Mikor, ha nem napjainkban különösen érdekfeszítő a büntetőpolitika hazai változásainak górcső alá vétele? Manapság, amikor a hányatott sorsú, készülő új büntető kódexünk generálta viták során újra és újra át kell gondolnunk a büntetőpolitika alapvető kérdéseit, de ezen túlmenően érezhetően az aktuálpolitika, a média és főként ezek hatására a társadalom is kiemelten kezeli a kriminalitás entitását.
Domokos Andrea, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető docense érzékeli a kínálkozó lehetőséget, hiszen új művének1 mottójául Carrara gondolatait választotta, miszerint "A büntetőjogi kodifikáció nagy hasznát az képezi, hogy a törvényhozó kénytelen a büntetés általános elvei fölött elmélkedni". A szerző ezen elmélkedéshez biztosítja a muníciót, és segítséget nyújt az eligazodásban, annak megértésében, hogy valójában milyen eszmevilág rejlik a cselekvések, a jogi megoldások, szabályozások mélyén.
Bár a kötet címében is megjelölt fő tárgya a magyarországi büntetőpolitika "nagy előrelépések és még nagyobb megtorpanások, visszalépések" fémjelezte története a felvilágosodás gondolatainak megjelenésétől egészen napjainkig, valójában ennél jóval szélesebb kitekintést kapunk.
A mű első fejezete eligazítást nyújt a kriminálpoliti-ka és a büntetőpolitika definiálásához, majd bemutatja a büntetőjogról és a szankciókról vallott legfontosabb nézeteket Platont, Grotiust és Beccariát éppúgy idézve, mint a kortárs hazai szakemberek közül például Király Tibor, Farkas Ákos, Ligeti Katalin vagy Bócz Endre gondolatait. A büntetési elméletek és a büntetőpolitika szoros összefüggésben vannak egymással. Horváth Tibor ezt úgy fogalmazta meg, hogy a büntetőpolitika a bűnügyi tudományok eredményeire támaszkodva határozza meg a bűnözés elleni küzdelem célkitűzéseit és eszközeit, illetve a bűnözés visszaszorítására irányuló állami és társadalmi feladatokat. Wiener meghatározásában a büntetőpolitika nézet, vélemény arról, hogy milyen cselekményeket kell büntetni és ezekkel a cselekményekkel szemben milyen büntetést kell alkalmazni. Az első fejezet taglalja továbbá a büntetés célját, amely filozófiai és etikai kérdésként merül fel. Irk Albert hangsúlyozza, hogy a jogi és erkölcsi normák közös gyökérből erednek, valamint, hogy "a büntetőjog fejlődésének egyetlen területén sem volt a filozófiának nagyobb a kihatása, mint a büntetés tanában".
A dolgozat második fejezete a XIX. század közepétől a XX. század közepéig tartó időszak büntetőjogi szabályozásának, büntető politikájának történeti áttekintése. A szerző kiemeli, hogy a múlt értékeinek őrzését mennyire fontosnak tartja, és ezért igyekszik felidézni a magyar büntető jogtudomány kiváló művelőinek gondolatait. Részletesen elsőként az 1843-as Deák-féle javaslattal foglalkozik, azonban nem marad említés nélkül az 1793-as erdélyi, az 1795-ös magyar büntetőkódex-tervezet, majd az 1839-es Gál-féle javaslat sem. A fejezet nagy hangsúlyt fektet Szemere, Fayer, Deák, Csemegi munkásságának bemutatására. A Deák-féle javaslat és a Csemegi-féle törvénykönyv különbözőségeinek és hasonlóságainak bemutatására összehasonlítás keretében kerül sor.
A büntetőpolitika és változásai c. harmadik fejezet az ún. kemény diktatúrától a puha diktatúráig tekinti át a jogi szabályozás hátteréül szolgáló büntetőpolitikát. A szocializmus kezdeti időszakában a politikai hatalom azok megbüntetésére is eszközül használta a büntetőjogot, akiket ellenségeinek kiáltott ki. A kor igényeinek megfelelően mindennek az osztálytartalmát kellett definiálni, a büntetőjogot is az osztálytartalom állandó hangsúlyozása tette szocialistává. Az 1950. évi II. törvény szakított a legalitás elvével, majd az 1961. évi V. évi kódex visszatért a nullum crimen sine lege elvéhez. A fejezet a hatályos Büntető Törvénykönyv ismertetésével zárul.
A negyedik fejezet a rendszerváltás utáni időszakkal foglalkozik, amikor egyrészt megjelenik a jogállam, amely igazságosságot és jogbiztonságot hirdet polgárai számára, másrészt annak lehetünk a szemtanúi, hogy a demokráciában a négyévenként váltakozó ciklusok ismét a politika hatalmi eszközévé tehetik a büntetőpolitikát. A halálbüntetés eltörlése, az Alkotmánybíróság működése, az igazságtétel kérdései, az Európai Uniós kívánalmak teljesítése a fejezet témája. E fejezetben olvasható az 1998-as és a 2003-as novellák összehasonlítása a konkrét törvényi szabályozás tükrében. Az utolsó fejezet szintén tartalmaz utalást az 1998-as és 2003-as törvények különbözőségére, ott azonban elsősorban a büntetőpolitikai elvek szintjén.
Az ötödik fejezet a nemzetközi kriminálpolitikai elvárások alapján vizsgálja a common-law országok új büntetőpolitikai megoldásait. Világszerte megfigyelhető jelenség, hogy a XXI. században már a büntető-igazságszolgáltatás területére is beszivárog a magánszféra. Itt is megjelenik a civilszféra, a magántőke. A közösségek szerepének felértékelődése, a privatizáció és a profittermelés megjelenése egyszerre tudható be az állami anyagi erőforrások hiányának, a büntető igazságszolgáltatás lassúságának, valamint a XXI. századot általánosságban jellemző üzleties, nyereségorientált szellemnek. Ennek a szemléletnek lehetnek nyertesei is, az áldozatok segítése, védelme egyértelműen a legpozitívabb eleme a modern büntetőpolitikának. Az USA-beli és a brit megoldások előnyeivel és buktatóival foglakozik az ötödik fejezet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
