A sértett a jogsértés ténye alapján követelheti a személyiségi jogok megsértésének objektív szankcióit, míg sérelemdíjat az őt ért nem vagyoni sérelemért kérhet, amihez a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása nem szükséges. A sérelemdíj alkalmazása során a gyakorlat bizonytalan abban, hogy melyik félnek mit kell állítania és bizonyítania, személyiségijog-sértés esetén lehetséges-e a sérelemdíj iránti kereset elutasítása. Az új szabályozás célja a sértett hatékonyabb védelme, a sértett oldalán bekövetkezett hátrány kutatásának megszüntetése volt, úgy tűnik azonban, hogy a bagatellügyek kiszűrésének új - a hátrány kutatásától eltérő - szempontjainak megtalálása nehézséget jelent a jogalkalmazás számára.
A sérelemdíj bevezetésével egyidejűleg felmerült az a kérdés, hogy a sérelemdíj gyakorlata ténylegesen mennyiben fog különbözni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által megszüntetett nem vagyoni kártérítéstől, a bírósági eljárások továbbra is kiterjednek-e a sértett oldalán bekövetkezett hátrány kutatására. Az Új Ptk. Tanácsadó Testület (a továbbiakban: Tanácsadó Testület) véleménye szerint hozható olyan ítélet, amely a személyiségi jog megsértése esetén azon az alapon utasítja el a sérelemdíj iránti keresetet, hogy a sérelmet szenvedett felet nem érte hátrány. A bírósági gyakorlat irányvonalainak áttekintése alapján ugyanakkor továbbra is indokoltnak tűnik a kérdés átgondolása, a gyakorlatban is alkalmazható válaszok keresése, figyelemmel arra is, hogy a Kúria a kézirat lezárásának időpontjáig erről a kérdésről közzétett határozatban még nem foglalt állást.
Az alapkérdés abban áll, hogy a személyiségijog-sértés önmagában megalapozza-e a sérelemdíjra való jogosultságot, személyiségijog-sértés esetén lehetséges-e a sérelemdíj iránti kereset elutasítása. A kérdés szorosan összefügg a sérelemdíj funkciójával, összegszerűségével, a bizonyítási érdek és a bizonyítási teher szabályozásával is.
A gyakorlat problémája abból ered, hogy "[s]e az elmélet, se a bíróságok az eddigiekben soha nem támogatták olyan gyakorlat kialakítását, amely tükrözte volna a személyiségi jogok és a jogvédelem devalválódását és inflálódását, vagy akár a jelképes pénzbeli elégtétel megítélését. A fejlett jogi kultúrájú külföldi államok joggyakorlata is következetesen kiszűri a bagatell sérelmek és igények honorálását."[1] "A Tanácsadó Testület tagjainak egységes álláspontja szerint olyan joggyakorlat kialakítása és követése lenne indokolt, amely megakadályozza a személyiségi jogok és a jogvédelem inflálódását, továbbá a joggal való visszaélést megvalósító igényérvényesítést."[2]
Az alábbiakból úgy tűnik, ezt a célt az elmélet és a bírósági gyakorlat is támogatja, ugyanakkor e cél elérésének módjában jelentősen különböznek az álláspontok. A bíróságok jelenleg inkább abba az irányba mozdultak el, hogy a nem vagyoni sérelem (hátrány) bekövetkeztétől tegyék függővé a sérelemdíj megfizetésére irányuló kereset alaposságát, amely álláspont azonban jelentős kérdéseket vet fel, így indokoltnak tűnik a kezdeti gyakorlat helyességének ismételt átgondolása. Fontos lenne az anyagi jogi dogmatika szerint helyes, a gyakorlati szempontokat is figyelembe vevő olyan megoldást találni, amely maradéktalanul megfelel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseinek is.
A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) "a személyiségi jogok új szankciójaként határozza meg a sérelemdíjat és egyúttal megszünteti a - mindmáig elméleti vitáktól kísért és jogalkalmazási nehézségekkel terhelt - nem vagyoni kártérítést. A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kom-
- 369/370 -
penzációja és egyben magánjogi büntetése. Erre tekintettel a Javaslat a sérelemdíjat nem a kártérítési jogban, hanem a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazandó szankciók között helyezi el. A Javaslat szerinti változás - az elméleti és dogmatikai tisztánlátás előmozdítása mellett - hatékonyabb védelmet biztosít a személyiségi jogaiban sértett számára, mivel a sérelemdíj megállapításához a bíróságnak nem kell a sértett oldalán bekövetkezett hátrányt kutatnia, illetve a sértettnek azt bizonyítania."[3] (Kiemelés tőlem - P. M.)
A törvény előkészítőinek célja így a sértett nem vagyoni kártérítésnél hatékonyabb védelme, beleértve a bírósági eljárás során a hátrány feltárásából eredő további hátrányok megelőzését is.
A Ptk. kihirdetett normaszövege az alábbi:
2:52. § [Sérelemdíj]
(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.
(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.
(Kiemelés tőlem - P. M.)
Az alapkérdéssel kapcsolatos egyik álláspont a Javaslat indokolására ("a sérelemdíj megállapításához a bíróságnak nem kell a sértett oldalán bekövetkezett hátrányt kutatnia, illetve a sértettnek azt bizonyítania"), és a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének normaszövegére ("a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésének bizonyítása nem szükséges") hivatkozva állítja, hogy a Ptk.-ban "a sérelem bekövetkeztét a jogalkotó a jogsértés megvalósulásával vélelmezi, ezért azt bizonyítani nem kell".[4]
A Tanácsadó Testület kisebbségi álláspontja szerint a jogalkotói szándék alapján akkor is meg kell ítélni sérelemdíjat, ha a felróható jogsértés következtében a felperes kimutatható hátrányt nem szenvedett el. A Ptk. rendelkezései felróható személyiségijog-sértés esetén nem adnak mérlegelési lehetőséget abban a kérdésben, hogy erre irányuló kereseti kérelem esetén a személyiségi jog felróható megsértésének jogkövetkezményeként a bíróság ítél-e meg sérelemdíjat, csak a sérelemdíj összegének meghatározásához adnak támpontokat.
A kommentárirodalom szinte egyhangúlag arra az álláspontra jut, hogy "a jogsértés ténye önmagában sérelemdíjjal szankcionálható, bizonyított hátrány nélkül is. [...] Ez a lényeges változtatás azzal a következménnyel jár, hogy a bíróságoknak más szempontokat kell találniuk a bagatell-ügyek kiszűréséhez. A Ptk.-nak a változtatással semmiképpen sem az volt a célja, hogy a sérelemdíj elhanyagolható súlyú személyiségi sérelmekhez (is) kapcsolódjék. Ezt a jövőben is feltétlenül el kell kerülni, és ehhez véleményünk szerint eddig sem volt szükség a hátrány bizonyításának megkövetelésére."[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
