Az elmúlt 28 év tapasztalatai és választási eredményei alapján megállapítható, hogy a szlovén társadalom értékrendje alapvetően baloldali, (bal)liberális. Mind a választási rendszert illetően, mind pedig a parlamentre vonatkozóan érvényes, hogy történetének két szakasza volt. Az első 1990-től 1992-ig tartott, a második pedig 1992-től mostanáig. A második szakaszban olyan kétkamarásrendszer alakult ki, amelyben a második kamarának (Államtanács) csupán ellenőrző, javaslattevő funkciója van, a törvényhozás az Országgyűlés feladata. Az erőteljesen arányos választási rendszer eredményeként az Országgyűlésbe mindig több, mint hat párt jutott be. A 2018 júniusában megtartott választásokon kilenc párt nyert mandátumot. Közülük három liberális, egy baloldali, egy szélsőbaloldali, egy szociálliberális, kettő jobboldali, egy szélsőjobboldali. Bár a választásokon a jobboldali SDS győzött, elegendő partner hiányában nem tudott kormányt alakítani. A 2018 augusztusában megválasztott új, balliberális kisebbségi kormányt kívülről támogatja a szélsőbaloldali Levica. Ez a kormány két malom között őrlődik. Túl azon, hogy a kormánykoalíción belül is tapasztalhatók feszültségek, politikáját ellenzékből mind balról mind jobbról támadni fogják. A kormány számára az a Levica a veszélyesebb, amelyik a jobboldal hatalomra jutásának megakadályozása érdekében kívülről támogatja ugyan a kisebbségi kormány megmaradását, néhány, a kormány számára alapvető kérdésben azonban kíméletlen ellenfélnek bizonyul. A Levica ugyanis ellenzi a NATO tagságot, a védelmi költségvetés megemelését, szorgalmazza a tőkejövedelmek erőteljesebb megadóztatását, követeli a privatizáció leállítását, ezeket viszont a koalíció jelenleg nem hajlandó teljesíteni. Így alapvetően két forgatókönyv lehetséges. Az egyik szerint a Levica annak érdekében, hogy a baloldali kormányzat megmaradhasson és az SDS ne kerülhessen hatalomra, szavakban ugyan élesen támadja a kormányt, de minden lényeges törvényhozási kérdésben támogatja. A másik szerint azokban a kérdésekben, ahol a Levica nem hajlandó engedni, a kormány alkut köthet valamelyik jobboldali párttal.
Based on the past 28 year's experiences and election returns one can state that the values of the Slovenian society basically are leftist and left liberal. Regarding both the electoral system and the parliament, it is true that it has two phases of its history. The first lasted from 1990 to 1992 and the second from 1992 until now. In the second stage, there is a system of two chambers in which the second chamber (Council of State) has only a controlling and proposing function, the legislature is the task of Parliament. As a result of the strongly proportional electoral system, there were always more than six parties in the Parliament. In the June 2018 elections, nine parties won mandates. Three liberal, one left, one extreme left, one social liberal, two right-wing, one extreme-right. Although the right-wing SDS won in the elections, he could not form a government in absence of sufficient partners. The new left-liberal minority government elected in August 2018 is supported by the oppositionist left-wing Levica. This government is torn between two millstones. On the one hand there are tensions within the government coalition. On the other hand its policy will be attacked both by the left and right opposition parties. For the government, Levica is the most dangerous. This is to prevent the right parties to gain power, supports the survival of the minority government from outside, at the same time for some of the government's fundamental questions, he turns out to be a ruthless opponent. Levica namely is against NATO membership, and raising the defense budget, but the coalition is unwilling to give up on these at this time. So basically two scenarios are possible. According the first one, while Levica is striking the government, it supports the government in all important legislative issues, in order to keep the left-wing government can survive. On the other hand, in matters where Levica refuses to cooperate, the government can enter into a deal with one of the right-wing parties.
Keywords: Slovenia, parties, election, governmental dilemmas
2018. június 3-án Szlovéniában előrehozott választásokat tartottak. Mind ennek a választásnak az eredménye, mind az utána kialakult helyzet önmagában is számos fontos kérdést vetett fel. Annak érdekében, hogy ezt a helyzetet jobban megértsük, érdemes áttekintenünk a szlovén párt-, és választási rendszert, valamint röviden szólni a parlamentről.
- 93/94 -
Elöljáróban pedig érdemes felvázolni néhány szempontot. Mindenekelőtt azt, hogy mind a szlovén társadalom, mind a politikai vezetőréteg erősen baloldali, (bal)liberális szemléletűek, a konzervatív irányzat hívei ehhez képest gyengék. Ezt nem csupán a különböző időpontokban végzett felmérések, de az 1990 óta megtartott választások eredményei is jól mutatják. E jelenség megértéséhez hosszabb kutatásokra lenne szükség, néhány dolog azonban még így is felvázolható. A legfontosabb elem az, hogy a második világháború idején a kommunista vezetésű partizán mozgalom szállt szembe a legkövetkezetesebben a szlovénok asszimilációjára, részbeni kiirtásukra törekvő német és olasz megszállókkal. A következő, hogy bár a szlovénok folyamatosan elégedetlenkedtek a titói Jugoszlávia számos elemével, a szlovén társadalom egészében véve mind gazdaságilag, mind kulturálisan jól ki tudta használni azt, hogy Jugoszlávia legfejlettebb gazdasága volt. Ehhez járult még, hogy a titói Jugoszlávia biztosította az utazási szabadságot és a külföldi munkavállalást. A harmadik tényező, hogy a szovjet mintától részben eltérő jugoszláv kommunizmus (szocialista önigazgatás) és az országnak az el nem kötelezettek mozgalmában betöltött szerepe nem kis büszkeséggel töltötte el a lakosság jelentős részét. A szocialista önigazgatás a maga ellentmondásosságában is azt az érzetet keltette a lakosságban, hogy valamilyen módon részesedik a döntéshozatalból és sokkal kevésbé van kiszolgáltatva, mintha tőkés rendszerben lenne.[1] A szocialista Jugoszlávia ereje a szlovénok szemében megvédte őket az esetleges osztrák és olasz területi revíziótól, és így attól az asszimilációtól, amit az olaszországi és ausztriai szlovénoknak el kellett szenvedniük. Természetesen meg kell említeni a szinte mindenben megnyilvánuló indoktrinációt, aminek külön színezetet adott, hogy a szlovén értelmiségiek körében is komoly visszhangot és rokonszenvet váltottak ki az 1968-as nyugat-európai és amerikai új baloldali törekvések. Ezek ráadásul ráerősítettek az el nem kötelezettek mozgalmából fakadó Amerika ellenességre, a hivatalos Amerika pedig a kizsákmányolás és a tőke "mintaországának" számított, és ezért gyanakvással (ellenszenvvel) figyelték.
Nagyrészt a fentiek magyarázzák, hogy 1992-ben még a megkérdezettek 24,2 százaléka pozitíven értékelte a szocializmust, míg a konzervativizmus mellett csupán 8,9 százalékuk tette le a voksát.[2] A jegyzetben említett tanulmány szerzője 2012-ben megerősítette: "A konzervativizmus legitim doktrína, amit én nem érté-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
