A külgazdasági forgalom megvalósítására szolgáló szerződések lényeges és speciális tartalmi eleme a felek rendelkezése arról, hogy amely ország jogának - esetleg nemzetközi jogforrásnak - rendelik alá szerződésüket. A hatályos magyar jogban a nemzetközi magánjogról szóló 1979.: 13. tvr. (továbbiakban: Kódex) 24. §-a teszi lehetővé a jogválasztást. A jogválasztással kapcsolatos fontosabb témakörök a magyar nemzetközi kollíziós magánjog irodalmának részét képezik, és ott olyan lényeges kérdések kerülnek kifejtésre, mint a jogválasztás módja, a hallgatólagos és hipotetikus jogválasztás, a kollíziós és anyagi jogi jogválasztás, a választható jogok köre, a dépecage, jogválasztás és renvoi, a jogválasztás statikája és dinamikája, valamint a jogválasztás korlátozása imperatív szabályokkal. Mindezek a kérdések rendszerezve megtalálhatóak a két, jelenleg oktatott nemzetközi magánjogi tankönyvben: Mádl Ferenc és Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga c. munkájában (a Tankönyvkiadó és ELTE közös gondozásában megjelent 1992. évi 3. kiadásban a 418-421. old. A tankönyv a továbbiakban: Mádl-Vékás) és a Burián-Kecskés-Vörös szerzőtriász tankönyvében is (Burián László-Kecskés László-Vörös Imre: A magyar nemzetközi kollíziós magánjog, az 1997. évi Logod Bt. általi kiadásban a 206-220. old., 708-759. szélsz. A továbbiakban: Burián-Kecskés-Vörös + szélszám). Ehhez képest több olyan kérdése is van a jogválasztás problematikájának, amelyik további részletes kifejtést igényel. Így önállóan vizsgálható kérdés, hogy mi minden lehet a választás tárgya. Bár első hallásra egyértelműnek tűnik, hogy jogválasztás alatt valamely állam jogának választását értjük, mint pl. "a német jog" vagy "a francia jog", mégis, még a magyar nyelvű jogirodalmi írásokból is számos különféle lehetőség vezethető le. Így pl. Szászy 1929-es művének címe "A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban" (Szászy István: A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban, Tébé Kiadóvállalata, Budapest, 1929., továbbiakban: Szászy) azt a látszatot keltve, mintha a választás nem általában egy jogrendszerre, hanem valamely konkrétan meghatározott jogszabályra vonatkozhatna, mint pl. "a BGB" ("a német jog" helyett), vagy "a Code Civil" ("a francia jog" helyett). Ez pedig nyilvánvalóan nem foglalja magába az adott jogrendszereknek a megjelölt jogszabályokon kívüli normáit. Ehhez képest már Mádl is foglalkozik a kérdéssel, hogy lehet-e pusztán méltányosságot választani (Mádl Ferenc: Az akarati autonómia a magyar nemzetközi magánjogban, in: Állam- és Jogtudomány, 1987-1988. 3-4. összevont szám 633-645. Továbbiakban: Mádl). A Kódex rendelkezésére vetítve: "(k)érdés, hogy a 24. § nagy szabadsága magába foglalja-e a nemzetközi - főleg választottbírósági ítélkezés - gyakorlatában ismert amiable compositeur-t, az ex aequo et bono szerinti, azaz csupán méltányossági alapokon nyugvó ítélkezést" (Mádl: 640.). Mindezekhez képest közismert, hogy egyes nemzetközi jogforrások - különösen a nemzetközi kereskedelemben ismert soft law elemei, mint az egyes szokványok, gyűjtemények stb. - kifejezetten a felek választása által lesznek alkalmazhatóak: lásd INCOTERMS, UNIDROIT Alapelvek stb. Fel kell tehát tenni a kérdést, hogy mi mindenre vonatkozhat a választás: mi lehet a felek akarati autonómiájának tárgya.
Ebben a két részes tanulmányban a jogválasztás két, meglehetősen problematikus modelljével foglalkozunk: az önszabályozó szerződéssel és a méltányosság választásával. További tanulmány tárgya lehet a lex mercatoria választhatósága vagy egyes nevesített nemzetközi jogforrások választása; illetve több olyan speciális kérdés merül fel a jogválasztás leghagyományosabb modelljével: az állami jog választásával kapcsolatosan is, amelyek nem tagozódnak be a jogválasztás hagyományos, fentebb felsorolt kérdései közé. Ilyen kérdések pl. a több párhuzamos jogrendszerrel bíró államok jogának választása, a tagállami szintű jogválasztás, az államelismerés és államutódlás hatása a jogválasztásra, vagy a több államhoz is köthető jog - pl. az ún. sharia - választása stb. Ezekkel a rendkívül érdekes kérdésekkel azonban ehelyütt nincs lehetőségünk foglalkozni.
Elsőként azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy a felek választása irányulhat-e annak előírására, hogy az adott szerződésre nézve egyetlen állam jogát és semmilyen más jogot - pl. nemzetközi jogforrást - se lehessen alkalmazni. Bár egyes jogirodalmi megfogalmazásokból esetleg az a következtetés vonható le, hogy az önszabályozó szerződés csak az állam alkotta jog területéről vonja ki a felek megállapodását - pl.: "(í)gy jutunk el az ún. önszabályozó, self-regulatory szerződésekhez, amelyek mindennemű jogválasztást feleslegesnek tekintenek és a nemzetközi adásvételt mindennemű nemzeti jogrendszertől függetleníthetőnek tartanak" (Hontvári Mátyás: Felelősség a minőségért a nemzetközi adásvétel körében, KJK Budapest, 1979., továbbiakban: Hontvári, 227. o.) -, ha a nemzeti jogrendszertől függetlenített szerződésre a lex mercatoria, vagy valamilyen hasonló, nem állami jogrend - pl. a nemzetközi jog általános elvei stb. - az irányadóak, a szerződés nem jogi vákuumban létezik, pusztán a felek akaratától függetlenül érvényesülő szabályok nem állami jogalkotás eredményeként jöttek létre, azaz ebben az esetben nem önszabályozó szerződésről van szó. Az önszabályozó szerződéshez vezető jogválasztás nem tévesztendő össze azzal az esettel, amikor a felek egyáltalán nem választanak jogot: abban az esetben ugyanis a jogválasztás hiányában alkalmazandó jogra vonatkozó kapcsolóelvek lépnek életbe, míg itt azt az esetet tárgyaljuk, amikor a felek rendelkeznek a szerződésre alkalmazandó jogról, azonban kifejezetten kizárják bármilyen jog alkalmazhatóságát.
A jelenséget az önszabályozó szerződés - self-contained contract - elnevezéssel illetik, és lényege az, hogy a felek a szerződésükben megpróbálnak az összes lehetséges kérdésről rendelkezni - sőt, mi több, mindezt abban a biztos tudatban teszik, hogy ez lehetséges. További oka az ilyesfajta megoldásoknak, hogy ezzel előre megpróbálják kizárni azt, hogy bármilyen - részleteiben ismeretlen - jog akármilyen rendelkezése "meglepetésszerűen" érvénytelenítse vagy további feltételekhez fűzze szerződésük akármelyik rendelkezését. Ennek a gyakorlatnak fontos történeti jelentősége volt a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének egy fokán (Nygh, Peter: Autonomy in International Contracts, Oxford, New York, Oxford University Press, 1999., továbbiakban: Nygh, 173. old.), amikor egyrészt az anyagi kereskedelmi jogok kezdeti kuszasága, másrészt egymás jogainak kevéssé ismertsége, harmadrészt a hiányos nemzetközi anyagi magánjogi jogegységesítés mind hozzájárultak ahhoz, hogy ilyesfajta megoldásokat használjanak. Ráadásul a XIX. századi liberális nemzetközi kereskedelmi hullám, a részletes anyagi jogi szabályozottság előtti időszak egyébként is azt az érzetet keltette, hogy a felek szerződése szinte bármit átfoghat: a szerződési jog ma ismert korlátjai nem nagyon alakultak még ki. Mint Burián rámutat, további impulzust jelentett az ebbe az irányba történő elmozduláshoz "a Code Civil szerződésfelfogása, amely szerint a szerződés a felek között a törvény erejével bír" (Burián László: A lex mercatoria alkalmazása nemzetközi kereskedelmi jogvitákban Magyar Jog 1996/8. szám. 490-503., továbbiakban: Burián, 491. old.). A Code Civil által képviselt koncepció persze nem szükségszerűen vezet oda, hogy a szerződéses rendelkezések bármilyen ország jogának vagy egyéb - nem állami - jogforrásnak a hatókörén kívülre essenek - ami pl. abban nyilvánulhat meg, hogy nincsenek olyan kógens rendelkezések, amelyek keretet adhatnának a szerződésnek -, mert pl. a graduális képzésben használt magyar tankönyvek is jogforrásként kezelik a szerződést, mégis, kifejezetten kiemelik, hogy a szerződések csak az alkalmazandó jog kógens szabályainak körében, a szerződési jogból fakadó felhatalmazottságuk által válnak jogforrássá. ("A nemzetközi gazdasági kapcsolatok kötelmi jogi tartalmú jogviszonyaiban az alapvető és elsődleges jogforrás a felek szerződése." [Vörös Imre: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Krim Bt. 2004., II. kötet - továbbiakban: Vörös - 37. old. és uott. az egész C) pont.]; "Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a gazdasági tartalmú jogviszonyok legfőbb ,forrása’ maguknak a feleknek az akarata." in: Bánrévy Gábor: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Szent István Társulat, 1998., - továbbiakban: Bánrévy, 19. o.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
