A fenti kérdés kapcsán néhány találó felvetés mellett sok egyoldalú válasz hangzott el 2015. december 17-én a Policy Solutions törvényalkotásról rendezett budapesti konferenciáján. Eredetileg a "Recenzió" rovatba szántam írásomat konferencia-beszámolónak, de írás közben sok olyan gondolat vetődött fel bennem, amelyek inkább a "Vélemény" rovatba kívánkoznak, és amelyekről azt remélem, hogy alkalmasak egy, az ideális parlamenti működésről szóló tudományos vita elindítására. Az alábbiakban tehát beszámoló következik a rendezvényről, valamint kiegészítés az azon el nem hangzott, de a kérdés többoldalú megközelítéséhez talán hasznos, szubjektív gondolatokról.
Bár a meghívó politikailag kiegyensúlyozott beszélgetést ígért, a helyszínen kiderült, hogy Bárándy Gergely (MSZP) az egyetlen országgyűlési képviselő, aki részt vesz a beszélgetésen, a szintén meghívott Gulyás Gergely (Fidesz) és Schiffer András (LMP) nem jött el. Így valódi vita a konferencia fő kérdéseiben nem alakulhatott ki. A politikus mellett szakértők is részt vettek a beszélgetésben (Vértesy László - Századvég, Sebők Miklós - MTA Politikatudományi Intézet, Sepsi Tibor - atlatszo.hu), amely végül nem oszlott két, egymást követő (szakértői és politikusi) panelre, hanem egyetlen panelbe sűrítve szakértők és egy politikus beszélgetését hallhattuk.
Bíró-Nagy András, a Policy Solutions kutatási igazgatójának előadása nyitotta meg a rendezvényt, a www.torvenygyartok.hu oldal bemutatásával. A Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával, a Policy Solutions által létrehozott honlap valóban hasznos segítség a törvényalkotási folyamat lépéseinek átláthatóbbá tételéhez, hiszen - egyelőre 2006-tól kezdve - minden törvényjavaslat életútjának bizonyos fontosabb adatait[1] egy felhasználóbarát keresőfelületen könnyen elérhetővé és láthatóvá teszi. A honlap kétféle igényt is kielégít: a már elfogadott törvények életútjának utólagos megismerését, valamint egy tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat aktuális helyzetének azonosítását. Míg az előbbi inkább a történeti kutatások során hasznos, és elsősorban a szakmai közönség érdeklődésére tarthat
- 135/136 -
számot, az utóbbinál aktuális és konkrét érdek fűződhet egy tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat helyzetének megismeréséhez, hiszen bárki lehet olyan érintett, aki tenni kíván az elfogadás ellen vagy éppen mellett, és (informálisan) be kíván avatkozni a tárgyalás folyamatába.
A rendszer - néhány hónap fáziskéséssel - a www.parlament.hu oldal adatait veszi alapul. Az adatforrást képező országgyűlési honlaphoz hasonlóan tehát a benyújtás előtti életút eseményeiből semmilyen információ nem szerepel rajta, pedig a jogalkotás nem a parlamenthez való benyújtással kezdődik. De nem ismerjük meg a parlamenti szakasz minden adatát sem: például a vitára szánt időt, a parlamenti vita felszólalóit, fő kérdéseit, a módosító javaslatok tartalmi jellemzőit. A folyamat követhetősége azonban a honlap kétségkívül nagy előnye, ez különbözteti meg az egyébként gazdagabb adattartalmú, de a laikus számára átláthatatlanabb országgyűlési honlaptól. Külföldön van példa arra is, hogy maga a parlament adja közre saját honlapján jól áttekinthető, grafikus módon, hogy egy törvény éppen milyen fázisban van, illetve egy lezárt törvény fő állomásai melyek voltak.[2] Ezzel a honlap fejlesztői - amint az a konferencián el is hangzott - tulajdonképpen közfeladatot végeztek el. A kezdeményezés jelentős hozadéka ezen felül, hogy a parlamentről szóló, legtöbbször elméleti síkon, az értékek, ideológiák világában zajló tudományos vitákhoz kvantitatív szemléletbeli muníciót ad.[3]
Az oldal fő erőssége egyben a gyengesége is: deklarált célját, a törvényhozás sebességének mérését megfelelően teljesíti, a felhasználó emellett azonban más érdemit nemigen tud meg a törvényekről, magát a törvényjavaslat szövegét is az országgyűlési honlapra irányítva ismerhetjük csak meg. Pedig az elfogadás sebessége a jogalkotás minőségének csak egyik - még ha az utóbbi időben legtöbbet tárgyalt - összetevője, a parlamenti munka megítéléséhez pedig összességében kevés. Bárándy Gergely találóan állapította meg, hogy egy törvény életében nemcsak a benyújtás után eltelt idő érdekes, hanem az is, hogy a benyújtás előtt mennyi időt szánt az előterjesztő az előkészítésre. Ez a szakasz az előterjesztő belső ügye, ám a jogállami működés részeként átláthatónak kell lennie. Nem a szervezők vagy a honlap rovására írandó, hogy bár ez a szakasz a Kormány előterjesztéseinél feltárható, a képviselői önálló indítványok esetén teljes homály fedi: még senkinek sem sikerült képviselőt megfigyelni törvényjavaslat-írás közben, feltárni az önálló indítványok keletkezésének titkait. Ez igazi tudományos szenzáció lenne.
Hiányérzetet hagyott maga után, hogy a konferencia előadói többnyire a 20102014 közötti időszakkal foglalkoztak. Annak ellenére, hogy többen is elismerték
- 136/137 -
közülük, hogy a 2014-ben bevezetett új házszabály normalizálta a törvényalkotási eljárást (Bárándy Gergely szerint a 2014 előtti és utáni házszabály egymáshoz való viszonya "ég és föld"). Kár, hogy e megállapítást nem követte részletes elemzés, hiszen 2014 óta kimutatható egy sor eltérés a korábbi törvényalkotási gyakorlattól. Talán legfontosabb, hogy kevesebb sürgős eljárás indult, a törvények elfogadási ideje nőtt, és megszűnt a törvényjavaslatok oda nem illő módosító javaslatokkal való utólagos megtöltése. A parlamenti törvényalkotásában és annak eljárási kereteiben nem 2010, hanem 2014 volt az igazi cezúra.[4] Egy 2015 végi konferenciától elvárható lett volna, hogy behatóbban elemezze a másfél évvel azelőtt indult új gyakorlatot, amely a hozzászólásokban szinte csak mellékes körülményként jelent meg. A konferencia legnagyobb részében egy már hatálytalan házszabály alapján elfogadott törvények elfogadásának idejéről volt szó. Az olyan, a törvényalkotást alapjaiban megváltoztató intézményekről mint a törvényalkotási bizottság, a benyújtást követő kötelező várakozási idő, a sürgős eljárások limitált száma vagy a benyújtott törvényjavaslat tárgyához nem kapcsolódó későbbi kiegészítés (ún. túlterjeszkedés) tilalma. Nem esett szó, pedig ezek jelentős részben a szabályozás erejével helyes mederbe terelték a 2010 és 2014 között joggal kifogásolt törvényalkotási tevékenység túlkapásait.
Nem hangzott el a hatályos törvényalkotási eljárás gyakorlati tapasztalatainak értékelése sem, az itt elért eredményeket legfeljebb néhány szóval ismerték el, azt is inkább kritikába csomagolva. Bárándy Gergely, bár üdvözölte a 2014 óta sürgős eljárásokkal elfogadott törvények alacsonyabb számát, hozzátette, hogy ez nem politikai akarat következménye, hanem az új szabályok szigorúságából adódik, nem említve, hogy az új, szigorúbb szabályokat is politikai akarat hozta létre. A kormánytöbbség önkorlátozó, korrektív hozzáállása 2014 óta a házszabályon túli, jogilag nem szabályozott területeken is érvényesül: kevesebb például 2014 óta a kormánypárti képviselői önálló indítvány.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
