A gazdasági fejlődés és a vásárlóerő növekedése odáig jutott, hogy a cseh piacon jelenlévő vállalkozások száma kezd állandó lenni. Ez a folyamat erősebb konkurenciaharcot eredményez, amely gyenge konjunktúra idején még inkább kiéleződik. A piacokért folyó küzdelem sokszor nem nélkülözi a tisztességtelen versenycselekmények bevetését sem, amit a cseh piacon tevékenykedő külföldi vállalkozások is megéreznek. Sokszor lehetünk tanúi annak, hogy már a külföldi vállalkozás piacra lépését is nehezíteni próbálják, említhető továbbá az elismert külföldi vállalatok cégneveinek és márkajelzéseinek jogtalan használata.
A tisztességtelen módon fellépő versenytárs sokszor abban bízik, hogy a külföldi konkurens vállalkozás a cseh versenyjogról, azokról a jogi eszközökről, melyek védelmet nyújtanának a versenyt sértő magatartások ellen, ismeretekkel nem rendelkezik. A cseh versenyjogban megtalálhatók ezen eszközök, igaz, a még kialakulóban lévő igazságszolgáltatási apparátus túlterheltsége ezen instrumentumok hatékonyságát csökkenti.
A tisztességtelen piaci magatartás szabályait a cseh jogalkotó nem foglalta egységes törvénybe. A tisztességtelen verseny fogalmát a cseh kereskedelmi törvény (HGB) adja meg, amely emellett körülír néhány jelentősebb tilos magatartást és rendelkezik az igénybe vehető jogorvoslati eszközökről. Gyakorlatilag a tisztességtelen versenyre vonatkozó rendelkezések felsorolása ezzel ki is merül, azaz a cseh jog nem tartalmaz olyan forrásokat, mint a német jog rabattörvénye vagy az értékreklámot szabályozó rendelete. Emellett szólni kell az 1995-ben elfogadott cseh reklámtörvényről (WG) is, amely a reklám általános szabályairól, továbbá a dohánytermékek és gyógyszerkészítmények reklámozására vonatkozó előírásokról rendelkezik. A WG azonban inkább közjogi norma, ezért nem közvetlenül a versenytársak közötti jogviszonyra alkalmazandó. Jelentőséggel bír viszont a WG azon generálklauzulája, amely a jó erkölcsbe ütköző reklám fogalmát adja meg. Segítségünkre szolgálhat a HGB-ben szabályozott tisztességtelen verseny fogalmának értelmezése során. Ügyelni kell azonban arra, hogy a tisztességtelen versenycselekmények megítélésének hátterében mindig maga a gazdasági verseny áll, míg a közjogi törvények (mint a WG) védelmi apparátusát sokszor nem a gazdasági racionalitásra, hanem más indokokra, pl. fiatalkorúak érdekeire alapítják. Így a közjogi norma jó erkölcsre vonatkozó klauzulájába ütköző magatartás nem biztos, hogy egyben versenyjogi szabályt is sért.
Végül a releváns jogforrások között kell megemlíteni a külföldi áruk származási helye hamis megjelölésének tárgyában kötött madridi egyezményt (MHA), illetve az ipari tulajdon oltalmára létesült párizsi uniós szerződést (PVÜ).
A HGB tisztességtelen versennyel foglalkozó rendelkezései [41-55. §§] szerkezetileg hasonlóak a német szabályozáshoz (UWG). A törvény először a 41-42. §-okban a tisztességtelen verseny alapvető rendelkezéseit deklaratív formában határozza meg. A gazdaság szabad kibontakozásának tételét tekinti alapelvnek és kijelöli ennek - a visszaélés tilalmával szegélyezett - határvonalát is.
A cseh tisztességtelen verseny elleni jogban is a szabályozás központjában a tilalmak meghatározása áll. Hasonlóan a német UWG-hez, itt is elsőként egy generálklauzula szerepel, amit a kiemelt egyes speciális tényállások követnek.
A cseh HGB meghatározása szerint tisztességtelen versenynek számít minden olyan, "a gazdasági verseny keretében folytatott tevékenység, amely a verseny jó erkölcsébe ütközik és alkalmas arra, hogy más versenytársnak vagy fogyasztónak kárt okozzon" [HGB 44. § (1) bek.]. Miközben a német UWG központi eleme a generálklauzula, a cseh jogban eleddig csak alárendelt szereppel bírt, a joggyakorlatnak kevés alkalma volt arra, hogy a klauzula konkrét jogértelmezésével foglakozhasson. Ennek hátterében azon ok állhat, hogy az előreláthatóan hosszú és elhúzódó eljárási procedúra miatt a vitákat inkább jogon kívüli eszközökkel próbálják megoldani, mintsem hogy az ügyet továbbvigyék felsőbb bírói fórum elé. A cseh elmélet tulajdonképpen eddig csak a HGB nevesített speciális tényállásaival foglalkozott. Az utóbbi időben találkozhatunk olyan munkákkal, amelyek a generálklauzulát vizsgálják, és a cseh bírói gyakorlat hiánya miatt német és osztrák példákra próbálnak visszautalni. A HGB generálklauzulája a következőkben ismertetett három fő részre bontható, melyeknek együttesen teljesülniük kell ahhoz, hogy tisztességtelen versenyről beszélhessünk.
A gazdasági verseny jelentése szűken értelmezendő, jórészt társadalomtudományi kategóriákkal is leírható. A versenyhelyzet fennállása ugyanúgy, mint a német jogban, a releváns piac létéhez kapcsolható, mely utóbbiról akkor beszélhetünk, ha a versenytársak egymással helyettesíthető árukat vagy szolgáltatásokat kínálnak. Csak azon ajánlatok vehetők figyelembe, melyek alternatíve állnak a fogyasztók rendelkezésére.
A generálklauzula központi, azonban legnehezebben meghatározható fogalmi eleme a jó erkölcs. Itt nem egyfajta előre meghatározott erkölcsi szabályról, sem a sokat hangoztatott, mindig helyesen és méltányosan gondolkodó ember mércéjéről nincs szó. Inkább ez azt jelenti, hogy a felmerült tevékenységet viszonyítani kell a gazdasági verseny adottságaihoz és szükségleteihez. A tudomány és a joggyakorlat így első lépésként a gazdasági forgalomra alapozva, a kialakult erkölcsi szokásokra építve próbálja a jó erkölcs általános fogalmát megadni. Önmagában a versenytársak között kialakult és működő szokások figyelembe vétele viszont nem elegendő, ugyanis a cseh jogra is érvényes az a tétel: az érintett nem hivatkozhat magatartásának "erkölcsösségére" csak azon az alapon, mert a többi piaci résztvevő is ilyen tevékenységet folytat. A tudomány és a joggyakorlat az alább felsorolt csoportokat vonta a generálklauzula körébe:
- versenyjogi vonatkozással bíró közjogi norma megsértése, pl. a hatóságilag előírt nyitvatartási idők be nem tartása;
- méltánytalan vevőcsalogatás, ha pl. a fogyasztót a kirakatba kiállított olcsó áruval "becsalogatják", majd a boltban csak ennél drágább, vagy rosszabb minőségű árut próbálnak részére értékesíteni;
- vásárlók zaklatása, amikor pl. meg nem rendelt terméket küldenek a fogyasztónak, még akkor is, ha lehetősége van az árut visszaküldeni; vagy pl. a cold calling esetei;
- rejtett reklám, pl. azon alapelv megsértése, hogy a tömegtájékoztatási eszközökben a reklámokat az olvasók, nézők által jól elkülöníthető blokkokban kell közreadni.
A verseny adottságaihoz, szükségleteihez való viszonyítás a jó erkölcs szigorúan meghatározott fogalmánál nem mindig tartható. Segítségképpen az általános polgári jogi jó erkölcs fogalmához is visz-szanyúlnak, ugyanis a piacgazdaság újbóli bevezetése egy sor olyan magatartási módot hozott magával, melyeket csak nehezen lehet a "helyesen és méltányosan gondolkodó ember" képével szembeállítani. A jó erkölcsbe ütközik eszerint az olyan képi előadás, vagy reklámba foglalt szlogen, amely a német jogkörben egyszerűen az "ízetlen reklám" kategóriájába sorolnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
