Az Egyesült Nemzetek ("ENSZ") Egyezménye az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről ("CISG") a nemzetközi adásvételi jog harmonizációjának ígéretét és a nemzetközi, valamint a világkereskedelem megkönnyítését ígéri. Azonban ez egy "széles körben elterjedt félreértelmezés", amely arra ösztönözheti a hazai bíróságokat, hogy tágan értelmezzék a hiányosságokat a CISG-ben, és töltsék ki azokat a nem egységes[3] hazai jogi szabályokkal.
Erre tekintettel a CISG szerint a szerződések értelmezésével kapcsolatos kérdések ugyanazokat az aggályokat vetik fel a széles körben elterjedt félreértelmezéssel kapcsolatban, mint a CISG rendelkezéseinek értelmezésével. A CISG kifejezett rendelkezéseket tartalmaz a szerződés értelmezésére vonatkozóan, mégis ezen rendelkezések alkalmazása nem nyújt egyértelmű magyarázatot. Ez két kockázatot is jelent. Az egyik az, hogy a bíróságok újra értelmezhetik a szerződések hatályára vonatkozó kérdéseket azok tényleges értelmezése helyett, így ebben az esetben a CISG nem lesz alkalmazandó, és a bíróságok a nemzeti jogszabályokra fordítják figyelmüket a kérdések megválaszolásához. A másik lehetőség az, hogy a bíróságok dönthetnek úgy, hogy az értelmező kérdéseket a CISG nem szabályozza, és így használhatják a maguk választotta jogot (a nemzeti jogszabályokat).
Ezen lehetőségek közül egyik sem üdvözölendő. Azok a bíróságok, amelyek a CISG-szerződések értelmezésével kapcsolatos kérdések megválaszolására alkalmaznak nem egységes hazai jogszabályokat, aláássák a CISG szándékát és célját, amely nem jelent kevesebbet, mint hogy a bíróságok, amelyek az ügyekben felmerült kérdéseket válaszolják meg, a CISG iránymutatásával használják azokat. A CISG szerinti szerződés értelmezésével kapcsolatos valamennyi kérdést a CISG kifejezett rendelkezései vagy általános elvei szabályozzák. Ez a tanulmány elemzi a CISG kifejezett értelmezési rendelkezéseit, és bemutatja, hogy azok hogyan képesek ellentmondásos eredményt adni. Áttekinti továbbá jelen tanulmány, hogy a CISG rendelkezései mikor félreérthetőek; valamint az általános alapelveket, amelyeken a CISG alapul, és amelyek azt jelentik, hogy a bíróságoknak hogyan kellene értelmezni a szerződéseket, hogy elősegítsék a kereskedelemben a tisztességes üzlet észszerű kereskedelmi standardjait.
Az Egyesült Nemzetek ("ENSZ") Egyezménye az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről ("CISG") a nemzetközi adásvételi jog harmonizációjának ígéretét és a nemzetközi, valamint a világkereskedelem megkönnyítését ígéri. De ez nehezen megfoghatónak tűnik "ismert jogrend iránti elfogultság" miatt, amely arra ösztönözheti a hazai bíróságokat, hogy széles körben értelmezzék inkább a hiányosságokat a CISG-ben, és töltsék ki azokat a nem egységes hazai jogi szabályokkal. Éppen ezért a jogtudósok nem meglepő módon nagy figyelmet fordítottak a CISG rendelkezéseinek és elveinek megfelelő értelmezésére. Ugyanakkor lényegesen kevesebb időt szenteltek egy szorosan kapcsolódó problémának, nevezetesen, hogy hogyan kell értelmezni a CISG alkalmazási feltételeit. A CISG szerinti szerződés-értelmezéssel kapcsolatos kérdések ugyanazokat az akadályokat vetik fel, mint a kifejezett CISG-rendelkezések értelmezésével kapcsolatos kérdések. Azok a bíróságok, amelyek nem egységes hazai jogszabályokat alkalmaznak a CISG szerinti szerződések alapján értelmezhető kérdések megválaszolására, nem kevésbé ássák alá a CISG szándékát és célját, mint azok a bíróságok, amelyek CISG-nek irányadó más kérdéseket a nem egységes hazai jogszabályokat használva válaszolnak meg.
Ez a tanulmány a CISG értelmezési rendelkezéseit elemzi, és megvizsgálja, hogy CISG szerinti szerződések értelmezése során a CISG kifejezett rendelkezéseit vagy a CISG általános elveit kell inkább alkalmazni. A CISG tehát széles körben kizárhatja a szerződések értelmezésére vonatkozó belső jogszabályokat. Mivel a CISG kifejezett rendelkezései a szerződés-értelmezést illetően jelentős félreértelmezésekre adhatnak okot, a bizonytalan szerződési feltételek értelmezése során ez jelentős terhet ró a CISG általános elvére. Jelen tanulmány valójában vitatja, hogy a CISG általános elvei elég erősek ahhoz, hogy elviseljék ezt a terhet, és ténylegesen, amikor a CISG kifejezett rendelkezései ambivalenciát eredményeznek, a bíróságoknak hogyan kellene értelmezni a bizonytalan szerződési feltételeket, ezzel is elősegítve a "kereskedelemben a tisztességes üzlet észszerű kereskedelmi standardjait". Ennélfogva a CISG általános elvei a szerződési értelmezés standardját jelentik, amik hasonlóak a szerződéses értelmezés kereskedelmi standardjaihoz, és amelyeket jellemzően a legtöbb jól fejlett hazai jogrendszerben alkalmaznak. Mindazonáltal fontos a nemzetközi adásvételi jog koherenciája és egységesítése, hogy a szerződés értelmezésének szabályait a CISG keretében dolgozzák ki és alkalmazzák, nem pedig a nem egységes hazai jogrendszerek szerint.
A tanulmány következő része a CISG hátterét ismerteti. A III. szakasz elemzi a CISG kifejezett szabályait a
- 8/9 -
szerződés értelmezésére vonatkozóan, és kifejti, hogyan képesek létrehozni lényeges és zavaró ambivalenciákat. Ezenkívül elemzi a CISG szerinti szerződés-értelmezésre vonatkozó általános elveket is, és azzal érvel, hogy amennyiben a CISG kifejezett szabályainak alkalmazása félreértést eredményez, a CISG általános elvei szerint a bizonytalan szerződési feltételeket oly módon kell értelmezni, hogy előmozdítsák a kereskedelemben a tisztességes üzlet észszerű kereskedelmi standardjait. Az utolsó rész tartalmazza az összefoglalót és néhány záró gondolatot.
A CISG a nemzetközi adásvételre vonatkozó legfontosabb jogrendszer. 2015. december 15-ig eltelt időszakig 84 nemzetállam fogadta el, beleértve az Egyesült Államokat és a világ legnagyobb kereskedelmi nemzeteit. Az Egyesült Államokban a hatályos szövetségi jog alapján a CISG a legtöbb nemzetközi adásvételi ügyletre vonatkozik, amennyiben a bíróság megállapítja, hogy az USA joga alkalmazható a nem háztartási használatú árukra kötött szerződésekre a különböző üzleti hellyel rendelkező szerződő felek között, amely a CISG alkalmazását jelenti. A CISG a különböző jogrendszerekkel és hagyományokkal rendelkező nemzetek képviselői közötti tárgyalások eredménye volt, nem is beszélve a különböző nyelvekről. Mivel nehéz volt a nemzetek képviselőinek egyezséget kötni néhány kérdésben, úgy döntöttek, hogy inkább néhány fontos rést hagynak a CISG-ben, mintsem, hogy a végleges tervezet kudarcba fulladjon. Továbbá, mivel kompromisszumot kellett elérni mind a hat munkanyelvén az ENSZ-nek, egyes esetekben a CISG rendelkezései emiatt különösen tömörnek tűnhetnek. Ennek következtében a CISG szabályai meglehetősen kíméletesek az Egységes Kereskedelmi Kódex (UCC) vagy más nemzetek hazai adásvételi jogához képest, és általában nem ugyanazokat a kereskedelmi jogi feltételeket használja.
A CISG szabályainak szabados szerkezete és az ismeretlen kifejezések elkerülhetetlenül értelmezési kérdéseket vetnek fel. Mit kell tenniük a bíróságoknak, amikor olyan kérdésekkel szembesülnek, amelyekre a CISG kifejezett rendelkezései nem adnak megfelelő választ, legalábbis abban a tekintetben, melyek a hasonló megoldások? A szerződések jogáról szóló 1969-es bécsi egyezmény nem alkalmazandó, mivel csak a nemzetállamok szerződéskötési kötelezettségeinek értelmezésével foglalkozik, míg a CISG a szerződő felekre ró kötelezettséget. Maga a CISG azonban bizonyos iránymutatást nyújt: az Egyezmény 7. cikk (1) bekezdése szerint a bíróságoknak az Egyezmény értelmezése során figyelembe kell venni annak nemzetközi jellegét, és hogy elősegítsék az egységes alkalmazást, valamint a jóhiszeműség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben. Az Egyezmény 7. cikk (2) bekezdése szerint az abban szabályozott ügyekkel összefüggő mindazokat kérdéseket, amelyekre az Egyezmény kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, az Egyezmény alapjául szolgáló általános elvekkel, vagy - ilyen elvek hiányában - a nemzetközi magánjog szabályai alapján alkalmazandó jog rendelkezéseivel összhangban kell megoldani.
Sajnos az Egyezmény 7. cikk (2) bekezdése vitatott. Ez arra ösztönzi a feleket, hogy keressenek hiányosságokat a CISG szabályaiban, ezzel is érvelve a hazai jogszabályok alkalmazása mellett. Amennyiben a bíróságok ezeket az érveket elfogadják, a CISG hatálya szűkül, és a nem egységes belföldi jogszabályok váltják fel az egységes nemzetközi jogot a nemzetközi adásvételi viták elbírálása során. Így ássák alá a CISG szándékát.
Ez több mint egy elméleti probléma. Valójában a bíróságok azon hajlandósága, hogy a nemzeti jogszabályokat alkalmazzák a CISG helyett, válasz azokra a kérdésekre, amelyek a CISG alkalmazása során merülnek fel olyan erősen és átfogóan, hogy a problémát gyakran nevezik az "ismert jogrend iránti elfogultság"-nak. Bár hiba lenne megkülönböztetni az egyes kritikákat, az amerikai bíróságok minden bizonnyal nem állnak ezek felett. Valójában számos jól ismert esetben az amerikai bíróságok elutasították a CISG kifejezett rendelkezéseinek alkalmazását, teljesen figyelmen kívül hagyva a CISG-rendelkezések értelmezését szolgáló külföldi joghatóságok előzményeit, az UCC analóg rendelkezéseinek értelmezéseire támaszkodtak, nem pedig a CISG értelmezéseire vagy a CISG rendelkezéseit ésszerűtlenül szűken értelmezett voltára, így nagy hézagokat hagyva, amelyeket az USA jogával töltöttek be.
Az ismert jogrend iránti elfogultság során felmerül annak a lehetősége, hogy a CISG szerződésekből eredő szerződés-értelmezésre vonatkozó kérdéseket a belső jog szabályai alapján válaszolják meg. Ez kétfajtaképpen lehetséges. Az egyik az, hogy a bíróságok egyfajta dilemmával szembesülhetnek, mivel nem világos, hogy a kérdés a szerződés értelmezésével vagy a szerződés érvényességével kapcsolatos. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a kérdés inkább a szerződés érvényességéről szól, mintsem annak értelmezéséről, akkor a CISG-t egyáltalán nem alkalmazzák és a bíróság a kérdés megválaszolására egy belső jogi szabályt fog használni. A másik lehetőség az, hogy a bíróságok olyan problémával találkoznak, amelyben nem nyilvánvaló, hogy a CISG kifejezett rendelkezései egy értelmezési kérdésre adnak választ vagy sem. Például a szerződési feltétel valóban kétértelmű lehet, vagy azért, mert a CISG kifejezett rendelkezései alapján nem értelmezhető, vagy, mert a CISG kifejezett rendelkezései alapján alternatív, illetve következetlen értelmezések is lehetségesek. Ilyen esetben a bíróság úgy ítélheti meg, hogy az értelmező kérdésre nem a CISG irányadó, és ennek okán a kérdés megválaszolásához hazai jogi szabályt alkalmazhat.
Ezen lehetőségek közül egyiket sem szabad üdvözölni. Minél inkább támaszkodnak a bíróságok a hazai jogi szabályokra, mint a CISG-re, annak érdekében, hogy válaszoljanak a nemzetközi adásvételi kérdésekre, annál kevésbé érvényesül majd az egységes nemzetközi adásvételi jog, és annál inkább kerül majd veszélybe a nemzetközi jogi kodifikáció célja. A 7. cikk (1) bekezdésének a CISG értelmezésére vonatkozó igénye, hogy előmozdítsa az egységes alkalmazást és a jóhiszeműséget a nemzetközi kereskedelemben, azt jelenti, hogy a bíróságoknak a lehető legszélesebb körben kell értelmezni-
- 9/10 -
ük a CISG hatályát, hogy az kizárja a belföldi CISG-szerződésekre vonatkozó szerződés-értelmezést, valamint hogy korlátozzák azon belső jogi szabályok alkalmazását, amelyek semmissé teszik a szerződéseket vagy a szerződési feltételeket.
Az Egyesült Államok jogához képest a CISG kivételesen liberális a szerződések értelmezésével kapcsolatban. Elsősorban nem áll fenn a kötelező írásbafoglalás, mivel írott dokumentum nem feltétele a CISG szerinti szerződés érvényesítésének. A 11. cikk egyértelműen kimondja, hogy a CISG-szerződést "írásba nem kell foglalni, sem írásos módon bizonyítani és az más alakszerűséghez sincs kötve. A szerződés bármely módon bizonyítható, ideértve a tanúvallomást is." Érdekes megfigyelni, hogy az Egyesült Államok alkalmazhatta volna az Egyezmény 96. és a 11. cikk fenntartását ugyanúgy, mint az Egyezmény 95. cikk szerinti fenntartást az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint, biztosítva ezzel, hogy továbbra is alkalmazza a kötelező írásba foglalásra vonatkozó szabályokat, amikor a CISG az Egyesült Államok joga szerint alkalmazható, azonban az Egyesült Államok ezt mégsem alkalmazza. Noha egyes bíróságok másként rendelkeztek, a legtöbb jogtudós számára nyilvánvalónak tűnik, hogy a CISG nem indokolja a parol evidence[4] szabály alkalmazását, amely korlátozza a külső bizonyítékok használatát a szerződés feltételeinek igazolására. A 8. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy "a fél szándékának vagy az észszerűen gondolkodó személy megítélésének meghatározása szempontjából megfelelően figyelembe kell venni az eset valamennyi jelentős körülményét, ideértve a felek közötti tárgyalásokat, a közöttük kialakított gyakorlatot, a szokásokat, valamint a felek ezt követően tanúsított magatartását". Ezt a legtöbb jogtudós és bíróság úgy értelmezte, hogy szinte minden releváns egyéb bizonyíték felhasználható a CISG-szerződés feltételeinek igazolására.
A CISG 9. cikke kifejezetten felhatalmazást ad a CISG szerződések értelmezésére a kereskedelmi gyakorlatok és szokások alkalmazásával. A 9. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy "a feleket köti minden szokás, amelynek alkalmazásában megegyeztek és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak". Az UCC által alkalmazott kereskedelmi jogi kifejezésekben ez indokolja a kereskedési folyamat és a teljesítési folyamat használatát. Az UCC szerint a kereskedelem folyamata a felek között kialakult magatartás az ügylet során; a teljesítés rendje pedig az adott ügylet során a felek között elfogadott gyakorlat szerint alakul. Az Egyezmény 9. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a "feleket úgy kell tekinteni, mint akik szerződésükre vagy annak megkötésére hallgatólagosan alkalmazni rendeltek minden olyan szokást, amelyet ismertek vagy ismerniük kellett, továbbá amely a nemzetközi kereskedelemben széles körben ismert, és amelyet a kereskedelem szóban forgó ágában használatos szerződéstípus körében rendszeresen alkalmaznak." Az UCC által használt kifejezésekben ez lehetővé teszi a kereskedelmi szokások használatát a szerződések értelmezésekor. A CISG engedélyezi a kereskedelmi gyakorlatokat és szokásokat, amelyek lényegében olyan műveletek, előadások és kereskedelmi szokások, hasonlóan az UCC-hez, amelyet a CISG szerinti szerződések értelmezésére használnak, habár az UCC korlátozza az írásba foglalt megállapodás felek közötti magyarázatával vagy ahhoz fűzött kiegészítéseivel létrejött szokásokat, amikor ezen felek írásos megállapodása létrejön. A CISG liberális szabályainak jelentős hatása van: először is, a CISG az egyéb bizonyítékokat ugyanúgy súlyozza, mint az írásbeli bizonyítékokat a szerződési feltételek értelmezésében. Továbbá a CISG esetében nincs írásba foglalási kényszer, így nincs szükség arra, hogy írásos dokumentum legyen a felek szerződéses kötelezettségeire. Még ha van a megállapodásnak írásos változata, akkor sincs korlátozás arra vonatkozóan, hogy a szerződés értelmezése milyen más bizonyítékokat adhatnak a felek. Ez ellentétes az UCC-vel, amely az egyéb bizonyítékokat legfeljebb csak arra használja fel, hogy megmagyarázza vagy kiegészítse az írásos dokumentum feltételeit.
Másodszor, a CISG lehetővé teszi, hogy szinte minden egyéb bizonyítékot a szerződéses feltételek bizonyítására felhasználjanak. Nincs parol evidence szabály, így a CISG-szerződés értelmezéséhez mind a szóbeli bizonyítékok, mind pedig a kereskedelem, a teljesítési módok és a kereskedelmi szokások bizonyítékul szolgálnak. Ezenkívül az UCC-vel ellentétben a CISG nem határozza meg a hierarchiát a rendelkezésre álló bizonyítékok között; mindegyikük ugyanolyan súlyú. Így a szóbeli bizonyítékok és a kereskedési gyakorlatokra és szokásokra vonatkozó bizonyítékok ugyanolyan súlyúak, mint az írásos dokumentumok, és nemcsak az írásbeli bizonyítékokat magyarázhatják vagy egészíthetik ki, hanem ellent is mondhatnak azoknak.
Ez a CISG széles körű szabályozásából adódóan az UCC-hez képest sokkal jobban félre érthetővé teszi a szerződési feltételek értelmezését. Fontos megjegyezni, hogy az UCC szabályai általában korlátozzák az ellentmondó bizonyítékok elfogadhatóságát, míg a CISG szabályai nem. Így a bíróságoknak nagyobb valószínűséggel kell értelmezniük a szerződési feltételeket a CISG szerinti ellentmondó bizonyítékok felhasználásával, mint amennyit az UCC keretében kell végrehajtaniuk. Így fennáll a lehetősége annak, hogy a bíróságok értelmezései kevésbé kiszámítható és inkonzisztensek lesznek. Az értelmezési nehézségek esetében a bíróságok kísértésbe eshetnek arra, hogy a belső jogi szabályokra támaszkodjanak az értelmező problémák megoldása érdekében, amikor a CISG szabályai nem tűnnek megfelelő útmutatásnak. A bíróságok számára azonban hiba lenne engedni ennek a kísértésnek. A CISG kifejezett szabályai és a szerződések értelmezését szabályozó általános elvek elegendő útmutatást nyújtanak ah-
- 10/11 -
hoz, hogy szinte minden értelmezési problémát megoldjanak észszerűen kiszámítható és következetes módon a hazai jogszabályok alkalmazása nélkül.
A) A CISG szerződés értelmezési rendelkezései
A CISG 8. cikkének (1) bekezdése kimondja, valamely fél nyilatkozatát vagy más magatartását e fél szándéka szerint kell értelmezni, feltéve, hogy a másik fél e szándékról tudott vagy arról tudnia kellett. Így az MCC Marble ügyben[5] egy floridai vevő olasz nyelvű írott formanyomtatványt írt alá, amelyet nem értett, és az olasz eladó ügynökei biztosították afelől, hogy a formanyomtatványon lévő feltételek nem jelentik azt, hogy kötelezőek lennének; az Eleventh Circuit szövetségi fellebbviteli bíróság[6] akként döntött, hogy az alsóbb bíróság hibát követett el azzal, hogy kizárta a vevő szubjektív szándékát alátámasztó bizonyítékokat. A kizárt bizonyítékok a vevő szubjektív bizonyítékaival együtt elegendőek lehettek volna ahhoz, hogy bebizonyítsák, hogy a vevőnek nem állt szándékában az olasz kifejezéseket használni, annak ellenére, hogy a bíróság lábjegyzetben írt véleményében kételkedett abba, hogy egy tapasztalt üzletember hogyan lehet annyira meggondolatlan, hogy egy ilyen formanyomtatványt ír alá. Sajnos a 8. cikk (1) bekezdését ritkán alkalmazzák, mivel ritkán van olyan bizonyíték, amely nemcsak elegendő a fél szubjektív szándékának bizonyításához, hanem elegendő ahhoz is, hogy bebizonyítsa, hogy a másik fél tudta vagy nem tudta volna ezt a szubjektív szándékot.
A 8. cikk (2) bekezdése valószínűleg a legtöbb CISG szerinti szerződéses értelmezést szabályozza. A 8. cikk (2) bekezdése kimondja, ha az előző bekezdés nem alkalmazható, az egyik fél nyilatkozatát vagy más magatartását úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között értette volna. Talán a legérdekesebb a 8. cikk (2) bekezdése esetében nem az, hogy az észszerűségi elvet használja, hanem hogy hogyan használja azt, mivel az egyik fél nyilatkozatát vagy más magatartását úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között értette volna. Amint az alábbi vita részletesen kifejti, az észszerűségi elvnek ezen sajátos alkalmazása bizonyos félreértéseket eredményezhet.
Az Egyezmény 8. cikk (2) bekezdéséből úgy tűnik, hogy ha a felek valamelyike írásbeli dokumentumot készít, és vita merül fel valamelyik feltétel értelmezésével kapcsolatban, a bíróságnak ugyanolyan módon kell értelmeznie a kifejezést, mint (feltételezhetően azonos kereskedelemben és/vagy ugyanazon kultúrában), észszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között tenné. Úgy tűnik, hogy ez a következtetés hasonlít a contra proferentem szabályához, amelyet általánosan használnak a szerződés értelmezési viták megoldására az Egyesült Államokban, habár talán nem annyira kedvező a szerződés készítőjére, mint amennyire támogatja az értelmezés észszerűségét, és amely nem indokolja a contra proferentem szabály nemzeti jog szerinti alkalmazását a CISG szerinti szerződésekben. Mindazonáltal, mivel a szerződési feltételeket általában nagyobb tapasztalattal és háttérrel rendelkező fél készíti, a contra proferentem szabály észszerűnek és tisztességesnek tűnik. Ezenkívül megakadályozza, hogy a bíróság bármely nemzeti jog szerint alkalmazza azt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazása a megállapodásoknál az egyik fél által tett nyilatkozat tekintetében nem vezethet félreértéshez. Jelentős, hogy a 8. cikk (2) bekezdése határozatlan névelőt használ a felek közötti megállapodás értelmezése során az észszerűségi követelmények felállításakor. Talán az észszerűen gondolkodó személyek félreérthetik vagy talán a felek megállapodásait ugyanilyen körülmények között másként más módon is értelmezhetik. Más szóval, több olyan értelmezés lehet, amely a fél nyilatkozatára vonatkozik, és a másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között értette volna. Ilyen esetben természetesen a 8. cikk (2) bekezdése nem biztosítja a fél nyilatkozatának egyértelmű értelmezését. Ahogy Joseph Lookofsky javasolta, lehet, hogy a bíróságok megkérdőjelezik majd a kétértelműséget a hazai jogszabályok alkalmazásával. Ez sajnos aláásná a CISG célját.
Bár ez nem feltétlenül egyértelmű, a 8. cikk (2) bekezdése a szerződés értelmezésére is vonatkozik, ha mindkét fél tárgyalásokat folytat és tervezi - vagy legalábbis végrehajtja - a szerződési feltételek írásbeli rögzítését. Valójában a 8. cikk (2) bekezdése alapján úgy tűnik, hogy a bíróságoknak ugyanazon előírást kell alkalmazniuk a közösen megfogalmazott vagy létrehozott szerződési feltételek értelmezésére, bár a szerződési feltételeket külön-külön és egymástól függetlenül kell alkalmazni mindegyik fél számára. Így mindegyik fél esetében úgy kell tekinteni, mintha kifejezett nyilatkozatot tett volna, és az egyes felek nyilatkozatát úgy kell értelmezni, hogy megegyezik azzal, ahogy másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között értette volna. Mivel a szerződési feltétel értelmezését, ami az egyes felek részéről így elfogadhatónak minősül, "kölcsönösen elfogadhatónak" lehet tekinteni, úgy tűnik, hogy az Egyezmény 8. cikk (2) bekezdése szerint az ítélkező bíróságok a közösen megfogalmazott szerződési feltételeket kölcsönösen észszerűen értelmezik.
B. Félreértések a CISG szerződés értelmezési rendelkezéseiben
Sajnos a 8. cikk (2) bekezdésének észszerűségére vonatkozó szabvány alkalmazása nem olyan egyszerű, mint amilyennek eredetileg tűnik. Ha a feleknek tényleges értelmezési vitájuk van, lehetséges, hogy a másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy megértette volna az írott szerződést azonos körülmények között, amely nem különbözik a sajátjától, de mégis különbözik attól, amiben egy észszerűen gondolkodó másik személy azonos körülmények között értette volna. Ezt a lehetséges értelmezést néhány jogtudós elfogadta, de nem terjedt el széles körben és nem nyújtott megoldást. Valójában, mivel a hasonló, észszerűen gondolkodó személyek nem értenek egyet a nyilatkozatok értelmezésében vagy az ilyen magatartással, lehetséges, hogy a másik félhez hasonló, észszerűen gondol-
- 11/12 -
kodó személy azonos körülmények között rendelkezett volna több mint egy - talán számos - szerződési feltétel értelmezéssel ugyanolyan körülmények között. Más szavakkal, a 8. cikk (2) bekezdése számos értelmezést tartalmazhat (vagy talán még jobb kifejezéssel "többszörösen észszerű értelmezést"), hogy a másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között azt hogyan értette volna. Valójában, mivel a CISG nem korlátozza egyéb bizonyítékok használatát, az írásbeli bizonyítékokat kiegészíthetik jelentős további egyéb bizonyítékok is, amelyek közül egyesek ellentmondhatnak az írásbeli feltételeknek. Általánosságban ezért a CISG liberális szabályai az egyéb a bizonyítékok tekintetében csak a lehetséges értelmezések számát adják hozzá (más szavakkal az "észszerű értelmezés számait"), ahogy a másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között érthette volna a szerződést.
Az Egyezmény 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazása megkérdőjelezi azt a lehetőséget, hogy a szerződési feltétel különböző illetve, több észszerű értelmezése a másik félhez hasonló, észszerűen gondolkodó személy számára azonos körülmények között milyen jelentést rejt. Néhány egyszerű elmélet segít a kérdések tisztázásában. Vizsgáljuk meg a két fél közötti szerződéses vitát egy sajátos szerződési feltétel értelmezésén keresztül. Tegyük fel, hogy a rendelkezésre áll minden bizonyíték, a szerződés számos észszerű értelmezése mindkét fél számára. A 8. cikk (2) bekezdése azt jelenti, hogy a szerződési feltétel helyes értelmezése az, hogy "kölcsönösen észszerű" - vagyis olyan, ami mindegyik félnek észszerű értelmezésnek számít. Más szóval, annak az észszerű értelmezés halmazainak a keresztmetszetében kell lennie, amelyek mindegyik fél számára annak számít.
Sajnos a kérdés bonyolultabb, mint amilyennek látszik. Valójában három lehetőség van. A 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott észszerű értelmezések halmazának metszéspontja
(1) megnevezheti az egyetlen közös észszerű értelmezését a feltételnek,
(2) meghatározhat több mint egy közös észszerű értelmezését a feltételnek,
(3) nem feltétlenül azonosíthatja a közös észszerű értelmezését a feltételnek.
Ha a 8. cikk (2) bekezdése megnevezi az egyetlen közös észszerű értelmezését a feltételnek, akkor ez vitathatatlanul az lenne, amelyet a bíróságnak alkalmazni kellene. De mi van akkor, ha a 8. cikk (2) bekezdése nem azonosítja az egyetlen közös észszerű értelmezését a feltételnek? Ez kétféleképpen történhet meg. Először is, egyáltalán nincs közös észszerű értelmezés. Más szóval, nincs olyan észszerű értelmezés, amely elfogadható mindkét fél számára. Másodszor, lehet, hogy egynél több közös észszerű értelmezés létezik. Tehát több olyan észszerű értelmezés is létezhet, amely mindkét fél számára felmerülhet. Mindkét forgatókönyv esetében a 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazása félreértésre adhat okot a szerződési feltétel értelmezésével kapcsolatban. ■
JEGYZETEK
[1] A cikket angolból fordította: Dr. Bergendi - Rácz Diána.
[2] DonaldJ. Smythe: Reasonable standards for contract interpretation under CISG, Megjelent: Cardozo Journal of International and Comparative Law (JICL), Forthcoming, California Western School of Law Research Paper No. 17-2. Jelen fordítás a Szerző előzetes engedélyével és belegyezésével készült a hazai és nemzetközi szerzői jogi jogszabályok betartásával.
[3] Az Egyesült Államok államainak különböző szövetségi jogait érti ezalatt a Szerző.
[4] A parol evidence "az írásba foglalt szerződés súlyának növelésére törekszik. Amennyiben a szerződő felek a szerződésük írott formába foglalásáról döntöttek, akkor a bíróság, mint egy generális szabályként, úgy tekinti, hogy a felek nem hivatkozhatnak ezen iraton kívüli, azaz külső bizonyítékokra." In: Szabó Sarolta: Parol evidence, plain meaning rule, merger clause és a Bécsi Vételi Egyezmény, Külgazdaság, 2007/7-8., 82.
[5] MCC-Marble Ceramic Ctr. v. Ceramica Nuova d'Agostino, 144 F.3d 1384 (11th Cir. 1998), https://cisgw3.law.pace.edu/cases/980629u1.html
[6] Lásd bővebben: http://www.ca11.uscourts.gov
Visszaugrás
