A Kölni Egyetem Energiajogi Intézete (Institut für Energierecht an der Universität zu Köln) közzétette három év (2007-2009) bányajogi szemináriumainak anyagát.[1] A kötet az alcíme (Zivil- und öffentlichrechtliche Probleme des Steinkohlenbergbaus - Neue untertätige Nutzungsformen und -kollisionen) szerint a szénbányászat magán- és közjogi problémáival foglalkozik, különös tekintettel a felszín alatt zajló tevékenységek új formáira, illetve a tevékenységek közötti érdekütközésekre. A kötetet azzal a feltételezéssel vettem kézbe, hogy a bányászattal kapcsolatos sajátos, németországi jogi helyzet mellett az uniós jogról, illetve annak tagállami transzpozíciójáról, valamint a környezetvédelmi követelmények megjelenéséről is új ismeretek szerezhetők belőle, amennyiben e szakterület szabályozásában is megtapasztalható az európai jogharmonizáció, illetve a környezeti szempontok integrációja. E feltételezést már az előszó igazolta. A kötet aktualitására jellemző, hogy kiadását a szerkesztők kénytelenek voltak terveikhez képest hónapokkal elhalasztani annak érdekében, hogy a szerzők bevárhassák és feldolgozhassák a folyamatban lévő, fontosabb jogalkotási és peres eljárások eredményeit. A jogterület hagyományai és a mai kihívások között feszülő, a kötet címében is jelzett ellentmondások mindegyik tanulmányban szóba kerülnek, de azok lényegére már a szerkesztő előszava is rámutat, mintegy megmagyarázva a címadást. Az egyik legszemléletesebb példa a bányakárok joga, amely alapvető struktúráját illetően a porosz bányatörvény hatályba lépésétől (1865) a szövetségi bányatörvény elfogadásán (1982) át egészen 2007-ig, a szárvidéki Lebach helyi bíróságának ítéletéig (Amtsgericht Lebach, 3A C 80/06, 2007. 03. 30.) változatlan volt. Az ominózus ügyben a bíróság a BGB-n alapuló szomszédjogi igényeket is megalapozottnak ítélte a bányatörvény szerinti kártérítésen felül. A Szárvidéki Tartományi Bíróság a másodfokú eljárásban ezt elvetette, mondván, hogy a bányatörvény szerinti speciális kártérítés kizárja a BGB-n alapuló polgári jogi igényt (lex specialis derogat legi generali). Ítéletét azonban a felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezte a Szövetségi Törvényszék, úgy értékelve, hogy a felszín alatt végzett bányászati tevékenység által a felszínen okozott rezgések oly mértékben korlátozták az ingatlan helyben szokásos (rendeltetésszerű) használatát, illetve csökkentették használati értékét, aminek a tűrése nem várható el az ingatlantulajdonostól. A címben szereplő modernitás körébe tartozik különösen a klímavédelemben alkalmazandó egyik technológia, a szén-dioxid földalatti tárolása, amely az ipari és energetikai létesítményekben keletkező üvegházgáz leválasztása és szállítása után annak ártalmatlanítására irányul. A technológia alkalmazását szabályozó uniós irányelv (az Európai Parlament és a Tanács 2009/31 EK irányelve) transzpozíciója Németországban a kéziratok lezárásáig, illetve azon túl, mind a mai napig nem történt meg; a Szövetségi Tanács előtt 2011 szeptemberében ugyanis immár a második törvénytervezet bukott meg.
A kötetben bemutatott jogi helyzet, illetve problémák tehát a megjelenés óta változatlanul időszerűek: a törvényi szabályozás során többek közt ki kell alakítani az alkalmas helyszín kiválasztásának és a létesítésnek a szabályozását, illetve rendezni kell a tárolás és a (földfelszíni) ingatlantulajdon egymáshoz való viszonyát. A szén-dioxid geológiai formációkban való tárolása, vagy a földhő (geotermia, mint megújuló energiaforrás) kinyerése olyan, újszerű hasznosítási formák, amelyeknek a terjedése a jövőben a hagyományos bányászati tevékenységekkel, illetve a földalatti kőolaj- és földgáztárolással való konfliktusokhoz vezethet. Az elsőbbség megállapítása a hatályos bányajog szerint csak esetről esetre, az érdekek (különösen a közérdek) hatósági, illetve bírói mérlegelése útján történhet; felmerül ezért az igény a jogszabályi rendezésre, egy (földalatti) területrendezési jog megalkotására. A modern kor problémáihoz és a hagyományokhoz egyaránt sorolható a bányabezárásra vonatkozó üzemi terv kérdésköre. Annak idején, amikor e jogintézményt bevezették, igen előremutatónak számított, egyik legkorábbi példájaként annak, hogy egy létesítmény bezárása is hatósági felügyeletet, engedélyeztetést követel meg. Most pedig új kérdésként fogalmazódik meg, hogy vajon alkalmas-e ez az eszköz arra, hogy hosszú távra biztosítsa a
- 523/524 -
környezeti szempontok érvényesítését, mégpedig egy olyan helyzetben, amikor egy egész régióban egyszerre (2018-ig) felhagynak a szénbányászati tevékenységgel.
a) Reiner Lemke tanulmánya a legrövidebb a kötetben, dogmatikailag kevéssé kidolgozott, illetve szakirodalmi adatokra egyáltalán nem támaszkodik (19-32.). E hiányosságokat magyarázza, s egyben pótolja, hogy a szerző nem jogtudós, hanem szövetségi bíró, aki az ügy előadója volt. A felszín alatti bányászat és az ingatlantulajdon szomszédjogi viszonyát tárgyalja magánjogi szempontból, különös tekintettel a bányászatnak a felszíni ingatlanokat érő hatásaira. Elvi kiindulópontja egy egyszerűen belátható ellentét, amely a föld (földterület, talaj) és egyéb természeti erőforrások korlátozott rendelkezésre állása, illetve a növekvő emberi igények között feszül, szükségszerűen vezetve konfliktusokhoz az ingatlanhasználók között. Az ebből fakadó magánjogi problémák megoldására a szomszédjog kínálkozik, a tulajdonosoknak az ingatlanuk használatára vonatkozó, egymásnak mellérendelt érdekei (méltányos) kiegyenlítésével. Ennek megvilágítására a szerző előbb röviden bemutatja a BGB releváns, tulajdon- és szomszédjogi rendelkezéseit (903, 905, 906, 907 és 909. §), majd elemzi a szerkesztői előszóban már említett, új joggyakorlatot. Már a polgári jogi alapokkal foglalkozó rész is tartogat érdekességeket a magyar jogász számára, ilyen pl., az a kétszintű szabályozási helyzet, amelyben a BGB mellett a tartományi törvények is tartalmaznak szomszédjogi előírásokat; vagy hogy az ingatlantulajdon bizonyos, a bányatörvényben fel nem sorolt ásványkincsek (pl. a bazalt) kitermelésére is kiterjed. A legizgalmasabb azonban talán mégis a történeti tényállás, amelynek az értékelése a korábbi joggyakorlat felülvizsgálatához vezetett. A felperes 2001-től repedéseket fedezett fel lakóingatlanában, amelyeket a környéken tevékenykedő bányavállalat elismert bányakárnak. 2005-ben aztán számos alkalommal többperces, a Richter-skála szerinti 1,9-3,7 erősségű földmozgást regisztráltak az érintett területen (ezek még a következő év elején is megfigyelhetők voltak, nagyobb rezgési sebességgel), amelyek szintén a bányászatra voltak visszavezethetők. Felperes állítása szerint életminősége, illetve lakókörülményei elviselhetetlenül megromlottak, lakása használati értéke havi 200 euróval csökkent; s erre tekintettel az érintett 13 hónapra 2600 eurót követelt a bányavállalkozótól. Ennek a követelésnek a helyi bíróság részben helyt is adott. Ezt követte a tartományi bíróságnak a keresetet teljes egészében elutasító ítélete, majd a szövetségi bíróságnak az utóbbit hatályon kívül helyező döntése. A felsőbírósági ítélet indokolásának figyelemre méltó eleme, hogy az ingatlantulajdonosnak lehetnek olyan igényei is a bányavállalattal szemben, amelyek túlterjednek a bányakártalanításon, ilyen pl. a (vétkességtől ugyancsak független) szomszédjogi igény is. Ez ugyan a BGB 906. §-át szorosan értelmezve csak a szomszédos ingatlanokról származó, az ingatlanhatárokat átlépő (horizontális) hatásokra vonatkozik; a bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy az ilyen hatásokkal egyenértékűek azok, amelyek a felszín alatti bányaüzemből erednek (azaz vertikálisak). A hatások szempontjából tehát a bánya és a felszíni ingatlan szomszédos ingatlanként kezelendő. Ami az ítélet értékelését illeti, a szerző helyesen mutat rá arra, hogy az (az ingatlantulajdonos tűrési kötelezettsége, illetve a hatások elviselhetősége viszonylatában) valójában az arányosság általános jogelvét érvényesíti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
