Az 1990-es évek elejétől, a politikai és gazdasági változásokkal párhuzamosan átalakultak a társadalomban élő emberek megszokott életkörülményei. E megváltozott kulturális és társadalmi struktúrában fontos szerepet játszik az állampolgárok jogi kultúrája, mivel a radikális változások következtében megnövekedett az önmagukért való felelősségük a munka, és a hétköznapok világában is. A nagyobb felelősségvállalással való élni tudás egyrészt ismeret, másrészt attitűd kérdése, amelyet elsősorban a szocializáció elsődleges intézményeiben, a családban és az oktatási rendszerben sajátíthatunk el, ezzel párhuzamosan azonban a tömegkommunikáció is egyre fontosabb szerepet játszik. Mivel a jogállamiság nemcsak intézmények rendszere, hanem lényeges elemét képezik a szubjektív tényezők is, mint a jogtudat és jogismeret, felmérésünk célkitűzését ezért alapvetően az a tény határozta meg, hogy minél többet megtudjunk az egyetemi hallgatók jogismeretéről, jogtudatát befolyásoló társadalmi tényezőkről.
Mielőtt közreadnánk empirikus vizsgálatunk, főbb eredményeit szeretnénk felvillantani egy tőlünk meglehetősen távoli kontinensen született néhány tanulságos konklúziót is.
Ausztráliáról van szó, ahol Roman Tomasic professzor világhírű kutatásokat folytat a jogtudat témakörében, immár két és fél évtizede.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a kb. 150 nemzet fiai és lányai által lakott földrészen szinte általános a jognak kultúraként történő felfogása.2 "Ha valami világos az ausztrál jogi kultúrával kapcsolatban akkor az az, hogy a kultúrában megjelenő értékek a társadalomban a megállapodottabb és konzervatív csoportok érdekeit és szükségleteit fejezik ki. "3
Multikulturalizmus és konzervatív jelleg tehát az ausztrál jogi kultúra fő jellemzői.
Nézzük meg most közelebbről e sajátosságokat a konkrét felmérésekben.
Tomasic mindenekelőtt a jogi kultúrát populáris és professzionális, azaz jogászi szubkultúrákra bontja fel. Ő főleg az utóbbival kapcsolatosan végez kutatásokat, de az előbbit illetően is szolgál számunkra érdekes megállapításokkal. igy pl. kiemeli, hogy egyik vizsgálata keretében megkérdezett laikusok 70%-a a jogi kérdéseket nehezen érthetőnek tartotta. Közelebbről az aluliskolázottak, illetve iskolai végzettséggel nem rendelkezők 73,6%-a, míg az értelmiségiek 64,4%-a nyilatkozott így.4
Az 1975-ben és 1977-ben New South Wales-ben végzett felméréseinek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a megkérdezett jogászok körében a "cinikus realizmus" míg a laikusok esetében "a jogászok csak a saját érdekeiket nézik" sztereotípia dominált.5
Említést érdemel a következő két eredmény is.
Azzal a megállapítással miszerint "A jog alapvetően mindenkivel fair a közösségben " a megkérdezett 927 fő 22,4%-a teljes mértékben, míg 42,7%-a fenntartásokkal értett egyet. A 15%-os "nem biztos" válasszal szolgálók 21,1%-a időskorú, 22,1%-a farmer, míg 19,2%-a nő volt.6
Végül ami a konzervatív jelleget illeti Tomasic rávilágít arra, hogy " a jogászok akiknek érdekei nagymértékben függenek a megállapodott és konzervatív csoportoktól, azáltal segítik ezeknek a kulturális értékeknek a fennmaradását, hogy klienseik és talán a nagyobb közösségek tudatában is legitimálják. "7
Az 1998-99-es tanév első félévében lebonyolított kérdőíves vizsgálatba a Janus Pannonius Tudományegyetem öt fakultásának hallgatóit vontuk be, akik az egyetemi tanulmányaik közepén jártak. Az Állam és Jogtudományi Karon tanulók jövendő foglalkozásának evidenciája a jogismeret, míg a többiek - közgazdasági-, bölcsész-, műszaki- és orvosi kar - jövendő értelmiségként maguk is formálhatják az emberek jogtudatát, jogismerethez való viszonyát. Ha az emberek alapvető létfeltételeit befolyásoló intézmények, vagy tágabb környezetük olyan referenciacsoportot jelentő egyéneken keresztül működnek, akik tisztában vannak jogaikkal, akkor a jog hatékonysága a társadalom rendezettségét, kiszámíthatóságát is eredményezheti, máskülönben a deviáns magatartások megnövekedésével, bizonytalansággal számolhatunk. Ezért is tartottuk fontosnak azoknak az elmozdulásoknak a felderítését, amelyek 1984-ben végzett felmérésünk óta bekövetkezhettek. Mindezekre tekintettel kérdőívünk megszerkesztésénél a másfél évtizeddel ezelőtt elkészített vizsgálatunk eredményeire és tanulságaira is támaszkodtunk, ugyanakkor figyelembe vettük a megváltozott politikai, gazdasági és társadalmi környezetet is.8
A kérdőívet összesen 500 hallgató töltötte ki, minden karon 100-100 fő, amelyből három értékelhetetlen volt (2 jogász, 1 orvostanhallgató). A lányok aránya valamivel magasabb, mint a fiúké (57,1%), ami a bölcsészkar elnőiesedésének köszönhető. A megkérdezettek főleg 20-23 év közöttiek (77%), 10% ennél fiatalabb, a többiek idősebbek voltak, családi állapotuk szerint 89%> nőtlen, vagy hajadon, 9,6% házas, vagy élettársi kapcsolatban élt, 1,4% elvált, vagy özvegy volt a felvétel idején. 81%-uk városi lakos, ebből 48,8% megyeszékhelyen, vagy ennél magasabb kategóriájú településen lakott. A szülők társadalmi helyzetének megállapítására - az apára és anyára egyaránt - azonos mutatót képeztünk, amelyet a foglalkozás és beosztás, valamint az iskolai végzettség együttese adott. Ebből megállapítható volt, hogy az egyetemisták többsége egyetemet, vagy főiskolát végzett, értelmiségi foglalkozású, vagy önálló vállalkozó gyermeke (apa 53,4%, anya 45,9%), szakmunkás (apa 34,8%, anya 27,1%), szellemi-adminisztratív állományban lévő (apa 10,4%, anya 24%). A betanított és segédmunkás szülők gyermekei csak 4, illetve 9 hallgatóval képviseltették magukat, és mindössze egy hallgató apja végzett mező-gazdasági fizikai munkát.9
A rómaiak óta valamennyi jogrendszer - így a miénk is - voltaképpen azon az apriorisztikus axiómán nyugszik, hogy a "jog nem tudása nem mentesít." Ezért első kérdésünkkel arra kerestünk választ, hogy a hallgatók mennyire tartják szükségesnek, hogy az állampolgárok ismerjék a mindennapjaikra vonatkozó jogszabályokat. A válaszok 98%-a (484 fő) igen volt. A karonként 1-5 közötti nemleges válaszból semmilyen következtetés nem vonható le, viszont megállapítható, hogy 1984-es felméréshez viszonyítva 6%-kal nőtt az igen válaszok száma, amely jogállami viszonyainkkal is magyarázható (elkerülhetők a tudatlanságból elkövetett jogszabálysértések AJK, nő;10 világosabbá válnak lehetőségeink és korlátaink BTK, nő). Ugyanilyen magas arányban (98%) válaszoltak igennel a megkérdezettek hallgatói státuszukra, valamint jövőbeli munkavállalóként, a munkával kapcsolatos jogszabályok ismeretének szükségességére (99%) vonatkozó kérdésekre is. Az igen válaszok magas aránya miatt, sem a karonkénti, sem a nemek szerinti megoszlás ösz-szehasonlításnak nem volt értelme. Ez utóbbi két kérdésre adott válaszoknál is 4-5%-os növekedés tapasztalható a 15 év előttihez képest. A rendszerváltás örvendetes következményének is betudható, hogy pozitívan változott a jogismeret minőségi struktúrája is, amelyre a három kérdés részletes indokolásának tarta-lomelemzéséből következtethettünk. A munkavállaláshoz kapcsolódó jogismeret szükségességének értelmét az is árnyalta, hogy a hallgatók 21,5%-a dolgozott egyetemi tanulmányainak megkezdése előtt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
