A Fővárosi Bíróság a 22. K. 696/2010 sz. döntésében, Hódmezővásárhely Önkormányzatának keresetét elutasítva, helyben hagyta az adatvédelmi biztos 2010. augusztus 3-i, ABI-321-6/2010/K sz. döntését. Ez egyben (a Hunyadi Lakásszövetkezet kamerázási ügye után) a második olyan eset volt, amelynek során az adatvédelmi biztos által hozott határozat bíróság elé került; és egyben a második eset, amelyben az adatvédelmi biztosi határozatot a bíróság helybenhagyta.
Hódmezővásárhely polgármestere azt a szankciót alkalmazta azokkal szemben, akik magukat rászorulónak vallották, de nem vették igénybe a megítélt támogatást, hogy a város honlapján nyilvánosságra hozta a nevüket, az át nem vett támogatás megnevezését és időpontját, továbbá egy külön listában a lakcímüket. Állampolgári panaszok alapján az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított, és felszólította a polgármesteri hivatalt, mint jogellenes adatkezelőt az érintettek adatainak törlésére, továbbá eltiltotta a polgármesteri hivatalt az érintettek adatainak jövőbeli további nyilvánosságra hozatalától vagy továbbításától. Az adatkezelő 30 napon belül nem hajtotta végre az adatvédelmi biztos felszólításában foglaltakat, ezért az adatvédelmi biztos az Avtv. 25. § (4) bekezdése alapján határozatot hozott, amely ellen jogszabályi határidőn belül Hódmezővásárhely Önkormányzata keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz.
A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a Hódmezővásárhelyi Önkormányzat (felperes) által az "Akik visszaéltek a város támogatásával" címen közzétett lista olyan személyek nevét és személyes adatait tartalmazta, akik adataik nyilvánosságra hozatalához kifejezett erre irányuló önkéntes hozzájárulásukat nem adták, ugyanakkor adataik nyilvánosságra hozatalához törvényi felhatalmazás hiányában nem volt jogszabályi lehetőség sem. Az adatvédelmi biztos (alperes) jogellenes adatkezelést megállapító döntése ennek megfelelően érdemben jogszerű és megalapozott, mellyel ellentétes bizonyítékot a felperes (a rá háruló bizonyítási teher ellenére) nem tudott előterjeszteni.
A Bíróság szerint helyesen állapította meg az adatvédelmi biztos, hogy jogellenes adatkezelést valósít meg Hódmezővásárhely Önkormányzata, amikor a honlapján nyilvánosságra hozza azok nevét és adatait, "akik visszaéltek a város támogatásával".
A Bíróság az ítéletében hangsúlyozta, hogy elfogadja, hogy igen komoly szociális problémát jelent a helyi önkormányzatok, így a felperesi önkormányzat számára is a szociálisan rászorultak segítésének megoldása, és előfordulhatnak olyan esetek, amikor az érintettek nem jogszerűen élnek a lehetőségeikkel. A bíróság kiemelte, hogy "jogsértésre azonban jogsértéssel a hatóság nem válaszolhat, a segélyezéssel esetlegesen visszaélők esetében az adekvát válaszadási formát" kell megtalálni. Az ehhez kapcsolódó felperesi hivatkozást, mint az adatkezelés céljára történő hivatkozást a bíróság azonban érdemben azért nem vizsgálta, mert a Pp. szabályai szerint eljárása kizárólag arra terjedt ki, hogy az adatvédelmi biztos határozata megfelel-e a jogszabályi rendelkezéseknek. Erre irányuló vizsgálata körében a bíróság aggálymentesen megállapította, hogy a felperesi önkormányzat kb. 300 érintett állampolgárnak a helyi jegyző által lefolyatott szociális eljárása során tudomására jutott személyes adatait hozta az interneten nyilvánosságra, ami az Avtv. értelmező rendelkezései szerint adatkezelést valósít meg. Az Avtv. 3. § (1) bekezdés alapján személyes adat csak két esetben kezelhető: ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy ha azt törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet elrendeli.
Vizsgálata során a bíróság megállapította, hogy a közigazgatási iratok között nem szerepel hozzájárulás az érintettektől. Nem fogadta el a bíróság azt a felperesi védekezést, hogy az önkormányzat ügyfélszolgálatán szerepel egy tájékoztató, amely szerint az Átláthatósági törvény rendelkezéseire hivatkozással nyilvánosságra hozható azoknak a neve, akik nem veszik igénybe a támogatást. A bíróság hangsúlyozta, hogy "a hozzájárulás megadása azzal nem valósul meg, ha az érintett ügyfél az ügyfélszolgálat hirdetőtáblájára kihelyezett tájékoztatást elolvassa." E tekintetben a bíróság utalt arra, hogy a hozzájárulás az Avtv. 2. § (6) bekezdés alapján: az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő kezeléséhez.
A bíróság megállapította, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy rendelkezik hozzájárulással, csak valószínűsíteni tudott hozzájárulást abban a tekintetben, amikor az Avtv. 3. § (6) bekezdésére hivatkozott, amely szerint az érintett kérelmére indult eljárásokban az adatkezeléshez történő hozzájárulásukat vélelmezni kell.
A bíróság állást foglalt a törvényi vélelem tekintetében és kimondta, hogy a perbeli esetben az érintettek vélelmezett hozzájárulása kizárólag a Szoctv. 18. §-a alapján a jegyző mint szociális hatóság előtt, a szociális ellátásra való jogosultság megállapítása, az ellátás biztosítása, fenntartása és megszüntetése tárgyában folyamatban levő eljárásra, és az eljárás során történő adatkezelésre vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy: "A rendelkezésre álló adatbázisból a jegyző kizárólag az adatigénylésre jogosult szervek részére - külön törvényben meghatározott feladat ellátása céljából - eseti megkeresésük alapján továbbíthat az általuk törvény alapján kezelhető adatot." A perbeli esetben azonban sem a külön törvényben meghatározott feladat ellátása, sem az adatigénylésre, adatkezelésre való jogosultság nem került bizonyításra.
A bíróság arra is utalt, hogy a Szoctv. külön nevesít egyes adatigényléseket (például, az állami foglalkoztatási szerv, szűk körben történő adatigénylése) illetőleg nevesíti az egyes adatok személyazonosító nélküli statisztikai célú felhasználását, amely alátámasztja, hogy a per tárgyát képező esetben nem állapítható meg, hogy az adatkezelésre lehetőséget adott volna a jogszabály.
Külön vizsgálta a bíróság (a felperes által előadottak alapján), hogy alkalmazható-e az Avtv. 3. § (4) bekezdése. E rendelkezés szerint törvény közérdekből - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Azonban minden egyéb esetben a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása, különleges adat esetében pedig írásbeli hozzájárulása szükséges. A perbeli esetben azonban a felperes nem tudott olyan törvényi előírást megjelölni, amely lehetővé tenné a nyilvánosságra hozatalt. A bíróság megállapította, hogy helyesen hivatkozott az adatvédelmi biztos arra, hogy az Avtv. szerint kétség esetén vélelmezni kell, hogy az érintett nem járult hozzá nyilvánosságra hozatalhoz.
A felperes hivatkozott arra, hogy a lista nyilvánosságra hozatalát az is indokolta, hogy teljesíteni tudja a közérdekű adatokkal kapcsolatos kötelezettségeit, a bíróság azonban ezt az érvelést sem fogadta el, és rávilágított, hogy nem sérült az Alkotmány 61. § (1) bekezdés előírása, miszerint mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez, mert a perbeli listán szereplő személyek adatai a közérdekű adat, sem a közérdekből nyilvános adat fogalom-meghatározásába nem férnek bele. Ezen túlmenően, a felperes Átláthatósági törvényre hivatkozó érveit (az alperes álláspontját osztva) a bíróság visszautasította. Az Átláthatósági törvény 2. § (2) bekezdésében foglaltak alapján ugyanis az Átláthatósági törvény hatálya nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott társadalombiztosítási pénzbeli és természetbeni ellátásokra, a fogyatékos természetbeni személynek a fogyatékos élethelyzetre tekintettel nyújtott pénzbeli és természetbeni ellátásokra, családtámogatásokra, valamint természetes személyeknek a méltánylást igénylő élethelyzetükre figyelemmel, továbbá jövedelmük pótlása, illetve kiegészítése érdekében rászorultsági alapon nyújtott egyéb pénzbeli és természtebeni ellátásokra.
A bíróság az adatvédelmi biztos határozatát eljárási szempontból is vizsgálta és megállapította, hogy az megfelelt a jogszabályi feltételeknek. utalt arra, hogy a határozat meghozatala idején (ahogyan azt a felperes is elismerte) még nem kellett a Ket. rendelkezéseire az adatvédelmi biztosnak tekintettel lennie, az abban foglalt eljárási szabályok nem kötötték.
A felperes által hivatkozott 30/2010. (IX. 7.) ÖK rendelet tekintetében a bíróság visszautasította a felperesi érveket, tekintettel arra, hogy annak releváns módosítását a perbeli cselekményt követően fogadták el. Ugyanakkor az alperesi megállapítást, miszerint 26 személy adatai még mindig elérhetők a felperesi honlapon szintén visszautasította és megállapította, hogy ennek az "új listának" a vizsgálata meghaladja a per kereteit.
Az Avtv. 2. § 6. pontja értelmében a hozzájárulás: az érintett kívánságának (i) önkéntes és határozott kinyilvánítása, (ii) amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és (iii) amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok - teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő - kezeléséhez.
A fenti három jogszabályi feltétel konjunktívan alkalmazandó, azaz együttesen és egymásra épülve kell teljesülniük.
(i) az "önkéntesség követelménye" azt jelenti, hogy az érintett saját elhatározásából és kifejezetten felhatalmazza az adatkezelőt a személyes adatok meghatározott és korlátozott ideig történő kezelésére. A jogalkalmazási gyakorlat szerint a hozzájárulás önkéntessége megkérdőjelezhető, amennyiben az érintett és az adatkezelő között alá-, fölérendeltségi viszony van, vagy amennyiben az érintettet szankció éri, amennyiben nem adja meg a hozzájárulását. Példaként hivatkozunk az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és az adatvédelmi biztos OBH 6580/2001 sz. ügyben hozott közös jelentésére, amely szerint: "A hozzájárulásnak - ugyanis csak ekkor fogadható el jogellenességet kizáró okként - önkéntesnek kell lennie. Mivel azonban a Magyar Posta Rt. mint munkáltató és alkalmazottai mint munkavállalók között egyfajta függőségi jogviszony áll fenn - a munkavállaló a poligráfos vizsgálatban való részvétel megtagadása esetén joggal félhet állásának elvesztésétől, és attól, hogy indokolatlanul gyanúsítottá válhat - a hozzájárulás megadásának önkéntessége nem vélelmezhető".
(ii) A "megfelelő tájékoztatás követelménye" azt jelenti, hogy az érintettnek tisztában kell lennie azzal, hogy milyen jogkövetkezményekkel jár a hozzájárulásának a megadása vagy megtagadása. Az Avtv. alkalmazása során kialakult következetes gyakorlat szerint a hozzájárulás nem feltétlenül külön nyilatkozatot jelent, azonban minden esetben teljesülnie kell annak a követelménynek, hogy az érintett - a hozzájárulása megadását megelőzően - megfelelő tájékoztatást kapjon arról, hogy az adatkezelő milyen céllal, mennyi ideig és milyen módon kezeli a személyes adatait, továbbá arról is pontos tájékoztatást kell kapnia, hogy hogyan tudja a hozzájárulását visszavonni, adatai módosítását és törlését kérni, és milyen jogorvoslati jogai vannak. A fenti feltételek következetesen megjelennek a bírói gyakorlatban is. Példaként hivatkozunk a BDT 2003. 860 sz. ügyre, amelyben a bíróság kimondta az alábbiakat: "a személyes adatok kezelését és továbbítását az érintett hozzájárulása, illetve törvényi felhatalmazás hiányában alacsonyabb szintű jogforrás nem szabályozhatja. Ha a célzott személyes adat továbbítását törvény olyan feltételtől teszi függővé, amelynek teljesítésére a kérelmezőnek csak az adatkezelő előzetes adatszolgáltatása által van lehetősége, a feltételként meghatározott adatokat is csak törvényi felhatalmazás alapján lehet a kérelmezőnek kiszolgáltatni. Az adatkezelő saját maga által meghozott határozattal személyes adatok harmadik személyek részére való továbbítását közvetett intézkedések beiktatásával sem rendelheti el.
(iii) A "félreérthetetlenség és konkrétság követelménye" pedig azt jelenti, hogy az érintett tisztában legyen azzal, hogy amennyiben ráutaló magatartással ad hozzájárulást, milyen következményei vannak a hozzájárulásnak, továbbá, hogy a hozzájárulásnak pontosan ki kell arra is terjednie, hogy a személyes adatok milyen körére terjed ki a hozzájárulás. A hatályos jogszabályok alapján a "ráutaló magatartással" adott hozzájárulás nem fogadható el. Másképp fogalmazva: fogalmi szempontból nem tekinthető hozzájárulásnak, ha az érintett egy űrlap kitöltésével "automatikusan" hozzájárulását adja az adatkezeléshez. Az ilyen hozzájárulás kapcsán sem az önkéntesség, sem a félreérthetetlenség követelménye nem teljesül.
A fenti három konjunktív feltétel hiányában a hozzájárulás jogszabályba ütközik és ennek megfelelően érvénytelen (semmis).
Egységes az adatvédelmi biztosi gyakorlat abba, hogy a hatósági adatkezelés nem terjedhet ki a nyilvánosságra hozatalra, mert a nyilvánosságra hozatalt csak törvény rendelheti el.
Példaként utalunk az alábbi ügyekre:
496/K/2003 sz. ügy: "Törvényi rendelkezés hiányában csak az érintett beleegyezése esetén lehet az adatokat nyilvánosságra hozni. A biztos nem látta indokoltnak, hogy szociális jellegű juttatásokról a lakosság véleményt nyilvánítson arra való hivatkozással, hogy az adófizetők pénzéből fizetik a juttatásokat. A közvetlen demokrácia jogintézményei nem ezt a célt szolgálják, és a szociális ellátásokra vonatkozó eljárás törvény által szabályozott, amelyben nincs szerepe a lakossági véleménynyilvánításnak még akkor sem, ha a szociális ellátásokkal való esetleges visszaélés nem zárható ki teljesen, és nehézséget okoz a jogosultság ellenőrzése. Az önkormányzatnak lehetősége van olyan szabályok alkotására, melyek személyiségi jogi sérelmek nélkül elősegítik a kérelmek megfelelő elbírálását."
153/A/2002 sz. ügy: "Az Avtv. 3. § (5) bekezdése alapján az érintett a saját ügyében, kérelmére indított eljárásban maga korlátozza az adatvédelemhez fűződő jogát azzal, hogy az érdemi döntés meghozatalához szükséges adatait rendelkezésre bocsátja. Ezzel a törvény vélelmezi azt, hogy az így átadott adatai kezeléséhez az érintett hozzájárult. Ezt az adatalany éppen a kérelme elbírálása érdekében teszi, ugyanakkor ez nem jelent teljes lemondást az üggyel összefüggő személyes adatai védelméről. Mindebből az következik, hogy a keresetlevél tartalma nem hozható nyilvánosságra, és azt az arra illetékteleneknek sem lehet továbbítani. Ugyanígy az ügy érdemében hozott jogerős határozat is az abban érintett felek számára állapít meg jogokat, illetve kötelezettségeket."
811/A/2001. sz. ügy: "Az Avtv. 6. §-a értelmében az adatok felvétele előtt az érintettel közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Az érintetteket a tájékoztatóban kellett volna felvilágosítani az önkéntes adatszolgáltatás lehetőségéről, és arról, mely törvényi rendelkezés alapján kötelesek az adatok további részét rendelkezésre bocsátani. A lakossági tájékoztató utolsó mondata tartalmaz egy telefonszámot, ahol bővebb felvilágosítást kérhetnek az érintettek, de ezzel nem tett eleget a helyi adóhatóság az Avtv. 6. §-ában előírt kötelezettségének."
669/A/2002 sz. ügy: "A hitelintézeti törvény alapján a banktitok átadása akkor jogszerű, ha a bank rendelkezik az ügyfél közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt hozzájáruló nyilatkozatával. Az Avtv. alapján az adattovábbítás feltétele az érintett személy kifejezett önkéntes beleegyezése. A nyilatkozat önkéntességére - magában a tájékoztató levélben - az adatkezelő köteles felhívni az ügyfelek figyelmét. Az Avtv. 3. § (3) bekezdése értelmében kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg. Ebből következően, ha az ügyfél a bank felhívására - jelen esetben 30 napon belül - nem nyilatkozik, hallgatása nem tekinthető beleegyezésnek."
911/K/2007 sz. ügy: "Az önkormányzat költségvetése, ezen belül bevételeinek és kiadásainak alakulása, a befolyt helyi adók és bírságok összege, a kiadások mértéke, a pályázatokból befolyt támogatások összege, az önkormányzat tevékenységét, gazdálkodását érintő szerződések feltételei, beleértve vagyongazdálkodásának adatait is, az Avtv. idézett szabálya alapján kétségtelenül közérdekű adatok, amely adatok nyilvánosságát biztosítani kell. Ezen adatok nyilvánossága nem jelentheti azonban azt, hogy az egyes dokumentumokban szereplő személyes adatok is korlátlanul megismerhetőek. Az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogára figyelemmel kell lenni, az adatigénylés iránti kérelem teljesítésekor és az iratok közzétételekor is (pl. anonimizálás útján). A mellékelt bizottsági határozatok magánszemélyek adatait (név, cím, önkormányzati támogatás módja és mértéke) tartalmazzák, melyekből sok esetben további, az érintettek szociális helyzetére vonatkozó információkra is következtetni lehet. Amellett, hogy e személyes adatok nyilvánossá tétele sértheti az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogát, az önkormányzat gazdálkodásának átláthatóságát sem szolgálja. Az Avtv. 4. §-a szerint a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik. A megkeresésében hivatkozott határozatok nyilvánosságra hozatala kizárólag az érintettek hozzájárulása alapján lehetséges, ennek hiányában ellentétes a hatályos adatvédelmi rendelkezésekkel..)"
195/A/2004 sz. ügy: "A települési önkormányzat feladata a szociális ellátásról való gondoskodás, és az önkormányzat meghatározhatja, hogy mely feladatokat milyen mértékben és módon lát el, azonban ezt csak a törvények, így a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Szt.) szabályainak betartásával teheti meg. Amennyiben az önkormányzat valamilyen kérdésben kérdőíves felmérést, közvélemény-kutatást szeretne végezni, akkor az ennek során végzett adatkezelés akkor nem kifogásolható, ha a kérdőívek kitöltése önkéntes, és a kérdőívek összegyűjtése és a kérdésekre adott válaszok alapján a válaszadó személye nem azonosítható."
744/K/2009. sz. ügy: "A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 38. § (9) bekezdése alapján a települési önkormányzat rendeletében határozza meg a helyi lakásfenntartási támogatás jogosultsági feltételeit, eljárási szabályait és a támogatás összegét. Az adatvédelmi biztos kifejtette, hogy a szociális nyilvántartás adatait a képviselő-testület tagja csak akkor és olyan körben ismerheti meg, amennyiben a kérdéses ellátás odaítélését a Szoctv. a képviselőtestület hatáskörébe utalta. Az átruházott hatáskörben folytatott szociális ellátást érintő eljárások személyes adatait (a határozatokat és az eljárás iratait) csak akkor ismerheti meg, ha a képviselő a döntési jogkörrel felruházott bizottság, illetve testület tagja. Ab jegyző által saját hatáskörében odaítélt támogatások összegéről, mértékéről, indokoltságáról a képviselőtestület tagja csak olyan adatokat kaphat, amelyek az Avtv. alapján nem hozhatóak kapcsolatba az érintettekkel."
Annak ellenére, hogy viszonylag kevés adatvédelmi ügyben született ítélet, a fenti kérdés tekintetében a bírói gyakorlat is egységes. Az ügyfelek által szolgáltatott adatokat a közigazgatási szerv csak saját hatáskörben (és még e tekintetben is korlátozott mértékben) használhatja fel. Ezt megerősíti az ítéletben is hivatkozott, Legfelsőbb Bíróság Kpkf. II. 25326/1994 sz. ügy, továbbá a BDT 2003.860. sz. ügy, amely hangsúlyozza, hogy a személyes adatok kezelését és továbbítását az érintett hozzájárulása, illetve törvény rendelheti el. Törvényi felhatalmazás hiányában azonban alacsonyabb szintű jogforrás nem szabályozhatja.
A félreérthetetlenség követelményének vizsgálata során külön vizsgálta az alperes a hatósági adatkezeléshez adott "vélelmezett hozzájárulás" és a "nyilvánosságra hozatal"-hoz adott vélelmezett hozzájárulás kérdését. Ez a két kérdés időrendiségben áll egymással, hiszen a nyilvánosságra hozatal egy adatkezelési tevékenység (vö. Avtv. 2. § 6. pont) és feltételezi, hogy a nyilvánosságra hozott adat már jogszerűen az adatkezelő birtokában van. Amennyiben a személyes adat nem jogszerűen van az adatkezelőnél, a nyilvánosságra hozatal is automatikusan jogellenes.
Valóban létezik bizonyos esetekben és korlátozott körben a "vélelmezett hozzájárulás" intézménye, a nyilvánosságra hozatal esetében a vélelem éppen fordított, kétség esetén úgy kell tekinteni, hogy a hozzájárulást az érintett nem adta meg [vö. Avtv. 3. § (4) bekezdés, második fordulat]. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd.
Visszaugrás
