A kisebbségekre vonatkozó speciális választójogi szabályokat feldolgozó szakirodalom jellemzően vagy a garantált mandátum kontra kedvezményes mandátum origón csoportosítja egyes országok modelljeit, vagy egy-egy konkrét választójogi eszközt emel ki (pl. "kedvezményes bejutási küszöb"), és ez alapján végez csoportosítást. Ez a "közismert " csoportosítás a mandátumszerzés lehetősége, eredménye, azaz a választás kimenete felől közelíti meg a kérdést. Álláspontunk szerint a kisebbségekre vonatkozó speciális választójogi szabályozások csoportosítása szintén elvégezhető más logika mentén, mint a mandátumszerzés garantáltsága, vagy egyes konkrét választási jogi megoldás alapján. Jelen tanulmány ezen más logikát kívánja bemutatni és a főbb kategóriákat egy-egy ország választójogán keresztül szemléltetni. A választójognak alapvetően két oldala ismert. Az aktív választójog a választásra való jogosultságot jelenti, míg a passzív választójog a választhatóságot jelenti. Csoportosításunk alapját az képezi, hogy az aktív vagy a passzív választójog szabályozásában jelenik-e meg az a speciális jogi szabályozás, mely azt a célt szolgálja, hogy a kisebbség törvényhozásbeli reprezentációja megvalósulhasson. Ez alapján közvetlen választáson alapuló rendszerekben két fő halmazt azonosítottunk a kisebbségekre vonatkozó kedvezményes választójogi szabályozások tekintetében, a kiemelő (aktív) és az integratív (passzív) modelleket. A kiemelő rendszerek fő specialitása, hogy a kisebbségi szavazók a választások egy bizonyos ágán a nem kisebbségi szavazóktól elkülönülten adhatják le voksaikat, tehát az aktív választójog gyakorlása jelenti ezen szabályok legfontosabb specifikumát. Az integratív rendszereknél nincs speciális szabályozás az aktív választójog oldalán, hanem a passzív oldalon, azaz a választhatók oldalán alkalmaz speciális választójogi szabályokat a jogalkotó, mint például a kedvezőbb bejutási küszöb vagy a pártlisták összetételére vonatkozó speciális szabályok. A kisebbségekre vonatkozó kedvezményes választójogi szabály itt tehát nem az aktív választójogot gyakorlók közösségének meghatározására vonatkozik, hanem a választójog passzív oldala, azaz a kisebbségi választók által választható jelölőszervezetek (vagy azok egy része, melyek kisebbségi jellegűek) részesülnek speciális szabályozásban.
The literature dealing with special electoral rules for minorities typically groups the models of certain countries on the basis of the origin of the guaranteed mandate versus the preferential mandate, or highlights one specific electoral instrument (e.g. "preferential entry threshold") and makes a grouping based on this. This "well-known" grouping approaches the question from the point of view of the possibility and result of obtaining a mandate, i.e. the outcome of the election. According to our point of view, the grouping of the special electoral law regulations concerning minorities can also be done along a different logic, such as the guaranteed mandate acquisition, or on the basis of some specific electoral law solution. This study intends to present this different logic and to illustrate the main categories through some examples. There are basically two sides to suffrage. Active suffrage means the right to vote, while passive suffrage means the ability to be elected. The basis of our grouping is whether the special legal regulation appears in the regulation of active or passive suffrage, which serves the purpose of enabling minority representation in legislation. Based on this, in systems based on direct election, we have identified two main sets of preferential electoral regulations for minorities, the highlighting (active) and the integrative (passive) models. The main specialty of preferential systems is that minority voters can cast their votes separately from non-minority voters in a certain branch of the election, so the exercise of active suffrage is the most important specificity of these rules. In the case of integrative systems, there are no special regulations on the side of active suffrage, but on the passive side, i.e. on the side of those who can be elected, special electoral rules are applied by the legislator, such as a more favorable entry threshold or special rules for the composition of party lists. The preferential suffrage rule for minorities does not apply here to the definition of the community of active suffragists, but the passive side of suffrage, i.e. the nominating organizations that can be elected by minority voters (or some of them, which are of a minority nature) receive special electoral regulation.
Keywords: electoral law, electoral system, parliament, minority law, contstitunal law.
Jelen tanulmány célja a nemzetközi térben, az egyes államokban megjelenő, kisebbségekre vonatkozó speciális választójogi szabályozások átfogó összehason-
- 25/26 -
lító-elemző vizsgálata, mely a kisebbségek parlamenti reprezentációját elősegítő, rájuk nézve az általános szabályoknál kedvezőbb választójogi rendelkezések absztrakt és dogmatikai jellegű általános rendszerezésére irányul, aminek fő nézőpontja az általános és a speciális kisebbségekre vonatkozó választójogi szabályok csatlakozási pontjai a választási rendszeren mint egészen belül.
Jelen tanulmány a szerző 2022-ben megvédett doktori értekezésében foglaltaknak egyfajta összegzése, mely során a tanulmányra irányadó terjedelmi kereteken belül tesz nemzetközi kitekintést egyes államok választójogi szabályozására, abból a célból, hogy a tanulmányban vázolt választójogi elhatárolás különböző típusait bemutassa. A szerző doktori értekezésében nemzetközi kitekintés során mindösszesen 24 állam választójogát vizsgálta részletesen, közvetlenül az adott állam vonatkozó jogi szabályozása, azaz elsődleges jogforrások alapján. Biztonsággal kijelenthető, hogy ebben a kutatásban azon államok túlnyomó többsége szerepelt, melyeknek választójogi szabályozásában kisebbségekre vonatkozó speciális választójogi szabályozás fellelhető, így a jelen tanulmányban ismertetett választójogi dogmatikai elhatárolás releváns mintavételen alapszik.[1]
A kisebbségek parlamenti képviseletét elősegítő speciális választójogi szabályozásokra vonatkozó magyar szakirodalmat áttekintve, a 2021-ben megvédett doktori értekezésben M. Balázs Ágnes a garantált mandátumot, illetve az eltérő bejutási küszöböt határolta el, mint a kisebbségek parlamenti képviseletét biztosító különleges szabályokat.[2]
Pap András László megközelítése alapvetően egy tágabb kontextust ölel fel a választójogi megoldásoknál, ugyanis fő kategorizálása alapján a kétkamarás parlamentben megjelenő képviseletet, az egykamarás parlamentben megjelenő képviseletet és a jogalkotási, politikai döntéshozatal speciális formáit különítette el, mely utóbbiba sorolta Pap példaként a kisebbségi önkormányzatoknak biztosítható törvénykezdeményezési jogot. A témánk szempontjából igazán releváns csoportosítást Pap az egykamarás parlamenten belül megjelenő képviseleten belül tette, ahol a kisebbségi képviselet szempontjából három alkategóriát különböztetett meg: ad1 az általános szabályok szerint parlamentbe jutó kisebbségi képviselők, ad2 a politikai pártok keretein belül, de kisebbségi szervezettel hivatalos kapcsolatban álló képviselők és ad3 "virtuális második kamara", mely alatt a kisebbségi képviselők megválasztását illető preferenciális eljárást, kvótákat, delegálást, kooptálást értett.[3] Láthatjuk tehát, hogy Pap a kisebbségekre vonatkozó
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
