Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Radnay József: Az üzemi okból történő létszámcsökkentés és a munkaerő-kölcsönzés összefüggései a német és a magyar jogban (GJ, 2009/9., 15-17. o.)

A német ítélkezési gyakorlat szerint az üzemi okból történő (rendes) felmondás meg nem engedett, ha annak alapjául olyan vállalkozói döntés szolgál, mely a saját munkavállalókat kölcsönzött munkavállalókkal kívánja pótolni, például a költségek csökkentése végett anélkül, hogy egyebekben a munkáltató foglalkoztatási igénye változna [Szövetségi Munkaügyi Bíróság (továbbiakban: BAG) AP 80. számú határozata az 1969. évi felmondásvédelmi törvény (KSchG) 1. §-ához Betriebsbedingte Kündigung, Wilhelm Moll - Ittmann, Benjamin: A munkáltató működésével összefüggő rendes felmondás és munkaerő-kölcsönzés. RdA 2008/6/321. old.]. Ilyenkor a munkaügyi bíróságok általában csak azt vizsgálják, hogy munkáltatói döntés ténylegesen fennáll-e, és annak alapján a munkavállaló foglalkoztatása iránti szükséglet megszűnt-e. Ezen kívül a vállalkozói döntést korlátozottan vizsgálják annyiban, hogy az intézkedés ésszerűtlen vagy önkényes-e (BAG AP 50, 79 a KSchG 1969 1. §-ához Betriebsbedingte Kündigung). Ezek figyelembevételével a vállalkozói döntést nem ismerik el jogszerűnek, ha munkaviszonyokat megszüntetnek, jóllehet a foglalkoztatás lehetősége ténylegesen fennmaradt és a feladatokat utasítási jog alá eső más személyekkel látják el.

A Szövetségi Munkaügyi Bíróság ezeket az elveket először az ún. Crewing-döntésében fejtette ki. A döntés egy hajózási vállalat felmondásai ügyében született, mely intézkedés a vállalat saját hajószemélyzetének kölcsönzött személyzettel történő pótlására irányult. A bíróság a felmondásokat azért tartotta érvénytelennek, mert a foglalkoztatási szükségletet és az üzemet nem érintette az, hogy saját személyzet helyett utasításhoz kötött idegen személyzetet foglalkoztattak. Az a munkahely ugyanis, amelyet utasításhoz kötött munkavállaló lát el, érintetlenül marad abban az esetben is, ha a munkáltató ugyan formálisan változik, a feladatellátás és az utasításhoz kötöttség azonban fennmarad. Ilyen esetben is joggal való visszaélésnek minősülő vállalkozói döntésről van szó, és ez a munkaügyi bíróságot nem köti.

Ezen ismérveket a Szövetségi Munkaügyi Bíróság későbbi döntésével megerősítette és továbbfejlesztette. Eszerint valamely üzemben vagy üzemrészben foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonya megszüntetésének kellő üzemi indoka nem áll fenn olyan esetben sem, ha a tevékenységet a továbbiakban a munkáltatóba gazdaságilag és szervezetileg teljesen betagozódott társaság látja el újonnan alkalmazott munkavállalókkal változatlan feltételek mellett (BAG AP 124. számú határozata a KSchG 1. §-ához Betriebsbedingte Kündigung).

Egyebekben a német gyakorlatban a munkaerő-átengedési szerződés a szolgálati szerződés alesete (ErfK AÜG bevezetés 16/; Dienst-verschaffungsvertrag). Az ilyen szerződés általában határozott időre szól és a határozott idő lejártával megszűnik (uott 22/). A munkáltató a kölcsönbeadó, ezért őt terheli a foglalkoztatás veszélye: akkor is fizetnie kell a munkabért, ha nem tudja kölcsönbeadni a munkavállalót (uott 34/). Kölcsönzés esetén pedig a kölcsönvevő nem mentesül a díjfizetési kötelezettsége alól, ha a munkavállalót nem tudja foglalkoztatni (uott 20/). A törvény 3. § 3. pontja és 9. § 2. pontja szerint a munkavállalónak kölcsönzés esetén főszabályként a kölcsönvevőnél összehasonlíthatónak minősülő munkavállalóhoz hasonló bérezésben kell részesülnie (uott 18/). Üzemi okból történő felmondás merül fel, ha a kölcsönbeadó kereslet hiányában nem tudja a munkavállalóit foglalkoztatni. Ilyen felmondást azonban a rövidebb ideig tartó foglalkoztatási lehetőség hiánya nem alapoz meg, mert a kölcsönbeadót átmenetileg az a kötelezettség terheli, hogy munkavállalóinak munkaviszonyát fenntartsa. Ennek tartamát az irodalom korábban háromtól tizenkét hónapig terjedő időre tette. Az újabb felfogás szerint ez az idő az ágazat szükségleteitől függ, de általában három hónapnál rövidebb (uott 41/). Többségi felfogás szerint a kölcsönvevő és a munkavállaló között kötelmi jogviszony áll fenn elsődleges teljesítési kötelezettség nélkül (uott 50/). A munkaerő-átengedési törvény (AÜG) nem irányadó, ha nem munkavállalót, hanem önálló személyt engednek át (uott § 1 14a). A hatósági engedély megvonásának jogkövetkezményét kell alkalmazni, ha a kölcsönbeadó a munkavállaló részére a kölcsönzés idejére - meghatározott kivétellel - nem biztosítja a kölcsönvevő üzeme összehasonlítható munkavállalójának munkafeltételeit, ide értve a munkadíjazást is (uott 3. § 18/). A munkadíjazás a kollektív szerződés szabályai szerint, ennek hiányában az üzem összehasonlítható törzs-munkavállalójának bére szerint alakul (uott. 10. § 25/). A kölcsönbeadónál megállapított bér azonban mindenképpen jár (10. § 26/). Ezért azok a megállapodások, amelyek a kölcsönzött munkavállaló részére a kölcsönvevő üzemében érvényes munkafeltételeknél hátrányosabbat írnak elő, érvénytelenek; eltérés állhat fenn a korábban munkanélküli személy foglalkoztatásának első hathetében, vagy kollektív szerződés alapján (AÜG 9. § 2. p., Junker, Abbo, Arbeitsrecht. 7. kiadás. München: Beck, 2008. 117. p.).

A Szövetségi Munkaügyi Bíróság 7. tanácsa a munkaerő-cserével összefüggő felmondási elveket kiterjesztette a munkaviszony határozott időre szóló kikötésének esetére is (BAG AP 30 a TzBfG 14. §-ához). Eszerint a munkahely későbbi időpontban munkaerő-csere útján történő betöltése nem képezi kellő indokát a munkahelyet átmenetileg betöltő munkavállaló munkaviszonya határozott időre szóló kikötésének. A munkateljesítmény iránti üzemi igény ugyanis nem átmeneti, hiszen a munkaerőigény a határozott idő lejártával is fennmarad.

A német jogban a meg nem engedett cserére irányuló felmondástól megkülönböztetik azt az esetet, amikor a munkaerőt nem cserélik, hanem más jogviszonyt létesítenek és új forgalmazási rendszert - például függőséggel járó munkaviszony helyett szabad szolgálati jogviszonyt - vezetnek be (BAG AP 124.). Ugyanez áll a gyakorlat szerint olyan esetben, amikor a plakátragasztást önálló tevékenységgé alakítják, illetve bizonyos építési tevékenységeket "kiszerveznek" (BAG NZA 2008, 878; NZA 2008, 939).

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére