A Tribunale di Padova 2005. január 11-i, alábbiakban kommentált ítéletének példaértéke van a Bécsi Vételi Egyezmény (a továbbiakban: CISG) alkalmazása szempontjából. Ezen túlmenően az ítélet azért is fontos, mert ez az első olyan állami bírósági döntés, amely közvetlenül állást foglal abban a kérdésben, hogy mi a jelentősége annak, ha a felek anacionális (nem állami) jogot választanak a szerződésükre, és ennek mik a következményei. Az ítélet helyesen és megfelelően kezeli ezt a kérdést a jelenlegi jogi helyzetben és nem ismeri el az ilyen jogválasztást kollíziós jellegűnek, hanem csak az alkalmazandó jog szerződésbe történt belefoglalásának, inkorporációjának tekinti azt. A fentiek miatt várható, hogy az ítélet különösen fontos precedenssé fog válni.
Az ítélet egy olyan adásvételre vonatkozik, amelynek tárgyát nyulak képezték. Ez a szerződés 1999-ben egy szlovén eladó (a továbbiakban: eladó) és egy olasz vevő (a továbbakban: vevő) között jött létre. Ennek értelmében az eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy farmjáról "Hyla" genetikai típusú nyulakat szállít a vevő részére.
A szerződéses viszony meghatározott szakaszában a vevő, aki nem volt megelégedve a nyulak minőségével, azt javasolta az eladónak, hogy a jövőben egy másik genetikai típussal, az ún "Grimaud" fajtával teljesítsen. Ennek feltétele volt, hogy az eladó szabaduljon meg a korábbi állománytól és farmján egészségügyi takarítást, fertőtlenítést végezzen. Ennek megfelelően az eladó, áron alul értékesítette a meglévő állományt, de ezt követően nem tudta megszerezni a kívánt állományt annak tenyésztőjétől, Grimaudtól, és ezért nem tudta teljesíteni szerződéses kötelezettségét. Ennek folytán a vevő elállt a szerződéstől az eladó állítólagos nemteljesítésére hivatkozással.
A keresetet az olasz bírósághoz az eladó nyújtotta be (és egy olasz társaság, amely a megállapodás értelmében jutalékra volt jogosult a szállítások után), arra hivatkozással, hogy a szállítások folytatásának meghiúsulása a vevő magatartására vezethető vissza, aki a fajtaváltoztatást kezdeményezte, de ezt követően nem működött együtt az eladóval annak érdekében, hogy Grimaud a tenyészállatokat az eladó farmjára szállítsa. Az eladó (és a másodrendű felperes) kártérítést követelt a korábbi nyúlállomány áron aluli értékesítése és a szerződés felbontása miatt.
A vevő a bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a Hyla-nyulak minősége nem volt megfelelő, továbbá, hogy a fajtaváltoztatás az eladó egyedüli, a minőségi probléma orvoslása érdekében hozott döntésén alapult, és hogy Grimaud azért tagadta meg a tenyészállatok szállítását az eladó részére, mert az nem végezte el a szükséges egészségügyi takarítást.
Mindezek alapján a bíróságnak az ügy érdemét tekintve abban kellett döntenie, hogy a vevő szegte-e meg a szerződést azzal, hogy elállt, vagy pedig az eladó, azzal, hogy nem teljesített. A bíróság ebben a kérdésben úgy döntött, hogy az eladó a CISG 25. cikke szerinti alapvető szerződésszegést követett el, mert nem szállította le a szerződés szerinti árut, melynek oka az volt, hogy nem végezte el a farmján a szükséges egészségügyi takarítást.
Mielőtt azonban a bíróság az ügy érdemében döntött volna, megvizsgált egy sor, az alkalmazandó joggal összefüggő előzetes kérdést. Erre azért volt szükség, mert az adásvételi szerződés 7. pontja úgy rendelkezett, hogy "a szerződésre a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamara jogszabályai és rendelkezései irányadók", arra engedve következtetni, hogy a felek nem csupán az olasz, vagy a szlovén jog, hanem a CISG alkalmazását is ki akarták zárni.
A bíróság mindenekelőtt egy olyan előzetes kérdést vizsgált, amely nem csak a CISG, hanem valamennyi egységes anyagi jogot megállapító egyezmény alkalmazásával kapcsolatban felmerül. A szóban forgó szerződés nemzetközi jellegű volt, vagyis annak több állam jogával volt meghatározó kapcsolata, aminek következtében a bíróságnak meg kellett határoznia azt, hogy melyik anyagi jog alkalmazandó a szerződésre. Ha a jogvita tárgyát képező szerződésre egy egységes jogot létrehozó olyan egyezmény vonatkozik, amelynek a fórum állama tagja, akkor felmerül a kérdés, hogy a bíróságnak vajon először a saját nemzetközi magánjogi szabályaihoz kell-e visszanyúlnia, annak érdekében, hogy meghatározza az irányadó anyagi jogot, vagy pedig közvetlenül az egységes jogot alkotó anyagi jogi egyezményt kell-e alkalmaznia.
A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egységes anyagi jogi egyezménynek elsőbbsége van a nemzetközi magánjogi szabályokkal szemben és ezért a bíróságnak amennyire lehetséges, az egységes anyagi jogi szabályok alkalmazását kell előnyben részesítenie.
A bíróság megvizsgálta, hogy a szóban forgó esetben fennálltak-e a CISG alkalmazásának előfeltételei. Az első kérdés a tárgyi hatállyal függött össze. A bíróság megállapította, hogy a CISG nem definiálja az adásvételi szerződés fogalmát és ezért az egyezmény 7. cikke szerinti joghézag kitöltésére van szükség. Ennek a problémának a vizsgálatakor a bíróság úgy találta, hogy az adásvételi szerződés fogalmának meghatározásakor nem lehet a nemzeti jogokból, így pl. a Codice Civile 1470. cikkéből kiindulni, ellenkezőleg, egy ilyen fogalmat, mint az egyezményben használt legtöbb fogalmat, beleértve a "telephely", a "szokásos tartózkodási hely", és az "áru" fogalmát, autonóm módon kell meghatározni és levezetni, azaz úgy, hogy egyetlen nemzeti jogrendszer kategóriáihoz és definícióihoz sem lehet visszanyúlni.
Ennek megfelelően a bíróság az egyezmény 30. és 53. cikkeire hivatkozott. A 30. cikk szerint: "az eladó köteles a szerződés és az Egyezmény előírásainak megfelelően az árut szolgáltatni, az áru tulajdonjogát átruházni és - szükség szerint - az árura vonatkozó minden okmányt átadni." Az 53. cikk szerint: "a vevő köteles a szerződés és az Egyezmény rendelkezései szerint megfizetni a vételárat és átvenni a szolgáltatást."
Ezen az alapon a bíróság azt vizsgálta, hogy vajon a felek közötti szerződéses viszony, amelyet az olasz jog szerint egy meghatározott típusú szerződésnek (somministrazione) kell tekinteni, az egyezmény szerinti adásvételi szerződésnek lehet-e minősíteni. A bíróság ennek megállapítása során a nemzeti jog helyett a CISG-hez kapcsolódó bírói gyakorlatra és a CISG 73. cikkére hagyatkozott. Más országok bírósági ítéleteit és a CISG 73. cikkét megvizsgálva a Tribunale di Padova arra a következtetésre jutott, hogy a CISG minden olyan adásvételi szerződésre is kiterjed, amelyeket részletekben kell teljesíteni, beleértve azokat is, amelyeknél a tulajdonjog átruházása nem a szerződés megkötésekor, hanem az egyes részletek vonatkozásában külön-külön, azok teljesítését követően történik meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
