Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (Court of First Instance - vagy röviden: CFI) ismét egy igen érdekes és alapvető közösségi jogi intézményeket érintő ítélettel rukkolt elő 2002 májusában1. Az ügy legalapvetőbb kérdése és legfontosabb tanulsága a Római Szerződés 230. cikke szerinti közvetlen megtámadási keresetekkel kapcsolatos (,action for annulment’, ,Nichtigkeitsklage’, ,recours en annulation’), illetve azzal, hogy ilyen közvetlen megtámadás esetén ki rendelkezik kereshetőségi joggal. Ez a terület a közösségi bírósági jogvédelem egyik legizgalmasabb és legszélesebb esetjoggal rendelkező területe. A közvetlen megtámadás gyakorlati szempontból is óriási jelentőséggel bír, hiszen ez az egyik olyan közösségi jog nyújtotta jogvédelmi eszköz, amelynek segítségével természetes és jogi személyek - azaz nem közösségi intézmények vagy a Közösségek tagállamai - közvetlenül felléphetnek olyan közösségi jogi aktusok (általában egyedi aktusok, de - ahogy arról alább részletesen szó lesz - bizonyos feltételek mellett általános érvényű jogszabályok) ellen, melyeket sérelmesnek tartanak. Különösen is megnőtt a közvetlen megtámadások fontossága az 1980-as évek végétől, amióta a Közösségek soha nem látott jogalkotási aktivizmussal lépnek fel a gazdasági élet szinte minden területén, mely sokszor a legapróbb részleteket is szabályozni kívánó jogszabálydömpinggel jár együtt.
Alább tehát röviden bemutatjuk a Jégo-Quéré ügy hátterét és az ügyben felvetett legfontosabb jogi kérdésekre a CFI által adott válaszokat. Ennek során igyekezni fogunk elhelyezni a közvetlen megtámadás jogintézményét a közösségi bírói jogvédelem rendszerében, illetve kitérünk a Bíróság ezen ügyben tanúsított új megközelítésének várható jövőbeni hatásaira.
A Jégo-Quéré ügy tényállása meglehetősen unalmas; a CFI hivatalos honlapján az ügy neve mellett a "Halászat" szó szerepel abban a rubrikában, amely az adott jogvita közösségi jogrendszeren belüli helyét jelöli meg. Már ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy a kevésbé figyelmes olvasó átugorja a határozatot, ám ezúttal látható lesz, hogy a szürke megjelölés mögött széles körben hasznosítható precedens értékű és számos újdonságot kínáló eseti döntés húzódik meg. Merüljünk hát el egy kis időre a közösségi tengeri halászat rejtelmeiben!
A Jégo-Quéré Részvénytársaság, a jogvita felperese, egy franciaországi székhellyel rendelkező halászati vállalkozás, mely Írország déli partjainál folytat halászati tevékenységet.
A halászat közösségi szabályait alapvetően meghatározó 1992-es Tanácsi rendelet (3760/92.) értelmében ugyanakkor a Bizottság krízishelyzetekben jogosult azonnali intézkedéseket foganatosítani, amennyiben a rendelet hatálya alá tartozó vizekben megtalálható halállomány veszélyeztetve van. 2000 decemberében egy nemzetközi környezetvédelmi szervezet figyelmeztette a Bizottságot arra, hogy - a közösségi vizeken - a tengeri fogas állomány súlyosan megcsappant, mely helyzet környezeti katasztrófával fenyeget. A Bizottság tehát a Tanács 1992-es rendeletének felhatalmazása alapján 2001. június 14-én egy rendeletet bocsátott ki (1162/2001., a továbbiakban: "R."), amelynek célja a tengeri fogas állomány végleges kipusztulásának megakadályozása volt. A Bizottság által alkalmazott metódus már régről ismert: a Bizottság megtiltotta olyan hálók alkalmazását, amelyekben a fiatalabb tengeri fogas példányok is fennakadnak. A R. tehát az annak mellékletében meghatározott területekre külön-külön megszabta az ott használható halászati háló tulajdonságait, melyet minden e területen halászati tevékenységet végző vállalkozásnak - függetlenül attól, hogy e vállalkozások elsősorban tengeri fogasfélék halászatára avagy más tengeri élőlények kifogására szakosodtak - be kell tartania.
A Jégo-Quéré társaság - szerencsétlenségére - éppen a R. mellékletében szereplő területeken folytatott négy nagyméretű motoros hajóval halászati tevékenységet. Ami a társaság számára persze a legsúlyosabb csapást jelentette, hogy az általa használt hálók pontosan a R. által tilalmazott csomósűrűséggel készültek. Ugyanakkor a R.-nek megfelelő csomósűrűségű háló alkalmazásával azon tőkehal-fajtákat, melyek kifogására a Jégo-Quéré társaság szakosodott, nem lehet gazdaságosan folytatni. Más szóval a R. - legalábbis visszavonatásáig, mely azonban bizonytalan környezeti tényezőktől, így a tengeri fogas állomány gyarapodásától függ - lényegében ellehetetlenítette a társaság gazdaságos működését (legalábbis a R. által érintett területen).
Ha egy pillanatra a Jégo-Quéré társaság helyébe képzeljük magunkat, azt láthatjuk, hogy a társaságot súlyos kár éri az EK egy jogalkotói aktusa következtében, amely kár akár odáig terjedhet, hogy a társaság kénytelen működését beszüntetni. A társaság ezzel kapcsolatban két dolgot tehet: vagy beletörődik a jogalkotó akaratába, szögre akasztja a túlzott csomósűrűségű hálókat és a tengeri fogasfélék szaporaságába veti bizalmát, avagy a bírósági jogvédelem nyújtotta eszközökkel lép fel az őt ért sérelmekkel szemben. Tekintsük most át, hogy egy, a Jégo-Quéré társasághoz hasonló helyzetben lévő személy a közösségi jog jelenlegi állása szerint milyen módon folyamodhat a bírói jogvédelem nyújtotta eszközökhöz.
Bár természetesen a közösségi jogvédelem rendszerének ismertetése messze meghaladja egy ilyen rövid dolgozat kereteit, a rendszeralkotás szempontjából mégis helyesnek tűnik, hogy ehelyütt nagyon röviden felvázoljuk a Jégo-Quéré társasághoz hasonló helyzetben lévő jogalanyok számára jogaik védelmében nyitva álló közösségi jogvédelmi utak rendszerét.
A közösségi jog nyújtotta bírói jogvédelem alapvetően két funkciót tölthet be: (A) egyrészt a közösségi jog kikényszerítését2, (B) másrészt pedig a Közösségek intézményeinek jogi aktusai elleni védelmet3. A jelen esetben további vizsgálódásaink szempontjából csak a fenti (A) pont szerinti, az intézményekkel szemben védelmet nyújtó eszközök bírnak jelentőséggel. Ezek tovább osztályozhatóak aszerint, (a) a jogvédelem érdekében a kezdeményezés lehetősége a jogvédelmet kívánó félnél van-e; azaz e fél támadást indíthat-e a számára sérelmet okozó jogi normák - vagy sérelmes helyzetek - fennmaradása ellen, (ezt nevezhetnénk "kard-funkciónak"4) avagy (b) a közösségi jogvédelem igénybevétele csak a formailag már elkövetett jogsértés után vehető igénybe (ezeket nevezzük az alábbi táblázatban "pajzs-funkciónak"5).
A fentieket lefordítva mármost a Jégo-Quéré ügy jellemzőire, azt láthatjuk, hogy a francia társaságnak alapvetően két közösségi jogvédelmi út áll rendelkezésére. Egyrészt megpróbálkozhat a közvetlen megtámadási keresettel (kard-funkció), ugyanakkor fel kell készülnie arra, hogy - ahogy arról később még szó lesz - a RSZ 230. cikk (4) bekezdése szerint egy ilyen keresethez nem feltétlenül rendelkezik kereshetőségi joggal. Ugyanakkor a közösségi jogvédelem pajzsfunkciói közül is nyitva áll egy, nevezetesen az előzetes döntés kérése. Ebben az esetben Jégo-Quéré akkor hívhatja segítségül a közösségi jogvédelem pajzs-funkcióját, amikor ellene a R. megsértése miatt eljárás indul (mondjuk az ír parti őrség lefoglalja a meg nem engedett csomósűrűséggel dolgozó hajóinak egyikét). Egy ilyen eljárásban a Jégo-Quéré valamely tagállam hatóságával állna szemben. A hatóság döntését aztán megtámadhatná ugyanezen tagállam bírósága előtt a vonatkozó eljárási jog szabályai szerint. Ebben az eljárásban pedig Jégo-Quéré arra kérhetné az eljáró nemzeti bíróságot, hogy forduljon a luxemburgi Európai Bírósághoz, és tisztázza, hogy a Jégo-Quéré-vel szemben alkalmazott szankciók alapját képező R. nem ütközik-e felsőbb szintű közösségi jogi normákba (azaz közösségi jogi értelemben nem alkotmányellenes-e). Amennyiben az Európai Bíróság ("ECJ") azt állapítja meg, hogy a R. alkotmányellenes, a nemzeti bíróság ezen előzetes döntés alapján a Jégo-Quéré ellen indult hatósági procedúra eredményeképpen hozott szankciókat hatályon kívül helyezhetné. Ezzel tulajdonképpen Jégo-Quéré ugyanabba a helyzetbe kerülne, mintha - sikeres - közvetlen megtámadási keresettel élhetett volna. Teoretikusan természetesen Jégo-Quéré rendelkezésére áll egy harmadik lehetőség is, nevezetesen egy kártérítési per megindítása a Bizottság ellen (kard-funkció), méghozzá jogalkotással okozott károk miatt, ám ezen eljárás eredményeképpen a teljes jogsérelem kiküszöbölése nem minden esetben biztosítható, ugyanis ez nem vezethet a sérelmezett jogi norma hatályon kívül helyezéséhez, pusztán a bizonyított károk megtérítésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
