Róma a második pun háború kitörését követő alig egy évszázad alatt az egész Földközi-tenger medencéjét uraló világbirodalommá vált. E hirtelen külpolitikai változás beláthatatlan gazdasági és társadalmi következményekkel járt. Róma szinte kimeríthetetlen nyersanyagkészletre, a hadifoglyok révén nagy tömegű olcsó munkaerőre, a termékei számára pedig óriási felvevőpiacra tett szert. Korlátlan lehetőségek nyíltak a befektetésre, a vállalkozói tevékenységre és a pénzgazdálkodásra. E gazdasági változások hatására a társadalmi rétegződés elmélyült. A senatori arisztokrácia tagjai mint katonai vezetők, s tartományi helytartók óriási vagyonra tettek szert, melyet itáliai földbirtokba és rabszolgákba fektettek.
A társadalom második rendjévé a vállalkozói tevékenységet folytató lovagok szerveződtek, akik pénzügyleteik révén szintén gyorsan meggazdagodtak. A római parasztság mindeközben fokozatosan tönkrement. Ez a réteg viselte a háborúk legtöbb terhét, a zsákmányból azonban csak keveset kapott. A kisbirtokosok nem bírták a versenyt a latifundiumaikon olcsó rabszolgaerővel racionálisabban gazdálkodó arisztokratákkal szemben: egyre többen eladósodtak, s elvesztették földjüket. Az elszegényedett földművesek jelentős része Rómába özönlött, ami a demagóg politikusok által könnyen befolyásolható városi plebs létszámának ugrásszerű növekedését eredményezte.
A társadalmi problémák megoldatlanságából fakadó feszültség - melyet a rabszolgák, a tartományi lakosok és az italicusok lázadásai tovább fokoztak - a politikai élet eldurvulásához, nyílt erőszak alkalmazásához, s ezzel összefüggésben a szükségállapot kihirdetéséhez (senatus consultum ultimum), majd a polgárháború kirobbanásához, s végül a köztársasági államrend teljes szétzilálódásához, a polgárok személyi és vagyoni biztonságának megszűnéséhez vezetett.
A polgárháborús harcokból Kr. e. 82-ben az arisztokrata származású Lucius Cornelius Sulla került ki győztesen, aki - mint törvények alkotása és az állam helyzetének rendezése céljából (legibus scribundis et rei publicae constituendae causa) kinevezett dictator - az anarchia felszámolását és a köztársasági rend megszilárdítását többek között a római büntetőjog széleskörű reformja által kívánta biztosítani.
1. Sulla hatalomra kerülésekor hat állandó büntetőbíróság (quaestio perpetua) működött Rómában: a tartományi helytartók és egyéb tisztségviselők visszaéléseit, korrupciós bűncselekményeit elbíráló quaestio de repetundis,[1] a rablógyilkosok felett ítélkező quaestio de
- 275/276 -
sicariis,[2] a méregkeverési ügyekkel foglalkozó quaestio de veneficis,[3] a választási vesztegetés esetén eljáró quaestio de ambitu,[4] a felségsértési ügyeket kivizsgáló quaestio de maiestate,[5] valamint az állami vagyon elsikkasztása esetén ítélkező quaestio de peculatu.[6] A dictator egyik legjelentősebb törvénye, a lex Cornelia de sicariis et veneficis a quaestio de sicariis és a quaestio de veneficis összevonásával létrehozta a különböző élet elleni bűntetteket egységesen elbíráló quaestio de sicariis et veneficis-t,[7] melynek hatásköre az erőszakos illetőleg a méreggel történő emberölés elbírálásán kívül a tűzvészokozás és a főbenjáró váddal való visszaélés eseteinek kivizsgálására is kiterjedt. Ulpianus e törvényszékkel kapcsolatosan azt írja, hogy a sullai törvény első fejezete értelmében csak azon bűnügyekben kellett ítélkeznie, melyeket a fővárosban (in urbe Roma) vagy annak közvetlen környékén (propiusve mille passus) követtek el (Coll. 1,3,1). Jones e szöveghely alapján elképzelhetőnek tartja, hogy Sulla két különböző illetékességű bíróságot állított fel az élet elleni bűntettek kivizsgálására: míg az egyik quaestio illetékessége Rómára korlátozódott, a másik törvényszék a fővároson kívüli itáliai területeken elkövetett bűntettek ügyeiben ítélkezett.[8]
2. Augustus egyik törvénye, a Kr. e. 8 körül hozott lex Iulia de peculatu az állami tulajdon elsikkasztása mellett a templomi javak és egyéb szent dolgok (res sacrae) ellopását (sacrilegium) is büntetni rendelte: "lege Iulia peculatus tenetur, qui pecuniam sacram, religiosam abstulerit, interceperit" - mondja Marcianus (D. 48,13,4 pr.). Robinson elképzelhetőnek tartja, hogy a sacrilegium elbírálása már korábban is a quaestio de peculatu hatáskörébe tartozott,[9] Zumpt pedig egészen biztos abban, hogy a két bűncselekmény esetén már Sulla korában is ugyanaz a bíróság járt el.[10] Tekintettel arra, hogy a dictator mennyire tisztelte a vallási intézményeket,[11] könnyen elképzelhető, hogy a quaestio de peculatu-t - hatáskörének jelentős kiterjesztése által - a lex Cornelia de peculatu alakította át quaestio de peculatu et sacrilegio-vá, biztosítva ezáltal az isteni jog alá tartozó szent dolgok tolvajainak hatékony üldözését, szigorú és következetes felelősségre vonását.
1. Sulla az állandó törvényszékek rendszerét két teljesen új bírói fórum felállításával egészítette ki. Általánosan elfogadott álláspont, hogy a dictator önálló törvényszéket hozott létre a különféle hamisítási bűntettek (crimen falsi) elbírálására.[12] Robinson nem tartja kizártnak, hogy Sulla két különböző bíróságot állított fel a végrendelet-hamisítás és a pénzhamisítás kivizsgálására, de - az elterjedtebb állásponttal egyetértve - valószínűbbnek látja, hogy e két bűncselekmény egy közös törvényszék (quaestio de falsis vagy quaestio testamentaria nummaria) hatáskörébe tartozott.[13]
2. A másik Sulla által felállított bíróság a tettleges személysértés és magánlaksértés (crimen iniuriae) különböző eseteivel foglalkozó quaestio de iniuriis volt.[14] Kunkel lehetségesnek tartja, hogy e törvényszék nem állandó, hanem csak egy esetről-esetre felállított, ad hoc bíróság volt.[15] Ez az elképzelés véleményem szerint erősen vitatható. Valószínűleg éppen a crimen iniuriae volt a leggyakrabban elő-
- 276/277 -
forduló közbűncselekmény; ebből pedig az következik, hogy e bűntett elbírálására egy állandó törvényszék felállítása mindenképpen indokolt lehetett. Kunkel[16] és Cloud[17] azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a személysértési ügyekben állandó, de nem önálló bíróság járt el: a crimen iniuriae elbírálása a quaestio de sicariis et veneficis hatáskörébe tartozott. Álláspontom szerint ez a feltevés sem megalapozott. A Sulla által alkotott lex Cornelia de iniuriis ugyanis a személysértés elbírálásával kapcsolatosan olyan speciális eljárási szabályokat állapított meg, melyekből egy önálló törvényszék létezésére következtethetünk.
Az eljárás legfőbb sajátossága az volt, hogy a quaestio de iniuriis előtt - ellentétben a többi állandó törvényszékkel - kizárólag a sértett fél emelhetett vádat (vö. D. 47,10,5 pr.; 47,10,5,6). Sulla tehát átvette a praetori edictum azon szabályát, mely iniuria esetén az aktív legitimációt szigorúan korlátozta. A bűncselekménnyel okozott sérelem személyes jellege miatt az esküdtszék összeállítására is speciális szabályok vonatkoztak. Ulpianus szerint a törvény értelmében nem járhatott el bíróként a sértett apósa, veje, mostoha apja, mostoha fia, testvérének fia, valamint aki ezekkel közelebbi rokonságban, sógorságban állt, továbbá a sértett szülőjének illetve magának a sértettnek a patronusa: "qua lege cavetur, ut non iudicet, qui ei, qui agit, gener, socer, vitricus, privignus sobrinusve est, propiusve eorum quemquam ea cognatione affinitateve attinget, quive eorum, eius parentisve, cuius eorum patronus erit" (D. 47,10,5 pr.). Végül érdemes megemlíteni, hogy az aktív legitimáció korlátozásán kívül Sulla egyéb szabályokat is átvett a magánjogi perből. Amint Bajory Pál írja, a magánjogi perben "a fél felajánlhatta ellenfelének, hogy esküdjék meg arra, hogy a követelése fennáll, illetőleg a tartozása nem áll fenn. Az ilyen felkínált esküt iusiurandum delatumnak nevezték."[18] Ulpianus szerint a lex Cornelia de iniuriis is lehetővé tette, hogy a vádló a per során felkínálhassa a vádlottnak, esküdjön meg rá, hogy nem követett el személysértést: "hac lege permittitur, actori iusiurandum deferre, ut reus iuret, iniuriam se non fecisse" (D. 47,10,5,8).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
