Az Európai Bíróság C-240/98-C-244/98. számú, Océano Grupo néven ismertté vált ítélete1 már eddig is óriási hatást gyakorolt a magyar jogtudományra és jogalkotásra, sőt az általa keltett hullámok kisebb mértékben befolyásolták a joggyakorlat alakulását is. A nevezetes előzetes döntés egyes részei azonban mintha nem épültek volna be a hazai jogi köztudatba. Az ítéletben szereplő illetékességi kikötés tisztességtelen voltára vonatkozó megállapításoknak honi bíróságaink nem szereztek érvényt következetesen. Ez azért különösen meglepő, mert az ítélet alapján tisztességtelennek minősíthető illetékességi kikötésekkel Dunát lehet rekeszteni a magyar fogyasztói szerződési gyakorlatban. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság közelmúltban, 2008. március 28-án hozott, az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményező végzése2 éppen amiatt kiemelkedő jelentőségű, mert - mint cseppben a tenger - rámutatott a judikatúra bizonytalanságaira. Ezzel hozzájárult a rendkívül komplex, anyagi jogi és eljárásjogi vonatkozásokat egyszerre érintő, sőt a közrend problémájával is kapcsolatban álló kérdések megválaszolásához. Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy a végzésben feltett kérdéseket a magyar, de különösen a közösségi jog szempontjából körüljárjam.
Az Océano Grupo ítélet két alapvető tézist tartalmazott. Abban egyrészt kimondta az Európai Bíróság, hogy az illetékességi kikötést tartalmazó szerződési feltétel, amelyet a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésbe anélkül vettek fel, hogy a felek egyedileg megtárgyalták volna, és amely olyan bíróság kizárólagos illetékességébe utalja a szerződésből fakadó jogviták elbírálását, amelynek illetékességi területén található a vállalkozás székhelye, a 93/13/EGK irányelv 3. cikke értelmében tisztességtelennek minősül, mert a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével jelentősen és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára befolyásolja a feleknek a szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit3. Másrészt az Európai Bíróság megállapította azt is, hogy az irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem megköveteli, hogy a nemzeti bíróság hivatalból vizsgálhassa, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban szereplő szerződési feltétel tisztességtelennek minősül-e4. A magyar jogra ez utóbbi megállapítás hatott megtermékenyítően. Bár a 2004. június 10-én kelt, legelső magyar előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Szombathelyi Városi Bíróság kifejezetten nem utalt az Océano Grupo ítéletre, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 209. §-a akkor hatályos szövegének az irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdésében nem nehéz felfedezni az alig egy évvel korábban született előzetes döntés gondolati magvát. A szombathelyi kérelem tulajdonképpen ráerősített azokra a jogirodalmi kritikákra, amelyek a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-ei 93/13/EGK irányelvet átültetni szándékozó magyar szabályozás ellentmondásosságára még Magyarország csatlakozását megelőzően több alkalommal rámutattak5. A végzés kiemelkedő szakmai színvonala mellett ezért is váltott ki rendkívül kedvező visszhangot a magyar jogtudományban6, dacára annak, hogy az Európai Bíróság az Ynos Kft. kontra Varga János ügyben 2006. január 10-én hozott C-302/04. sz. ítéletében hatáskörének hiányát állapította meg és így megválaszolatlanul hagyta a szombathelyi bíróság által felvetett kérdéseket7. A szombathelyi kérelem és az Océano Grupo ítélet is közrejátszott abban, hogy az Országgyűlés elfogadta 2006. évi III. törvényt, amely a Ptk. tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályait átfogóan, az Európai Bíróság korábbi értelmezéseinek megfelelően módosította. A törvény javaslatának miniszteri indokolása részletesen elemezte a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó európai bírósági döntésekből, többek között az Océano Grupo ítéletből a magyar jogalkotóra háruló feladatokat8, többek között azt az igényt, hogy a tagállami bíróságok hivatalból vehessék figyelembe a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződéses kikötés érvénytelenségét. A miniszteri indokolás rámutatott, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott követelményt, nevezetesen, hogy a tisztességtelen feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, alááshatja az olyan érvénytelenségi megoldás, amely a fogyasztó fellépését teszi szükségessé (így például a 2006. március 1-jéig hatályos magyar jogban a megtámadhatóság). Ezért a törvény a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen kikötések ún. relatív semmisséggel szankcionálja [Ptk. 209/A. § (2) bekezdés], amely az indokolás szerint megfeleltethető az irányelv szemléletének9. Az Océano Grupo ítélet második jogtételének ezzel kívánt eleget tenni a magyar jogalkotó.
Úgy tűnik ugyanakkor, hogy kevesebb figyelmet kapott az ítélet első, szintén kiemelkedő jelentőségű megállapítása, hogy az a nem egyedileg kialkudott szerződési kikötés, amely a fogyasztóval szerződő vállalkozás székhelyének/telephelyének bíróságát jelöli ki kizárólagos illetékességű bíróságként, tisztességtelen szerződési kikötésnek minősül. A joggyakorlatban pedig csak korlátozottan érvényesül a tisztességtelen illetékességi kikötések hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség. A Ptk.-t módosító 2006. évi III. törvény javaslatának miniszteri indokolása ebben a tekintetben nem látta szükségesnek a magyar eljárásjogi szabályozás módosítását10. Jelen tanulmány szerzőjének tapasztalata szerint az általános szerződési feltételeken alapuló fogyasztói szerződésekben továbbra is az a hazai gyakorlat, hogy a vállalkozás székhelye szerinti vagy más, a fogyasztó lakóhelyétől eltérő bíróság kizárólagos illetékességét kötik ki11. Ez a megállapítás arra enged következtetni, hogy a magyar bírói gyakorlat nem tette még teljes mértékben magáévá az Océano Grupo ítélet gondolati tartalmát. A magyar bíróságok nem mindig minősítik hivatalból (azaz erre irányuló kérelem nélkül) tisztességtelennek és ezért semmisnek fogyasztói szerződések esetében a vállalkozás székhelye szerinti vagy ahhoz közel eső bíróság kizárólagos illetékességének általános szerződési feltételekben történő megállapítását. Különösen bizonytalan a gyakorlat az illetékességi kikötések tisztességtelenségének hivatalból történő megállapítása a fogyasztó szerződésekből fakadó igények érvényesítésére a vállalkozás által rendszerint igénybe vett fizetési meghagyás kibocsátásakor.
A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2008. március 28-án hozott, az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményező végzése12 nem csupán mint egy újabb, precízen megfogalmazott, kiemelkedően magas szakmai színvonalat tükröző magyar előzetes döntéshozatal iránti kérelem tarthat igényt méltatásra. Szakmai elemzését indokolja az is, hogy hozzásegítheti a hazai joggyakorlatot az említett dilemmáknak a véglegesség igényével történő eldöntéséhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
