Az Európai Unió az 1990-es évek óta törekszik az energiaszektor fokozatos liberalizációjának megvalósítására és versenyképességének növelésére.[2] 1996-tól kezdve már másodlagos jogforrási szinten is történtek előrelépések és az integráció több jogszabálycsomagot is elfogadott annak érdekében, hogy az energiaszolgáltatók piacra jutása megfelelően és közösségi érdekeket kielégítő módon történjen.
A liberalizációs törekvések folyamatosan hatottak a nemzeti jogszabályokra is. A teljes liberalizáció egyes szektorokban, így az energia kapcsán is lehetetlen, mivel e területen piaci kudarcok nagy számban vannak jelen, így sokszor nélkülözhetetlen az állami/önkormányzati együttműködés e vállalatok társadalmi és gazdasági elvárásoknak megfelelő működéséhez. Az állami beavatkozásnak, így az állami támogatások nyújtásának szigorú uniós szabályozási korlátai vannak, amelyek azonban sokszor bírálat tárgyát képezik: példaként említhető erre a Greenpeace 2005-ös jelentése, amely szerint a liberalizáció csak a nagy energiakonszerneknek kedvezett (EdF, E.ON, RWE, ENEL, Vattenfall, Electrabel, EnBW, Endesa, Iberdrola, British Energy), és rajtuk kívül más "zöld" vállalkozásoknak esélyük sincs ezeken a területeken.[3]
Az első energiacsomag az 1990-es években teremtette meg az energiaszektorban a piacnyitás feltételeit. Ezt követően az Európai Bizottság a versenypolitika keretein belül a korlátozó tevékenységek megszüntetése végett eljárásaival és határozataival segíti elő, hogy a piacnyitás feltételei az irányelvekben kialakított módon valósuljanak meg. Ez azért fontos, mert az energiapiaci liberalizáció céljait, így a fenntarthatóságot, a versenyképességet, valamint az ellátás biztonságát - az Európai Unió energiapolitikájának három legfontosabb elemének érvényesülését - a versenypolitika is szolgálja.[4]
E tanulmány megírásával az a célom, hogy bemutassam a nemzeti és uniós érdekek ütközését az energiaszektorral összefüggő állami támogatások kapcsán. Érdekes ugyanis, hogy az Európai Bizottság hogyan viszonyul egy állami intézkedés uniós szempontból történő megítéléséhez, és ugyanezt a kérdést hogyan értelmezi egy tagállam. A közösségi szabályok célja, hogy a versenyszférában lévő vállalkozásoknak egyenlő feltételeket biztosítsanak, valamint, hogy megtiltsák az állami, illetve állami forrásból létrejött vállalkozásoknak a tisztességtelen versenyelőny megszerzését. Ezekre a szabályokra azért van szükség, hogy a tagállamok ne torzítsák, illetve korlátozzák az Unióban prioritást élvező tisztességes verseny követelményét. Az Unió versenypolitikája nem öncélú (a legnagyobb hangsúly a fogyasztókra tevődik), hanem egy eszköz, amelynek az a célja, hogy az egységes belső piac (így az energiapiac is) a Római Szerződésben lefektetett módon kialakuljon. Az energiaszektor is hatással van az Európai Unió versenyképességének erősítésére, mivel az integráció több fontos célkitűzésének megvalósításában nélkülözhetetlen e terület részvétele, így például a környezeti hatások kezelésében, a széndioxid-kibocsátás mérséklésében, a fenntartható fejlődés biztosításában és a klímavédelemben.[5]
Az állami támogatás befolyásolja az Unióban tevékenykedő (energia) vállalatok közötti versenyt, amely bizonyos kivételektől eltekintve a versenyre gyakorolt torzító vagy korlátozó hatás miatt tiltott. Az energiaszektor állam általi támogatásának többféle indoka lehet, így az Unió energiapolitikájának közvetlen céljai is befolyásoló tényezőként vannak jelen. (Ezek a befolyásoló célkitűzések pedig az energiapiac működésének biztosítása, az energiaellátás biztonságának Unión belüli garantálása, az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének, illetve az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.)[6] Továbbá nem mehetünk el amellett sem, hogy az integrációban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetvédelmi követelmények, amelyekhez nélkülözhetetlen az energiaszektorban megjelenő megújuló energiaforrásokat támogató szubvenció. A támogatás okaiként megjelölhetőek még egyes technikai és szociális okok is.[7]
Az energiaszektor állami támogatásának negatív oldala is van: a támogatások ronthatják az energiapiac hatékonyságát, többlet-környezetszennyezést okozhatnak vagy hátrányosan érinthetik a megújuló energiaforrások használatát.[8]
Sok esetben a Bizottságnak kell mérlegelnie, hogy az állami támogatás megvalósulása esetén inkább a pozitív vagy a negatív oldal kerül előtérbe és ezáltal megengedhető-e az adott szubvenció.[9]
- 24/25 -
Kijelenthető, hogy az állami támogatások európai uniós jogszabályrendszere az elmúlt pár évben jelentős átalakuláson ment át. Éppen ezért nem hagyható szó nélkül az állami támogatásokra vonatkozó versenyszabályok átalakulásának eredménye, valamint jelenlegi megítélésük fontos paraméterei.[10]
E tanulmány megírása során elsősorban nem az elsődleges uniós jog elemzésére törekedtem, hanem a Bíróság joggyakorlatát és a Bizottság reformintézkedéseit vettem górcső alá az atomenergia állam általi támogatása kapcsán. Nem használtam empirikus módszereket, kizárólag szakirodalmi művek, illetve uniós és tagállami jogszabályok vizsgálatára támaszkodtam. Analitikus módszerrel vizsgáltam az egyes jogi aktusokat, joggyakorlatokat, illetve a Bizottság közleményeit. Amikor az egyes fogalmakra vonatkozó megközelítéseseket/definíciókat elemeztem, összegző/összefoglaló módszert alkalmaztam.
A versenypolitika célja a hatékony gazdaság és a fogyasztói jólét biztosítása. A verseny egyrészt ösztönzően hat a gazdasági teljesítményre, másrészt a jobb minőségű termékek, szolgáltatások szélesebb választékát biztosítja a fogyasztóknak versenyképesebb árakon.[11]
A versenypolitikára vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket az elsődleges jog tartalmazza, mely két nagy területre osztható fel: a vállalatokra vonatkozó előírásokra és az állami forrásból nyújtott támogatások szabályozására.[12] A versenyszabályokon belül megkülönböztethetjük az általános versenyszabályozást és szektorális szabályozásokat.
A vállalkozásokra a tagállamok gazdaságpolitika területén hozott rendelkezései is hatnak, mely területen gyakran alakul ki érdek-összeütközés a támogatásokat belpolitikai kérdésként felfogó tagállamok és az Unió között. Jelen tanulmány pedig e problémákkal, azok megoldási alternatíváival és az Unió beavatkozásának lehetőségeivel foglalkozik.[13]
A tiszta verseny az Európai Unió tagállamaiban nem teljesen valósul meg, mivel a piacgazdaságokban jelen van az állam, melyre a piaci kudarcok léte miatt van szükség. Azonban az állami intézkedésnek arányosnak kell lennie a kezelni kívánt helyzettel, annak érdekében, hogy ne haladja meg a piaci kudarcok által okozott kárt (pl.: költséget). Megállapítható, hogy a gazdaságpolitika akkor optimális, ha a piaci és kormányzati kudarcok összhatása minimalizálódik, azaz a gazdaság a lehető legközelebb kerül a Pareto-hatékonysághoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
