A XX. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg az ipari társadalom átalakulása információs társadalommá. Mindezt a számítástechnika hihetetlenül gyors fejlődése tette lehetővé és szükségszerűvé. Az információs társadalom - melyben élünk - információs forradalma 3-6-szor gyorsabban zajlott le, mint az ipari társadalmat kialakító ipari forradalom (gőzgép feltalálása stb.)1
A számítógép gyors és nagyfokú fejlődése tette alkalmassá azokat az élet sok területén történő felhasználására. Az információfeldolgozás és tárolás, valamint a monoton számítási műveletek elvégzése miatt a közigazgatás, az üzlet és a magánélet területén is, főleg az Internet, mint globális információs hálózat széleskörű és szélessávú hozzáférhetőségével beivódott mindennapjainkba.
Ez a kapcsolat persze korántsem felhőtlen. A számítógéprendszerek komplexitásának növekedésével és az ügyvitel egyre nagyobb mértékű számítógépesítésével fokozódik az informatikai biztonsági kockázat. A hardver, szoftver és hálózat (hálózati szolgáltatások) komplexitása folyamatosan növekszik, viszont ezzel szemben a biztonsági intézkedések fejlődése lemaradt.2
A biztonság ezen fejletlenségét nem csak a kíváncsiskodó amatőrök, hanem a közel sem veszélytelen terrorista csoportok is kihasználják.
A fejlődés globalizálódásának következtében a XX. század utolsó harmadától globálisnak tekinthető problémák sora jelent meg. A világban az 1960-as évektől megfigyelhető nagyfokú információs fejlődés tényei egyre nyilvánvalóbbá tették a tudományos és műszaki fejlődés, a társadalmi, gazdasági, valamint párhuzamosan a környezeti változások erősödő kölcsönhatásait, a gyorsabb, intenzívebb változásokban rejlő lehetőségeket és potenciális veszélyeket.
A komplex biztonság-értelmezés 5 alapelemét3 (politikai biztonság, gazdasági biztonság, szociális biztonság, környezeti biztonság, katonai biztonság) a XXI. században az informatikai biztonság dimenziójával is ki kell egészíteni.
Az új típusú problémák egyik csoportja az emberi tevékenység kereteinek a technikai fejlődés nyomán bekövetkezett bővülésével kapcsolatos. Ezek nem szükségképpen károsítják az emberek létfeltételeit, azonban más világméretű problémákhoz kapcsolódva veszélyforrások lehetnek, illetve olyan kérdések, melyek a globális együttműködés hiányában súlyos feszültségforrássá válhatnak. Ilyenek lehetnek a tengerek, óceánok vagy a világűr hasznosítása polgári vagy katonai célokra, de ilyen a genetikai manipulációk kérdésköre is.
Korunk világgazdasága, önálló komplex rendszer, ami azt jelenti, hogy ez egy olyan bonyolult képződmény, amelyben nagyszámú, soktípusú és diverzifikált érdekekkel rendelkező szereplő lép fel, s a szereplők között különböző mértékű és intenzitású organikus kapcsolat, függőségi viszony létezik, amelyek kölcsönösek és befolyásolják a rendszer működését. Ez a rendszer állandó változásához vezet.
A kommunikációs rendszerek, a logisztika fejlődése, valamint az áru- és tőkepiacok liberalizálása és más makrogazdasági reformok nyomán minden korábbinál nagyobb a világgazdaság integráltsága is. Erre egy jó példa, hogy a XX. század végére globális hálózattá tették a tőzsdéket, és ezzel együtt a gazdasági életben vissza-visszatérően jelenlévő pánikot. A pániknak naponta kitett piacok rendkívül ingatagok és bizonytalanok.
A világgazdaság szerkezetének változásait meghatározó tényezők közül a jövedelmek, a kereslet növekedése és differenciálódása, a nemzetközi munkamegosztás és specializálódás fejlődésének irányai, a technikai fejlődés és a globális verseny a legfontosabbak. Meghatározott mértékben hat a szerkezeti változásokra az államok gazdaságpolitikája és különösen a transznacionális társaságok üzletpolitikája.
A strukturális változások hatásairól a posztindusztriális társadalom elmélete szerint (Daniel Bell alapján) minden társadalom 3 fejlődési szakaszon megy át: agrárfejlődés, ipari fejlődés és ipar utáni fejlődés.
A világgazdaságban ezek a változások egyidejűleg vannak jelen. Ennek oka a különböző országok fejlettségi fokának differenciáltsága.
A világgazdasági viszonyok alakulásában döntő fontosságú tényező a technikai fejlődés, melynek jellege, intenzitása, iránya, földrajzi elterjedése a gazdasági és társadalmi viszonyokkal szoros kölcsönhatásban változik.
Ennek egyik fontos eleme az innovációs technikai képességek. Ezen képességek összessége alakítja ki nemzetgazdasági szinten a nemzeti termelési rendszert. Ez egy adott országban történelmileg felhalmozott tudást, innovációs és vállalkozói képességeket, tapasztalatokat, a termelésben hasznosítható és hasznosuló anyagi javak összességét, az intézmények és szervezetek minőségét, illetve a belső és külső fejlődés interdependenciáit közvetítő szervezeteket és mechanizmusokat jelenti.
A technika nemzetközivé válása mindenekelőtt a világgazdasági fejlődés 4 dimenzióját befolyásolja és vezet lényeges változásokhoz. A piaci dimenzió tekintetében a magasan fejlett technikát megtestesítő gyártmányok gyakorlatilag a világ minden részén terjednek és megvásárolhatók.
A K+F (kutatás-fejlesztési) dimenzió a modern tudomány fejlődésének nemzetközi összefonódottságát jelenti, s az eredmények globális elterjedésének, transzferének jelentőségére utal a világ valamennyi térségének és országának gazdasági fejlődésében. Ez folyamatában nemcsak kutató és fejlesztő tevékenység, hanem az ipar, a mezőgazdaság és más ágazatok között is sajátos hierarchikus kapcsolatok alakultak ki nemzetközi mértékben.
Az interaktív, összekötő dimenzió a technika szerepét jelenti a globalizálódás előmozdításában és a telekommunikáció, a számítógépek és az információáramlás révén. Lehetővé teszi az adatok és a folyamatok elemzését, az újítások bevezetésének, használatának és következményeinek figyelemmel kísérését, az együttműködést a vállalatok között.
A versenydimenzió a vállalatok és az államok közötti versengés globalizálódását jelenti a technika terén. Ez gyakorlatilag minden termelő és szolgáltató ágazatban kibontakozott. A cél nemcsak a piaci részesedés globális növelése megfelelő haszon mellett, hanem az ellenőrző befolyás növelése a piac, a termelési tényezők és különösen a kutatási és fejlesztési források felett, valamint a megszerzett pozíciók védelme. Az állandóan erősödő rivalizálás lényeges eszközei a gyors gyártmányújítások, a folyamatosan újuló design, a rövidebb termék-életciklus, az egyre agresszívebbé váló ár-, minőség- és marketing-stratégiák, a fogyasztók igényeinek növekvő befolyásolása és új módon való kielégítése.
A technikai fejlődés mai szakaszát az információs társadalom kialakulása vagy a tudásra épülő gazdaság kifejlődése korszakaként is jellemzik. A gazdasági növekedés tudás- és információigényének jelentős növekedése figyelhető meg az utóbbi évtizedekben. A munkaerő, a tőke hasznosításának hatékonysága gyorsan megtöbbszörözhető, és a verseny kimenetele nagymértékben függ az új hozzáadott érték növelésére képes ismeretek bővítésének és felhasználásának képességétől vállalati és állami szinten. Ennek feltétele a munkaerő képzettségének javítása, a hasznos ismeretek gyűjtéséhez és elosztásához szükséges hálózatok kiépítése és a képesség nemzeti innovációs-termelési rendszerek kifejlesztésére és állandó fejlesztésére, valamint globális rendszerekben való hatékony részvételre. A mai globális technikai átalakulással kapcsolatos tudásigény növekedése gyakorlatilag minden gazdasági tevékenységet, iparágat, szolgáltatást és üzletágat érint, és egyik alapvető fontosságú meghatározó tényezője a világgazdaság szerkezeti arányai megváltozásának. Sajátos tényező a technikai fejlődés az államok felzárkózásában is. Ez a folyamat hazánk számára is fontos kérdéssé vált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
