Csala Elvira: A köztisztviselői bérezéssel összefüggő aktuális kormányzati célok és intézkedések egyes dimenziói az önkormányzati szféra kontextusában (Jegyző, 2025/3., 6-9. o.)

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 132. § szerint az illetményalap összegét évente az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap. Ugyanezen jogszabály 133. § (1) bekezdése szerint az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt. Kiemelt témánk következő cikke.

I. Bevezető

A köztisztviselői bérek jelentős emelésének szükségessége és indokoltsága hátterében több egymást erősítő tényező is áll. Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy a korábban megállapított illetményalap, amely az egyes fizetési kategóriákra vonatkozó illetmény összegének számítási alapját jelenti, 38 650 forint 2008 óta, immár tizenhetedik éve változatlan.

Az időközben jelentősen emelkedő inflációval terhelt megélhetési költségekkel nem tartott lépést a hatályos szabályozás szerint megállapított illetmények összege. A köztisztviselők fizetése és a versenyszféra jövedelme között szétnyíló olló mára mind a munkaerő megtartásában, mind a minőségi munkavégzéshez szükséges létszámutánpótlás biztosításában problémát okoz. Az önkormányzati dolgozók besorolási bére jellemzően havi 250-300 ezer forint körül mozog, de ez több tényezőtől - például a foglalkoztató önkormányzattól, az alkalmazott végzettségétől - függően nagy szórást mutat. A tízezer fő alatti települések önkormányzati hivatalaiban dolgozók részére, két lépcsőben, 15-15 százalékkal történő emelést jelentett be a kormány, melynek első üteme áprilisban végrehajtásra is került. Az intézkedés hatását tekintve megalapozott kritika lehet, hogy a rendszerszintű problémák megoldására nem elegendő. Tanulmányomban a kormányzati célok és intézkedések hátterében álló indokokat és a meghozatalukhoz vezető folyamatokat mutatom be, kitérve azok várható hatásaira.

II. Történeti áttekintés

A közszolgálat fogalmáról a tudomány jeles képviselői közül Magyary Zoltán volt, aki talán először a legátfogóbb képet adta kora közszolgálatáról a Magyar Közigazgatás című klasszikus művében.[1] A közhivatalnokról megalkotott fogalma általánosan elfogadottá vált: "Közhivatalnok az az egyén, aki az állam, vagy az állam által szolgálatadóul elismert más közigazgatási jogi személy munkájában való közreműködésre megfelelő közigazgatási aktus által megbízást kap".[2] Majd a két világháború közötti kornak jellemzője volt, hogy voltak olyan törvények, amelyek az egész magyar közszolgálatra kiterjesztették hatályukat.[3] A II. világháborút követő időszakban nem létezett külön szabályozás az egyes közszolgálati rétegekre.

A Munka Törvénykönyvének egyes végrehajtási rendeletei tartalmaztak külön szabályokat (például az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók illetményrendszerére vonatkozóan).[4]

Jóval később, a rendszerváltást követően készült el a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény tervezetéről szóló javaslat, amely alapján elfogadott jogszabály csak 1992-ben lett hatályos (1992. évi XXIII. törvény) a vele párhuzamosan elfogadott új Munka Törvénykönyvével (1992. évi XXII. törvény), majd elfogadásra került a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (1992. évi XXXIII. törvény) is. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 2011 decemberében került kihirdetésre. A hatálya alá tartozó egyes rétegekre vonatkozó törvényi szabályozás kapcsán a közszolgálati tisztviselői törvény és a hatálya alá tartozó szervekre vonatkozó egyes jogállási törvények által kialakított helyzettel összefüggésben felvethető az egységesítés, illetve a differenciálódás kérdése.[5] A jogszabálytól elvárt célkitűzés a törvényalkotó megfogalmazásában a következő volt: "célunk, hogy előmozdítsuk az erős nemzettudatra épülő és értékelvű közszolgálati tisztviselői hivatás megteremtését, s kiszámítható életpályát nyújtsunk, amelynek szabályai segítik a tisztviselőket a hivatalukhoz méltó, kötelességtudatos magatartás tanúsításában". 2018-ban lépett hatályba a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Kit.).

- 6/7 -

A jogszabály hatálya kiterjed a kormányzati igazgatás szerveinek (a továbbiakban: kormányzati igazgatási szerv) jogállására és szervezetére, továbbá a kormányzati igazgatási szervek tisztségviselőinek szolgálati jogviszonyára. 2012. január 6-án kihirdetésre került a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, amely a korábbi szabályozás strukturális átalakításán kívül a munkajogi területen időközben végbement változásokat is hivatott volt lekövetni.

A fentiekben kiemelt kiszámítható életpálya része az előmeneteli rendszer, amelynek fontos eleme a bérrendszer, amellyel szemben elvárás volt a piaci szférához közelítő, rugalmasabb fizetési kategóriák, illetve a karrierlehetőség biztosítása.[6] A jogállási törvények elfogadásával párhuzamosan a gazdálkodási stabilitás helyreállítására is sor került. 2014-ig a magyar települési önkormányzatok 2002-2008 között felhalmozott adósságállományának teljes mértékű állami konszolidációjára került sor. 2012-ben és 2013-ban döntés született a helyi, települési önkormányzatok adósságállományának teljes körű rendezéséről. A településeken lévő közszolgáltatást ellátó intézmények (iskolák, egyes szociális szakellátási intézmények, kórházak és járóbeteg-szakellátást biztosító egészségügyi intézmények) fenntartásának átvállalása ugyancsak állami hatáskörbe, pontosabban helytállási körbe került.[7]

III. A jövedelmek és értékük alakulása a közszférában

A lezárt költségvetési beszámolóval érintett évekre vonatkozóan vizsgálva az utolsó évtized adatait, a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtési-, feldolgozási- és publikálási módszertana átalakuláson ment át.

Bemutatok egy korábban, a saját kutatásomban felhasznált jövedelmi adatok vonatkozásában feldolgozott STADAT táblát, amely még a korábbi fókusz alapján, a költségvetési szektorban jogállás szerint külön tartalmazta a kormánytisztviselők, a köztisztviselők és a közalkalmazottak havi bruttó átlagkeresetének adatait.

Az alábbi táblázatban látható, hogy a 2014-2018 közötti időszak öt évében a köztisztviselői jövedelem láthatóan tartósan és jelentősen lemaradt a kormánytisztviselői jövedelmek összegétől (nominálisan) és majdnem minden esztendőben azok növekedésének ütemétől is. A táblázat szemlélteti, hogy a vizsgált időszakban a közalkalmazotti bérek növekedésének üteme is meghaladta a köztisztviselői bérekét.

1. táblázat

A teljes munkaidőben alkalmazásban álló köztisztviselők és közalkalmazottak havi bruttó átlagkeresete forintban a költségvetési intézményekben (2014-2018)