Paczolay Péter 60. születésnapjának tiszteletére a szegedi Pólay Elemér Alapítvány keretében került kiadásra a "SUUM CUIQUE - Ünnepi tanulmányok Paczolay Péter 60. születésnapja tiszteletére" című kötet, amely a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Politológia Tanszékén készült. A kötet kétféle kiadásban is megjelent: egyrészt kék színű, 75 sorszámozott példányban, másrészt a Pólay Alapítvány sorozataira jellemző zöld-sárga kötésben is. A két sorozat beltartalmát tekintve teljesen egyező, csupán a "külzetben" térnek el egymástól. A könyv címe - ahogy azt a kötet sorozatszerkesztője, Balogh Elemér dékán úr a könyv bemutatóján elmondta - az Ulpianustól származó, a jog eredeti értelmét meghatározó, eleve tömör jelentésrétegű proverbiumnak[1] a magja: "suum cuique", vagyis "mindenkinek meg kell adni, ami jár". Ezzel a címmel Balogh Elemér az ünnepelt egyéniségére, szakmai teljesítményére szeretett volna utalni, hogy ti. Paczolay Péter eddigi pályafutása során olyan funkciókat vállalt, amelyek által ezt az ősi, eredeti jogi gondolatot akaratlanul is megtestesítette, tehát a jogot szolgálta. A találékony címadás mellett a sorozatszerkesztő érdemei közé kell sorolni, hogy a kötet a Pólay Elemér Alapítvány sorozatában épp a 60. sorszámot kapta.
A kötet szerkesztői Fejes Zsuzsanna és Török Bernát, valamint a sorozatszerkesztő Balogh Elemér - a kötet igényes megszerkesztésén és nyomda alá rendezésén túl - szerzőként is szerepet vállaltak a kötet színvonalának emelésében. A kötet 51 fős szerzői gárdájában a legnagyobb hazai és nemzetközi elméleti és gyakorlati jogászok neveit olvashatjuk, sportnyelven szólva egyfajta "All Star" csapat jött itt össze a magyar jogtudomány terén. A szerkesztők önbevallása szerint azonban - ahogy az a könyv ünnepi átadásán elhangzott[2] - a kötet szerkesztése során a legnehezebb épp a szerzői kör meghatározása volt, lévén, hogy Paczolay Pétert - elsősorban integráló személyiségének köszönhetően - olyan sokan érezték magukhoz közelállónak, hogy nem azt volt nehéz meghatározni, hogy kik írjanak a kötetbe, hanem azt a - nagyon fájdalmas - döntést meghozni, hogy - az észszerű terjedelmi korlátokra tekintettel - kik maradjanak ki a kötetből. Erre tekintettel a kötet csak azoknak az írásait tartalmazza, akik az ünnepelttel közvetlen munkakapcsolatban voltak. Ez viszont ki is jelölte a kötet szerkezeti felépítését, ti. a szerkesztők - nagyon logikusan - az ünnepelt számára írt tanulmányokat aszerint osztották be egy-egy fejezetbe, hogy annak a szerzője az ünnepelttel mely intézményben állt közvetlen munkakapcsolatban. Ennek megfelelően a kötet - a köszöntőt követően - négy fő fejezetből áll. Az első fejezet az ünnepeltnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a második a Szegedi Tudományegyetemen, a harmadik az Alkotmánybíróságon és a Köztársasági Elnöki Hivatalban, végül az utolsó fejezet pedig a Velencei Bizottságban eltöltött évei alatt szerzett kollégái és barátai által szerzett tanulmányokból áll.
A köszöntőt Trócsányi László, egyetemi tanár[3], az Alkotmánybíróság korábbi tagja (2007-2010), jelenlegi igazságügyi miniszter írta a következő címmel: A Párhuzamosok az életben találkoznak - ajánlás a Paczolay Péter hatvanadik születésnapjára kiadott emlékkötethez.[4]
- 124/125 -
Trócsányi Miniszter Úr köszöntője elején kiemeli, hogy Paczolay Péter betöltötte hatvanadik életévét, és, hogy ennek a számnak pedig már az ősi hagyományban is különleges jelentése volt, a sumérok hatvanas számrendszere, a hatvan percből álló óra, a hatvan másodpercből álló perc és az ároni áldás[5] is éppen hatvan betűből áll. Trócsányi László utalt arra, hogy az emlékkötet összeállítása hagyomány az akadémiai körökben, általában hetvenedik születésnapra "jár", de kiemelte, hogy Paczolay Péter munkássága kivételes és más elbánást indokol. Ezt követően arról ír, hogy ők nemcsak kortársak és pályatársak, hanem mindenekelőtt barátok is. Felidézi életútjukat, a "párhuzamosok találkozását": egyazon évben születtek, mindketten az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szereztek diplomát, de összeköti őt az ünnepelttel az egyetemi oktatói pálya is, majd 2007-2010 között az Alkotmánybíróságon párhuzamos életrajzaik ismét találkoztak. Trócsányi László szerint, ha az Alkotmánybíróság történetében létezik "Sólyom-korszak", akkor beszélhetünk "Paczolay-korszakról" is.[6] Újabb kapcsolódást hozott életükbe a Velencei Bizottság. Végezetül reményét fejezi ki a tekintetben, hogy sikerült valamit érzékeltetnie abból az "összetett és gyümölcsöző munkásságból és életútból", amely Paczolay Péter nevéhez kapcsolódik. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy jelen könyv közel sem az ünnepelt életművének lezárását, hanem annak folytatására való biztatást jelenti.
A könyv első fejezete a "Tanulmányok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen eltöltött évekből" címet viseli.
E fejezet első tanulmányát Bihari Mihály professzor emeritus[7], az Alkotmánybíróság korábbi tagja (1999-2008), (2010-2013), és elnöke (2005-2008) írta.[8] A tanulmány a Hatalom és legitimitás - Guglielmo Ferrero hatása Bibó gondolkodására címet viseli. Bihari Tanár Úr arról ír, hogy a fiatal Bibó István gondolkodására és szellemi fejlődésére rendkívüli hatással volt Horváth Barna szegedi jogfilozófus és Guglielmo Ferrero, a Genfben élő olasz történész, a Genfi Egyetem tanára. Bibó nemcsak megismerte és tanulmányozta Ferrero műveit, hanem azok meghatározó szerepet játszottak Bibó gondolkodására és társadalomszemléletének egészére nézve.
A következő tanulmányt Cs. Kiss Lajos, egyetemi tanár[9] írta Horváth Barna Austin-kritikája címmel.[10] Az írást a tiszteletadás gesztusával ajánlja Paczolay Péternek hatvanadik születésnapja alkalmából. A tanulmány a következő állítás bizonyítására vállalkozik: Horváth Barna kritikája azzal, hogy a szuverenitást mítoszként és ideológiaként leplezi le, az imperatív jogelmélet megsemmisítésére irányul. A destrukció formáját öltő kritikai rekonstrukció során azonban - ahogy a tanulmány olvasója láthatja - a politikai logikájának öntudatlanul engedelmeskedve, Horváth Barna maga is elhagyja a tudomány területét.
Az ezt követő tanulmányt Frivaldszky János, egyetemi tanár[11] írta és "A jogrendszerek versenye és a jogmegkerülés a természetjog, az igazságosság és a közjó mérlegén" címet viseli.[12] A tanulmányban olyan kérdések vetődnek fel, mint az, hogy létezik-e a jogrendszerek választhatósága, a szerző szól a jogrendszerek versenyképességének nemzeti reklámozásáról,a jogrendszerek nemzetközi versenyeztetéséről, ír a nemzeti jóléti rendszerek nem várt fogyasztóinak 'bevonzásáról', a fogyasztói szemléletű tömeges migráció megindulásáról Európa leggazdagabb országaiba, valamint a 'jogrendszerek versenye' kifejezés létjogosultságáról, annak mibenlétéről is.
A következő tanulmányt Karácsony András egyetemi tanár[13], az ELTE korábbi rektorhelyettese, a Jogelméleti Szemle főszerkesztője írta A közösség politikai teológiája: Taubes - Schmitt címmel.[14] A tanulmány alapja Jacob Taubes viszonya Schmitthez, és fordítva, Schmitt viszonyulása Taubeshez, amely - ahogy arra a szerző már az első mondataiban utal - megtör minden előítéletekből felállított sémát, ti. egy nagyon sajátos személyes és intellektuális kapcsolatról van szó. Taubes és Schmitt vitája nem egyszerűen nézetkülönbség, hanem - Karácsony András szójátékával élve - a nézetek különbözősége, az eltérő vizsgálódási irányokból fakadó különbség. Ezért a tanulmány hosszabban részletezi az életrajzi vonatkozásokat, mivel ezek szerves részét képezik a szellemi kapcsolódásnak. Karácsony András szerint a Taubes-Schmitt viszony történetét - a véletlenek sorozata miatt - akár egy irodalmi-színházi műként (drámaként) is olvashatjuk, amit nem kizárólag e két szereplő, hanem alapvetően a sors írt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
