A csődeljárás szabályozása 2009. szeptember 1-jén nem egyszerűen módosításra került, vagy megváltozott, hanem ugyanazon a néven egy teljesen új eljárás került bevezetésre. A csődeljárások száma nő, a törvény pontatlan megfogalmazása miatt azonban az eljárás lebonyolítása, kimenetele bizonytalan. Vizsgáljuk meg néhány szempontból a kétfajta - régi és új - eljárás alapvető rendelkezéseit, a közöttük fennálló különbségeket, pontonként előbb a 2009. szeptember 1-je előttit, majd az új szabályokat.
A 2009. szeptember 1-jét megelőzően benyújtott kérelmek alapján indult csődeljárásokban az adós döntötte el, hogy kit tekint hitelezőnek [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont]. Visszaélésre adott lehetőséget egyrészt az, hogy az adós vitatottá tehetett olyan követeléseket, melyeket nem akar figyelembe venni a csődeljárás során, illetve olyanokat is elismerhetett, amelyek tekintetében nem volt bizonyított a hitelezői minőség, vagy a követelés összege.
A vagyonfelügyelő nem rendelkezett olyan jogosítvánnyal, amely a bejelentett hitelezői igények felülvizsgálatára adott volna lehetőséget. A hitelezők kifogást csak a vagyonfelügyelő tevékenységével szemben jelenthettek be, ezért az adós által elfogadott hitelezői igényekkel kapcsolatban a Cstv. szó szerinti szövege alapján sem a vagyonfelügyelőnek, sem a bíróságnak nem volt joga vizsgálatot folytatni, ebből következően a hitelezők sem tudták megkérdőjelezni az adós által elismert másik hitelezői igény jogosságát, holott ez alapvetően befolyásolhatta a csődegyezséget.
A 2009. szeptember 1-je előtt indult csődeljárásokban tehát gyakorlatilag az adós határozta meg a hitelezői kört és ő vonhatta be a kényszeregyezség hatálya alá a hitelezőket.
A hatályos szabályok alapján folyó csődeljárásban a bejelentkezéses rendszer működik, azaz az válik hitelezővé, aki bejelenti a hitelezői igényét a vagyonfelügyelőnek (és erről tájékoztatja az adóst is), és befizeti a nyilvántartásba vételi díjat. Nem az adós dönti el, hogy kit tekint hitelezőnek, hanem a hitelezőre van bízva, hogy részt kíván-e venni a csődeljárásban.
Mivel a Csődtörvény rendelkezései nem egyértelműek, pillanatnyilag vitatott, hogy azok, akik nem jelentkeznek be a csődeljárásba a közzétételt követő 30 napos határidőn belül, vajon a csődeljárás befejezését követően érvényesíthetik-e az igényüket az adóssal szemben a sikeres csődeljárást követően is. Ennek a kérdésnek azért van jelentősége, mert ha az önként bejelentkezett hitelezőkre a kényszeregyezség a követelésüknél kisebb százalékos kielégítést ír elő (pl. 50%-ot), akkor azok, akik be sem jelentkeztek vajon érvényesíthetnék a teljes követelésüket az adóssal szemben egy már megkötött, sikeres csődegyezséget követően, ahol az ő igényüket nem vették figyelembe, arra nem számoltak kielégítést? Az új szabályok alapján az adós nem tudja bevonni a hitelezőt a csődeljárásba, nem tudja rá kiterjeszteni a kényszeregyezség hatályát.
Ha az az álláspont kerül többségbe, mely szerint a be nem jelentkezett hitelező egy sikeres csődeljárás (jóváhagyott csődegyezség) után is érvényesítheti a követelését az adóssal szemben, ráadásul a kényszeregyezségben megállapított korlátok nélkül, akkor a csődeljárásba nem lesz érdemes bejelentkeznie a hitelezőknek, ezzel a csődeljárásnak vége.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
