A XXI. század hazai polgári jogi kodifikációjának egyik legjelentősebb munkája az új Polgári Törvénykönyv megalkotása volt. A XXI. század hazai polgári jogalkalmazás egyik legnagyobb feladata pedig az új szabályoknak megfelelő szerződéses szabályok lefektetése és a szabályoknak megfelelő gyakorlat kialakítása lesz a konkrét jogviszonyokban, az adott élethelyzetekben. A következő években szemtanúi - reményeim szerint inkább alkotó, mintsem szenvedő alanyai - lehetünk annak a folyamatnak, amely az életviszonyokat újra és újra átszövő szerződéses szabályokat próbálja az írott jognak megfelelően "élő tartalommal" megtölteni.
Ez az "élő tartalom" az esetek túlnyomó részében vélhetően találkozni fog a jogalkotó által lefektetett szabályokkal, hiszen a jogalkotó élő jogból indul ki, és csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol és amennyiben az a gazdasági és a társadalmi viszonyok mai követelményei szerint szükségesnek mutatkozik.[2]
Az Országgyűlés a 2013. évi V. törvényként (a továbbiakban: új Ptk.) kihirdetett új Polgári Törvénykönyv elfogadásával a polgári jogi - közöttük a családi jogi - jogviszonyok szabályozásának újabb mérföldkövéhez ért el. Az új jogszabályt hosszas előkészítő munkálatok előzték meg. Az előkészítő munka eredményeként Kormány nevében a Közigazgatási és igazságügyi miniszter 2012. július 11. napján beterjesztette a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés elé, amely azt 2013. február 11. napján el is fogadta. A törvény a Magyar Közlöny 2013. évi 31. számában jelent meg 2013. február 26. napján.[3] Az előkészítő munkálatok során készült tanulmányok közül voltak olyanok, amelyek azt a következtetést vonták le, amely szerint a családi jog elméletének és gyakorlatának változásai a családjog önálló jogágként, az önálló törvénykönyvben való szabályozást teszik indokolttá.[4] Ennek ellenére a családjogi szabályok az új Ptk. IV. könyvében kerültek szabályozásra.
- 4/5 -
Ezzel a dolgozattal néhány olyan új lehetőségre szeretném felhívni a kedves Olvasó figyelmét, amely elsősorban a házassági vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatos. Annak előrebocsátása mellett, hogy a dolgozat inkább az útkeresésben, a "Hogyan lehetne?" kérdések szaporításában segít, és nem célja az irányok, tendenciák megfogalmazása. Mint ahogyan nem célja elméleti alapok, és szigorú szabályok lefektetése sem.
Az útkeresés első elemeként arra hívnám fel a figyelmet, hogy a Csjt. [5] házassági vagyonjogi szabályai sem tudtak érvényesülni a Ptk.[6] szabályai nélkül; méginkább igaz ez az új Ptk. esetén, amely - ugyan külön könyvekben, de mégis egységben tartva - egybeolvasztja az alapelveket, a családjog speciális rendelkezéseit és a kötelmi jog szabályait. Teszi ezt úgy, hogy külön könyvben találhatók az alapelvek - amelyek az egész törvénykönyvre kötelező érvényű rendelkezések -a családjogi rendelkezések és a kötelmi jogi szabályok.[7] Ebből következően mindhárom elem ismerete elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a házassági vagyonjogi szerződést az új Ptk. rendelkezéseinek megfelelően tudja elkészíteni a jogalkalmazó.[8]
Az új törvénykönyv első rendelkezései között szerepelnek az alapelvek. A törvénykönyv bevezető rendelkezései csak a törvénykönyv egészére vonatkozó elveket tartalmazzák. A családjog speciális szabályozást igényelő jogterület. A családi jogviszonyok ugyanis lényegesen különböznek a Kódex más könyveiben, elsősorban az üzleti élet vagyoni szemléletű igényeire modellezett polgári jogviszonyoktól, azokban a személyi viszonyok valamint a "jogon kívüli" erkölcsi értékek nagyobb súlyban jelennek meg.[9]
Az alapelvek közül kiemelést érdemel az értelmezési alapelv, amely kimondja, hogy egyrészt a törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni, másrészt azt, hogy a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat a törvénnyel összhangban kell értelmezni.[10] Elvi jellegű és jelentőségű kiindulópontnak tekinti a törvény, hogy a polgári jogi vitákat elsősorban az adott kérdésre vonatkozó konkrét normák alapján kell eldönteni.[11] A magam részéről ehhez csupán annyit fűznék hozzá, hogy a jogalkotó szándéka nyilvánvalóan akként értelmezendő, hogy azokban az esetekben ahol az Alaptörvény, vagy más sarkalatos törvény illetve
- 5/6 -
A jóhiszeműség és tisztesség elve [(új Ptk. 1:3. §)] megköveteli, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni. Ez az alapelv etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, és a felek kölcsönös bizalmának garanciáját jelenti.[12] E rendelkezésnek a családi jogviszonyok területén sajátos értelmezési keretet ad az, hogy a felek között érzelmi kapcsolat, érzelmi közösség és családi kapcsolat van, ami feltételezi a tisztességet és a jóhiszeműséget. Más lehet a helyzet azokban az esetekben, ahol a házastársak között megszűnt az életközösség és a vagyonközösségük felszámolása körében kötnek egymással megállapodást[13]. A jóhiszeműség és tisztesség elvének, mint alapelvnek, törvényi szabálynak a betartása valamennyi jogalany törvényes kötelezettsége. Kérdés, hogy a fél rosszhiszeműsége, vagy éppen az adott szerződési feltétel tisztességtelensége hogyan értékelendő, vagy éppen bizonyítható egy olyan tartós kapcsolatban, amely általában elsősorban érzelmi elemekre épít, de legalábbis érzelmi elemekkel átszőtt. További kérdést vet fel az is, hogy az adott magatartás vagy szerződési feltétel értékelése során mi lehet az értékelés kiindulási alapja. Az adott magatartást, szerződési feltételt, a magaratás tanúsításakor vagy a feleknek a szerződés megkötésekor megvolt szándéka, érdeke alapján kell-e értékelni.
Véleményem szerint a hivatkozott rendelkezés általános zsinórmértékként szolgál, és a feleknek a szerződés megkötésekor megvolt tényleges szándékának ismeretében lehet megállapítani, hogy az adott szerződési feltétel tisztességesnek minősül-e. Emellett az adott magatartás értékelésekor nem mellőzhetők annak előzményei (a szerződés megkötésekor megvolt szándék, és a felek későbbi magatartásának indítékai) sem.
Az új Ptk. 1:3. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott. Ez a rendelkezés a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközőnek tekinti és a generálklauzula sérelmének kiemelt példájaként külön szabályozza a venire contra factum proprium ősi, igen sok mai magánjogban elfogadott tételét. Ez azt jelenti, hogy nem megengedett az olyan joggyakorlás, amely ütközik a jogosult korábbi magatartásával.[14] E két utóbbi rendelkezéseknek különös jelentősége van olyan tartós - sokszor "életfogytig tartó" - jogviszonyok esetében, mint a házastársak közötti vagyonjogi kapcsolat. Amennyiben a házastársak vagyoni viszonyaikat szerződéssel rendezik, mind a szerződés megkötése előtt, mind a szerződés
- 6/7 -
Az új Ptk. 1:5. §-a rögzíti a joggal való visszaélés tilalmának alapelvét az (1) bekezdés deklarálja, hogy a törvény tiltja a joggal való visszaélést. A törvényjavaslat miniszteri indokolása kifejti, hogy "a Javaslat az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki. Elvi korlátként - a Ptk.-hoz hasonlóan - az egész törvénykönyvön végigható közös elvként fogalmazza meg ugyanakkor a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános tételt. A joggal való visszaélés meggátolja az adott alanyi jog érvényesülését. A kontinentális jogrendszerek mintájára (és a Ptk.-hoz hasonlóan) a Javaslat tudatosan vállalja ezt a megoldást, tisztában van ugyanakkor azzal, hogy az egyes alanyi jogok és a velük történő visszaélés módozatai jelentősen különböznek egymástól. Az alapvető kiindulópont változatlan: a joggal való visszaélés kivételes jelenség az alanyi jogok gyakorlásánál, az adott alanyi jog gyakorlásának a jog elvárásaival szembehelyezkedő módja valósítja meg a visszaélést. Meghaladottnak tekinti a Javaslat a Ptk.-nak a joggal való visszaélés fogalmi határaira vonatkozó tételes (részben példálózó) feltételeit, és maga nem is határoz meg ilyen fogalmi jegyeket, hanem a bírói gyakorlatra bízza azok kimunkálását. Ugyanezért nem kapcsolja kifejezetten össze a Javaslat a joggal való visszaélés tilalmát a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével,"'[15]
Az új Ptk. 1:5. § (2) bekezdése szerint ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A törvényjavaslat miniszteri indokolása kifejezetten utal arra, hogy "az elmúlt másfél-két évtized ítélkezési gyakorlata (szemben a korábbi judikatúrával) a kívánatos önmérsékletet mutatja a joggal való visszaélés megállapításánál. A visszafogottság mindenképpen indokolt, figyelemmel arra, hogy a polgári jogi szabályok elsősorban védik és támogatják az alanyi jogok érvényesülését, és csak visszaélésszerű esetben gátolják meg azok gyakorlásának konkrét módját. A bírói gyakorlat jórészt kidolgozta a visszaélésszerű joggyakorlás tartalmi határait. Különösen fontos e korlátok szem előtt tartása arra tekintettel, hogy a családjog szabályai is a törvénykönyvbe integrálódtak, és e szabályokkal kapcsolatban a bírói gyakorlat eddig is - helyesen - tartózkodó volt a joggal való visszaélés megállapításával kapcsolatban. A jogszabály által megkívánt jognyilatkozatnak bírósági ítélettel történő pótlása erőteljes beavatkozás a magánautonómia körébe. A Javaslat ezért csak végső lehetőségként tartja fenn a bíróságnak ezt a jogát".[16]
- 7/8 -
Az új Ptk. a Bevezető rendelkezések közül kihagyja az utaló magatartás tényállását, és azt -lényegét megfelelően tükrözve és szerepének valódi jelentőségét arányosan juttatva kifejezésre - a kötelmi jogi könyvben: a kötelemfakasztó jogi tények között helyezi el.[17]
Ezzel kapcsolatban arra hívnám fel a figyelmet, hogy a mindennapi élet során a házastársak által megkötött megállapodások egy speciális - a törvény által házassági vagyonjogi szerződésként [új Ptk. 4:34 §-4:36. §] el nem ismert - mindenki által ismert és sokak által követett gyakorlata a ráutaló magatartással létrejövő, vagy éppen megszűnő, esetleg módosuló jogviszonyok köre. Ezen megállapodások gyakran olyan szabályokat tartalmaznak, amelyek elérik, sőt meghaladják a házassági vagyonjogi szerződés tartalmának szintjét. Elég, ha csak arra a gyakran előforduló esetre gondolunk, amelyben a felek (házastársak) között kialakult gyakorlat, szokás alapján a keresményüket (szerzeményüket) külön kezelik, a jog nyelvére lefordítva a vagyonelkülönítés rendszerét alkalmazzák a maguk által megszerzett keresményük vonatkozásában, a közösen megszerzendő vagyontárgyakhoz és a kiadásokhoz - a ráutaló magatartással létrejött megállapodásuknak megfelelően- a különvagyonukból pedig egyenlő arányban járulnak hozzá. Kérdés, hogy ezeket a megállapodásokat az új Ptk. alapján kialakuló bírói gyakorlat hogyan kezeli.
Az utaló magatartás kötelemfakasztó jellegének a harmadik személyekkel megkötött ügyletek vonatkozásában az ügylet megkötésében részt nem vevő házastárs magatartásának megítésésében is jelentősége lehet, hiszen az új Ptk. 4:45. § [18] (2) bekezdése szerint az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve. Ez a szerződés az új Ptk. szerint nem házassági vagyonjogi szerződés, hiszen más a felek személye, a szerződés tárgya, más lehet az alakja stb.
Azonban a házastársak vagyoni viszonyait mindenképpen érinti a megkötött ügylet. Az új Ptk. 4:45. § (2) bekezdése szerint a hozzájárulás ráutaló magatartással is megadható. A kötelem viszont akkor is létrejön, ha a házastárs nem járul hozzá az adott szerződéshez, "csak" a felek személye és a felelősség mértéke lesz más, mint lenne a házastárs hozzájárulása esetén. A ráutaló magatartás - ez esetben az ügylet megkötésében részt nem vevő házastársnak a ráutaló magatartással történt hozzájárulás megadásának, vagy a ráutaló magatartás hiánya esetén a hozzájárulás megtagadásának - kötelemfakasztó jellege az ügyletben részt nem vevő házastárs vonatkozásában van meg. Ennek a hozzájárulásnak az ügyletben részt vevő házastárs és a harmadik személy vonatkozásában inkább az ügyletben részt vevők személye és azok felelősségének határait jelöli ki. Azaz az ügylet megkötésében részt vevő házastárs felelősségének határait alakítja az ügylet megkötésében részt nem vevő házastárs utaló magatartása, vagy annak hiánya.
A kodifikációs bizottság által összeállított javaslat abból indult ki, hogy a törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai - mint például az
- 8/9 -
egységes szerkezetbe foglalt normák módszerbeli homogenitása, a termnológiai egység, a tömörítés és a rövidítés lehetőségei - megkönnyítik a jogalkalmazást.[19] Ezen indokok alapján beépítésre kerültek az új Ptk. tervezetében a családjogi rendelkezések is annak hangsúlyozása mellett, hogy a családjogi szabályok alkalmazása sajátos alapelveket követel meg. Ezért a kodifikáció során felmerült annak igénye, hogy az integrált, sokfajta életviszonyt átfogóan szabályozó törvénykönyv családjogi könyvének alkalmazása során speciális alapelveket kell alkalmazni. Ennek megfelelően az új Ptk. negyedik könyve alapelvek rögzítésével kezdődik.
Ezen alapelvek jelentőségét az adja, hogy rögzítésükkel a családjog megőrizte relatíve önállóságát a polgári jog szabályai közé történő integrálást követően is.
A Családjogi Könyv nem ismétli meg a polgári jognak azokat az alapelveit, amelyek az új Ptk. Első Könyvében, a polgári jog általános - családi viszonyokra is kiható - alapelveiként kerültek megfogalmazásra (jóhiszeműség és tisztesség, joggal való visszaélés tilalma, saját felróható magtartásra hivatkozás tilalma)[20]. Nem sorolja fel továbbá azokat az alapelveket sem, amelyeket más jogszabály, vagy az Alaptörvény rögzít. Így nem tartalmazza a családjog alkotmányos alapelveit, és a házastársakat, a szülőket megillető, illetve a gyermeki jogokat sem (kivéve a gyermek érdekeinek fokozott védelmét és a családban nevelkedéshez fűződő jogot).
Témánk szempontjából a házastársak egyenjogúságának elve [új Ptk. 4:3. §], és a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve [4:4. §] érdemel kiemelést.
Az Országgyűléshez beterjesztetett, a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolásában a kodifikáció során kiérlelt elképzelések tükröződnek vissza. Az indokolás rögzíti, hogy a házastársak egyenjogúságának elve egyrészt a jogok és kötelezettségek egyenlőségét, másrészt a család ügyeiben való közös döntés jogát foglalja magában és áthatja a házastársak személyi, továbbá vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket éppúgy, ahogy a házastársakra, mint szülőkre vonatkozó szabályokat. Az egyenjogúság alapvető tartalma, hogy egyik házastársnak sincs hatalma a másik személye és vagyona felett, és nem élvezhet előjogokat a szülői felügyeleti jogok területén a másikkal szemben sem a házasság fennállása alatt, sem annak megszűnésekor. Az alapelv szoros összhangban van az Alaptörvény XV. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal, a nők és férfiak egyenjogúságának alapelvével.[21] A fenti gondolatmenethez a magam részéről annyit mindenképpen hozzáfűznék, hogy az alapelv a házasság megszűnésekor történő vagyonmegosztás kérdésében is biztosítja az egyenjogúságot. Ennek azért lehet különös jelentősége, mert véleményem szerint a jogalkalmazóknak ezt az alapelvet a vagyonközösség felszámolásakor is érvényre kell juttatni. A házassági életközösség alatt egyenrangú felek által közösen szerzett vagyon megosztása során biztosítani kell a felek egyenjogúságát a házasság megszűnését követően is (tulajdonképpen az alapelv házasságon túli hatásáról van szó, mert a
- 9/10 -
házastársak közötti vagyoni viszonyok rendezéséről van szól). Az egyenjogúság elve természetesen nem jelenti azt, hogy akár a házastársi kapcsolatban, akár a szülők közötti jogviszonyban ne kerülhetne sor - a törvényben meghatározott esetekben - valamelyik házastárs jogainak korlátozására, ha azt a másik házastárs a család és a gyermek védelme indokolja.[22]
Külön alapelvként nevesítette a törvényjavaslat a méltányosság és gyengébb fél védelmének elvét. A miniszteri indokolás kiemeli, hogy a Csjt. csak a házastársak vagyoni viszonyainak rendezése körében tartalmaz szabályt a méltányosságra. Az indokolás szerint a méltányos rendezés elvének azonban valamennyi családjogi jogviszonyban érvényesülnie kell, hiszen a családi viszonyok rendezése során fordulhat elő leginkább, hogy a jog betűjéhez való szigorú ragaszkodás méltánytalansághoz vezethet. A méltányosság érvényesítése természetesen nem a jogszabállyal szemben történik, hanem annak az eset egyedi körülményeihez mért, a felek méltányos érdekeit kölcsönösen mérlegre tevő alkalmazásában valósul meg. Hátterében az áll, hogy a családi kapcsolatok bonyolult szövedékébe a jogalkalmazó nehezen lát bele, és a bizonyítás is nehezebb, mint az üzleti élet viszonyaiban.
A méltányosság alkalmazása a családjogban érintett felek szempontjainak kölcsönös figyelembevételét jelenti, akár szülői felügyeleti jogok gyakorlásáról, tartási követelés elbírálásáról, házassági vagyonjogi igények rendezéséről van szó (utóbbi esetben pl. annak értékelését, hogy a házastársak egymással szemben nem kötelesek elszámolásra az életközösség fennállása alatt).[23]
Szorosan összefügg a méltányossággal az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelme. Ez az elvárás a koránál, egészségi állapotánál, lehetőségeinél fogva segítségre szoruló, kiszolgáltatott fél helyzetének megfelelő figyelembe vételét jelenti. Lényegében mind a méltányosság, mind a gyengébb fél védelme, mint egymással szorosan összetartozó alapelvek azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy a családjogi jogvitákban a jogalkalmazónak törekednie kell a viták kulturált, lehetőség szerint minden érintett félnek megbékélést hozó rendezésére. [24]
Kiemelten felhívnám a figyelmet az indokolásban a "jogalkalmazó" kifejezésre. Ezzel a megfogalmazással egyértelművé teszi a jogalkotó azon szándékát, amely szerint az alapelvek alkalmazása nem kizárólag a bíróság feladata, hanem valamennyi jogalkalmazó (így a felek jogi képviselői, közjegyzők és más hatósági jogalkalmazó, továbbá általában valamennyi érintett). Véleményem szerint az érintett feleknek szintén kötelezettsége az alapelvek alkalmazása valamennyi az új Ptk. negyedik könyvében szabályozott jogviszonyban, ugyanis az alapelvek elhelyezéséből fakadóan azokat a Családjogi könyv valamennyi rendelkezése vonatkozásában alkalmazni kell. Ebből következően a valamennyi esetben vizsgálni kell, hogy a felek az alapelvek rendelkezéseit megállapodásaik során megfelelően érvényre juttatják-e. Tapasztalataim szerint
- 10/11 -
a megállapodások jelentős hányada egyoldalú, néhány esetben kifejezetten méltánytalan rendelkezést tartalmaz. Ennek oka sok esetben az, hogy a jogi képviselő tevékenységét a megbízásban meghatározottaknak megfelelően látja el és annak érdekét köteles képviselni, akitől a megbízást kapja. Abban az esetben, ha csak az egyik fél adja a megbízást, akkor a megbízó érdekei szerint kell eljárnia.
Sok esetben az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő, gyengébb félnek nincs lehetősége (pénze), hogy jogi képviselőt vegyen igénybe. Az új Ptk. alapelvei feloldják ezt a nyilvánvalóan méltánytalan helyzetet. Az alapelvek rögzítésével a jövőben megnyílik annak lehetősége, hogy valamennyi fél számára megfelelő kiegyensúlyozott, szükség esetén méltányos megállapodások születhessenek.
A kodifikációs folyamat eredményeképpen a családjogi szabályok az új Ptk.-ba integrálódtak ugyan, de a családjog rendszere viszonylagos függetlenségét megőrizte. Ezt támasztja alá az is, hogy a Negyedik Könyv Első része speciális, a családjogi könyvre alkalmazandó alapelveket fogalmaz meg, amelyekről már az előző részben említést tettem. Emellett a negyedik könyv szerkezete és a rendelkezések mennyisége is az átgondolt koncepciót, a szabályozás kiérleltségét mutatja. A Második rész a házassággal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A Harmadik rész az élettársi kapcsolat családjogi hatásait szabályozza, a Negyedik rész a rokonságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, míg az Ötödik rész a gyámság szabályait foglalja össze.
A továbbiakban Családjogi Könyv azon rendelkezéseit emelném ki, amelyeknek a házassági vagyonjogra hatása lehet. Ilyen koncepcionális, alapvető rendelkezés a második részben a házasság létrejöttének feltételeire vonatkozó szabályok.
Az új Ptk. 4:5. § (1) bekezdése szerint házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A nyilatkozat feltételhez vagy határidőhöz nem köthető. Ugyanezen § (3) bekezdése szerint a házasság az (1) bekezdésben foglalt feltételek hiányában nem jön létre. A nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.
A fentiek szerint az új Ptk. a házasság létrejöttének feltételeit - azokat a tényezőket, amelyek nélkül a házasság nem jön létre - együtt tartalmazza. Ez a megoldás - a Csjt. szabályozással szemben - markánsan elkülöníti egymástól a nemlétező és a létező házasságot, ami gyakorlati szempontból az eltérő jogkövetkezmények miatt fontos: az érvénytelen házassághoz ugyanis számos ún. maradék-joghatás fűződik, míg a nemlétező házasság semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas.[25]
- 11/12 -
A házasság megszűnésének szabályai között az ún. megegyezésen alapuló bontás szabályai közül az új szabályozás kivette a vagyoni kérdésekben történő megegyezés követelményét:
Az új Ptk. 4:21. § (2) bek. és (3) bekezdése szerint "(2) bek. A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik.
új Ptk. 4:21. § (3) bek. A házasságnak a (2) bekezdés szerinti felbontására akkor van lehetőség, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint - ez iránti igény esetén - a házastársi tartás kérdésében megegyeztek, és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta."
A törvény tehát nem követeli meg a házastársaktól a sokkal bonyolultabbá és időigényesebbé vált vagyoni kérdésekben való megegyezést ahhoz, hogy egyszerűbben elválhassanak.[26]
A VI. címben szabályozott házassági vagyonjog rendelkezéseire térve az általános rendelkezések között az első rendelkezés a házastársak vagyoni viszonyainak szabályozására -a házassági életközösség időtartamára - a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés elsődlegességét deklarálja. Az új Ptk. 4:34 § (2) bekezdésének kiegészítő szabályai szerint a törvényes vagyonjogi rendszer csak akkor érvényesül, ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik. Azaz a felek szerződésükben is jogosultak egyrészt házassági életközösségük egész tartamára valamennyi vagyoni viszonyukra a törvényes vagyonjogi rendszer szabályait kikötni, másrészt a házassági vagyonjogi szerződésben foglalt szabályok mellett bizonyos vagyoni kapcsolataik rendezésére is alkalmazhatják a törvényes vagyonjogi rendszert. Emellett a törvény rendelkezéseiből az vezethető le, hogy a házassági vagyonjogi szerződés által nem szabályozott kérdések tekintetében a törvényes vagyonjogi rendszer érvényesül.
A törvény egyrészt változatlanul fenntartotta a házassági vagyonjogi szabályok diszpozitív jellegét és - törvényes vagyonjogi rendszerként - (az egyes vagyontárgyak rendeltetésére való tekintet nélkül) a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszert, valamint a házassági vagyonjogi szerződés intézményét, másrészt a házassági vagyonjogi szerződés keretei között adott kifejezett jogi lehetőséget nem csupán a közös és különvagyontárgyak körének, hanem a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérő, valamely alternatív rendszer megválasztására.[27]
Az általános rendelkezések egyrészt meghatározzák a törvényes és a szerződéssel kikötött vagyonjogi rendszer egymáshoz való viszonyát, másrészt valamennyi vagyonjogi
- 12/13 -
rendszerben irányadóak (a vagyoni szabályok időbeli hatálya, érvénytelen házasság vagyonjogi következményei).[28]
Az új Ptk. 4:35. § (1) bekezdése a vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya körében akként rendelkezik, hogy a törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. Ez azt jelenti, hogy törvényes házassági vagyonjogi rendszer az életközösség létrejöttétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt az élettársi kapcsolat jogi kritériumai szerint éltek együtt. [29]
Azt egyrészt a törvény ezen rendelkezése sem zárja ki, hogy felek szerződéssel a törvény rendelkezéseitől eltérően rendezzék a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat során keletkezett vagyon sorsáról, másrészt a szabály arra az esetre vonatkozik, ha a felek között a törvényes vagyonjogi rendszer érvényesül. Ehhez annyit tennék még hozzá, hogy amennyiben a felek szerződésükben a törvényes vagyonjogi rendszer alkalmazásáról rendelkeznek, akkor is törvényes vagyonjogi rendszer érvényesül, azaz ilyen esetben is alkalmazni kell a törvény rendelkezéseit. Ebből következően a szerződés esetleges eltérő rendelkezései ellenére a törvényes vagyonjogi rendszer szabályait a házasságot megelőző élettársi kapcsolatra nem lehet alkalmazni. A megoldás ilyenkor az lehet, ha a felek házasságkötés előtt, mint élettársak - és nem házasulok -rendelkeznek a vagyon sorsáról.
A bekezdés második mondata vélelmet állít fel arra, vonatkozóan, hogy a házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.
Az új Ptk. 4:35. § (2) bekezdése szerint "Az életközösség átmeneti megszakadása a törvényes vagy a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek között vagyonmegosztásra került sor." Ez az jelenti, hogy az életközösség átmeneti megszakadása - ha a felek között vagyonmegosztásra nem került sor - a szerződésben kikötött, illetve a törvény alapján fennálló vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti. Természetesen a felek szerződésben ezt a kérdést is eltérően rendezhetik.
A normaszöveg mennyiségi változása jelentős részben a bírói gyakorlatban évtizedek alatt kialakított jogtételek beemelése a jogszabályba.[30] Ez a szerződések alakiságainak a szabályozásán is látható, hiszen a korábbi szabályokat egyértelműsítve a tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés alakiságainak követelményeit is rögzíti az új Ptk. 4:41. § (1) bekezdésben: A házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződése és a házastársak közötti tartozáselismerés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingók szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént.
- 13/14 -
Ugyancsak a korábbi gyakorlati elemek miatt finomították annak a szabálynak a megalkotásával, hogy ha a házastársak szerződése valamely vagyontárgynak, tehernek vagy tartozásnak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását érinti, vagy e vagyonok arányát módosítja, a szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés alapján a közös vagy a különvagyonhoz tartozik. [4:41. § (2) bek.]. Az idézett rendelkezésből az is kitűnik, hogy a korábbi bírói gyakorlattal összhangban a házastársak ún. belső jogviszonyát nem érinti az, hogy a harmadik személy tudta-e vagy tudnia kellett volna-e, hogy a vagyontárgy a szerződés alapján a közös vagy a különvagyonhoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy a korábbi bírói gyakorlattal összhangban a törvény megkülönbözteti a felek belső egymás közti és kifelé, harmadik személyek felé fennálló jogviszony át.
Az új Ptk. az ún. alternatív vagyonjogi rendszerek szabályait a házassági vagyonjog szerződés szabályai közé iktatja be. Nem tartja ugyanis szükségesnek, hogy néhány alapvető, az adott rendszerre karakterisztikusan jellemző rendelkezésen kívül több külföldi jogrendszerhez (például francia Code Civil, német BGB) hasonló aprólékos szabályozást adjon egy-egy vagyonjogi rendszerre.[31]
Az új Ptk. 4:63. § (1) bekezdése szerint a házassági vagyonjogi szerződésben a házasulok és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell.
Az új Ptk. 4:63. § (2) bekezdés szerint a felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja.
Az idézett rendelkezés a felek szerződéskötési szabadságát mintegy kiteljesítve a házassági vagyonjogi rendszer választásának lehetőségét is megadja. Másrészt biztosítja azt is, hogy vagyonuk meghatározott részei tekintetében (amely lehet akár egyik, vagy másik fél külön vagyona, akár közös vagyona, vagy bármelyik említett vagyon bizonyos része) eltérő szabályokban állapodjanak meg. Az elmondottak ellenére "ha az eltérést e törvény nem tiltja" fordulat a Csjt. gyakorlatától eltérően azt sejteti, hogy vannak olyan törvényi korlátok, amelyek a diszpozitivitást korlátozzák.
A házassági vagyonjogi szerződés jogintézménye a Családjogi Könyvben nyer szabályozást, de ez nem változtat azon, hogy jogi jellegét tekintve szerződés, ezért speciális szabályozás hiányában - természetesen - vonatkoznak rá a szerződésnek a Kötelmi jogi Könyvben rögzített általános szabályai.[32]
- 14/15 -
Új elem, hogy a jövőben a szerződés megkötésére csak személyesen kerülhet sor, és ettől a szabálytól érvényesen nem lehet eltérni. Ez a szabály mind a házasulok mind a házastársak vonatkozásában kötelező elem [új Ptk. 4:64. §. (1) bek.].
Emellett a törvény beemeli a Ptk. szabályai közül a tizennyolcadik életévet be nem töltött illetve korlátozottan cselekvőképes felek szerződésének érvényességéhez szükséges gyámhatósági jóváhagyás intézményét a 4:64. § (2) bekezdésébe, amely szerint a házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a házastárs a tizennyolcadik életévét nem töltötte be vagy cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott.
A házassági vagyonjogi szerződés alakja tekintetében nincs változás, a új Ptk. 4:65. § (1) bekezdés szerint a házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.[33] Új elem viszont, hogy a 4:65. § (2) bekezdése szerint a szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett. A szerződés megszűnése harmadik személlyel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik, vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez [új Ptk. 4:74. § (4) bek.]. Itt jegyezném meg, hogy a nyilvántartásba való bejegyzés és a nyilvántartásból való törlés nyilvánvalóan csak deklaratív aktus lehet, hiszen a szerződés érvényességének nem feltétele a bejegyzés. A felek abban azonban megállapodhatnak, hogy a szerződésük hatálybalépésének feltétele a nyilvántartásba való bejegyzés, továbbá a szerződés megszüntetésének hatályát szintén köthetik a felek a nyilvántartásból való törléshez.
A törvény rendelkezései szerint tehát egyrészt nem érvényességi feltétele a szerződés a regisztrációja, másrészt a szerződés annak megkötésével - amennyiben az érvényesen létrejön - a felek között -az ún. belső jogviszonyukban - hatályosul.
Amellett, hogy a szabályozás nem teszi kötelezővé a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába történő bevezetését, a szerződés harmadik személyekkel szemben akkor is hatályos, ha annak fennállásáról és tartalmáról a harmadik személy tudott, vagy tudnia kellett. Az új szabályozás érdeme, hogy abban az esetben, ha szerződés regisztrációja megtörténik, később a harmadik személy nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a szerződés tényéről[34] A nyilvántartás részletesebb szabályozása - a szabályozási koncepcióban foglaltakkal ellentétben - elmaradt.
- 15/16 -
Ha a házastársak vagyonjogi szerződésben vagyonukról haláluk esetére rendelkeznek, e rendelkezésre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni [új Ptk. 4:67. § (3) bek.]. Ez a rendelkezés szabály a Hetedik Könyvben szabályozott öröklési szabályokra utal.[35]
A házassági vagyonjogi szerződések mellett az új Ptk. a közös vagyon megosztása tárgyában kötendő szerződések alakiságait is szabályozza. A 4:57. § (2) bekezdése alapján a szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közös vagyonhoz tartozó ingók megosztására, ha a megosztást végrehajtották. A házassági vagyonjogi szerződéssel ellentétben nem találunk kifejezett rendelkezést arra, hogy ezt a típusú szerződést a felek csak személyesen köthetnék meg, ezért az ilyen szerződésekre nézve - véleményem szerint - az új Ptk. általános szabályait kell alkalmazni. Másrészt a közös tulajdonban lévő ingók megosztására vonatkozóan más jogszabály előírhat speciális alaki kellékeket, amelyek megtartása nélkül a szerződés adott esetben nem éri el a célzott joghatást.[36]
A törvény a korábbi szabályozással ellentétben rendelkezik a házassági vagyonjogi szerződés módosításáról és megszüntetéséről is. Tehát a korábbiaknak megfelelően a házastársak nincsenek elzárva attól, hogy a házassági vagyonjogi szerződést - a szerződés létrejöttére vonatkozó szabályok szerint a házassági életközösség fennállása alatt bármikor módosítsák, vagy megszüntessék.[37 ]A 4:66. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják és megszüntethetik. Ebből következően az életközösség megszűnését követően nincs lehetőség a szerződés módosítására, vagy megszüntetésére. Az
- 16/17 -
életközösség átmeneti megszakadása a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek között vagyonmegosztásra került sor.
További kérdéseket vet fel, hogy mi a helyzet akkor, ha a szerződés tárgya az is (vagy csak arról rendelkezik a szerződés), hogy a jövőben, a házassági életközösség megszűnését követően a felek hogyan számolnak el egymással és a valóságban egyező akarattal ettől a megállapodástól eltérnek. Viszont a házassági vagyonjogi szerződés nem szűnhet meg a kötelező alakiságok nélkül akként, hogy az annak megfelelő állapot a felek egyező akaratából létrejön.[38]
A új Ptk. 4:66. § (2) bekezdése szerint a szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi és hatályossági szabályokat megfelelően alkalmazni kell. Továbbra is alkalmazhatónak tartom azt a módszert, hogy - a törvényi szabályoknak megfelelő alakban - a megkötött eredeti szerződéstől eltérő alakban is módosítható, megszüntethető a házassági vagyonjogi szerződés.
A törvény szabályozza a szerződés megszűnésének további eseteit is. Az új Ptk. 4:74. § (1) bekezdése szabályozza egyrészről a házassági vagyonjogi szerződés felbontásának esetét, amely felbontásra az életközösség megkezdése előtt kerülhet sor, illetve a szerződéstől bármelyikük elállhat.
Az új Ptk. 4:74. § (1) bekezdés második mondata szerint a házassági életközösség fennállása alatt a felek a szerződést a jövőre nézve szüntethetik meg. A megszüntetés alakiságaira a fentiek irányadóak. A törvény viszont nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy a szerződés felmondására sor kerülhet-e, ha igen akkor e felmondási jog hogyan és mikor gyakorolható érvényesen (az életközösség megkezdését követően, van-e lehetőség a felmondásra, vagy sem). Ugyan a (3) bekezdés rendelkezik a felmondásról, de abból csak az következik, hogy ha nincs szerződésben kikötött lehetőség a szerződés felmondására, akkor felmondásra a törvény rendelkezései alapján nem kerülhet sor. A törvény "egyiküknek a szerződésben biztosított felmondási joga folytán" kitételéből tehát az a következtetés vonható le, hogy amennyiben a felek a felmondás lehetőségét a szerződésben nem szabályozzák, akkor arra nincs törvényes lehetőség. Ezzel azonban nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy amennyiben felmondási jogot kötöttek ki, az érvényesen mikor és milyen feltételek mellett gyakorolható. Ezért - álláspontom szerint - ilyenkor az adott szerződés tartalma és a kötelmi jog általános szabályai alapján dönthető el, hogy mikor és milyen feltételekkel gyakorolható a felmondás joga.
A törvény akként rendelkezik, hogy megszűnés időpontjától az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni a közös megegyezésen alapuló megszüntetés és a felmondással történő megszűnés esetén. Azaz arra már nincs törvényes lehetőség, hogy a felek újabb szerződést kössenek. Azt viszont a törvény nem rendezi, hogy a felek által módosított szerződésnek milyen tartalma lehet. Így a szerződés módosításának tartalmi korlátja egyfelől a megszüntetéssel azonos tartalmi rendelkezés, másfelől
- 17/18 -
a harmadik személyek védelmének speciális rendelkezései [új Ptk. 4:67.§], harmadrészt az új Ptk. semmisségi szabályai, valamint-annak bíróság előtti érvényesítése esetén - az érvénytelenség.
Kérdés, hogy mi történik a megszűnés egyéb eseteiben? Az életközösség létrejötte előtti elállás esetén - véleményem szerint - a feleknek arra is van lehetősége, hogy vagyoni viszonyaikat új szerződéssel szabályozzák. A szerződés felbontására szintén csak az életközösség megkezdése előtt van lehetőség; amiből következőleg újabb szerződést bármikor köthetnek a felek.
A kötelmi jogban szabályozott megszűnési eseteken kívül[39] a házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha a bíróság azt a törvényben meghatározott esetben megszünteti; illetve akkor is, ha megszűnik a házassági életközösség, kivéve, ha arra valamelyik házastárs halála folytán kerül sor, és a szerződés a házastársak közös végrendeleteként hatályosulhat [új Ptk. 4:74. § (2) bekezdése]. Bírósági megszüntetés esetén a az együttélő felek között vagyonelkülönítés lép életbe, míg az életközösség megszűnésével minden házassági vagyonjogi kapcsolat megszűnik.
A regisztráció és a harmadik személyek jogait érintően a törvény az új Ptk. 4:74. § (4) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a szerződés megszűnése harmadik személlyel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez.
A házassági vagyonjogi szerződés eltér a házastársak egymás között létrejött más szerződéseitől, így a házastársak egymással szembeni vagyoni igényeit (a vagyonmegosztást) rendező szerződésektől. Alapvető jellegzetessége, hogy abban a házastársak a házasság vagyonjogi hatásait a törvénytől eltérően szabályozhatják.[40]
Az új Ptk. 4:63. §-a a házassági vagyonjogi szerződés általános tartalmát határozza meg, amikor az (1) bekezdésben rögzíti, hogy a házassági vagyonjogi szerződésben a házasulok és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell. A törvény nem akként rendelkezik, hogy a házastársak csak a törvényben meghatározott vagyonjogi rendszerek közül választhatnának, sőt azt sem mondja, hogy csak azokat a vagyonjogi rendszereket ismeri el, amelyekről maga az új Ptk. említést tesz. Ez azt jelenti, hogy a házassági vagyonjogi szerződést megkötő felek saját maguk határozhatják meg a vagyoni viszonyaikra alkalmazandó házassági vagyonjogi rendszer szabályait és -amennyiben azt a törvény nem zárja ki - a törvénytől eltérő szabályokat is meghatározhatnak,
- 18/19 -
vagy a törvényben meghatározott vagyonjogi rendszerek szabályait - amennyiben azok alkalmasak arra és azt a törvény nem zárja ki - egymással vegyíthetik.
A szerződés alanyai házasulok illetve házastársak lehetnek, ebben a tekintetében tehát nincs változás, mind a házasulok, mind a házastársak köthetnek ilyen megállapodást. Az időbeli hatály kérdését a törvény sajátosan oldja meg. A "szerződésben meghatározott időponttól" kitétel arra enged következtetni, hogy a szabályozás a jövőre nézve teszi lehetővé ilyen megállapodás megkötését, de - véleményem szerint - a korábbi gyakorlatnak megfelelően alkalmas lehet arra is, hogy a felek az élettársi életközösség alatt szerzett vagyon sorsátrendezzék. A vagyonjogi szerződés időbeli hatályához köthető még az új Ptk. 4:53. § a) pontja is, amely kimondja, hogy a vagyonközösség megszűnik, ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják. Megszűnik továbbá a vagyonközösség, ha azt a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti (b) pont). A bíróság vagyonközösséget megszüntető határozatának jogkövetkezménye, hogy a házastársak vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a vagyonelkülönítés szabályai vonatkoznak. Ebből az is következik, hogy a bíróság más vagyonjogi rendszer érvényesülését (például közszerzeményt) a vagyonközösség megszüntetése esetén nem rendelhet el.[41]
Megszűnik a vagyonközösség akkor is, ha a házassági életközösség megszűnik (c). pont). Ez utóbbi esetben szintén megszűnik a szerződés, hiszen az csak a felek a házassági életközösség időtartama alatti vagyoni viszonyait szabályozhatja az új szabályok szerint is. Az életközösség megszűnésének időpontja sok esetben vitára adhat okot. A jövőbeli bizonyítási nehézségek és a jogviták elkerülése érdekében célszerű magában a házassági vagyonjogi szerződésben meghatározni azon tényeket, vagy feltételeket, amelyek bekövetkezése esetén a házassági életközösség megszűntnek minősül.
Az új Ptk. 4:63.§ (2) bekezdése szerint a felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja.
Az új Ptk. 4:63 § tehát kiemeli a szerződés lényegi elemeit: a) abban a házasulok és a házastársak megválaszthatják a vagyonjogi rendszert, amely életközösségük tartama alatt irányadó, ennek során a házastársi vagyonközösség helyett a törvényben szabályozott más vagyonjogi rendszert köthetnek ki, b) meghatározott rendeltetésű vagyonaik (pl. üzleti, vállalkozási célú vagy akár mezőgazdasági célra használt ingó és ingatlan vagyonaik) tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket állapíthatnak meg (vegyíthetik a törvényben szabályozott rendszereket) és
- 19/20 -
c) egészben vagy részben eltérhetnek a választott vagyonjogi rendszer szabályaitól is, ha azt a törvény nem tiltja. [42]
A törvény szóhasználatából az a következtetés vonható le, hogy házassági vagyonjogi szerződés alatt a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződést kell érteni. Ezt a támasztja alá az új Ptk. 4:41. § (1) bekezdése is, amely külön rendelkezik a házastársak közötti egyes szerződésekről. Ez utóbbi szerződésekre nézve nem találunk kifejezett rendelkezést arra, hogy a szerződést a felek csak személyesen köthetnék meg, ezért az ilyen szerződésekre nézve - véleményem szerint - az új Ptk. általános szabályait kell majd alkalmazni.
Az ún. tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések tartalmi korlátját és a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződéssel való kapcsolatát szabályozza az új Ptk. 4:67. § (2) bekezdése, amely szerint a házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.
Azaz a felek ún. belső viszonyában a szerződés hatályosul, de a házastársak és a harmadik személy ún. külső viszonyában mindaddig nem hatályosul, ameddig a harmadik személyt a felek tájékoztatták, vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.
A választható vagyonjogi rendszerek közül a törvény csak kettőt szabályoz (a szerzeményi közösséget és a vagyonelkülönítést), amelyekre várhatóan - az eddigi szerződéskötési gyakorlat szerint - igény lehet, és ezeknek is csak a körvonalait (leglényegesehb rendelkezéseit) határozza meg.[43] A rendszer kiválasztása esetén szükség lehet ezeknek a keretszabályoknak a részletesebb kitöltésére, hogy azok a vagyoni viszonyok kielégítő rendezésére alkalmasak legyenek.[44]
A közszerzeményi rendszer tartalma az új Ptk. 4:69. § (1) bekezdése alapján akként határozható meg, hogy ebben a rendszerben a házastársak a házassági életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény.
Ugyanezen § (2) bekezdése határozza meg a közszerzemény fogalmát, amely szerint közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.
- 20/21 -
Emellett a (3) bekezdés olyan törvényi vélelmet állít fel, amely szerint a házastársak vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény.
Emellett a törvény a (4) bekezdésben szabályozza azt is, hogy a törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezései alapján kell megállapítani, azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell különvagyonként figyelembe venni. A különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak; a hiányzó különvagyon megtérítésének erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.
A közszerzemény megosztását szabályozó új Ptk. 4:71. § szerint az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni. Azonban a - korábbi orientatív bírói gyakorlattal szemben kógens rendelkezéssel deklaráltan - házastárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett.
A közszerzeményből való részesedés mértéke is törvény által rendezett, a közszerzeményi vagyon fele illeti meg a házastársat.
Az új Ptk. 4:71. § (2) bekezdésében használt "illeti meg" kifejezés arra enged következtetni, hogy olyan megállapodást a felek nem köthetnek, amely ettől a mértéktől eltér. Azt, hogy a már megszerzett vagyonnal a házastárs hogyan rendelkezik, a házastársat megillető vagyont a házastárs mire fordítja természetesen nem szabályozza a törvény.
A fentiekben röviden ismertetett rendszer a lényege, hogy a házastársak az életközösség alatt lényegében vagyonelkülönítésben élnek, önálló vagyonszerzők, az életközösség megszűnése (vagy a szerződés korábbi megszűnése) után azonban bármelyikük követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonából közszerzemény.[45]
A fenti rendelkezések olyan közszerzeményi rendszert szabályoznak, amely a házastársnak az életközösség alatt keletkezett vagyongyarapodás arányos részére a másik házastárssal szemben kötelmi igényt biztosít (értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség). A kötelmi igény
kielégítése azonban történhet a vagyonszaporulathoz tartozó egyes vagyontárgyak kiadásával.[46]
Az igény kötelmi jellege azt is jelenti, hogy az az általános szabályok szerint elévül [új Ptk. 6:22.§].[47]
Az igény kötelmi jellege egy sor további kérdést is felvet. Az első kérdés, hogy mikor kezdődik az elévülés? Az új Ptk. 6.22. § (2) bekezdése szerint akkor kezdődik az elévülés, amikor a követelés
- 21/22 -
esedékessé válik. A házastársnak a vagyonközösség megszűnésének időpontjában - az új Ptk. 4.71. § (1) bekezdése szerint az életközösség megszűnésekor - meglévő vagyon tekintetében van kötelmi igénye és ebből következően ettől az időponttól kell az elévülés határidejét is számítani. E rendelkezés azonban - álláspontom szerint - nem kógens, ettől a felek szerződéssel eltérhetnek akár úgy is, hogy az elévülés kezdő időpontja az életközösség megszűnését követően a felek által megállapított későbbi időpont legyen. A megállapodás emellett az elévülés idejét is érintheti.
A kérdés az, hogy a kötelmi jellegű igény elévülésének ideje szerződéssel módosítható-e. Az új Ptk. 6:22. § (4) bekezdése csak részben ad választ a kérdésre azon rendelkezésével, amely szerint az elévülést kizáró megállapodás semmis. Annak azonban nincs akadálya, hogy a felek más elévülési határidőben állapodjanak meg. Ebben az esetben kérdéses lehet, hogy az elévülési idő törvénytől jelentősen hosszabb időben történő meghatározása nem tesz-e hatástalanná az elévülést kizárását tartalmazó normát. Ezzel kapcsolatban követhető értelmezés lehet az, amely szerint az elévülés olyan hosszú időben való meghatározása, amely valójában kizárja az elévülést, a jogszabály megkerülésére irányuló megállapodásként a kizáráshoz hasonlóan érvénytelen[48]. Ellenkező megállapodás hiányában a kötelemi jellegű igény -törvény eltérő rendelkezése hiányában- öt év alatt évül el.[49] Az általános elévülési időnél rövidebb idő kikötése elméletileg nem kizárt, azonban ilyen esetekben mindenképpen vizsgálandó, hogy ez a szerződési feltétel nem minősül-e érvénytelennek.[50]
A vagyonelkülönítési rendszerben a házastársak a szerződésben a törvényes vagyonjogi rendszertől úgy is eltérhetnek, hogy a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy egyes, konkrétan meghatározott vagyonszerzések tekintetében kizárják.[51] A vagyonelkülönítési rendszer az új Ptk. 4:72. § szerint akkor jön létre, ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében kizárták. A vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük a vagyonelkülönítés rendszerét kell alkalmazni. Ha a házastársak már vagyonközösségi rendszerben élnek, ez a megállapodás a vagyonközösség megszűnését jelenti. Ilyen kizáró rendelkezés esetén - ha a szerződésükben mást nem kötnek ki -közöttük a vagyonelkülönítés lesz irányadó.[52]
Ez a rendszer szerződés vagy bírósági határozat alapján is létrejöhet és a házassági életközösség fennállása alatt a házastársak vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek [új Ptk. 4:73. § (1) bek.]. Ez a rendelkezés
- 22/23 -
meghatározza a vagyonelkülönítés lényegét: a házastársak egyikének vagyonszerzése sem hat ki a másik vagyonára, sem dologi, sem kötelmi értelemben nem keletkezik igényük egymással szemben. A házastársak a vagyonukat önállóan használják és kezelik és egymás tartozásaiért a házassági vagyonjog szabályai alapján nem felelnek.[53]
A szahályozásból azonban nem következik az, hogy nem keletkezhet olyan polgári jogi jogviszony, amelyben akár jogosulti, akár kötelezetti oldalon a házastársak jogosultsága illetve kötelezettsége (felelőssége) ne lehetne közös. A fenti szabályozás tehát nem azt jelenti, hogy a vagyonelkülönítésben élő házastársak ne szerezhetnének közös tulajdont az arra vonatkozó szabályok szerint egyes vagyontárgyakra nézve, illetve ne állna fenn felelősségük pl. közös károkozóként, örököstársként, kezeskét a törvény egyéb rendelkezései alapján.[54] A vagyonelkülönítés rendszere arra viszont a legalkalmasabb, hogy egyrészt a helytállási kötelezettség alanyát kizárólag az egyik házastársa által megkötött szerződések esetén konkrétan megjelölje, másrészt az egyedül szerződő házastárs vagyona körülhatárolható legyen.
A vagyontárgyak használata és kezelése; tartozások, költségek és kiadások viselésére vonatkozó szabály (új Ptk. 4:73. § (2) bek.) szerint, a házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. A korábbi szabályokkal ellentétben a fenti szabályt oly mértékben kötelező érvényű a felekre, hogy semmisnek nyilvánítja azt a kikötést, amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. Ettől a rendelkezéstől szerződéssel sem térhetnek el.[55]
A dr. Körös András szerkesztésében megjelent kommentár szerint ezzel a szabállyal a vagyonelkülönítés családvédelmi korlátozása fogalmazódik meg, amely összhangban van a a rokontartás körében a mostohagyermek tartására vonatkozó kötelezettséggel [új Ptk. 4:198.§].[56]
Emellett az új Ptk. törvényi szintre emeli azt a gyakorlat által régóta alkalmazott elvet, amely szerint a háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül.
A fenti két rendszer mellett a szerződő felek választhatják főszabály szerint az új Ptk. törvényes vagyonjogi rendszerének alkalmazását is, amely lényegét tekintve a Csjt. szabályaival egyező módon, de annál sokkal részletesebben szabályozza a közös és külön vagyon körét, kifejezetten deklarálva, hogy a házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg [új Ptk. 4:37. § (3) bek.].
- 23/24 -
A házastársi vagyonközösség, mint a házassági vagyonjogi szerződés hiányában érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszer tehát változatlanul a reálszerzés elvén alapul, amelyben a házastársak vagyona három, egymástól dologi jogilag a szerzés pillanatától elkülönített vagyontömegre (alvagyonra) oszlik: a férj, illetőleg a feleség különvagyonára, valamint a közös vagyonra. Ez a rendszer sem jelent tehát teljes vagyonösszesítést: a közös vagyon mellett a házastársaknak a vagyonközösség kezdetekor meglévő és a vagyonközösség időtartama alatt meghatározott jogcímeken vagy forrásból szerzett vagyona a különállást megtartja.[57]
Az új Ptk. diszpozitív szabályai lehetővé teszik azt, hogy a házastársak, vagy házasulok a fenti vagyonjogi rendszerek elemeit bizonyos vagyontárgyaikra, illetve a vagyontárgyak meghatározott csoportjára nézve eltérően határozzák meg, ezzel mintegy speciális csak a házastársak között alkalmazandó vagyonjogi rendszer jöhet létre. Kérdéses azonban, hogy mi a teendő akkor, ha bizonyos vagyonelemek kimaradtak a szerződésből. A bizonytalan helyzet rendezése a már létrejött szerződés módosításával oldható fel.
A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések időbeli hatályánál ismertetett szabályok szerint a jövőre nézve határozhatják meg a felek vagyoni viszonyait a házassági életközösségükre nézve. A törvény azt sem zárja ki, hogy a felek e szerződésükben az életközösség megszűnésének pillanatában meglévő vagyonuk felosztásának szabályait rögzítsék. E szabályok és határidők rögzítése lehetővé teheti a felek közötti gyors és hatékony elszámolást. Ugyancsak segítheti a viták megelőzését, ha a szerződő felek mindegyike a jövőre nézve a szerződésükhöz kapcsolódó tények rögzítéseként a közjegyzői ténytanúsítást elfogadja. A jegyzőkönyvi tanúsítvány - mint közokirati bizonyíték - sok esetben segítheti a tényhelyzet rögzítésével a későbbi bizonyítás hatékonyságát.
A tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések egyik alfaja a közös vagyon megosztása tárgyában kötendő szerződések, ilyen például a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés. A feltételhez, vagy határidőhöz kötött kötelezettségvállalások
A fejezetben a teljesség igénye nélkül az új Ptk. bevezetésével kapcsolatban csak a főbb változásokat szeretném röviden összefoglalni. A Csjt.-vel bevezetett törvényes vagyonjogi rendszer hegemóniájának feloldása történelmi jelentőségű fordulat volt, hiszen lehetővé tette a házastársaknak, hogy a törvénytől eltérő szabályok alapján rendezhessék vagyoni viszonyaikat. A módosítás eredményeképpen a házastársak megállapodása vált vagyoni viszonyaik szabályozásának alapjává.
- 24/25 -
A Csjt a novelláris módosítás után is megtartotta a házassági vagyonjog alapintézményeként a házastársi vagyonközösséget szerzeményi osztatlan közös tulajdon formájában,[58] azonban a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének lehetőségének lehetővé tételével a törvényi szabályozást a felek megállapodásának hiánya esetére rendeli alkalmazni. Emellett a jelenlegi szabályozás semmiféle korlátozást nem tartalmaz a tekintetben, hogy a házastársak mennyi vagy milyen vagyont minősíthetnek külön vagyonnak. A házassági vagyonjogi szerződés szabályai - a szerződés alakiságaira vonatkozó szabályok kivételével -nagyon szűkszavúan és nem egyértelműen kerültek rendezésre.[59]
Az új Ptk. által szabályozott házassági vagyonjogi rendszerek ismerete hozzájárulhat ahhoz, hogy a házastársak vagyoni viszonyaik szabályozásakor kellő ismerettel felvértezve hozzák meg a döntéseiket az egyes vagyonjogi rendszerek kínálta előnyök és hátrányok mérlegelését követően. A jogalkotó a törvénnyel igyekszik keretszabályokat adni ahhoz, hogy ez a szerződéstípus betölthesse a társadalmi rendeltetését: egyrészről a házastársak autonómiájának biztosítását, másrészt -bizonyos korlátok felállításával - a család védelmét. A szabályok kialakításának fontos szempontja emellett, hogy megfelelő védelmet adjon a házastársak hitelezői számára is.
Vitán felül áll, hogy a 2014. március 15-ig hatályos magyar szabályozás önmagában nem alkalmas a házastársak vagyoni viszonyainak rendezésére még akkor sem, ha a Csjt. rendelkezései többször is módosításra kerültek. A házassági vagyonjogi szerződés szabályozása a Csjt.-ben nagyon hiányos. A szerződés tartalmáról a Csjt. 27. § (2) bekezdése mindössze annyit mond, hogy "a szerződésben a házasulok és a házastársak a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetve a különvagyonba". Ez a meghatározás nem ragadja meg a házassági vagyonjogi szerződés lényegét, amely a házastársaknak csaknem valamennyi kérdésben lehetőséget ad vagyoni viszonyaik szabad rendezésére.[60]
A fentiekből is jól látható, hogy a jelenlegi szabályozás több esetben az alapvető szabályokat sem tartalmazza. Sok esetben a Ptk.-nak mint háttér jogszabálynak az alkalmazása szükséges a jogviták eldöntésekor. Például a szerződés felbontásával kapcsolatban egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést, ezzel a házastársak körén kívül eső személyek kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a szerződés felbontását megelőzően voltak. A házassági vagyonjogi szerződések felbontására vonatkozó szabályok megalkotásával egyértelműbb helyzetet teremt a jogalkotó az új Ptk.-ban. A törvény a szerződés megszűnésének eseteit szabályozó 4:74. § (1) bekezdésében kimondja, hogy a házassági vagyonjogi szerződést az életközösség megkezdése előtt a felek felbonthatják, vagy attól bármelyikük elállhat. A házassági életközösség fennállása alatt a felek a szerződést a jövőre nézve szüntethetik meg. Azaz megszűnik a házassági vagyonjogi szerződés ex tunc hatályú
- 25/26 -
felbontásának lehetősége abban az esetben, ha a házassági életközösség a felek között létrejött. Az új Ptk. 4:35. § (1) bekezdés második mondata által felállított törvényes vélelem amellett szól, hogy a házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell. A Csjt. ilyen törvényes vélelmet nem állít fel, ezért az ítélkezési gyakorlat által kialakítottak szerint kell vélelmezni azt, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejön.[61] Jelenleg vita esetén a gyakorlat által kialakított vélelem ellenkezőjét annak kell bizonyítani, aki az életközösség létre nem jöttét, vagy megszakadását állítja. A jövőben a törvény (az új Ptk.) egyértelmű rendelkezése határozza meg a bizonyítási teher kérdését a mai gyakorlatnak megfelelően.
A jelenlegi helyzetben a bírói gyakorlat esetenként rendelkezik arról, hogy az adott szerződéses rendelkezés, vagy éppen a szerződés felbontása, módosítása, megszüntetése a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megfelel-e, nem valósít meg fedezet elvonást, a szerződő felek valóságos ügyleti akaratának felel-e meg.[62] Nem tartalmaz továbbá semmilyen kiegészítő szabályt arra nézve, hogy a szerződés megszüntetését követően, milyen rendező elv szerint kell a házassági vagyonjogi viszonyokat rendezni. Ezzel szemben az új Ptk. rendelkezik arról az esetről, ha a szerződés a felek közös megegyezése vagy egyiküknek a szerződésben biztosított felmondási joga folytán szűnne meg. Ebben az esetben a megszűnés időpontjától az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni [4:74. § (3) bekezdés]. Emellett az új törvény szabályozza a szerződés megszűnésének hatályát harmadik személlyel szemben is, mégpedig úgy, hogy a megszűnés attól az időponttól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez. [4:74. § (4) bekezdés]. A jelenleg hatályos szabályok sem a házassági vagyonjogi szerződés regisztrációjának lehetőségét, sem a szerződés megszűnésének harmadik személyekkel szembeni hatályára vonatkozó rendelkezést nem tartalmazzák.
A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya körében az új Ptk. a 4: 35. § (1) bekezdésben beemeli az ítélkezés által már régóta alkalmazott gyakorlatot, amely szerint: a törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. Továbbá ugyancsak a hivatkozott rendelkezés következő mondatával -a korábban már részletesen ismertettek szerint - törvényes vélelmet állapít meg arra vonatkozóan, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejön.
A korábbi törvényi szűkszavúsággal ellentétben a szerződés tartalmára vonatkozóan az új szabályozás több alternatívát is felkínál a felek részére a házassági vagyonjogi rendszerek tekintetében. Azt is mondhatjuk, hogy a korábbi kereteken túllépve az új Ptk. a vagyonjogi rendszer választásának lehetőségét is nyíltan felvállalja. A választható vagyonjogi rendszerek közül a törvény a szerzeményi közösséget és a vagyonelkülönítést szabályozza. A miniszteri indokolás szerint a rendszer kiválasztása esetén szükség lehet ezeknek a keretszabályoknak a részletesebb
- 26/27 -
kitöltésére, hogy azok - a felek egyedi körülményeihez, életkörülményeikhez képest - a vagyoni viszonyok kielégítő rendezésére alkalmasak legyenek.[63] A dolgozattal a célom az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy "a keretszabály-kitöltés" során célszerű minél részletesebb, hatékonyan érvényesíthető, ugyanakkor - a lehetőségekhez képest - egyszerű szabályrendszert megalkotni.
A házastársak vagyoni viszonyaik átfogó jellegű szabályozásán felül egyszeri szolgáltatásra irányuló, azaz tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződést is köthetnek (pl. adásvétel, csere, ajándékozás, kölcsön). A hatályos Csjt.-nek az ilyen típusú szerződések nem képezik tárgyát. Az új Ptk. a korábbi szabályokat egyértelműsítve a tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés alakiságainak követelményeit is rögzíti a 4:41. § (1) bekezdésben: A házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződése és a házastársak közötti tartozáselismerés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés - a korábbiakkal megegyezően - nem vonatkozik ingók szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént.[64]
Az új szabályozás további érdeme, hogy a házasfelek által megkötött szerződések harmadik személyekkel kapcsolatos hatályosulását a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően elválasztja a szerződést kötő felek közötti hatályosulás kérdésétől.[65]
A házassági vagyonjog területén egyre nagyobb szerepet kap a hitelezők védelme, a házastársak ún. külső jogviszonyát érintő szerződéses rendelkezések hatályosulásának kérdése. Ez a fejezet kifejezetten a házassági vagyonjogi szerződésekkel érintett viszonyokat tárgyalja, így annak nem tárgya a rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség (az új Ptk. által szabályozott szerződés esetén a harmadik személyekkel szembeni felelősségnek, a házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés joghatásainak, továbbá a jogalap nélküli gazdagodás alapján harmadik személlyel szembeni helytállásnak, valamint a házastársával szemben a szerződést kötő házastárs felelősségének).
Az új Ptk. 4:67. §-a[66] két bekezdést tartalmaz az első bekezdés tiltja a házassági vagyonjogi szerződésben az olyan visszamenőleges hatályú rendelkezés alkalmazását, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg.
- 27/28 -
Ebből következően nem tilalmazott a szerződési feltétel alkalmazása, ha a feltétel bármelyik házastársnak a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy javára változtatja meg, vagy harmadik személy számára nem jelent változást. A fenti törvényi szabály, továbbá az új Ptk. 4:34. §-a valamint a 4:41. § (1) bekezdése összevetéséből az látszik, hogy ezt a szabályt a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések esetében kell alkalmazni.
Az új Ptk. 4:41. § (2) bekezdés szerint a házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.
Ezen rendelkezés alapján tehát csak a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezéstől eltérő megváltoztatás lesz hatálytalan a harmadik személlyel szemben, ha az a harmadik személy tudta, vagy tudnia kellett, hogy az adott vagyontárgy a házassági vagyonjogi szerződés szerint a közös vagy külön vagyonhoz tartozott.
A törvény szóhasználatából adódóan házastársak bármelyik szerződéséről szó lehet, azaz a szerződés alanyai lehetnek a házastársak, a házastársak és további személyek, a lényeg a szerződés tartalma: csak azok a szerződéses rendelkezések tartoznak ide, amelyek a házassági vagyonjogi szerződéstől eltérően határozzák meg az adott vagyontárgy helyzetét.
A rendelkezés alapján a harmadik személynek ismernie kell legalább az adott érintett vagyontárgy vonatkozásában a házasfelek között létrejött vagyonjogi szerződés tartalmát, vagy legalábbis a szerződés tartalmáról az adott vagyontárgy vonatkozásában tudnia kellene.
Megjegyzem "vagyontárgy" kifejezés használata - véleményem szerint - nem a legtalálóbb. Kérdés, hogy mi lesz azon szerződések sorsa, ahol a szerződés tárgya nem vagyontárgy, hanem valamilyen más vagyoni jogosultság, vagy követelés.
A fenti szabályok alapján megállapítható, hogy a harmadik személyek védelme címmel ellátott rendelkezések teljesen más tartalommal bírnak, mint a korábbi Csjt. 27. § (4) bekezdésben meghatározott szabályok. Az új szabályozás - az új Ptk. 4:67. § (1) bekezdésben meghatározott tartalommal - a házassági vagyonjogi szerződések visszamenőleges hatályú módosításának tilalmával biztosítja, hogy a házasfelek által megkötött házassági vagyonjogi szerződések rendelkezései a harmadik személy terhére utóbb ne kerülhessen megváltoztatásra bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettség vonatkozásában. Emellett a (2) bekezdés azt biztosítja, hogy a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezéstől eltérő megváltoztatása hatálytalan legyen a harmadik személlyel szemben, ha az a harmadik személy tudta, vagy tudnia kellett, hogy az adott vagyontárgy a házassági vagyonjogi szerződés szerint a közös vagy külön vagyonhoz tartozott.
E szabályok viszont nem érintik a korábbi bírói gyakorlat által kialakított elveket, amelyek alapján megállapítható az új Ptk. 6:120. §-ában szabályozott feltételek fennállása esetén a fedezetelvonó jelleg, vagy a szerződés minősülhet az új Ptk. 6:95. § -ában szabályozott tilos
- 28/29 -
szerződésnek, illetve az új Ptk. 6:96. §-ban szabályozott jóerkölcsbe ütközőnek ezért semmis szerződésnek, vagy éppen az új Ptk. 6:98. §-a alapján feltűnő értékaránytalanság miatt megtámadhatónak.
A dolgozat az új Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésével a házassági vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatos új lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Ennek érdekében először az új Ptk. szabályozásának a házassági vagyonjoggal leginkább összefüggő alapvető elveit (Első és Negyedik Könyv) mutattam be, majd a Családjogi Könyvben található házassági vagyonjog új szabályai közül a házassági vagyonjogi szerződéssel összefüggésbe hozható szabályokat ismertettem. Az új Ptk. törvényes vagyonjogi szabályainak részletes ismertetésétől eltekintettem, mert egyrészt a vagyonjogi rendszerek választásának lehetősége folytán e rendszer primátusa relativizálódik a szerződést megkötő felek esetében, másrészt a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai alapvetően nem változtak.
A törvény szóhasználatából az a következtetés vonható le, hogy házassági vagyonjogi szerződés alatt a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződést kell érteni.
Az új Ptk. által felkínált új vagyonjogi rendszerek elemzése előtt ismertettem a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének feltételeit, a szerződés alakjára és nyilvántartásra vonatkozó törvényi rendelkezéseket. A szabályozás lényegét tekintve itt sem módosult, attól eltekintve, hogy a szerződést csak személyesen lehet megkötni. Sajnálatos módon a nyilvántartás részletes szabályai a cikk megírásakor még nem ismertek, ezért a nyilvántartással kapcsolatos eljárási szabályokat a későbbiekben egy külön tanulmányban tudom összefoglalni.
Itt említeném meg, hogy a házastársak közötti egyes szerződésekre nézve (ún. tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések) nem találunk kifejezett rendelkezést arra, hogy a szerződést a felek csak személyesen köthetnék meg, ezért az ilyen szerződésekre nézve -véleményem szerint - az új Ptk. általános szabályait kell majd alkalmazni.
A házassági vagyonjogi szerződés módosítására és megszüntetésére vonatkozó szabályozás újszerű, sok esetben hitelezővédelmi eszközökkel bővült. A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést módosíthatják és megszüntethetik; az életközösség megszűnését követően nincs lehetőség a szerződés módosítására, vagy megszüntetésére. Az életközösség átmeneti megszakadása a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek között vagyonmegosztásra került sor. A megszüntetés alakiságaira a szerződés megkötésének szabályai az irányadóak. Az új Ptk. akként rendelkezik, hogy a házassági vagyonjogi szerződés megszűnése időpontjától az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni a közös megegyezésen alapuló megszüntetés és a felmondással történő megszűnés esetén. Azaz arra már nincs törvényes lehetőség, hogy a felek újabb szerződést kössenek. Azt viszont a törvény nem rendezi, hogy a felek által módosított szerződésnek milyen tartalma lehet.
- 29/30 -
Bírósági megszüntetés esetén az együttélő felek között vagyonelkülönítés lép életbe, míg az életközösség megszűnésével minden házassági vagyonjogi kapcsolat megszűnik.
Az ún. tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződések tartalmi korlátját és a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződéssel való kapcsolatát szabályozó rendelkezések szerint a házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik. Fontos, hogy a felek ún. belső viszonyában a szerződés hatályosul, de a házastársak és a harmadik személy ún. külső viszonyában mindaddig nem hatályosul, ameddig a harmadik személyt a felek tájékoztatták, vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.
A szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi és hatályossági szabályokat megfelelően alkalmazni kell. A házassági vagyonjogi szerződés felbontására az életközösség megkezdése előtt kerülhet sor, illetve a szerződéstől bármelyik fél elállhat.
A törvény viszont nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy a szerződés felmondására sor kerülhet-e, ha igen akkor e felmondási jog hogyan és mikor gyakorolható érvényesen. A törvényből az következik, hogy ha nincs szerződésben kikötött lehetőség a szerződés felmondására, akkor felmondásra a törvény rendelkezései alapján nem kerülhet sor. Amennyiben a felek felmondási jogot kötöttek ki, csak az adott szerződés tartalma és a kötelmi jog általános szabályai alapján dönthető el, hogy mikor és milyen feltételekkel gyakorolható a felmondás joga.
Az életközösség létrejötte előtti elállás esetén - véleményem szerint - a feleknek arra is van lehetősége, hogy vagyoni viszonyaikat új szerződéssel szabályozzák. A szerződés felbontására szintén csak az életközösség megkezdése előtt van lehetőség; amiből következőleg újabb szerződést bármikor köthetnek a felek.
A regisztráció és a harmadik személyek jogait érintően a törvény akként rendelkezik, hogy a szerződés megszűnése harmadik személlyel szemben attól az időponttól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez.
A tanulmány következő része az a házassági vagyonjogi szerződés tartalmával foglalkozik. A házassági vagyonjogi szerződésben a házasulok és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell. A házassági vagyonjogi szerződést megkötő felek saját maguk határozhatják meg a vagyoni viszonyaikra alkalmazandó házassági vagyonjogi rendszer szabályait és - amennyiben azt a törvény nem zárja ki - a törvénytől eltérő szabályokat is meghatározhatnak, vagy a törvényben meghatározott
- 30/31 -
vagyonjogi rendszerek szabályait - amennyiben azok alkalmasak arra és azt a törvény nem zárja ki - egymással vegyíthetik.
A szerződés alanyai házasulok illetve házastársak lehetnek, ebben a tekintetében tehát nincs változás. Az időbeli hatály kérdésének vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy a törvény a jövőre nézve teszi lehetővé ilyen megállapodás megkötését, de - véleményem szerint - a korábbi gyakorlatnak megfelelően alkalmas lehet arra is, hogy a felek az élettársi életközösség alatt szerzett vagyon sorsát rendezzék.
Az időbeli hatályhoz köthető törvényi szabály szerint megszűnik a vagyonközösség akkor is, ha a házassági életközösség megszűnik. Az életközösség megszűnésének időpontja sok esetben vitára adhat okot. A jövőbeli bizonyítási nehézségek és a jogviták elkerülése érdekében célszerű magában a házassági vagyonjogi szerződésben meghatározni azon tényeket, vagy feltételeket, amelyek bekövetkezése esetén a házassági életközösség megszűntnek minősül.
A választható vagyonjogi rendszerek közül a törvény csak kettőt szabályoz (a szerzeményi közösséget és a vagyonelkülönítést), és ezeknek is csak leglényegesebb rendelkezéseit határozza meg.[67] A rendszer kiválasztása esetén feltétlenül szükséges ezeknek a keretszabályok kitöltése. A dolgozattal elérni kívánt a célom volt az is, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy célszerű minél részletesebb, hatékonyan érvényesíthető, ugyanakkor - a lehetőségekhez képest - egyszerű szabályrendszert megalkotni.
A dolgozat befejező oldalain - a teljesség igénye nélkül - a Csjt. és az új Ptk. Családjogi Könyvének rövid összehasonlítására került sor annak érdekében, hogy a házassági vagyonjogi szerződéssel kapcsolatos legfontosabb változások ebből a szempontból is bemutatásra kerüljenek.
Ezt követően az új szabályok alapján a kiemelt fontosságú hitelezővédelmi szabályok közül a házassági vagyonjogi szerződések megkötésével kapcsolatos rendelkezéseit ismertettem.
A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az új Ptk. a korábbi szabályozás alapjaira olyan felépítményt épített, amely az elmúlt évek bírói gyakorlatát integrálva, a harmadik személyek védelmét jelentősen erősítve a házassági vagyonjogi szerződések alapvető szabályait fekteti le. Emellett a vagyonjogi rendszerek lényeges tartalmának bemutatásával választási lehetőséget enged a házasulóknak és a házastársaknak vagyoni viszonyaik rendezése során.
A választás és a szerződés részleteinek megalkotása azonban mindig az adott felek és a szerződést szerkesztő felelőssége. A jövőbeli jogviták megelőzésének igénye megköveteli, hogy a házassági vagyonjogi szerződések kellően részletes szabályokat tartalmazzanak, amelyek hatékonyan érvényesíthetőek. Ennek érdekében célszerű a választott vagyonjogi rendszernek megfelelő részletszabályok, továbbá az életközösség megszűnésének feltételeit rögzíteni, a felek közötti elszámolás szabályait és lehetőség szerint annak határidejét is meghatározni.
- 31/32 -
Dr. Csiky Ottó, dr. Filó Erika: Magyar családjog (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2003.) Dr. Csiky Ottó-Filó Erika: Családjog I. (JPTE ÁJK jegyzet Pécs, 1999.)
Csizmadia - Asztalos - Kovács Magyar állam- és jogtörténet ( Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996.)
Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Csűri Éva Katalin: Házassági vagyonjog (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2006.)
Dr. Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára (PTE ÁJK. Pécs, 2002.)
Dr. Gárdos Péter (szerk.) Kézikönyv az új Polgári Törvénykönyvhöz (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2009.)
Dr. Hegedűs Andrea: Családi Jog egyetemi jegyzet (Kis-Ker Bt., Szeged 2009)
Jobbágyi Gábor: Személyi és családi jog (Szent István Társulat Budapest, 2010.)
Dr. Kőrös András (szerk.) A családjog kézikönyve 2007 (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2007.)
Dr. Kőrös András "Fontolva haladás" az új Ptk. Családjogi Könyve 4. rész: A házassági vagyonjogi szerződés Családi Jog IV. évfolyam 1. szám (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2006 március)
Dr. Kőrös András: Házastársi Közös vagyon, közös lakás 21. oldal (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2002.)
Dr. Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata (Eötvös József Könyvkiadó Budapest, 1995.)
Dr. Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata (OPTEN Informatikai Kft, Budapest, 2011.)
Petrik Ferenc (főszerkesztő) Kőrös András (szerkesztő) Polgári Jog Családjog Az új Ptk. magyarázata III/VI. HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Budapest, 2013. (szerzők Boros Zsuzsa, Katonáné Pehr Erika, Kőrös András, Makai Katalin, Szeibert Orsolya)
Petrik Ferenc (főszerkesztő) Dr. Wellmann György (szerk.) POLGÁRI JOG Kötelmi jog Első és Második Rész Az új Ptk. magyarázata V/VI. HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Budapest, 2013.
- 32/33 -
(szerzők Bíró György, Farkas Attila László, Fuglinszky Ádám, Kisfaludi András, Molnár Ambrus, Petrik Béla, Vékás Lajos, Wellmann György)
Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata (KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti kiadó Kft., Budapest 2002)
Dr. Szeibert Orsolya: A házassági vagyonjog és a házassági vagyonközösség eredete, célja és jövője -egyenlőség, autonómia és szolidaritás Családi Jog VIII. évfolyam 2. szám (Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2010 június)
Dr. Szeibert Orsolya (szerk.): Család, gyermek, vagyon a joggyakorlat kihívásai Hvgorac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2012)
Dr. Tóth Lili: Házastársak vagyonjogi szerződései Családi Jog (Hvgorac Lap-és könyvkiadó Kft. Budapest, 2012 december, X. évfolyam 4. szám).
Dr. Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2012.)
Dr. Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2008.)
1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, továbbá a COMPEX CD jogtár kommentárja
1952. évi 23. törvényerejű rendelet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról, valamint a személyi jog egyes kérdéseinek szabályozásáról
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat (http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf)
198/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet az úszólétesítmények lajstromozásáról
Legfelsőbb Bíróság 530. számú elvi határozata Somogy Megyei Bíróság 2. Pf.21.146/1991. ítélete BDT2010. 2269 (Debreceni Ítélőtábla Pf. III. 20 422/2009/7.) EBH2001/2/530 (Pfv. II. 20.444/1999)
- 33/34 -
BH 1995.467. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 460/1994. sz.) BH 1995.466. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 808/1994. sz.)
Legf. Bír. Pfv. II. 21.429/1995.
BH 2000.539 (Legf. Bír. Pfv. II. 23.780/1998. sz.) BH 2001.69(Legf. Bír. Pfv. II. 20.324/1999. sz.)
BH 2002.57 Legf. Bír. Pfv. I/A. 21.493/1999. sz.)
Legf. Bír. Pfv. II. 22.470/1999.
BDT 2005.1143 (Fővárosi Ítélőtábla 1. Pf. 21 247/2004/3.) BH 2007.122 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.253/2004.)
BH 2009.181 (Legf. Bír. Pfv. II. 20.722/2008.)
BDT 2008.1922 (Pécsi Ítélőtábla Pf. III. 20 124/2008/4.) Vas Megyei Bíróság l7.P.20.503/2009/27.szám BH 2010.67
Kaposvári Törvényszék 20902/2011/114■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány a szerző által az ELTE JTI Családjogi szakjogász képzésben elkészített szakdolgozatának felhasználásával készült
[2] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 370. old.
[3] Az Új Ptk. a 2013. évi CCLII. törvénnyel számos helyen módosításra került, még a hatályba lépést megelőzően
[4] Weiss Emília: Az új Polgári Törvénykönyv és a családjogi viszonyok szabályozása (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 172. old., a szerző saját maga által készített elméleti jellegű és Kőrös András által készített gyakorlati jellegű tanulmányra utal)
[5] 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
[6] 1959. IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről
[7] 2013. évi V. törvény Első, Negyedik és Hatodik könyve
[8] A szerződések általános szabályainak feldolgozása és az általános szabályoknak a házassági vagyonjogi szerződésekkel összefüggő szabályaival a szerző külön tanulmányban kíván foglalkozni.
[9] Kőrös András (szerk.) Polgári jog Családjog 21. old.
[10] Az új Ptk. 1:2 § (1) bekezdése
[11] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 23. old az új Ptk. kifejezetten nem állapít meg szabályokat, ott az adott jogszabály alkalmazása során -amennyiben annak tárgya az új Ptk. szabályozási körébe vonható - az új Ptk.-nak megfelelő és Magyarország alkotmányos rendjével összhangban álló értelmezés az irányadó.
[12] Gárdos Péter (szerk.) Kézikönyv az új Polgári Törvénykönyvhöz 85. old.
[13] A dolgozatban részletesen nem térek ki a szűkebb és a tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés elhatárolására.
[14] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 375. old megkötésekor, mind a szerződés megkötését követő időszakban kötelesek a hivatkozott alapelvi rendelkezések megtartására. Az alapelvi rendelkezések sérelmével megkötött szerződésre, vagy annak egyes rendelkezéseire adott esetben az érvénytelenség jogkövetkezménye alkalmazható.
[15] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 377. old
[16] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 377. old
[17] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 375. old
[18 Rendelkezés a közös vagyonnal a vagyonközösség fennállása alatt
[19] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 19. old
[20] Vékás Lajos (szerk.) Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez 396. old
[21] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 462-463. old.
[22] Kőrös András (szerk.) POLGÁRI JOG Családjog 29. old.
[23] Kőrös András (szerk.) POLGÁRI JOG Családjog 31. old
[24] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 463. old.
[25 Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 193. old.
[26] A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat 468. old.
[27] Csűri Éva Katalin: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban 52. old.
[28] A T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 475.old.
[29] A T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 475.old
[30] Gárdos Péter (szerk.) Kézikönyv az új Polgári Törvénykönyvhöz 200. old
[31] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 207. old.
[32] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 218. old.
[33] Megjegyzem, hogy a korábbi elképzelések szerint közokirati kényszer bevezetésére került volna sor.
[34] A nyilvántartásra vonatkozó szabályozás nagymértékben befolyásolja a harmadik személyek lehetőségeit. E szabályokról a dolgozat megírásakor még nincs információ.
[35] új Ptk.7:23. § [Közös végrendelet]
[(2)] Házastársaknak az életközösség fennállása alatt készített, ugyanabba az okiratba foglalt írásbeli végrendelete érvényes, ha
[a)] sajátkezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja;
[b)] más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja; vagy
[c)] a házastársak közvégrendeletet tettek.
[(3)] A több különálló lapból álló más által írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkezők és mindkét tanú aláírta. A sajátkezűleg írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, és minden lapját a másik végrendelkező aláírta.
[36] Ilyen szabályt tartalmaz például az úszólétesítmények lajstromozásáról szóló 198/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet 41. § (1) bekezdese, amely szerint jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésének - ha törvény másként nem rendelkezik - olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a hiteles másolata (a továbbiakban együtt: okirat) alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja, továbbá tartalmazza a bejegyzést, feljegyzést megengedő nyilatkozatot a lajstromba bejegyzett, vagy közbenső szerzőként bejegyezhető jogosult részéről (bejegyzési hozzájárulás). A bejegyzési hozzájárulást a jogosult külön, a bejegyzés alapjául szolgáló okirattal azonos alakisággal rendelkező okiratban is megadhatja.
[37] Dr. Kőrös András "Fontolva haladás" az új Ptk. Családjogi Könyve 4. rész: A házassági vagyonjogi szerződés Családi Jog IV. évf. 1. sz. 13.0ld
[38 Dr. Kőrös András "Fontolva haladás" az új Ptk. Családjogi Könyve 4. rész: A házassági vagyonjogi szerződés Családi Jog IV. évf. 1. sz. 14.old
[39] Dr. Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 220. old.
[40] Dr. Kőrös András "Fontolva haladás" az új Ptk. Családjogi Könyve 4. rész: A házassági vagyonjogi szerződés Családi Jog IV. évf. 1. sz. 12.old
[41] A T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 480.old
[42] Dr. Kőrös András "Fontolva haladás" az új Ptk. Családjogi Könyve 4. rész: A házassági vagyonjogi szerződés Családi Jog IV. évf. 1. sz. 12.old
[43] Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 218. old
[44] A T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 482.old.
[45] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 219. old.
[46] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 482. old.
[47] Kőrös András (szerk.) POLGÁRI JOG Családjog 125. old.
[48] Wellmann György (szerk.) POLGÁRI JOG Kötelmi jog Első és Második Rész.62. old.
[49] Az elévülés joghatásait és az elévülés nyugvására, valamint az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket az új Ptk. 6:23-6:25 §-ai tartalmazzák.
[50] A szerződések általános szabályainak feldologzás a és a szabályoknak a házassági vagyonjogi szerződéskel való kapcsolatával a szerző külön tanulmányban kíván foglalkozni.
[51] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 483. old.
[52] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 220. old.
[53] Kőrös András (szerk.) POLGÁRI JOG Családjog 128. old.
[54] Kőrös András (szerk.) POLGÁRI JOG Családjog 128. old.
[55] Vékás Lajos (szerk.) Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 220. old.
[56] Kőrös András (szerk.) POLGÁRI JOG Családjog 128. old
[57 Kőrös András (szerk.) POLGÁRI JOG Családjog 87. old.
[58] Tóthné Fábian Eszter: A házassági vagyonjogi szerződés tartalmáról és érvényességéről (Filó Erika (szerk.): Emlékkönyv Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára 153. old)
[59] Gárdos Péter (szerk.) Kézikönyv az új Polgári Törvénykönyvhöz 199. old.
[60 A T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 48l.old
[61] Sári Péterné Vass Margit (szerk.) A családjogi törvény magyarázata 178. old.
[62] A Polgári Törvénykönyvről szólóT/7971. számú törvényjavaslat indokolása 482.old
[63] Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása 482. old.
[64] A közös tulajdonban lévő ingók megosztására vonatkozóan más jogszabály előírhat speciális alaki kellékeket, amelyek megtartása nélkül a szerződés adott esetben nem éri el a célzott joghatást (lásd a korábbi, 36. sz. hivatkozást)
[65] Ezen a helyen csak utalnék a korábban az V.3. pontban leírtakra
[66] Ebben a pontban a törvény által harmadik személyek védelmének hívott rendelkezés ismertetésére kerül sor.
[67] Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 218. old67 Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal 218. old
Visszaugrás
