I. A civilisztikai kollégiumvezetők országos tanácskozása megvitatta Dr. Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetője által készített, "Az érvénytelenség jogkövetkezményei" című vitaanyagot. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a társadalmi és jogszabályi környezet eltelt időben bekövetkezett változásaira tekintettel indokolt lenne az érvénytelenség jogkövetkezményeivel foglalkozó PK 32. számú kollégiumi állásfoglalás felülvizsgálata. Ennek keretében szükséges lenne az érvénytelenség egyes kérdései tárgyában egy új kollégiumi vélemény elfogadása.
1. Az érvénytelen szerződést megkötő felek magatartásának értékelésével kapcsolatban elhangzott, hogy a Ptk. 4. § (4) bekezdésében valamint a Ptk. 5. §-ában meghatározott alapelvek valamennyi polgári jogviszonyra, így az érvénytelen szerződést megkötő felek viszonyára is alkalmazandók. Ugyanakkor önmagában az igényérvényesítés késedelmének csak kártérítési következménye lehet, jogvesztést azonban nem eredményezhet.
2. Az érvénytelen szerződés alapján teljesített pénz-, illetve dologszolgáltatás után járó kamat, illetve használati díj tárgyában a tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy ezek az igények az időmúlás, mint többlettényállási elem fennálltán alapulnak, ezért ezek nem vonhatók a Ptk. 237. §-ában meghatározott jogkövetkezmények körébe. Többségi vélemény szerint az egymás szolgáltatásait kölcsönösen használó felek mindaddig a hasznokért nem felelős jóhiszemű jogalap nélküli birtokosnak tekintendők, amíg valamelyikük az érvénytelenségre hivatkozással nem követeli vissza a saját szolgáltatását. Ebből következően a Ptk. 237. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazása iránti igény előterjesztéséig a Ptk. 363. § (1) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Ptk. 195. § (2) bekezdésre tekintettel egyik fél sem kötelezhető használati díj illetve kamat megfizetésére. Ugyanez a helyzet a visszatérítés iránti igény érvényesítése és a ítélet hozatal közötti időben is, mert abból kell kiindulni, hogy az egyenértékű szolgáltatások haszna főszabályként egyenlő, bármelyik fél bizonyíthatja azonban ennek az ellenkezőjét. A másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó fél tudja, hogy ő maga még nem teljesítette a saját szolgáltatását, ezért az ő jogi helyzete a rosszhiszemű jogalap nélküli birtokoséval analóg, és ezért ő a Ptk. 363. § (1) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Ptk. 195. § (3) bekezdés értelmében kamat illetve használati díj megfizetésére köteles. A kamat egyenértéki és nem késedelmi kamat.
3. A Ptk. 237. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazása iránti igények jellege tárgyában egyetértés volt abban, hogy az érvénytelenség megállapítása iránti igény ugyan nem évül el, de a Ptk. 237. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása iránti igény érvényesítésének az elévülés illetve a szolgáltatás tárgyán való tulajdonszerzés (elbirtoklás) gátat szab. Ugyancsak egyetértés volt abban, hogy az érvénytelen szerződés teljesítéseként átadott dolog visszaadása iránti igény tulajdoni igény, míg az érvénytelen szerződés teljesítéseként átadott pénz visszatérítése iránti igény kötelmi igény. A szolgáltatások visszatérítése azonban csak viszonosan, kölcsönösen történhet. Az el nem évülő, bárkivel szemben érvényesíthető tulajdoni igény (Ptk. 115. §) érvényesítését ugyanis a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése mint különös szabály - az eredeti állapot helyreállításának előírásával - a kapott szolgáltatás visszaadásának (visszatérítésének) feltételéhez köti.
4. Vita alakult ki atekintetben, hogy indokolt-e fenntartani az eredeti állapot értékbeli helyreállításának lehetőségét. A többségi vélemény szerint a Ptk. 237. §-ához fűzött miniszteri indokolásból is kitűnően az eredeti állapot helyreállítása csak a szolgáltatások tárgyának természetbeni visszaadását (visszatérítését) jelentheti; ha ez bármely okból nem lehetséges, a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazásának van helye. Az eredeti állapot értékbeli helyreállítását csak a PK 32. számú állásfoglalás tette lehetővé, döntően a kárveszély-viselés kérdésének méltányos rendezése érdekében.
II. A civilisztikai kollégiumvezetők országos tanácskozása megvitatta Dr. Kollár Márta legfelsőbb bírósági tanácselnök által készített, "Az érvénytelenségi és a törlési per kapcsolata" című vitaanyagot. A vitaanyag a szerződés érvénytelenségére alapított perek és az ingatlan-nyilvántartási törlési per viszonyával, összefüggéseivel és egyes gyakorlati kérdéseivel foglalkozik.
1. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a szerződés érvénytelenségére alapított per és az ingatlan-nyilvántartási törlési per nem feltétlenül azonos, ezért mindig az adott kereseti kérelemre tekintettel kell megállapítani, hogy melyik pertípusra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az ingatlan-nyilvántartási törlési per célja a bejegyzés törlése és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot visszaállítása, míg a szerződés érvénytelenségére alapított perek célja az érvénytelen szerződés teljesítése folytán létrejött jogviszonyok rendezése. A szerződés érvénytelenségére alapított per csak akkor minősül egyben törlési pernek is, ha azt az ingatlan-nyilvántartásban az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartott joggal rendelkező, vagy az ügyész indítja meg az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását kérve.
2. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy az Inytv. 63. §-ának (2) bekezdésében meghatározott hároméves határidő jogvesztő, elmulasztása azonban csak a jóhiszemű harmadik személlyel szembeni ingatlan-nyilvántartási törlési kereset [Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont] eredményes előterjesztését zárja ki.
Vita alakult ki azonban atekintetben, hogy a hároméves határidőt a bejegyzés alapjául szolgáló végzés keltétől, vagy a bejegyző végzés hatályosulásának napjától kell-e számítani.
Az előbbi álláspontot elfogadók érvelése szerint a határidő jogvesztő jellege miatt csak a végzés kelte jöhet szóba kezdő időpontként, ellenkező esetben az ingatlan-nyilvántartási hatóság késedelme megfoszthatja a jogosultat a törlési per megindításának lehetőségétől.
Az utóbbi álláspontot támogatók azzal érveltek, hogy e szabály a jóhiszemű jogszerzőt védi, aki az ingatlan-nyilvántartásba betekintve csak a bejegyzés hatályba lépésének időpontját látja, amely a széljegyzés időpontjával egyezik meg.
3. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a széljegyek jogosultjainak sem az ingatlan-nyilvántartás törlési perben, sem a szerződés érvénytelenségére alapított perben nem kell perben állniuk, mert egyfelől rájuk az ítélet jogereje a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése alapján kiterjed, másfelől még nincs olyan joguk, amely a kereseti kérelem teljesítése esetén megszűnne. A széljegy jogosultja a Pp. 54. §-ának (1) bekezdése alapján - (önálló) beavatkozóként felléphet a perben, és ha jogát az ingatlan-nyilvántartási hatóság az ítélet jogerőre emelkedése előtt bejegyzi, a keresetet vele szemben is elő kell terjeszteni, feltéve, hogy joga perfeljegyzés hiányában az Inytv. 65. §-ának (1) bekezdése alapján nem törölhető.
III. A tanácskozása megvitatta Dr. Kollár Márta legfelsőbb bírósági tanácselnök által készített, "A házastársak közös rendelkezési joga megsértésének jogkövetkezményei" című vitaanyagot. A vitaanyag végkövetkeztetése szerint - amellyel a tanácskozás résztvevői is egyetértettek - ha az ingatlan-nyilvántartásban egyedüli tulajdonosként feltüntetett házastárs a házastársi vagyonközösséghez tartozó ingatlan egészét - a másik házasfél egyetértése nélkül - elidegeníti, abban az esetben a házastársak egymásközti jogviszonyában a megbízás nélküli ügyvitel szabályát kell alkalmazni. Ebből fakadóan a vagyontárggyal rendelkező házastársat a másik házastárssal szemben kártérítési felelősség terheli, kivéve, ha eljárása helyénvaló volt, megfelelt a másik fél érdekének és feltehető akaratának. A jogszerző harmadik személlyel kötött szerződés viszont nem tekinthető jogszabályba ütközőnek és ez által semmisnek, de ha a szerzés rosszhiszemű vagy ingyenes volt - tekintettel arra, hogy ezt a vagyontárgyat a közös vagyon köréből kivonva a sérelmet szenvedő házastársat megillető részesedés kielégítési alapját is elvonják - annak a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint a másik házastárssal szembeni hatálytalansága állapítható meg. Az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző harmadik személlyel szemben ezért a sérelmet szenvedett házastárs - a hatályos szabályok szerint - eredménnyel nem léphet fel.
IV. A civilisztikai kollégiumvezetők országos tanácskozása megvitatta Tamáné dr. Nagy Erzsébet legfelsőbb bírósági bíró által készített "Eljárásjogi kérdések az érvénytelenségi perekben" című vitaanyagot.
1. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ha a bíróság a felek tényállításai és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján szerződés semmisségét észleli, azt hivatalbóli veszi figyelembe. A másodfokú eljárásban azonban csak olyan semmisségi ok vehető figyelembe hivatalból, amellyel az elsőfokú bíróság érdemben nem foglalkozott; ha ugyanis az elsőfokú bíróság ítéletében az adott semmisségi ok fennálltát vizsgálat tárgyává tette, és az ezzel kapcsolatos döntését a fél fellebbezéssel nem támadta, akkor a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésébe ütközne, ha e tárgyban az elsőfokú bíróság döntését a másodfokú bíróság felülbírálná.
2. A résztvevők többségének az volt az álláspontja, hogy az érvénytelenség megállapítása iránti kereseti kérelem a Pp. 123. §-ában szabályozott megállapítási keresetként nem engedhető meg akkor, ha a szerződés teljesítése folytán a Ptk. 237. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása iránti kereset is előterjeszthető lenne. Ha a felperes a Ptk. 237. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása iránti kereseti kérelmet terjeszt elő, az esetleges érvénytelenség megállapítása iránti kérelem nem minősül önálló kereseti kérelemnek [Pp. 121. § (1) bekezdés e) pont], hanem a Ptk. 237. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása iránti kereseti kérelem jogi alapjának [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont].
Ehhez képest a résztvevők többségének az volt az álláspontja, hogy az ítélet rendelkező részében az érvénytelenség megállapítására vonatkozó rendelkezésnek csak akkor kell szerepelnie, ha a bíróság a Ptk. 237. § (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények valamelyikét alkalmazza, vagy ha az ítélet végrehajtásához olyan más hatósági eljárásra van szükség, amely az érvénytelenség kimondását szükségessé teszi, egyébként az érvénytelenség megállapítása az indokolásba való. Ennek kapcsán többségi véleményként az fogalmazódott meg, hogy az érvénytelenség megállapításának a rendelkező részbe való foglalásával az eljáró bíróság nem követ el lényeges eljárási szabálysértést, így ez nem ad alapot a határozat megváltoztatására, még kevésbé hatályon kívül helyezésére.
3. A tanácskozás résztvevőinek többsége azon az állásponton volt, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása illetve a Ptk. 237. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazása iránti perben sincs helye eshetőleges viszontkeresetnek, mert az eshetőlegesség nem állhat fenn az ellenkérelem és viszontkereset, hanem csak a kereseti (viszontkereseti) kérelmek vonatkozásában.
4. A kereseti kérelemhez kötöttség tárgyában vita alakult ki atekintetben, hogy a bíróság kötve van-e a fél által meghatározott sorrendhez akkor, ha a fél az érvényes szerződésből fakadó igényekhez képest eshetőlegesen hivatkozik arra, hogy a szerződés megtámadás folytán érvénytelen. A tanácskozás résztvevői csekély többséggel amellett foglaltak állást, hogy megtámadható szerződés esetén a fél maga döntheti el, hogy a szerződésből fakadó, vagy a megtámadásból fakadó igényeit érvényesíti-e, ezért e tekintetben a bíróság a kereseti kérelmek sorrendjéhez kötve van. A kisebbségi álláspont szerint feltételes jognyilatkozatok előterjesztésére a perben nincs lehetőség, így a szerződés megtámadása nem tehető a bíróság döntésétől mint felfüggesztő feltételtől függővé, ellenkező esetben a keresetindítási határidő értelmét vesztené.
Abban a tanácskozás résztvevői egyetértettek, hogy bár a kereseti kérelemhez a Ptk. 237. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében a bíróság nincs kötve, mégis a félnek - hivatalból történő elutasítás [Pp. 130. § (1) bekezdés i) és j) pont] terhe mellett - pontosan meg kell jelölnie, hogy a Ptk. 237. §-ában foglaltak alapján mire kéri kötelezni az alperest, ugyanakkor az alperesnek az őt megillető igények tekintetében viszontkeresetet nem kell előterjesztenie.
5. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a megtámadási kifogás eredményessége esetén sem vezethet a felperes Ptk. 237. §-a szerinti marasztalására, legfeljebb az érvénytelen szerződésre alapított követelés érvényesítése iránti kereset elutasítására kerülhet sor.
6. A szerződésben nem részes, harmadik személy által indított, a szerződés érvénytelenségére alapított kereset tárgyában a tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a harmadik személy igényérvényesítésének kereteit a törvényes érdekét megalapozó anyagi jogi jogosultsága szabja meg, ezért általában nem kérheti a szerződésben részes felek (alperesek) egymás közti viszonyában a Ptk. 237. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását, de adott esetben ez nem zárható ki.
Vita alakult ki atekintetben, hogy a harmadik személy megtámadási okra hivatkozással indíthat-e a szerződés érvénytelenségére alapított keresetet, ha a szerződő felek egyike sem támadta meg a szerződést. A többségi vélemény az volt, hogy ezt a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése ugyan lehetővé teszi, ugyanakkor gondosan vizsgálni kell a keresetindítást megalapozó törvényes érdek fennálltát.
Vita alakult ki atekintetben is, hogy lehetőség van-e arra, hogy a bíróság a Ptk. 237. §-a alapján az alpereseket egymás terhére marasztalja, ha a felperesnek erre irányuló kereseti kérelme nincs vagy anyagi jogi jogosultság hiányában nem teljesíthető. Elhangzott, hogy a dogmatikailag helyes megoldás ilyen esetekben az, ha a bíróság a Pp. 7. §-ának (2) bekezdése alapján tájékoztatja az alpereseket, hogy a szerződés érvénytelenségéből fakadó egymással szembeni igényeiket külön perben érvényesíthetik; e per megindítása esetén azt a folyamatban lévő perhez célszerű egyesíteni.
V. A civilisztikai kollégiumvezetők országos tanácskozása megvitatta Dr. Balogh Zoltán a Bács-Kiskun Megyei Bíróság kollégiumvezetője által "A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. tv. alkalmazásának gyakorlati problémái" címmel elkészített vitaanyagot.
A tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal, az írásban kifejtett észrevétellel, amely szerint "a törvény jelenlegi formájában alkalmazhatatlan, igazságtalan, alkotmányossági (emberi jogi) aggályokat vet fel és annak lényeges (koncepcionális) megváltoztatása nélkül a törvényhozó által elérni kívánt célt szolgáló jogalkalmazás a technikai jellegű részlet problémák eldöntése esetén sem képzelhető el", a törvény alkalmazására vonatkozó kötelezettségükre tekintettel azonban számos, az előterjesztésben szereplő gyakorlati kérdést megvitattak.
1. A többség álláspontja szerint a törvény 1. §-ának (5) bekezdésébe foglalt értelmező rendelkezést nem lehet kiterjesztően értelmezni, és például a volt be nem jegyzett élettársat is hozzátartozónak tekinteni, noha az ő általa elkövetett erőszak egyéb (bűnmegelőzési, büntetőjogi, szabálysértési) szempontból ugyanolyan jogi megítélés alá esik.
2. A többség álláspontja szerint a törvény 5. §-a (2) bekezdésének c) pontjában, valamint 8. §-ának c) és d) pontjában megjelölt "más személy" fogalma alá nem csak a törvény 1. §-ának (5) bekezdésében meghatározott hozzátartozók vonhatók.
3. Egyetértés alakult ki atekintetben, hogy ha a rendőrség eljárása során nem merül fel adat a bántalmazó cselekvőképességének korlátozott voltára vagy hiányára, ezt a körülményt külön nem kell vizsgálni; kétség esetén és a bírósági eljárásban azonban e körülményt hivatalból kell vizsgálni.
4. Egyetértés alakult ki atekintetben is, hogy az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelmet a határozatot hozó rendőrségnél kell előterjeszteni; ha azt a fél a bíróságon terjeszti elő, az eljárás sajátosságaira tekintettel a Pp. 330-332. §-ai alkalmazásának - a Pp. 330. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása kivételével - nincs helye.
5. Egyetértés alakult ki atekintetben is, hogy a rendőrség által kezdeményezett hivatalból induló megelőző távoltartás elrendelése iránti nemperes eljárásban a rendőrség nem tekinthető félnek, a kérelmező a bántalmazott, míg a kérelmezett a bántalmazó lesz. Ha a megelőző távoltartás elrendelése iránti nemperes eljárást hozzátartozó indítja, akkor mind a kérelmező hozzátartozó, mind a bántalmazott kérelmezőnek minősül a Pp. 64. § (3) bekezdésében foglaltak analógiájára. A megelőző távoltartás elrendelése iránti eljárásban a bántalmazott nyilatkozatát fokozott súllyal kell értékelni, de nem mondható ki elvi éllel, hogy a bíróság nem rendelheti el a megelőző távoltartást indokolt esetben a bántalmazott kifejezett nyilatkozata ellenére. A hivatalból indult eljárásban a kérelemről az ideiglenes megelőző távoltartás kezdő időpontjától számított három napon belül kell dönteni, mely időtartamba a kezdő nap is beleszámít; a határidő az ideiglenes megelőző távoltartásról rendelkező határozat szerinti távoltartási kötelezettség kezdő időpontjától indul és nem a naptári nap 00 órájától. A kérelemre indult eljárásban az elintézési határidő a kérelem beérkezésétől számított három munkanap, melybe a kezdő nap is beleszámít.
6. Egyetértés alakult ki atekintetben, hogy a Pp. szerinti bizonyítási eljárás a távoltartási döntés meghozatala során az eljárás sajátosságaira tekintettel nem folytatható le, a törvény által biztosított rövid elintézési határidő ugyanis ezt nem teszi lehetővé. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat, a felek esetleges személyes meghallgatása során elhangzottakat kell körültekintően értékelni, mérlegelni; az eljárás során az előállított tanú meghallgatásának helye lehet. Az eljárás során hivatalbóli bizonyításnak nincs helye.
7. Egyetértettek azzal az állásponttal is, hogy a bíróságnak a megelőző távoltartást elrendelő határozata rendelkező részében a jogorvoslati tájékoztatást követően fel kell tüntetnie az alábbi figyelmeztetést: "A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a végzésben foglalt megelőző távoltartásra vonatkozó kötelezettségek teljesítésére a végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya nincs, a kötelezettségek megszegése szabálysértést valósít meg, amely elzárással, vagy 150 000 forint pénzbírsággal büntethető." A Tanácskozás álláspontja szerint, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában is indokolt a fellebbezési eljárást soron kívül lefolytatni, amelynek alapjául az erre irányuló elnöki intézkedés szolgálhat.
8. Egyetértettek azzal a véleménnyel is, hogy lehetőleg el kell kerülni a közigazgatási nemperes eljárás és a megelőző távoltartás iránti nemperes eljárás egyesítését. Ha mégis egyesítésre kerül sor, az egyesített eljárásban is dönteni kell a rendőrségi határozat jogszerűségéről, függetlenül attól, hogy a megelőző távoltartás elrendelésére sor kerül-e; az adott eljárásokra vonatkozó jogorvoslati tájékoztatást külön-külön kell megadni.
VI. A civilisztikai kollégiumvezetők országos tanácskozása megvitatta Dr. Polgárné dr. Vida Judit, a Fővárosi Bíróság kollégiumvezető-helyettese által készített, "Adatvédelem és adatbiztonság a polgári eljárásban" című vitaanyagot. A téma - több oldalról megközelítve - a polgári eljárásban folytatott adat-, titok- és személyhez fűződő jogok védelmével kapcsolatos adatkezelési tények teljes körű feltárására, az ennek során jelentkező problémákra, a jogszabályi illetve a jogalkalmazási ellentmondások bemutatására törekedett. Az anyag foglalkozott az adatvédelmi biztos és a bíróságok kapcsolatával megállapítva, hogy miután a bíróság adatkezelőnek minősül, az adatvédelmi biztos vizsgálódása nem zárható ki, de ez a jogosultság nem terjedhet ki a bíróságok ítélkezési tevékenységének, illetve döntéseinek a vizsgálatára. A tárgyalás és ezen belül az ítélethirdetés nyilvánosságával összefüggésben vizsgálta azt a jogalkalmazási problémát, hogy még a zárt tárgyalás esetén is kötelezően nyilvánosan történő ítélethirdetés során a bíróság milyen módon járjon el azokkal az adatokkal kapcsolatban, amelyek miatt zárt tárgyalást kellett elrendelni, vagy épp az ítélet kihirdetése során derül ki, hogy a titoknak minősülő adat közlése válik szükségessé. Kiemelt részként kezelte a vitaanyag a polgári eljárásban a kép- és hangfelvétel készítésének lehetőségét, rámutatva a Pp. 134/A. §-ának ellentmondásos rendelkezéseire. A bíró közszereplői minőségét illetően ismertetésre került, miszerint a bíró még a bírói tevékenysége ellátása során, a nyilvános tárgyaláson sem minősül közszereplőnek, ami azonban nem zárja ki, hogy a Pp. 134/A. §-a alapján képmását vagy hangfelvételét rögzítsék.
Az anyag a tárgyalás nyilvánosságán túl kitért az aktanyilvánosságra, a bírósági iratok megismerhetőségének szabályaira, kimerítően ismertetve az azokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket felvetve annak lehetőségét, miszerint a jogszabály a tanú vagy a szakértő számára is tegye lehetővé a vallomását vagy a szakvéleményét tartalmazó tárgyalási jegyzőkönyv megismerését, esetleg arról a másolat készítését. A titkokat tartalmazó iratok megismerésével kapcsolatban rögzítést nyert, hogy semmilyen körülmények között nem fordulhat elő, hogy a fél valamilyen iratot - ideértve az egyoldalúan csatolt vagy egyoldalú kérelmeket megalapozó személyes adatokat tartalmazó iratokat is, - teljes körűen ne ismerhessen meg. A fentieken túlmenően az anyag kitért a sajtónak a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos feladataira is. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Wellmann György kollégiumvezető, Dr. Török Judit kollégiumvezető-helyettes
Visszaugrás
