miben állna az egyenlőség? Egyrészt a támogatás összegét tekintve az előírt objektív szempontoknak megfelelő egyetemek, kutatóhelyek egyenlő mértékű és feltételek szerinti támogatásában, másrészt pedig az egyes intézmények rosszabb helyzetére tekintettel a magasabb támogatási összeg, illetve kedvezőbb feltételek biztosításában.
A könyvpiacon a fair play elvének megvalósulását az állam azon szabályozó funkciójával segíti, amellyel törekszik a piac hatékony és versenyképes működésének biztosítására.[5] E terület szakmai szegmensének állam általi "magára hagyása", a szűkös kereslet és a profittal kevésbé ösztönzött szakma miatt - a piaci kudarc kezeletlensége folytán - a piacról történő csaknem teljes kiszorulását hozhatná maga után. Ahogy az 1. ábrán is látszik, a teljes forgalom alacsony százalékát jelenti a szakkönyvek kiadása.
1. ábra. A magyarországi könyvforgalom megoszlása kategóriánként, 2019
Forrás: MKKE[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
