Az előtársaság intézménye a társasági jog 1997-ben végrehajtott megújítása során - német mintára - került be a magyar jogrendszerbe.1 Az új társasági törvény (Gt.) egyik leglényegesebb újítása volt, hogy a korábbi ex tunc hatályú cégbejegyzés helyett - a bejegyzés konstitutív hatályának fenntartása mellett - a társaságok ma már a cégbírósági bejegyzéssel (ex nunc hatállyal) jönnek létre.2Ajogalkotó e koncepcionális változtatással összefüggésben, az előtársaságra vonatkozó rendelkezésekkel a társaságok megalapítása és a cégbíróság bejegyző végzésének meghozatala közötti létszakának új szabályait alkotta meg. Ekként lehetőség nyílt a cégbejegyzési eljárás jelentős felgyorsítására, ami reális alapot teremtett arra, hogy a magyar társasági jog megfelelhessen az Európai Unió 1. számú, publicitási társasági jogi irányelvének.3
A társasági jog reformja, közte az előtársaság meghonosítása sikeresnek mondható; a társasági jog tervezett felülvizsgálata során Sárközy Tamás is csak néhány, kisebb jelentőségű változtatást lát szükségesnek. Az új társasági törvény nem várt sikerét mutatja, hogy az előtársaság a jogi személyekre vonatkozó szabályok megalkotása során mintául szolgálhat a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) reformja során is. Sárközy mellett4 (a Kodifikációs Bizottság részére készített tanulmányában) Petrik Ferenc is felveti, hogy figyelemmel az előtársaságnak "a társasági jogban ismert és bevált jogintézményére, a konstitutív hatályú nyilvántartás általánossá tételével indokolt az előjogi személy konstrukció bevezetése. Az előjogi személy az előtársasághoz hasonlóan alapítása napjától a jogi személy létrejöttéig, vagyis a bejegyzés napjáig működhet."5 Petrik álláspontját tette magáévá a Kodifikációs Főbizottság is, s a 2001. november 8-i ülésén elfogadott koncepciójában akként foglalt állást,6 hogy a konstitutív hatályú nyilvántartás általánossá tételének kimondásával együtt szükségesnek látja az "előjogi személy" bevezetését a jogi személyek tekintetében.
A jogi személyek fogalmával, jellegével kapcsolatosan számos magyar és külföldi forrás áll rendelkezésre, azonban az előtársaság magyar irodalma (a német mintától eltérően) meglehetősen szerény.7 E tanulmány célja éppen az, hogy adalékul szolgáljon az előtársaság irodalmához, különös tekintettel az ezzel kapcsolatos német álláspontokra és az előtársaság jogalanyiságának kérdésére.
Az előtársaság német szabályait - idevonatkozó konkrét törvényi szabályozás hiányában - a bírói gyakorlat és a jogtudomány alkotta meg abból a célból, hogy kezelni tudja a társaság alapítása és a bejegyzése közötti létszakkal kapcsolatos kérdéseket.8 Az alkalmazandó elveket döntően a részvénytörvény rendelkezéseiből vezették le.9 A német társasági jogban - a magyar megoldással egyezően - a társaságok az ex nunc hatályú konstitutív bejegyzéssel nyerik el jogképességüket. Amennyiben tehát valamilyen jogképes társaság (egyesület, szövetkezet, kft. vagy rt.) alakul, az alapítás és a bejegyzés között szükségszerűen bekövetkezik egy (jogilag nehezen megfogható) átmeneti fázis. Az előtársaság szabályainak megalkotása annak felismerésével vált szükségessé, hogy a társasági szerződés megkötése és a bejegyzés közötti időben a - még nem jogképes - személyegyesüléseknek már vannak külső jogviszonyai, a társaság későbbi működése érdekében már ekkor szükséges bizonyos kötelezettségeket vállalni, jogviszonyokat létrehozni, és legalábbis a bejegyzéshez szükséges cselekményeket meg kell tenni.10
Az előtársaság jogalanyiságával és annak a bejegyzett társasághoz való viszonyával kapcsolatosan a német jogirodalomban három álláspont alakult ki:
1. A tudomány képviselőinek egy csoportja a még nem jogképes előtársaság és a későbbi jogi személy közötti különbséget olyan jelentősnek látta, hogy a kettő azonosságát, illetve ezzel együtt a jogok és kötelezettségek ipso iure átszállását nem ismeri el. Mivel azonban ezt a felfogást a gyakorlat sohasem tette magáévá, ennek az elméletnek ma már csupán jogtörténeti jelentősége van.
2. A modifikált identitáselmélet a XX. század közepének jogi szakirodalmából kiolvasható - mára már szintén túlhaladottá vált - szemlélet. Eszerint, bár az előtársaság és a jogi személy alapvetően azonos, mégis csupán a "szükségszerű eljárásokból" származó jogok és kötelezettségek szállnak át automatikusan a jogi személyre, az ún. "nem szükségszerű eljárások" esetében az átszálláshoz egy külön jogügylet szükséges.11
3. Végül a jelenleg elfogadott álláspont az 1970-es években felállított identitáselmélet, amely szerint a két jogalany azonos, ezért tehát semmilyen jogutódlásnak nem kell bekövetkeznie12. Ezt az álláspontot támasztja alá az alapítás folyamatának vizsgálata, hiszen az előtársaság és a jogi személy ugyanazon személyi kört fogja át: mindkettő a (folyamat legelején meghatározott) társasági cél megvalósítására irányul, a gazdasági egység is adott, hiszen adójogi szempontból sem a bejegyzés, hanem a tevékenység tényleges megkezdésének időpontja a releváns. Röviden: "az új közösség ugyanazon érdeket érvényesíti, mint a régi", emiatt életidegen, ésszerűtlen volna két külön szervezet "egymásutánjáról" beszélni.13 Ezt az érvelést fogadta el a német törvényhozás is, és ezt emelte törvényerőre a kft.-törvény 1980-as novel-láris módosítása során. Az előtársaság szabályainak kidolgozása során a hajdani legfelsőbb szintű bírói fórum, a Birodalmi Bíróság (Reichsgericht) azt a felfogást fogadta el, hogy a jogképes társaság bejegyzése előtt már kétségtelenül létező szervezet tulajdonképpen egy polgári jogi társaság: egy olyan személyegyesülés, amely tárgyi értelemben korlátozott célra jött létre, hiszen célja kizárólag az adott jogi személy létrehozása. Ezért mondta ki a Reichsgericht, hogy e szervezetre a BGB 705-706. §-ának szabályai vonatkoznak. Emellett olyan ítélet is van, amely az előtársaságot sui generis jogi formának tartja.
Napjaink német jogirodalma - ellentétben a korábbi állásponttal, mely a bejegyzés előtti szervezetet pjt-ként fogta fel - mára gyakorlatilag egységes abban, hogy az előtársaságra általában a bejegyzett társaságra vonatkozó szabályokat kell - megfelelően - alkalmazni (természetesen azon rendelkezések kivételével, amelyek alkalmazhatósága éppen a bejegyzés tényétől, aktusától függ). Ezt a nézetet alapozza meg az előtár-saság célja, ti. hogy "a keletkezés időpontjára biztosítsa, garantálja az új társaság teljes tőkeállományát, egyidejűleg az előtársaság (korlátozott vagy teljes mértékben történő) bekapcsolódását az üzleti, gazdasági életbe."14 Az előtársaság tehát "egy olyan szervezet, amely meghatározott külön jogi szabályok alá tartozik, amely külön jog egyrészt a (kft.) törvényben illetve a társasági szerződésben foglalt, alapításra vonatkozó szabályokból, másrészt a jogképes társaságra vonatkozó szabályozásból áll, feltéve, hogy ezek nem a bejegyzéshez kötődnek."15 Így többek között az előtársasági stádiumban a társasági szerződés csak egyhangúlag módosítható, és az alapítók személyében bekövetkezett változás is egyhangú határozatot igényel. Ezen túlmenően e létszak alatt az ügyvezetőnek szóló utasítások meghozatala is egyhangúságot követel. (A kft.-törvényben a jogképes társaságra ezektől eltérő - enyhébb - szabályok vonatkoznak.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
