"Mivel minden dolognak lelke a rend,
a hadban is, kiben egész haza java,
sok ezer lélek megmaradása áll, ez legszükségesebb.
Ezt a rendet teszik penig jó hadi tisztek s törvények."
(Zrínyi Miklós: Tábori Kis Tracta)
A katonai büntetőjog történeti fejlődése, az általános büntetőjogi szabályokhoz képest önálló, a katonai életkörülményekhez igazodó speciális szabályrendszer kialakítása és a katonai büntetőpolitika felismerése szükségszerűen együtt járt e diszciplína tudományos igényű művelésével is. A katonai büntetőjog tudománya, azaz a katonai büntetőjog alanyaira, a katonai bűncselekmények sajátos meghatározásának, a büntetőeljárás általános elveitől eltérő szabályok megalkotásának (a specialitás igényének) indokaira vonatkozó tudományos igényű nézeteket, elméleti összefoglalók, magyarázatok összességét jelentő tudományos gondolkodás már a római jogban is felismerhető. A katonai jog forrásanyagának számító Digesta 49. könyvének 16. fejezete olyan ismert jogtudósok munkáit tartalmazzák mint a császári testőrség korábbi parancsnokai (praefectus praetorok) Ulpianus, Paulus vagy Papinianus, avagy a katonai büntetőjogról készült első átfogó könyv (De re militari) szerzője Arrius Menander.[1]
A katonai büntetőjog tudománya azonban a fenti példák ellenére sem a római jog korában, sem a későbbi időszakokban nem volt széles körben kutatott tárgykör. Sőt annak szakirodalmát a középkorban még annak ellenére sem tekinthetjük jelentősnek, hogy a katonai büntetőjog mint speciális, az általános életviszonyoktól elkülönülő szabályrendszer egyes rendelkezései Európa számos országában - így például XII. századi Spanyolországban,[2] Valois Fülöp francia király udvarában[3] vagy Svájcban[4] - viszonylag korán kialakultak. Az első említésre méltó alkotásokra egészen a XVII. századig kellett várni. Ekkor jelentek meg a II. Rákóczi Ferenc és udvara szabályzatalkotó tevékenységének is forrásául használt munkák, Georg Andreas Böckler Schola militaris moderna (1685) vagy La Valiére Pratique et maximes de la Guerre (1652)[5] című alkotásai. Idővel később további írások is napvilágot láttak, például Br. De Sparre Code militaire (1760) vagy Lamartine De la justice militaire (1822) című művei.[6]
A katonai büntető jogtudomány kiszélesedése a XX. századra tehető, amikor már szerte a világon rendszeresen jelentek meg publikációk. Mindez azonban továbbra sem jelentette, hogy e diszciplína az általános büntetőjoghoz képest felértékelődött volna. Látva az egyes katonai büntetőjogi rendszerek államon belüli értékelését állítható, hogy annak tudományos művelése napjainkban sem nevezhető jelentősnek, az továbbra is periférikusnak tekinthető, kutatói elsősorban a katonai jogásztársadalomból kerülnek ki.
A katonai büntetőjog tudományának nemzetközi művelése a II. világháborút követően, elsősorban a világháború okozta hadijogi - elsősorban a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi szabályok megalkotásának indokaira, illetve a parancsra elkövetett emberiség elleni bűncselekmények megítélésére vonatkozó - kérdések megválaszolásának igénye miatt gyorsult fel. Ezt segítette elő Európában az 1956-ban megalakult Nemzetközi Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, amely brüsszeli székhellyel, napjainkban már mind az öt földrészen közel két tucat - köztük a magyar - nemzeti társaságra tagozódva működik. A társaság célja a katonai jog és a nemzetközi humanitárius jog tanulmányozása és terjesztése. Ennek érdekében rendszeresen szerveznek szemináriumokat, konferenciákat, illetve kiadják a Katonai Jogi és Hadijogi Szemlét ("Review for Military Law and the Law of War").[7] E társaság munkájában számos, nemzetközileg is elismert külföldi katonai jogtudós vesz, illetve vett részt. Közülük is kiemelkedik John Gilissen, aki 1981-ben a katonai büntető-igazságszolgáltatás történetével kapcsolatban végzett nemzetközi kutatása alapján azt állapította meg, hogy annak intézményesített létezéséről a XV-XVI. század előtt nem beszélhetünk,[8] valamint - még annak megszűnte előtt - a teljesség igényével dolgozta fel a belga katonai büntető-igazságszolgáltatás történetét, szervezeti felépítését és eljárási sajátosságait.[9] Szintén a katonai büntetőjog nemzetközi hírű kutatója a spanyol Francisco Jiménez y Jiménez, akinek 1987-ben készült monográfiája[10] még annak ellenére is széles körben citált mű, hogy csak spanyol nyelven jelent meg. Jiménez az egyes országok büntető-igazságszolgáltatási rendszereit aszerint vette számba, hogy azokban milyen mértékben érvényesítik az emberi jogokat, illetve az egyes alkotmányos jogok biztosításának követelménye milyen hatással volt a katonai büntetőjogi rendszerek reformjaira.
- 47/48 -
A katonai büntető-igazságszolgáltatási modellek folyamatos változásaiból vont le tendenciózus következtetést a Nemzetközi Katonai Jogi és Hadijogi Társaság jelenlegi norvég elnöke Arnie Willy Dahl, valamint a cambridge-i egyetem professzora A. P. V. Rogers is. Előbbi az önálló katonai büntető-igazságszolgáltatás fokozatos, a civil társadalom bizalmatlansága, valamint az emberi jogok érvényesítési kötelezettsége miatti térvesztését állapítja meg,[11] míg utóbbi szinte alapelvi éllel állapítja meg, hogy nem helytállóak az általános igazságszolgáltatás mindenekfelettiségét, és a katonai bíróságok eleve törvénytelen voltát igazolni kívánó vélemények.[12] Rogers nevéhez fűződik továbbá jelenkorunk egyik közismert katonai jogi monográfiája is, amely ugyan elsősorban hadijogi fogalmak - mint például a katonai szükségesség, emberiesség, arányosság és megkülönböztetés elve - tisztázásával, illetve megfogalmazásával foglalkozik, de felvet büntetőjogi kérdéseket is.[13] Ez utóbbiak keretében Rogers a háborús bűnösök felelősségre vonásának feltételeit vizsgálja, és alapvetően két problémakört emel ki, a feljebbvaló felelősségét alárendeltjei által megvalósított olyan cselekményekért, amelyekre nem adott parancsot, valamint az alárendelt felelősségre vonásának feltételeit, ha a háborús bűncselekményt parancsra követte el.[14]
A katonai büntetőjog tudományának művelése az európai kontinensen kívül elsősorban az önálló katonai büntető-igazságszolgáltatás egyik legmarkánsabb modelljét alkalmazó Amerikai Egyesült Államokban figyelemre méltó. Katonai jogi és hadijogi témában két állandó folyóirat, a Virginai állambeli Charlot-tesville-ben található katonai jogi iskola[15] kiadásában megjelenő Military Law Review és az Army Lawyer publikál tanulmányokat. Előbbit 1958-ban azzal a céllal alapították, hogy állandó tudományos fórumot jelentsen mindazok számára, akik katonai jogi tapasztalataikat kívánják közzétenni.[16] A tudományos folyóirat azóta napjainkban már közel kétszáz számot élt meg, és példányai elektronikus formában az interneten is hozzáférhetők.[17] Kevésbé tudományos, inkább a gyakorlati végrehajtást elősegítő folyóiratként indították el 1971-ben The Army Lawyer címmel - mind a mai napig havonta - megjelenő folyóiratot, amelynek számai szintén megtalálhatók a világhálón.[18] E két állandó periodikának köszönhetően számos amerikai katonai állományban szolgáló vagy civil szerző publikált tanulmányt a katonai büntetőjog időszerű kérdéseiről, gyakorlati problémáiról. Közülük a magunk részéről David A. Schlueter korábbi katonai ügyészt, a San Antonio-i Egyetem professzorát emeljük ki, aki nemcsak tanulmányokat, hanem több monográfiát[19] is szentelt a katonai büntetőjog témakörének. Napjainkban Schlueter az, akinek tudományos megállapításai általános zsinórmértéknek számítanak az angolszász országok katonai büntető-igazságszolgáltatási rendszerek vizsgálatakor, illetve az ő nevéhez fűződik a hatályos joganyag tekintetében folyamatosan aktualizált amerikai katonai büntetőjogi kommentár is.[20]
A katonai büntetőjog elméleti művelése Magyarországon is csak a XIX. század utolsó évtizedeitől figyelemre méltó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hazánkban ezt megelőzően ne foglalkoztak volna a katonai büntetőjog alapvető kérdéseivel, annak dogmatikai indokaival. Ennek első hírnöke Werbőczy István volt, akinek Tripartitumában a hadi jogról és a jogtudományról szóló negyedik címben olvashatunk magyar írásos emlékben először a háború jogáról ("a hadi jog a hadindítás szertartása, a szövetség megkötése s adott jelre az ellenség megrohanása."), és a katonai büntető-fegyelmi jog legfontosabb céljáról (" Továbbá a katonai bűntett megfenyítése (azaz megbüntetése), ha ki helyét meg nem állja").
Szintén a katonai büntetőjog első tudósai között kell említeni Magyarország első országos főhadi bíráját, Kajali Pált is, akinek elnökletével készítették elő a kuruc katonai szabályzat, a Regulamentum Universale végleges szövegét, és aki szerzője volt a Regula-mentum hadbíráskodással foglalkozó fejezetének.[21] Kajali és végső soron Rákóczi más külföldi országok ez irányú kodifikációs gyakorlatának megismerésével és feldolgozásával járó jogszabály előkészítő, a tudományos kutatásokat sem nélkülöző munkássága azért is számottevő, mert az 1707. évben kiadott ún. hadi törvények nemcsak a katonai, hanem az általános büntető-kodifikáció terén is úttörő volt, hiszen az első magyar büntető törvénykönyv,[22] illetve büntető perrendtartás[23] megjelenésére közel két évszázadot kellett még várni.
A modern katonai büntetőjog első magyar tematikus irodalma Bonts Gyula nevéhez fűződik, aki 1891-ben Magyarországon úttörőként foglalta össze a katonai büntető igazságszolgáltatás külföldi és hazai irodalmát.[24] Bonts napjaink kutató munkáját is hatékonyan segíteni tudó jogirodalmi összefoglaló értekezése azzal a céllal készült, hogy megfelelő támpontot
- 48/49 -
adjon önálló magyar katonai büntetőkódex előkészítéséhez. Ebben az időben a katonai büntetőjog legfontosabb kérdése az 1855. évi osztrák katonai büntető törvénykönyv[25] Kiegyezést követő magyarországi alkalmazhatóságához fűződött. A különösen a századforduló éveiben folytatott vitában - amelyet egy fiatalon elhunyt Angyal Pál szeminarista, Szabó Sándor 1916-ban A katonai büntető törvénykönyv a magyar jogforrástan szempontjából címmel megjelent munkájában[26] foglalt össze - a korszak meghatározó büntető-jogtudósai, Fabinyi Gusztáv, Angyal Pál, Finkey Ferenc, Edvi Illés Károly, Mendelényi László és Szilágyi Arthur Károly is megnyilvánultak. Megállapításaik szerint, a császári katonai büntető törvénykönyv annak ellenére, hogy a Magyar Királyság területén nem volt legitim jogforrásnak tekinthető, mivel annak rendelkezései az Országgyűlés által hazánkban nem lettek kihirdetve, mégis mint szokásjog alkalmazásban maradhatott. Ennek oka az volt, hogy a közös hadsereg, honvédség, népfölkelés, csendőrség szervezésekor a törvényhozás nem alkotta meg ezek büntető és fegyelmi szabályait, ennélfogva a bíróságok a jogot onnan vették, ahonnan kézenfekvő volt, azaz a korábban alkalmazott osztrák katonai büntetőjogi kódexből.[27]
A XIX. és a XX. század fordulójának kiemelkedő katonai büntetőjogtudósai közül Fabiny Gusztáv még az e tárgyú magyar kodifikáció hiányában is külön értekezés sorozatot publikált a katonai büntető anyagi és eljárásjog revíziója szükségességéről. Több írásos munkájában[28] sorra vette az egyes katonai bűncselekményeket, a katonai büntetőeljárás magyar és külföldi szabályozásának főbb vonalait. Hasonló jellegű munkára több mint két évtizedet kellett várni, amikor Edvi Illés Károly már az önálló magyar katonai büntető-perrendtartás megalkotásának küszöbén adta közre eljárásjogi tanulmányát.[29] Még ezt megelőzően adták ki Papp Kálmán,[30] később Szilágyi Arthur Károly[31] katonai anyagi büntetőjogi értekezéseit, amelyek egyfelől az osztrák katonai büntetőjog magyarázatát, másfelől az önálló magyar kodifikációt sürgették.
A XX. század első évtizedében publikálták Gábor Gyula katonai börtönrendszert részletesen bemutató előadását is, amely a teljesség igényével, a legapróbb részletekig kiterjedően dolgozza fel a katonai börtönrendszer sajátosságait.[32] E publikáció értékét növeli, hogy egyfelől a katonai büntetés-végrehajtási jog területén mind a mai napig nem született hasonló alapossággal elkészített monográfia, másfelől e referátumhoz elismerőleg kapcsolódott az ismert jogtudós, Vámbéri Rusztem is, aki hozzászólásában a katonai büntető-igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó specialitás elvét a következők szerint fogalmazta meg. "A lényeges különbség, igénytelen felfogásom szerint, a katonák által elkövetett és a nem katonák által elkövetett delictumok között főleg a büntetésnek ebből folyó consequentiáinál abban rejlik, hogy míg az ú.n. polgári bűntettest a büntetés voltaképpen a polgári társadalomhoz akarja acclimatisálni (...), addig az in specie katonai delictumoknál, ide nem értve természetesen a katonák által elkövetett közönséges delictumokat, a büntetés czélja az, hogy a katonai fegyelem és rend által szabályozott külön társasághoz, ehhez a corpus in corpore-hez szoktassa hozzá a bűntettest."[33]
Az első világháborút követően, a húszas évek derekán jelent meg - Apáthy Jenő A katonai bíráskodás terjedelméről szóló viszonylag rövidebb tematikus írása[34] mellett - a katonai büntetőjog tudományának két rendkívül értékes műve Cziáky Ferenc jogtörténeti[35] és Györffy László jogelméleti[36] munkája. Cziáky a katonai büntető és fegyelmi jog történetét az ősmagyarság korára visszavezetve követi egészen az első világháború idején hatályban volt katonai büntetőtörvények értelmezéséig. Nagy ívű (közel 165 oldalas) történeti áttekintését egy új katonai büntető törvénykönyv elkészítésének de lege ferenda javaslatával zárja: "Reméljük, hogy a jövőben polgári jogászok körében is nagyobb érdeklődés fog mutatkozni a büntetőjogunkkal szemben. És reméljük azt is, hogy az uj katonai büntető törvénykönyv már a Nagy-Magyarország hadseregének katonás szellemét fogja szolgálni és védeni."[37]
A történeti áttekintést nem mellőzte Györffy László monográfiája sem. Ennek ellenére a mégis inkább jogelméleti munkának a jelentősége abban áll, hogy a szerző a katonai büntetőjog rendszertani helyét, az általános büntető jogtudományban betöltött szerepét vizsgálja. Olyan, addig nem alkalmazott fogalmakat magyaráz, mint a katonai büntető jogtudomány, a katonai jogbölcselet vagy a katonai büntető-jogpolitika, ezzel külön helyet követelve az általános büntetőjog tudományon belül.
A két világháború között a katonai büntetőjog jeles képviselője volt a későbbi kiváló büntetőjogász professzor Schultheisz Emil is, aki ebbéli munkásságát főleg hivatásos katonai jogász pályafutása keretében fejtette ki. Ekkor készültek a katonai büntető törvénykönyv magyarázatát közreadó munkái is, mint A katonai büntetőtörvény magyarázata,[38] A magyar katonai büntetőjog rövid vázlata,[39] illetve A katonai büntetőtörvény zsebkönyve.[40] E művek mellett továbbá Schult-heisz az elsők között értekezett Magyarországon a parancsra elkövetett bűncselekmény miatt vállalt bűnfelelősség kérdéséről.[41]
A harmincas és a negyvenes években az említett monográfiák mellett kisebb tanulmányok is gazdagították a magyar katonai büntetőjog szakirodalmát. Ezek az első számú katonai szaklapban, a Magyar Katonai Szemlében jelentek meg. A szerzők között gyakran olvashatjuk Czeglédy Jenő, Jilly László, Harsányi István és Kassay-Krantz Dezső nevét, akik elsősorban
- 49/50 -
a katonai büntető-igazságszolgáltatás sajátos helyzetével, a fegyelmi fenyítőjog alkalmazásával, vagy a parancsnoki felelősség kérdésével foglalkoztak.
A második világháborút követően a katonai büntetőjog önállóságát megkérdőjelező nézetek miatt annak elméleti művelése is kisebb teret kapott. Ez alól egyedül Herczeg István Parancsra tette ?[42] című könyve jelent kivételt, amely korabeli - főként a második világháborút követően lefolytatott - büntetőpereken keresztül, a vonatkozó szakirodalom értelmezése mellett foglalkozik a parancsra elkövetett bűncselekmény miatt viselt bűnfelelősség alapjaival és korlátaival, az ilyen esetek elméletével és gyakorlatával.
A rendszerváltásig jobbára csak a jogértelmezést elősegítő jegyzetek, kézikönyvek és kommentárok láttak napvilágot, továbbá szintén csak a gyakorlati munkát volt hivatva elősegíteni egy - igaz csak "belső használatra" szánt - szakmai kiadványsorozat is, amely a Katonai Jog és Igazságszolgáltatás nevet viselte. Az önálló munkák közül leginkább a Kovács Zoltán szerkesztette A katonai büntetőjog kézikönyve,[43] vagy Habony János az 1973. évi büntetőeljárási törvény hatályba lépését követően a fegyveres erők hivatásos állománya részére kiadott Büntetőjogi ismeretek új kézikönyve[44] emelhetők ki. Habony János emellett szerzője volt a szocialista időkben megjelent katonai büntetőjogi irodalom legjelentősebb alkotásának, A katonai bíróság előtt[45] címet viselő monográfiának, valamint a bő fél évtizeddel később a katonai bűncselekmények megelőzéséről szóló értekezésnek[46] is. Előbbi művet a szerző a következők szerint vezeti be: "Azt hiszem, minden szakma - közöttük a katonai bíráskodás - méltán igényli, hogy a nagyközönség, de elsősorban a fegyveres szolgálatban állók előtt közérthető könyvben mutatkozzék be. (...) Már most kijelentem, hogy fantasztikus bűncselekményeket, vérfagyasztó rémtörténeteket nem olvashatnak ebben a könyvben, ilyenek ugyanis a katonai bíróság ítélkezési gyakorlatában nincsenek. Éppen ezért az elkövetett bűncselekmények valósághű ábrázolására, a bűnös tevékenység vagy mulasztás megmutatására és lehetőleg további közös feladataink megismertetésére törekszem. Őszintén örülnék annak, ha ezzel a könyvvel a bűnözés társadalmi méretű gondjain akármilyen csekély mértékben enyhíteni tudnék. A katonai bíráskodás megismerése érdekében pedig szélesre nyitom a tárgyalóterem ajtóit - kérem, nézzenek be rajta."[47]
A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszak másik ismert katonai büntetőjogásza volt Korda György, aki Habonyhoz hasonlóan gyakorlati szakmai tevékenysége mellett jelentetett meg írásokat. Ezek közül kiemelkedik A katonai büntetőjog elvi alapjai és továbbfejlesztésének lehetőségei[448] című tanulmánya, valamint a katonai büntetőjogi rendelkezéseket és az érintett bűncselekmények ítélkezési gyakorlatát egyaránt közreadó A katonai és a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények című kötete.[49]
A katonai fegyelem erősítésének jogi és nem jogi eszközeivel, illetve az illetékes parancsnokok fegyelmező jogköre gyakorlásának elméleti és gyakorlati problémáival kandidátusi értekezések is foglalkoztak. Kocsis Bernáth A fegyelemszilárdítás problémái, a katonai fegyelem korszerű értelmezése és a fegyelemre nevelés módszereinek alkalmazása című munkájában elsősorban nem a katonai fegyelmi és büntetőjog lehetséges eszközeit vizsgálja, inkább a katonai fegyelem korszerű értelmezéséről és a fegyelemre nevelés újszerű módszereiről értekezik.[50] Ezzel szemben Párdi Mátyás kutatásait már a büntetőjogon belül végezte. A fegyveres erők parancsnokai és a katonai ügyészek együttműködésének elméleti és gyakorlati kérdései címmel megvédett kandidatúrája olyan fogalmakra koncentrál mint a katonai büntetőjog, a katonai bűncselekmény, a katonai bűnözés, bűnüldözés és büntetőeljárás.[51]
A rendszerváltás után a katonai büntetőjogi kérdésekkel továbbra is elsősorban a szakirányú jogásztársadalom - katonai ügyészségek és bíróságok - tagjai foglalkoztak. E körben kiemelendő Kardos Sándor, aki katonai bíróként, egyben egyetemi oktatóként szerzett PhD fokozatot,[52] és jelentette meg katonai jogtörténeti témában készült értekezéséből készült monográfiáját.[53] Kardos emellett számos tanulmányt publikált kutatási témájában, amelyek között találunk nemzetközi kitekintést[54] vagy idegen nyelven külföldön megjelent de lege ferenda javaslatokat.[55] Kardos mellett jelentős elméleti munkákat jelentetett meg a korábbi katonai főügyész, később legfőbb ügyész Kovács Tamás is. Munkái elsősorban az aktuális katonai büntetőjogi szabályozáshoz kapcsolódtak,[56] de ő a szerzője a világ egyes országaiban működő katonai igazságszolgáltatási rendszerek vizsgálata alapján készült hosszabb lélegzetű tanulmánynak is.[57] Szintén Kovács Tamás nevéhez fűződik a Nemzetközi Katonai Jogi és Hadijogi Társaság magyar alapszervezetének megalakítása, valamint a kétévente Budapesten - e társaság égisze alatt - megrendezett nemzetközi katonai jogi konferenciasorozat szervezése is.
A katonai büntetőjog történetével a kilencvenes évek után számosan vállalkoztak. E körbe sorolható - a fent említett Kardos Sándor munkássága mellett - Farkas Gyöngyi A magyar katonai igazságszolgáltatás szervezete és eljárásjoga a dualizmus időszakában címmel készült PhD értekezése,[58] és Pállfy István egy konkrét időszak, a XVI. és XVII. század katonai büntető-igazságszolgáltatását bemutató korrajza.[59] Nem történeti, hanem egyéb, a katonai büntetőjoghoz kapcsolódó
- 50/51 -
kérdéseket boncolgat Davola József a magyar katonai rendőrségről írt,[60] Busch Béla a személyiség büntetőjogi védelmének tárgyában készített,[61] vagy Honfi Attila a Magyar Honvédség katonai fegyelmi helyzetének az elkövetett bűncselekmények tükrében elvégzett vizsgálatát közreadó PhD dolgozata is.[62]
A fenti munkák mellett a katonai büntetőjog irodalomjegyzékéhez további szerzők, egy-egy témában elkészített tanulmányai is hozzátartoznak. Teljes bibliográfiát természetesen nem adhatunk, de a magunk részéről szükségesnek tartjuk kiemelni Bögöly Gyula, Pap János, Venczl László vagy a közelmúltban kezdett tudományos kutatások terén Eperjes Krisztián ez irányú munkásságát is.
Ahogy az látható, a katonai büntetőjog elméletének művelése napjainkban is jelentősnek tekinthető, van önálló tudományos szervezete, csupán egy rendszeres időszakonként megjelenő tematikus folyóirat hiányzik. E periodika nemcsak a katonai büntetőjogász társadalomnak, hanem a téma iránt érdeklődő civil, katona vagy rendvédelmi személyek részére is közvetíteni tudná a katonai jog és igazságszolgáltatás terén időszerűen jelentkező elméleti és gyakorlati kérdésekre, problémákra adható válaszokat.
A katonai büntetőjog oktatásának jelenlegi helyzetével a legtalálóbban Blaskó Béla fogalmaz, aki szerint a katonai büntetőjog a jogtudomány és a jogirodalom "legmostohábban" kezelt témája, mivel az egyetemek jogi karain az nem tananyag, az egyetemi tankönyvek és jegyzetek nem, vagy csak érintőlegesen foglalkoznak e témakörrel.[63] A magunk részéről is úgy látjuk, hogy a katonai büntetőjogon belül az anyagi büntetőjog oktatása, előadása, magyarázata és számonkérése nem szerves része az általános büntetőjog oktatásának, az legfeljebb szabadon választható szemináriumok, egyéb stúdiumok vagy speciális kollégiumok keretében valósul meg.
Mostohább a helyzet a katonai büntetés-végrehajtási jog tudománya és oktatása esetében, amely nemcsak az általános büntetés-végrehajtási jogon, hanem a katonai büntetőjogon belül is csak marginális szerepet játszik. Számottevően jobb azonban a katonai büntetőeljárás oktatásának megítélése, amely mint külön büntetőeljárás - a magánvádas eljárás, a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás, a bíróság elé állítás, stb. mellett - rendszerint része a teljes büntető eljárásjogi tananyagnak.
Természetesen más a katonai büntetőjog oktatásának megítélése a szakirányú felső- és középszintű oktatási intézményekben. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a Jogtudományi és Politikaelméleti Tanszék Jogtudományi Szakcsoportja a felelős a hadtudományi karon belüli szakképzés jogi tárgyainak oktatásáért. E tárgyak között külön jelenik meg a nemzetközi hadijog és a katonai büntetőjog. Előbbi tárgy mint a nemzetközi jog része több jogi fakultáson is szerves része a tananyagnak, de külön tantárgyként szintén csak a nemzetvédelmi egyetemen jelenik meg, Katona Katalin szerint csak mérsékelt óraszámban.[64] A katonai büntetőjog nagyobb figyelmet érdemel a Rendőrtiszti Főiskolán és az egyes rendészeti szakközépiskolákban is, de ezeknél az intézményeknél is az állapítható meg, hogy inkább az általános büntetőjogi ismeretek dominálnak.
A katonai büntetőjog tudománya, azaz a katonai büntetőjog alanyaira, a katonai bűncselekmények sajátos meghatározására, valamint a büntetőeljárás általános elveitől eltérő szabályok megalkotásának indokaira vonatkozó tudományos igényű nézetek a katonai büntetőjogi rendelkezések megszületésével, tehát a katonai büntetőpolitika kialakulásával párhuzamosan jelent meg. A széles körű elméleti művelésre azonban egészen a XIX. század végéig várni kellett. Mind a nemzetközi, mind a hazai jogirodalomban ettől az időponttól jelennek meg olyan írásos munkák, amelyek nemcsak katonai körökben, hanem az általános jogtudomány területén is komolyabb érdeklődést váltottak ki. Ez a tendencia az eltelt évtizedek alatt csak erősödött, nemzetközi tudományos társaságok alakultak, rendszeres időközönként tudományos konferenciákat szerveznek, és egyes országokban - főleg a figyelemre méltó katonai büntetőjogi hagyományokkal és szabályozással rendelkező Amerikai Egyesült Államokban - önálló folyóiratokat tartanak fenn.
A katonai büntetőjog tudományos igényű művelése Magyarországon a XVIII. századtól mondható jelentősnek. Ettől az időponttól kisebb megszakításokkal a katonai büntetőpolitika is számottevő volt, a nemzeti szuverenitás védelmét garantáló katonai erő harckészültségének folyamatos biztosításában a fegyelem fenntartását, így a katonai rendet sértő cselekmények szigorú büntetését látták. Ennek következtében a katonai büntetőjoggal nemcsak katonai jogászok vagy hadtudósok foglalkoztak, hanem a magyar jogtudomány egyéb jeles képviselői is.
A második világháborút követően a katonai büntetőjog elmélete a katonai büntetőjogi szabályok integrálásával visszaszorult. Ettől kezdve a katonai büntetőpolitika is csak arra a kérdésre koncentrált,
- 51/52 -
hogy a katonai büntetőeljárás külön szabályok, avagy az általános büntetőeljárási rendelkezések szerint legyen kodifikálva. Az egységesség vagy differenciáltság kérdésében a katonai büntetőjogász társadalom a külön szabályok fenntartását, míg az általános büntető jogtudomány művelői a katonai külön szabályok integrálását javasolták. E vita napjainkban sem dőlt el, igaz a jelenlegi katonai büntetőpolitika a külön szabályok fenntartását nem veszélyezteti. Ettől a katonai büntetőjog elméletének művelése továbbra sem jelentéktelen, még ha annak képviselői elsősorban a katonai büntetőjogász társadalomból kerülnek ki. Működik e tudományterületet ápoló tudományos társaság is, és a katonai büntetőjogi témákban készült monográfiákkal, tanulmányokkal napjainkban is - igaz nem rendszeres jelleggel - találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e diszciplína szakirodalmát nem szükséges tovább bővíteni. Jelenleg nincs olyan - a hetvenes-nyolcvanas években egyébként már működő - számottevő tudományos folyóirat vagy szaklap, amely tematikusan foglalkozna a katonai büntető anyagi jog, eljárásjog és végrehajtási jog elméleti és gyakorlati problémáival, továbbá nem fajsúlyos a katonai büntetőjog felsőfokú oktatása sem. Álláspontunk szerint a katonai büntetőjoggal és igazságszolgáltatással szembeni civil bizalmatlanság csökkenthető, illetve a katonai büntetőjog általános elismerése növelhető lenne, ha gondozásának széles körben hozzáférhető forrása lenne, illetve, ha oktatására az ország felsőfokú oktatási intézményeiben, elsősorban a jogi fakultásokon nagyobb figyelmet fordítanánk. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Varga Péter: De re militari. Acta Juridica et Politica. Tomus LVII. Fasciculus 11. 3-4. o.
[2] Spanyolországban az első írásos emlék 1340-re, a Királyi Tengerhajózási Parancshoz kötődik. Vö. Benito E Trillo Figueroa: Competencia, organizacion y atribuciones de los tribunalies militares espanoles - estudio histórico. In: Revue de droit militaire et de droit de la guerre. XIX-3-4. Brussels 1980. 390. o.
[3] Franciaországban az ún. Montdidier parancsot tartják a legrégebbi írásos dokumentumnak, amely a várkatonákkal kapcsolatos sajátos eljárási szabályokat határozza meg. Vö. Jean Pariselle: La justice militaire frangaise ä la lumiére de son histoire. In: Revue de droit militaire et de droit de la guerre. XIX-3-4. Brussels 1980. 291. o.
[4] Svájcban 1393-ban adták ki az "ordonnance de Sem-pach-t" a hadviselő katonák által elkövetett jogsértések kivizsgálására szolgáló katonai utasítást. Military jurisdiction and international law. Military courts and gross human rights violations. International Comission of Jurists, 2004. 334. o.
[5] Vö. Farkas Gyöngyi: A magyar katonai büntetőkönyv megalkotásához vezető út a Rákóczi-szabadságharc alatt. In: Bögöly Gyula-Hautzinger Zoltán (szerk.): Az önálló katonai büntető kodifikáció tricentenáriuma. Kódex Nyomda Kft., Pécs 2007. 71. o.
[6] Vö. Bonts Gyula: A katonai büntető törvénykönyv és eljárás revisiójának kérdéséhez. Magyar Jogászegyleti Értekezések. Franklin Társulat, Budapest 1891. 5. o.
[7] A Nemzetközi Katonai Jogi és Hadijogi Társaságról ld. bővebben Hegedüs Zoltán: Nemzetközi katonai jogi kongresszus Hágában. Új Honvédségi Szemle 2006. 10. sz., illetve a www.soc-mil-law.org honlapon.
[8] John Gilissen: "Evolution actuelle de la justice militarie - Raport général", in Huitéme Congrés International, Ankara, 11-15 octobre 1979, L'Evolution actuelle de la justice militarie et de droit de la guerre VIII. Vol. 1. Brussels 1981. 48. o.
[9] John Glissen: Military Justice in Belgium. Military Law Review Vol. 1963. (1963) 83-106. o.
[10] Francisco Jiménez y Jiménez: Introduccion al derecho penal militar. Editorial Civitas, Madrid 1987
[11] Vö. Arne Willy Dahl: International trends in military justice. Presentation at the 8th International Military Criminal Law Conference in Budapest in 6-10 June, 2007. Forrás: http://home.scarlet.be/~ismllw/new/2007-06-1-UK.pdf
[12] Vö. A.P.V. Rogers: Different models of military jurisdiction and judicial guarantees. Human Rights and the Administration of Justice Through Military Tribunals. International Commission of Jurists, Geneva 2004. 12. o.
[13] Vö. Katona Katalin: Recenzió. A. P. V. Rogers: Law on the battlefield. Acta Humana 1997. 28-29. sz. 135-153. o.
[14] A. P. V. Rogers: Law on the Battlefield. Manchester University Press 1996. p. 170
[15] The Judge Advocat General's School, U.S. Army, Charlottesville
[16] Vö. Preface. Military Law Review Vol. 1. (1958) 3. o.
[17] https://www.jagcnet.army.mil/JAGCNETInternet/Homepages/AC/MilitaryLawReview.nsf/
[18] https://www.jagcnet.army.mil/JAGCNETInternet/Homepages/AC/Armylawyer.nsf/
[19] David A. Schlueter: Military Criminal Procedure Forms. LexisNexis. Charlottesville, Virginia 2003; David A. Schlueter: Military Crimes and Defenses. LexisNexis. Mattew Bender. Charlottesville, Virginia 2007
[20] David A. Schlueter: Military Criminal Justice: Practice and Procedure (6th ed, 2004). Lexis Law Publishing. Charlot-tesville, Virginia
[21] Vö. Heckenast Gusztáv: Kajali Pál (1662-1710) kuruc szenátor, országos főhadbíró válogatott iratai. Vaja, 1980. 4. o.
[22] A Csemegi Kódexként is ismertté vált, a bűntettekről és a vétségekről szóló 1878. évi V. törvénycikk
[23] A büntető perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk
[24] Bonts Gyula i. m.
[25] Militär-Strafgesetz über Verbrechen und Vergehen vom 15. Jänner 1855 für das Kaiserthum Oesterreich
[26] Szabó Sándor: A katonai büntető törvénykönyv a magyar jogforrás szempontjából. In: Angyal-szeminárium kiadmányai, 1. sz. Budapest 1916. 5-17. o.
[27] Uo. 14. o.
[28] Fabiny Gusztáv: A katonai Btk. és eljárás revisiójához. Megjelent a Jogtudományi Közlöny 1891. évi 41. 50. és 51., valamint 1891. évi 2. 4. 6. 8. és 10. számaiban.
[29] Edvi Illés Károly: A katonai bűnvádi perrendtartás. Jogállam, 1911
[30] Papp Kálmán: A katonai és fegyelmi fenyítőjog kézikönyve. Budapest 1884
[31] Szilágyi Arthur Károly: Értekezések a katonai jog köréből. Budapest 1896
[32] Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a M. Kir. honvéd-igazságszolgáltatásra. Magyar Jogászegyleti Értekezések, Budapest 1904. 67-129. o.
[33] Uo. 138. o.
[34] Apáthy Jenő: A katonai bíráskodás terjedelméről. Ügyvédek Lapjának kiadása, Budapest 1921
[35] Cziáky Ferenc: A magyar katonai büntető- és fegyelmi jog ezeréves története. Budapest 1924
[36] Györffy László: A katonai büntetőjog bölcselete és oknyomozó története. Pallas kiadása, Budapest 1925
- 52/53 -
[37] Uo. 165. o.
[38] Schultheisz Emil: A katonai büntetőtörvény magyarázata. Politzer, Budapest 1930
[39] Schultheisz Emil: A magyar katonai büntetőjog rövid vázlata. Attila Nyomda, Budapest 1934
[40] Schultheisz Emil: A katonai büntetőtörvény zsebkönyve. Politzer, Budapest 1943
[41] Vö. Schultheisz Emil: A bűncselekmény elkövetésére irányuló katonai parancs. In: Heller Erik, Moór Gyula, Rácz György (szerk.): Büntetőjogi Tanulmányok Angyal Pál születése 60. és jogtanári működése 35. évfordulójának emlékére. Pallas. Budapest 1933. 200-201. o.
[42] Herczeg István: Parancsra tette? Gondolat, Budapest 1969
[43] Kovács Zoltán (szerk.): A katonai büntetőjog kézikönyve. Zrínyi Kiadó, Budapest 1958
[44] Habony János: Büntetőjogi ismeretek új kézikönyve a fegyveres erők hivatásos állománya részére. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest 1973. Ezt a kézikönyvet a szerző az 1978. évi Büntető Törvénykönyv életbeléptetését követően Büntető jogszabályok kézikönyve (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1980) címmel aktualizálta és jelentette meg újra.
[45] Habony János: A katonai bíróság előtt. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1977
[46] Habony János: Bűncselekmények megelőzése (Katonai bűncselekmények és a fegyelem). Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1983
[47] Uo. 7. o.
[48] Korda György: A katonai büntetőjog elvi alapjai és továbbfejlesztésének lehetőségei. Belügyi Szemle 1989. 9. sz. 5-13. o.
[49] Korda György: A katonai és a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1988
[50] Kocsis Bernáth: A fegyelemreszilárdítás problémái, a katonai fegyelem korszerű értelmezése és a fegyelemre nevelés módszereinek alkalmazása. Kandidátusi értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest 1970
[51] Párdi Mátyás: A fegyveres erők parancsnokai és a katonai ügyészek együttműködésének elméleti és gyakorlati kérdései. Kandidátusi értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest 1989
[52] Kardos Sándor: A magyar katonai büntetőjog múltja és jelene. 350/2003. sz. PhD dolgozat. Miskolci Egyetem Deák Ferenc Doktori Iskola, Miskolc 2003
[53] Kardos Sándor: A magyar katonai büntetőjog rövid története. Debrecen 2002
[54] Kardos Sándor: Kitekintés a katonai büntetőjog nemzetközi szabályozására. In: Tanulmányok Dr. Kováts Andor professzor születésének 120. évfordulójára. (szerk. Szabó Krisztián) Debrecen 2004. 57-94. o.
[55] Kardos Sándor: The development of military jurisdiction in Hungary (másodközlés). Fascicula Drept Anul XII. Editura Universitatii Din Oradea 2004. 44-53. o.
[56] Lásd például Kovács Tamás: Kérdések és megoldások a katonai büntetőeljárásban. In: Emlékkönyv Vargha László egyetemi tanár születésének 90. évfordulójára. (Szerk. Fenyvesi Csaba-Herke Csongor) Pécs 2003. 183-194. o.
[57] Kovács Tamás: A katonai igazságszolgáltatás szervezeti és eljárásjogi megoldásaival kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok. Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok 35. 364-413. o.
[58] Farkas Gyöngyi: A magyar katonai igazságszolgáltatás szervezete és eljárásjoga a dualizmus időszakában. PhD értekezés. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Új és Legújabbkori Magyar Történeti Doktori Iskola. Budapest 2001
[59] Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI-XVII. században. Győr-Moson-Sopron Megyei Győri Levéltára, 1995
[60] Davola József: A magyar katonai rendőrség. PhD értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest 2001
[61] Busch Béla: A személyiség büntetőjogi védelme, különös tekintettel a fegyveres testületek és más alá-fölérendeltségi struktúrák szerint működő szervezetek keretében megvalósuló verbális deliktumokra. PhD értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest 2001
[62] Honfi Attila: A katonai fegyelem és a bekövetkezett (katonai és köztörvényi) bűncselekmények összefüggései a Magyar Honvédségnél 1991. január 1. - 1999. december 31. közötti időszakban. PhD értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest 2005
[63] Vö. Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános rész. Tankönyv. Rejtjel Kiadó, Budapest 2003. 551. o.
[64] Vö. Katona Katalin: Néhány gondolat a hadijog oktatásáról. Acta Humana 1997. 28-29. sz. 116-117. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
Visszaugrás
