A tagállami szabályozások többségének elégtelensége miatt a kollektív igényérvényesítés témáját egyre nagyobb figyelem övezi az Európai Unióban is. 2009-ben fogadták el az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelvét (2009. április 23.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról.[1] Ezt követően a szakmai diskurzus ugyan folyt, ám sokáig csak szerényebb változások voltak tapasztalhatók. Ilyennek tekinthető az Európai Bizottság az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló ajánlása[2] (2013/396/EU). Nagy lendület a jogalkotás a dízelbotrányt követően vett,[3] 2018 áprilisában az Európai Bizottság - egy a fogyasztóvédelem erősítését célzó szélesebb intézkedéscsomag részeként[4] - javaslatot terjesztett elő a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról szóló irányelvre.[5] A Bizottság a javaslatcsomag szükségességét a dízelbotrány kapcsán a tagállamokban indult több ezer per lomha lebonyolításával indokolta.[6] A jogalkotási folyamat vége már a járvány időszakára datálható, az irányelv[7] 2020. no-
- 22/23 -
vember 25-én került elfogadásra "A fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről" címmel. A 25. cikk szerint az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A 24. cikk szerint a tagállamok 2022. december 25-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. A tagállamok ezeket az intézkedéseket 2023. június 25-től kezdődően alkalmazzák.
Jelen cikk (csak) azt tűzi célul, hogy rámutasson néhány problémára, esetleg hiányosságra az új norma kapcsán, nem elemzi átfogó jelleggel az irányelv szabályozásának rendszerét. Utóbbi egy hosszabb írás tárgya lehet a jövőben.
Az 1. cikk (2) bekezdése kifejezésre juttatja, hogy az irányelv egy minimum harmonizációra törekszik,[8] a tagállamok számára széles mozgásteret enged az átültetés során. A tagállamok mérlegelhetik, hogy egy már létező eljárásjogi mechanizmusuk részeként vagy külön eljárásként ültetik át az irányelvet.[9] A Preambulum 6. pontja felhívja a figyelmet, hogy "az egyrészt a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések, másrészt a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetekre vonatkozó eljárási mechanizmusok Unió-szerte eltérőek és különböző szintű védelmet biztosítanak a fogyasztók számára. Vannak olyan tagállamok is, ahol jelenleg nem létezik eljárási mechanizmus a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti kollektív keresetekre. Ez a helyzet csökkenti a fogyasztók és a vállalkozások belső piacba vetett bizalmát, illetve képességét arra, hogy a belső piacon tevékenykedjenek. Emellett torzítja a versenyt, és gátolja az uniós jog hatékony érvényesítését a fogyasztóvédelem területén."
Előre láthatóan azokat a szektorokat érintheti, amelyek tömegesen foglalkoznak fogyasztókkal. Tekintettel arra, hogy "a fogyasztók nagyobb és egyre inkább digitalizált piactéren tevékenykednek, a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez szükség van arra, hogy ezen irányelv hatálya az általános fogyasztóvédelmi jogon túl olyan területekre is kiterjedjen, mint az adatvédelem, a pénzügyi szolgáltatások, az utazás és a turizmus, az energia, és a távközlés. Mivel fokozott fogyasztói kereslet mutatkozik a pénzügyi és befektetési szolgáltatások iránt, különösen fontos javítani a fogyasztóvédelmi jog érvényesülését az említett területeken. A fogyasztói piac a digitális szolgáltatások területén szintén fejlődött, és egyre növekvő szükség van a fogyasztóvédelmi jog - többek között az adatvédelem tekintetében történő - hatékonyabb érvényesítésére." (Preambulum 13. pont)
- 23/24 -
A 2. cikk határozza meg az irányelv tárgyi hatályát, és a 2009/22/EK irányelvvel összevetve kiterjeszti azt,[10] egyfelől a 16-ról 59 uniós jogi aktusra, amelyeket az irányelvjavaslat melléklete sorol fel, másfelől már nemcsak eltiltás iránt, hanem helytállításért is perelhetnek. A jogorvoslat kiterjed a cserére, javításra és a kártérítésre (kivéve a büntető kártérítést).[11] A 7. cikk (4) bek. megfogalmazása szerint a tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított szervezetek jogosultak legyenek arra, hogy legalább a következő intézkedésekért folyamodjanak: jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések, jogorvoslati intézkedések. A 7. cikk (5) bek. értelmében a tagállamok lehetővé tehetik a feljogosított szervezetek számára, hogy adott esetben egyetlen képviseleti keresetben folyamodjanak a (4) bekezdésben említett intézkedésekért. A tagállamok előírhatják, hogy az említett intézkedéseket egyetlen határozatba kell foglalni. A 8. cikk (1) bek. a jogsértések megszüntetése tekintetében az ideiglenes intézkedéseket is lehetővé teszi.
Az irányelv azokat a jogsértéseket fedi le, amelyek a kollektív érdekeit sértik vagy sérthetik.[12] A 3. cikk 3. pont szerint a "fogyasztók kollektív érdekei": a fogyasztók általános érdeke, valamint - különösen a jogorvoslati intézkedések esetében - a fogyasztók egy csoportjának érdekei. A 9. cikk (8) bek. alapján nem szükséges, hogy bíróság vagy közigazgatási hatóság előzetesen (külön eljárásban) megállapítsa a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogsértést.
A kollektív igényérvényesítési mechanizmusokról általánosságban elmondható, hogy az érdekeltek eljárási jogainak gyakorlását alapvetően egy reprezentatív felperesre vagy a perindításra feljogosított minősített szervezetre telepíti a jogalkotó. Ő azonban ezt nem gyakorolhatja kontroll nélkül. A nemzetközi tapasztalatok szerint erre több technika létezik a különféle modellekben: egyfelől a károsult, ha nem elégedett a pervitellel élhet a kilépés jogával. Másfelől bizonyos eljárási jogosítványokat csak részlegesen von el a törvény a felektől az eljárásnak abban a fázisában, ahol a kilépésre már esetleg (praktikus okokból felállított időbeli korlátok okán) nincsen lehetőség, (pl. a csoport nevében a csoport tagjai legalább egyszerű többségének jóváhagyását követően a képviselő nyújtja be a fellebbezést). Harmadsorban a felek korlátozott eljárási jogosítványai miatt indokolt lehet az egyezségek feletti bírói kontrollt növelni (vagy esetleg szélesebb körben is). Fontos egyensúlyt teremteni a károsultak és alperes azon jogosultságai között, melyek az egyedi perlés során lennének meg, és a csoport azon érdeke között, hogy az ügyet egy egészként effektív módon terelje bírói útra. A fentiekre tekintettel az eljárásban az általános szabályokhoz viszonyítva erősebb bírói kontroll lehet indokolt, erre a felek redukált eljárási jogai miatt garanciális szempontból van szükség. Találkozunk olyan megoldással is,
- 24/25 -
ahol a kontroll nagyobbrészt csak egy utólagos kártérítési perrel való fenyegetettségben ölt testet, ám ez rendszerint nem hatékony és ennélfogva nem is nyújt kellő védelmet a csoport tagjai számára.
Garanciális jelentősége van a perindításra jogosult kiválasztásának. Ennek úgy kellene történnie ideális esetben, hogy minden felperes érdekét szolgálja (nem lehet pl. érdekellentét). Nem közömbös az sem, kinek a kezébe tesszük le a kiválasztás jogát.[13]
A kollektív igényérvényesítési modellek egyik kulcskérdése tehát, hogy ki jogosult a perindításra. Többnyire valamilyen szűkítő feltétel beépítése elengedhetetlen. A perindításra jogosultak szűkítése, korlátozása garantálja, hogy alaptalan, ill. visszaélésszerű perindítások legyenek.[14] A pert indító szervezetek megfelelősége kapcsán igen lényeges az egyesületek megfelelő mérete és a függetlenség kérdése. A fogyasztói szervezetek azonban megfelelő finanszírozás nélkül, kvalifikált munkatársak hiányában pusztán altruista megfontolásból nem képesek ezeknek az ügyeknek a vitelére. A kollektív igényérvényesítési mechanizmusok költség- és személyigénye jelentős lehet.[15]
A 4. cikk (1) bek. szerint a tagállamok biztosítják, hogy az általuk erre a célra kijelölt feljogosított szervezetek az ezen irányelvben meghatározott képviseleti kereseteket indíthassanak. A (2) bek. alapján a tagállamok biztosítják, hogy a szervezetek és különösen a fogyasztói szervezetek - beleértve azokat a fogyasztói szervezeteket is, amelyek egynél több tagállamból származó tagokat képviselnek - kijelölhetők legyenek feljogosított szervezetként belföldi képviseleti keresetek, határokon átnyúló képviseleti keresetek, vagy mindkettő indítása céljából.
A fentiekből következően az európai a jogalkotó számos kritériumot írt elő a perindítási jogosultság feltételeként (pl. vállalkozásoktól való relatív anyagi függetlenség a bevételeik tekintetében; nem nyereségorientált perindítás stb.). A 4. cikk (3) bek. szerint a tagállamok határokon átnyúló képviseleti keresetek indítása céljából (a szervezet által benyújtott, kijelölés iránti kérelem alapján) feljogosított szervezetnek jelölnek ki. Ennek feltétele, hogy a szervezet a következő feltételek mindegyikének megfeleljen:
a) a kijelölés szerinti tagállam nemzeti jogának megfelelően létrehozott jogi személy, és igazolni tud 12 hónapnyi, a fogyasztók érdekeinek védelme céljából a kijelölés iránti kérelem benyújtását megelőzően kifejtett tényleges nyilvános tevékenységet;
b) az alapszabályban meghatározott célja igazolja, hogy jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy védje a fogyasztóknak az irányelv I. mellékletében említett uniós jogi rendelkezésekben meghatározottak szerinti érdekeit;
c) nonprofit jellegű;
d) nem áll fizetésképtelenségi eljárás alatt és nem fizetésképtelenné nyilvánított szervezet;
- 25/26 -
e) független és nem áll a fogyasztóktól eltérő más olyan személyek - különösen kereskedők - befolyása alatt, akiknek gazdasági érdeke fűződik képviseleti keresetek indításához, még abban az esetben sem, ha a szervezetnek harmadik felek nyújtanak finanszírozást, és e célból az ilyen befolyás megelőzése, továbbá a saját maga és a finanszírozói, valamint a fogyasztók érdekei közötti összeférhetetlenség megelőzésére irányuló eljárásokat alakított ki;
f) bármely megfelelő eszköz segítségével - így különösen a honlapján - világos és közérthető megfogalmazásban nyilvánosságra hozza a szervezetnek az a)-e) pontban felsorolt feltételeknek való megfelelését igazoló információkat, továbbá információkat arról, hogy általában melyek a finanszírozási forrásai, milyen a szervezeti, irányítási és tagsági struktúrája, valamint mi az alapszabályban meghatározott célja és mik a tevékenységei.
Az összeférhetetlenség, valamint a visszaélések elkerülése érdekében a 10. cikk a minősített szervezetek transzparenciáját írja elő a finanszírozási formák tekintetében.[16]
Tizenkét hónapja létező szervezetek indíthatják, ez az előírás azt szeretné elkerülni, hogy ne ad hoc szervezetek legyenek, amelyeket kizárólag erre a célra hoztak létre.[17] Az irányelv által képviselt modell a perindításra jogosultak kijelölésével egy eléggé paternalisztikus koncepciót valósít meg (nem bízza az érintettekre, hogy az érdeküket összekapcsoltan képviseljék és maguk jelöljék ki a perindításra jogosultat).[18] Érdemes volna átgondolni, hogy a feljogosított szervezetek mellett az ad hoc felépülő érdekközösségek is lehessenek ezekben az eljárásokban felperesek (legalábbis bizonyos feltételek fennállása esetén).
A német tapasztalatok szerint a perindításra jogosult szervezetek gyakran nincsenek abban a financiális helyzetben, hogy a perindítás terhét felvállalhatnák, és számos esetben nem is éreznek csábítást ez iránt.[19] A finanszírozás egy forró témának tűnik,[20] az európai jogalkotó el is kerülte végül a megoldást. A legtöbb kérdést végül nyitva hagyta, ezért sok múlik majd az irányelv implementációján.
A "vesztes fizet" költségviselési modell is fokozhatják a kockázatot,[21] ami egyébként azt célozza, hogy ne éljenek vissza ezzel az új eszközzel.
A belépési küszöb problematikája a kollektív igényérvényesítési mechanizmusok hatékonyságát jelentős mértékben tudja befolyásolni. Az európai jogalkotó azonban alacsony
- 26/27 -
belépési küszöbű eljárást tűzött célul, nem határozott meg konkrét minimum létszámot az érintett fogyasztók tekintetében.
Információs technológiai megoldások nélkül a fogyasztói ügyeknek az intézése a felgyorsult, globalizált és digitalizált világban, anakronisztikusnak tűnhet. Ezek az ügyek komoly case managementet kívánnak meg, továbbá gördülékeny információs technológiát a bíróságokon és ügyvédi irodákban is és nem utolsó sorban egy olyan eljárásjogi keretet, amely lehetővé teszi a bírák számára az ügyek rugalmasabb kezelését a felek ügyvédjeivel való szorosabb együttműködésben.[22] Progresszív digitalizálás nélkül az új irányelv kapcsán nem fogja elérni a jogalkotó a célját. A Legal Tech általánosságban segítheti a regisztráció gördülékenyebbé tételét, a szoftveres dokumentum analizist, a nagyobb számban előforduló sablonosabb iratok létrehozatalát és nem utolsó sorban a perrizikó analízist.[23]
Több tagállamban találunk már rá példát, hogy kihasználják a kollektív igényérvényesítési szektor szereplői a legal tech-ben rejlő lehetőségeket. Fejlesztőkkel együttműködő ügyvédi irodák - fantáziát látva ebben a piacban - tervezik, hogy az egyesületek versenytársaivá váljanak. Online platformokkal és digitális eszközökkel lehet támogatni az efféle perindítást illetve a csoportképződést. Az internetben számos lehetőség rejlik: könnyebben el lehet érni a potenciális felpereseket, lehet javítani a kommunikációt a csoporton belül, csökkenteni a költségeket a dokumentumok és formanyomtatványok dematerializálása által.[24]
Az irányelv 13. és 14. cikkei már mutatnak némi elmozdulást ebbe az irányba, de a gyorsan fejlődő területen már a mesterséges intelligencia alkalmazásával is számolni kell, amire a tagállami megoldásokban már találunk példákat, habár ezek elsődlegesen magánkezdeményezések formájában vannak jelen. Említésre érdemes pl. egy kezdeményezés, melynek keretében 15.000 károsult igényét gyűjtötték össze (engedményezés útján) a "my-right" internetes oldal segítségével.[25]
- 27/28 -
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket a fellépéseket részvételi (opt-in) vagy kimaradási (opt-out) intézkedésekként is strukturálhassák,[26] vagyis a tagállamok választhatnak a két rendszer között. Az irányelv sajnálatos módon nem differenciál szórványos és a tömeges károk tekintetében, pedig ezek eljárásjogi szempontból teljesen másmás problémákat vetnek fel. A szórványos károk esetében a nemzetközi tapasztalatok szerint az opt-in rendszereket kevéssé veszik igénybe. A racionális érdektelenség a legtöbb ilyen eljárás esetében abból fakad, hogy az egyéni károk mértéke miatt a pénzügyi és időbeli ráfordítás ezeknél az ügyeknél nem térülnek meg.[27] Az összeg, amely alatt a felmérések szerint a károsultak nem szoktak pert indítani (még jó esélyek esetén sem), általában 500-1000 euró körül van.[28] Ennélfogva a szórványos igényeknél gond, hogy a jogellenesen szerzett előny a jogsértőnél marad, ami negatív irányba befolyásolja a piaci magatartást és a verseny tisztaságát. A cégek a racionális apátiát bekalkulálják, és a jogsértést még akkor is megéri elkövetniük, ha az érintettek egy része perelne.[29] Így szereznek versenyelőnyt a törvénytisztelőkkel szemben. Vagyis a szórványos károk esetén nemcsak az egyéni jogvédelem van szem előtt, ha a fent vázolt káros folyamatok megelőzése.[30]
A svéd, francia és az angol tapasztalatok azt mutatják, hogy az opt-in modellek esetében tendeciózusan alacsony a belépő érdekeltek száma.[31] Opt-out modellek kapcsán ezzel szemben fogyasztói ügyekben kevesebb, mint 0,2% él az opt-out lehetőségével. Vannak esetek, amikor az egyedi perlés joga lényegében értéktelen - semmire nem megy vele -ilyen esetekben a racionális döntés: nem lépni ki a csoportból.[32] Egyébiránt az alperes érdeke is lehet az opt-out modellek esetében, hogy a károsultak minél szélesebb körére kiterjedjen a jogerő és ne legyenek az ügyben újabb perek.[33]
Mindezek miatt egyre elfogadottabb a világban az a jelen cikk szerzője által is régóta támogatott gondolat, hogy egy kifinomultabb megközelítéssel élve kellene vegyítenie a két eljárási rendszert (opt-in és opt-out). Ennek érdekében az egyelőre Európában még nem gyakori megoldást volna célszerű választani, amely a két modellt ötvözi. A szabályozásban a differenciálás alapja a következő lehet: ahol az egyéni kártérítési igény várhatóan magas, a törvényhozó az opt-in rendszert preferálja, megkívánva, hogy a csoport tagjai nevesíthetők legyenek. Az önállóan "nem életképes" ügyek tekintetében jellemzően nagy
- 28/29 -
az inaktivitás a károsultak oldalán. Azoknál az ügyeknél, ahol a várható pertárgyérték olyan alacsony (a szinguláris ügyekre vetítetten), hogy az opt-in rendszer magasabb adminisztratív költsége miatt nem lenne arányos, ki lehetne egészíteni a rendszert egy opt-out alapú modellel. Az utóbbiba olyan ügyeket lehetne becsatornázni, melyek eddig nem jelentek meg az igazságszolgáltatás rendszerében (eltekintettek érvényesítésüktől). Kifejezetten azokat az ügyeket lehet az opt-out rendszerbe internalizálni, melyeknek érvényesítéséről jelenleg jellemzően lemondanak a jogkeresők, hatékony eljárásjogi eszközök hiányában. Az előbbi (opt-in) rendszer olyan igények érvényesítésére szolgálna, melyek most is jelentkeznek a rendszerben, ám a jelenlegi eljárásjogi keretek között nem eléggé hatékonyan érvényesíthetők. A fentiekből kiderül, hogy a kollektív igényérvényesítés esetében nem megfelelő a "one size fits all" gondolkodásmód.[34]
A tagállamoknak majd kezelnie kell az irányelv ambivalenciáját és egyensúlyozni a visszaélésekkel szembeni eszköz és hatékonyság között.[35] Egy "jövőálló" megoldásban gondolkodva logikus és célszerű lehet valamilyen felmerülő konkrét jogeset mentén elindulni a gondolkodás során és ennek problematikáját feltárva és végiggondolva felépíteni a szabályozást. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a lehetséges ügyek sokfélék, ezért a generális szabályozási törekvés mellett is talán szükségszerűen differenciálni kell. ■
JEGYZETEK
[1] OJ L 110, 1.5.2009, p. 30-36
[2] Az Ajánláshoz lásd még: Hess, Burkhard: European Perspectives on Collective Litigation. In: Harsági, Viktória / van Rhee, Cornelius Hendric (eds.): Multi-party Redress Mechanisms in Europe: Squeaking Mice? Intersentia, Cambridge-Antwerp-Portland, 2014, pp. 3-13.; Inchausti, Fernando Gascón: A new European way to collective redress? Representative actions under Directive 2020/1828 of 25 November. GPR 2021/2, pp. 63-64.
[3] Biard, Alexandre / Kramer, Xandra: The EU Directive on Representative Actions for Consumers: a Milestone or Another Missed Opportunity? ZEuP, 2019/2, 249.; Lásd még: Harsági Viktória: Megfelelő válasz a dízelbotrányra? - A német kollektív igényérvényesítés legújabb reformjáról a kívülálló szemével. Pro Futuro, 2019/1, pp. 9-38. https://ojs.lib.unideb.hu/profuturo/article/view/3902/5173; Harsági Viktória: Adequate Response to Dieselgate? The Latest Reform of Collective Redress in Germany as Viewed by an Outsider. International Journal of Procedural Law, 2019/2, pp. 281-316.
[4] Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése érdekében a 93/13/EGK irányelv (1993. április 5.), a 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról. COM (2018)185 final
[5] Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. COM (2018)184 final
[6] Hess, Burkhard: Europäisches Zivilprozessrecht. 2.Aufl., De Gruyter, Berlin, 2021, p. 823.
[7] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/1828 irányelve (2020. november 25.) a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti keresetekről és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről
[8] Stadler, Astrid: Are Class Actions Finally (Re)conquering Europe? Some Remarks on Directive 2020/1828. Juridica International, 2021/30, p. 16.
[9] Scherber, Nina: EU-Verbandsklage-Richtlinie. In: Asmus, Thomas / Waßmuth, Guido (Hrsg.): Kollektive Rechtsdurchsetzung. C.H. Beck, 2022, p. 616.
[10] Halfmeier, Axel: Verbandsklage mit Zähnen? - Zum Vorschlag einer Richtlinie über Verbandsklagen zum Schutz der Kollektivinteressen der Verbraucher. VuR, 2018, p. 243-244.; Scherber: op.cit. (ld. 9.lj.) p. 624.
[11] Hess: op.cit. (ld. 6.lj.) p. 823-824.
[12] Scherber: op.cit. (ld. 9.lj.) p. 618.
[13] Reuschle, Fabian: § 9. In: Hess, Burkhard / Reuschle, Fabian / Rimmelspacher, Bruno (eds.): Kölner Kommentar zum KapMuG. Carl Hey manns, Köln, 2014, pp. 343, 347.
[14] Gesetzentwurf, p. 16.
[15] vö. Schneider, Burkhard: Die zivilprozessuale Musterfeststellungsklage. Kollektivrechtschutz durch Verbraucherschutzverbände statt Class Actions? BetriebsBerater, 2018, p. 1997.
[16] Scherber: op.cit. (ld. 9.lj.) p. 622.
[17] Clausmitzer, Jochen: Richtlinie zur Einführung von Sammelklagen verabschiedet. AG, 2020/24, p. 361
[18] vö. Halfmeier, Axel: Musterfeststellungsklage: Nicht gut, aber besser als nichts. Zeitschriftfür Rechtspolitik, 2017, p. 201.
[19] Möllers, Thomas MJ / Wolf, Lisa: Die Causa Telekom und das Recht auf effektiven Rechtsschutz - zur überfälligen Reform des KapMuG, BKR, 2021, p. 253.; vö. Stadler, Astrid: Drittwirkung "schwarzer Listen" für missbräuchliche AGB? Verbraucher und Recht, 2017, p. 123.; Balke, Michaela / Liebscher, Thomas / Steinbrück, Ben: Der Gesetzentwurf zur Einführung einer Musterfeststellungsklage - ein Zivilprozessualer Irrweg. Zeitschrift für Wirtschaftrecht, 2018, p. 1327.
[20] Biard / Kramer: op.cit. (ld. 2.lj.) p. 257.
[21] Vö. Issacharoff, Samuel / Miller, Geoffrey P.: Will aggregate litigation come to Europe? In: Backhaus, Jürgen G. / Cassone, Alberto / Ramello, Giovanni B. (eds.): The Law and Economics of Class Actions in Europe. Edward Elgar, Cheltenham, 2012, p. 60.
[22] Stadler, Astrid: Foreword. In: Lein, Eva / Fairgrieve, Duncan / Otero Crespo, Marta / Smith, Vincent: Collective Redress in Europe - Why and How? British Institute of international and Comparative Law, London, 2015, p. XVII.
[23] vö. Netzer, Felix: Legal Tech und kollektive Rechtsverfolgung. Die geplante Musterfeststellungsklage - (k) ein Fall für den digitalen Zivilprozess? DAV-Forum, Anwaltsblatt, 2018, p. 283.
[24] Biard / Kramer: op.cit. (ld. 2.lj.) p. 255.
[25] Stadler, Astrid: Musterfeststellungsklagen im deutschen Verbraucherrecht? Verbraucher und Recht, 2018, pp. 83, 86.; Meller-Hannich, Caroline: Gutachten A zum 72. Deutschen Juristentag. Sammelklagen, Gruppenklagen, Verbandsklagen - Bedarf es neuer Instrumente des kollektiven Rechtschutzes im Zivilprozess? C.H.Beck, München, 2018, p. 17.
[26] Hess: op.cit. (ld. 6.lj.) p. 824.; Inchausti: op.cit. (ld. pp. 72-73.; Stadler: op.cit. (ld. 8.lj.) p. 16-17.
[27] Wanner, Viola: Das KapMuG als allgemeine Regelung für Massenverfahren. Nomos, Baden-Baden, 2010, p. 26.
[28] Meller-Hannich: op.cit. (ld. 25.lj.) p. 24-25.; Roland Rechtsreport 2014, p. 36.; European Opinion Research Group, Spezial-Eurobarometer, 2004, p. 13
[29] Meller-Hannich: op.cit. (ld. 25.lj.) p. 25.; Balke / Liebscher / Steinbrück: op.cit. (ld. 19.lj.) p. 1323.; Fölsch, Peter: Der Regierungsentwurf zur einführung der Musterfeststellungsklage. Deutsche Richterzeitung, 2018/6, p. 214.
[30] Meller-Hannich: op.cit. (ld. 25.lj.) p. 26, 42.
[31] Kowollik, Eva-Maria: Europäische Kollektivklage. Referenzrahmen für ein leistungfähiges europäisches Justizsystem. Nomos, Baden-Baden, 2018, p. 233.
[32] Issacharoff / Miller: op.cit. (ld. 21.lj.) p. 60.
[33] Kowollik: op.cit. (ld. 31.lj.) p. 233.
[34] Vö. Harsági, Viktória: Combining Opt-in and Opt-out Systems? - Expert Proposal for the Hungarian Regulation of Collective Redress. ELTE Law Journal, 2016/2, pp. 25-52. http://eltelawjournal.hu/
[35] Stadler: op.cit. (ld. 8.lj.) p. 22.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
