2004 tavaszán jelent meg Földi András professzor A másért való felelősség a római jogban[1] című könyve. A szerző a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem romai jogi tanszékének egyetemi tanára. A recenzió tárgyát képező mű alapjául Földi András 2000-ben benyújtott és 2002-ben sikeresen megvédett akadémiai doktori disszertációja szolgált. A munka azóta mindazonáltal számos vonatkozásban átdolgozásra került, hiszen a szerző figyelmet fordított azon, az értekezés tárgyához tartozó szakirodalmi művekre is, melyek 2000 óta jelentek meg.
A téma kutatása a szerző részéről azonban több mint húsz esztendővel ezelőtt kezdődött. Ugyanakkor Földi András az elmúlt évtizedekben a római jog számos egyéb fontos problémáját is kutatta. Kandidátusi értekezését a római jog "kereskedelmi jogintézményei"-ről írta, az e kérdéskörrel foglalkozó monográfiája 1997-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában.[2] 2001-ben publikálta a jóhiszeműség és tisztesség (objektív értelemben vett hona fides) elvének történetét bemutató, a polgári jog művelői részéről is igen pozitívan értékelt kismonográfiáját.[3] Társszerzője továbbá Hamza Gábor professzorral A római jog története és institúciói című tankönyvnek, melynek kilencedik, átdolgozott és bővített kiadása 2004-ben jelent meg.[4] Földi András emellett számos, a római jog, a magánjogtörténet, ill. a modern polgári jog egyes kérdéseit tárgyaló szakcikket jelentetett meg.
A jelen könyvet figyelembe véve elöljáróban a monográfia által feldolgozott, igen széleskörű jogi szakirodalomra kell, hogy felhívjuk a figyelmet. A szerző igen nagy számú, a felelősség fogalmi kérdésével foglalkozó, döntően külföldön megjelent, jogfilozófiai és egyéb szaktudományokba (filozófia, szociológia stb.) tartozó munkát használt fel. A másért való felelősség kérdéseit tárgyaló római jogi szakirodalom igen alapos feldolgozása mellett tekintettel
- 343/344 -
volt a modern jogi továbbélést, ill. a mai szabályozást bemutató polgári jogi művekre is. Az irodalomjegyzékben mintegy háromszáz, német, olasz, angol, francia, spanyol és magyar nyelvű szakirodalmi mű szerepel. Természetesen a vonatkozó latin nyelvű forrásszövegek is - részletes elemzéssel - bemutatásra kerülnek. A könyvben való tájékozódást elősegítő, gazdag irodalomjegyzék és forrásmutató alapján is megállapítható, hogy Földi András a tárgykörben igen alapos kutatást végzett.
Meglepőnek tűnhet, de azt kell mondanunk, hogy a könyv címe - az alcím elolvasása nélkül - kissé félrevezető, legalábbis túl szerény. A könyv ugyanis nem csupán a római jogi problematikával foglalkozik, hanem alapos elemzést tartalmaz a téma összehasonlító polgári jogi, továbbá jogelméleti aspektusaira nézve is.
A monográfia négy, logikusan egymásra épülő fejezetre oszlik, amelyek szintén következetes, világos logikával felépített további szerkezeti egységeket foglalnak magukba. Az első fejezet a felelősség, a jogi felelősség és a másért való felelősség fogalmának elméleti, dogmatikai és fogalomtörténeti kérdéseit tárgyalja. A második fejezet a másért való deliktuális felelősség római jogi szabályaival foglalkozik. A harmadik fejezet témája a másért való kontraktuális felelősség a római jogban. A negyedik fejezet jogösszehasonlító elemzést tartalmaz a másért való felelősség kérdésében, döntően néhány modern polgári törvénykönyv vonatkozásában, különös figyelemmel a római jogi tradíció továbbélésére.
Úgy gondolom, hogy a könyv rendszere igen logikus, és az egész mű tartalmát jól áttekinthetővé teszi. Az első rész komoly, és sok tekintetben eredeti elméleti megalapozást biztosít a teljes problémakör vonatkozásában, alaposan elemezve számos bonyolult elméleti-dogmatikai kérdést. A második és a harmadik fejezet tekinthető a mű gerincének, hiszen maga a szerző is alapvetően római jogász, és a mű elsősorban római jogi monográfia. Az utolsó fejezet adekvát módon demonstrálja a római jog és a modern jog közötti vitathatatlan és szoros kapcsolatot. Az utolsó fejezetet elolvasván az olvasót lenyűgözheti a római jog jelentősége a modern polgári jog összehasonlító tanulmányozása szempontjából.
Az 1. fejezet elején Földi professzor meghatározza a másért való felelősség fogalmát. Álláspontja szerint akkor beszélhetünk másért való felelősségről, ha valakinek meg kell térítenie azt a kárt, amelyet egy harmadik személyt jogellenes és - legalábbis potenciálisan - felróható magatartása okozott, azon ténykörülményből következően, hogy a felelőssé tett és a kárt okozó személy között szerződéses avagy egyéb jogviszony áll fenn.
A szerző világosan kimutatja, hogy a másért való felelősség a polgári jogi felelősség relatíve független részterülete. Földi utal ezen felelősségi forma számos elnevezésére: Dritthaftung, Haftung für Dritte, Haftung für Andere, Haf-
- 344/345 -
tung für fremde Schuld, Verantwortlichkeit für fremdes Verschulden német nyelven, responsabilité du (vagy pour) fait d'autrui francia nyelven, responsabilita perfatto altrui olasz nyelven és vicarious liability angol nyelven.[5] A szerző az e kifejezések közötti jelentéskülönbségeket is leírja.
Földi azt az álláspontot foglalja el, hogy a másért való felelősség dogmatikai alapját a kárt okozó és a kárt megtérítő személy közötti jogviszony képezi. Mindazonáltal ennek a jogviszonynak - amely nolente-volente megteremti a felelősséget - különböző formái lehetnek.
A szerző nagy figyelmet szentel a jogi felelősség - a hazai szakirodalomban kevéssé ismert - fogalomtörténeti kérdéseinek. Földi - Zucker kutatásai alapján - rámutat arra, hogy a felelősség gondolatának első megjelenése Aiszkhülosz a Perzsák című tragédiájában lelhető fel, ahol a hypeuthynos kifejezés már felelősségi értelemben szerepel. Ezt a kifejezést számos görög auktor (így pl. Démoszthenész) is használta a polisz vezetőinek felelőssége kifejezésére.
A római jogban a felelősséget jelentő különböző kifejezések (teneri, praestare stb.) bemutatása után a szerző a felelősség modern fogalmának fokozatos kialakulását vizsgálja a középkortól a különböző (angol, francia, német, olasz, latin) nyelvekben. E fejlődésben fordulatot jelentett a responsibility, a responsabilité, ill. a responsabilita főneveknek a XVIII. szd. második felére tehető megjelenése. Földi szerint ezek közül a francia fogalom rendelkezett a felelősség modern fogalmának kialakulására nézve meghatározó jelentőséggel. Elemzést ad a más gondolati alapon nyugvó felelősségfogalmakról is (Haftung, liability).
A szerző széles körű szakirodalmi szemle alapján ismertet és röviden értékel számos modern és külföldi felelősségkoncepciót (definíciót) is, figyelembe véve nemcsak a magyar szakirodalmat, hanem a nemzetközi szakirodalmat is. Ebben a vonatkozásban a magunk részéről különösen Hartnak a felelősség jelentésére vonatkozó elméletét emelnénk ki, amelyet a szerző szintén tárgyal.[6] Földi a maga részéről a felelősséget egyfajta értéket ill. minőséget reprezentáló fogalomnak tekinti, amelynek etikai színezettsége van. Ezen az alapon kirekeszti a felelősségi jelenségek köréből az abszolút helytállási kötelezettségeket, de az objektív felelősséget - amelynél a vétkesség legalább potenciálisan szerepet játszik - egyértelműen a (polgári jogi) felelősség körébe sorolja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
