A gyermeki jogok hazai szabályozásának és érvényesülésének bemutatása tárgyában már számos tanulmány készült tekintettel arra, hogy a téma megközelítése igen sokszínű lehet. Egyrészt meg lehet vizsgálni, hogy a gyermeki jogok milyen védelemben részesülnek a magánjog (polgári jog, családi jog, munkajog stb.), illetve a közjog (alkotmányjog, közigazgatási jog, büntetőjog) területén. Másrészt érdemes azt tanulmányozni, hogy az 1989-es New York-i Egyezményben (a továbbiakban: Egyezmény) lefektetett egyes kiemelt alapjogok hogyan érvényesülnek a hatályos magyar jogrendszerben. Ez utóbbiról kívánok munkámban egy vázlatos képet adni.
A hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó alapelvnek egyszerre két területen is érvényesülnie kell: egyrészt az Egyezményben biztosított jogok gyakorlásával, érvényesítésével összefüggésben, másrészt a szülők és egyéb családtagok helyzete, tettei vagy meggyőződése területén.
A hazai szabályozásban alkotmányos alapjogként került megfogalmazásra, hogy "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."1
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) mindenki számára életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő jogképességet biztosít.2 A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.3
A gyermekek védelme érdekében egyre nagyobb igény merül fel a pozitív diszkriminációra, ami azonban nem valósul meg sem a jogalkotásban, sem pedig a gyakorlatban olyan gyakorisággal, ahogyan arra szükség lenne.
A családjog körében mindenképpen említést érdemel, hogy Európában elsőként tartalmazott már 1952-ben a Családjogi Törvény (továbbiakban: Csjt.) olyan rendelkezéseket, mely megszüntette a házasságon kívül született gyermek hátrányos megkülönböztetését.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma a gyakorlatban a gyermekvédelem területén sem érvényesül maradéktalanul. Vitathatatlanul érzékelhető még például mindig a tartós vagy átmeneti nevelésbe vett kiskorúak munkavállalása, tanulása kapcsán egyfajta diszkrimináció. Egyes iskolák esetében tapasztalható, hogy igyekeznek a problémás családi helyzetű gyermekektől adminisztratív úton "megszabadulni".
Ez a nevesített alapelv nem került alkotmányos szinten szabályozásra, még a Polgári Törvénykönyv sem tűzte zászlajára. A Családjogi Törvény 1. §-a azonban már általános érvénnyel mondja ki, hogy "E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni". Az Egyezmény és a Csjt. meghatározása így sem egyenérték: a mindenek fölött álló érdek és az érdek között fokozati különbség van. Míg az első más érdekek - így pl. a szülői érdekek - fölé emeli a kiskorú érdekét, addig a Csjt. ilyen rangsorolást nem tartalmaz.4 A Csjt. több helyen is nevesíti önálló jogi tényként a kiskorú gyermek érdekét.
- A felek tartós jogviszonyát rendező egyezséget két éven belül akkor is meg lehet változtatni, ha ez a felek kiskorú gyermekének az érdekét szolgálja. Az 1995-ös módosítás óta már nem szükséges az egyezség megváltoztatásához az, hogy a gyermek oldalán súlyos érdeksérelem következzen be.5
- A gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. A bírói gyakorlatnak kell majd eldöntenie, hogy a könnyebben kimutatható és bizonyítható anyagi javak és a nehezebben megragadható szülői-gyermek-nevelési alkalmasság összeütközése esetén melyik oldalt részesíti előnyben.6
Sajnálatos módon a Ptk. rendelkezései között nem nyer megfogalmazást, hogy a kiskorúak vagyoni ügyeiben eljáró törvényes képviselőnek a gyermek nevében tett vagy a gyermek nyilatkozatát jóváhagyó nyilatkozata során a gyermek érdekeit kell mindenek előtt érvényesítenie.
Másrészt a gyermek mindenek felett álló érdekeinek érvényesülése legnagyobb gátját a közigazgatási hatóságok, de még inkább a bíróságok előtti eljárások elhúzódása jelenti. Ilyenek pl. a gyermek elhelyezését is magában foglaló bontó perek, a családi jogállás rendezése, az örökbefogadás felbontása tárgyában induló perek, valamint a gyámhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára irányuló (örökbefogadhatóvá nyilvánítás, örökbefogadás, tartós nevelésbe vétel tárgyában) eljárások, melyek egy éven túli elhúzódása az érintett gyermek komoly sérelmét jelentheti.
Az Egyezmény azon cikkelye, mely szerint "minden gyermeknek veleszületett joga van az élethez", a mai napig éles vitákat vált ki. A méhmagzat jogáról az Egyezmény hallgat, csak a preambulum tér ki a születés előtti védelem szükségességére is.
a) Az Alkotmány értelmében "a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani".7 Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság 1991-ben született határozata az Egyezményben megjelenő "kettősséghez" hasonlóan egyrészt rögzíti a gyermek élethez való jogát, másrészt az államot arra szólítja fel, hogy a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítsa a gyermek életbenmaradását és fejlődését. Ezzel mintegy elismeri a terhesség-megszakítás létjogosultságát.
b) A Ptk. önálló személyiségi jogként nem védi az élethez való jogot, tekintettel arra, hogy a személyiségi jogokat kizárólag csak személyesen lehet érvényesíteni. Így ha valakinek megsértik az élethez való jogát, az már személyiségvédelmi igényt előterjeszteni nem tud. A polgári jogi szabályozás szerint mindenkit a fogamzás pillanatától jogképesnek kell tekinteni azzal a feltétellel, hogy élve megszületik. A fogamzás vélelmezett időpontja a születéstől visszafele számított 300. nap, bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt.8
c) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: Btk.) minősítő körülményként fogalmazza meg, ha az elkövető az emberölést 14. életévét be nem töltött kiskorú személy sérelmére követi el.9 A gyermek élethez való jogának elismeréséhez szorosan kapcsolódik a magzatelhajtás bűntette, amit a magzatát elhajtó vagy elhajtató nő, illetve az követ el, aki más magzatát elhajtja.10
a) Az Alkotmány értelmében "a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra", így ez a jog a kiskorú gyermekeket is megilleti.11
b) A Ptk. a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorúakra vonatkozó rendelkezései igen lényeges jogokat és szabályokat határoznak meg a kiskorúak védelme érdekében. Ezek közül is kiemelkednek azok a jognyilatkozatok, amelyeket egy kiskorú - attól függően, hogy betöltötte-e a 14. életévét vagy sem - önállóan is megtehet.12
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
