A gazdasági alkotmányjog iránt érdeklődők eddig a nem kis számú alkotmánybírósági gyakorlatból és az ugyancsak jelentős számú, bár szétszórtan fellelhető, különféle kiadványokban megjelent publikációkra támaszkodhattak, ha arra voltak kíváncsiak, hogy mi minősül alkotmányosnak a gazdasági jogalkotás tárgykörében. Most úgy tűnik: elérkezett az ideje annak, hogy valaki "belecsapjon a lecsóba"; Drinóczi Tímea, a Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója korát meghazudtoló éleslátással és összegező készséggel fogta össze egyetlen nagyívű monográfiában az amúgyis nehezen megragadható, diffúz, az Alkotmánybírság által is gyakran nehezen és időnként ellentmondásosan kezelt joganyagot.
Az alapkérdés ugyanis valójában az: létezik-e gazdasági alkotmányjog, a gazdaságnak valamiféle alkotmánya?
1. A szerző helyesen mutat rá arra, hogy a gazdaságra vonatkozó alapvető szabályok elvileg mind az alkotmányokban: tiszta alkotmányjogi normák alkotásával, mind pedig az egyes szak-jogágakban elhelyezkedhetnek, ezért a monográfia a gazdasági alkotmány fogalmával operál, amely a gazdaságra vonatkozó alkotmányi normák összességét jelenti (39.-40.). A mű négy nagyobb részre oszlik. Az első a gazdaságtani alapvetés és a gazdasági alkotmány problémája., a második a gazdasági alapjogok elmélete, a harmadik a piacgazdaság témakörét járja körül, míg a negyedik a gazdasági alkotmány tartalmáét alkotó két területtel: a "tulajdonalkotmány"-nak nevezett alapvető joggal: a tulajdonhoz való joggal és a "munkaalkotmány"-nak nevezett másik alterülettel: a foglalkozás szabadságának átfogó alapjogkénti értelmezésével foglalkozik.
A mű kitűnően áttekinthető szerkezete ezért immár önmagáért beszél: nem egyszerűen az általánostól a különös felé haladva tárja fel a téma egyes aspektusait, hanem interdiszciplinárisan indokoltan közgazdaságtani alapvetéstől indulva jut el az egyes konkrét alapjogok gyakorlatának és elméletének kibontásához. A mű szerkezete tehát talán még jobban kidomborította volna a gondolatmenet tagolását, ha e négy téma szerinti négy "részre" vagy "címre" oszlana, és azon belül osztódna tovább fejezetekre. Megítélésem szerint tulajdonképpen általános és különös részre oszlik a mű: az első két téma alkotja az általános részt, a harmadik és a negyedik viszont a különös részt: így talán még meggyőzőbb az az igényes rendszerezés, amely a szerzőnek köszönhetően az olvasó előtt kibontakozik.
A gazdasági alkotmányjog - vagy a szerző kifejezésénél maradva: a gazdasági alkotmány - rendszerezése ugyanis heroikus feladat. A gazdasági vonatkozású alkotmányossági kérdések - az Alkotmányunk szűkszavú volta ellenére - garmadával szerepelnek az Alkotmánybíróság "ítélőszéke előtt". A jogalkotás - éppen most, a nagy állami elosztórendszerek koncepcionálisan megváltoztatott átalakításával kapcsolatban - rendre alkotmányossági problémákat vet fel: az egészségügy vagy a közigazgatás regionalizálása más-más aspektusból ugyan, de egyaránt a gazdasági alkotmány kérdéskörébe (is) tartozó problémákat vet fel. Erre tekintettel nagyon időszerű volt - még ha nagyon nehéz is, még ha elméletileg nagy kihívás is - "rendet vágni" ebben a "kásahegyben" (ha ezt a morbid szóképet egyáltalán használni lehet).
2. A monográfia által felölelt hatalmas terület egyik legizgalmasabb kérdése a magyar Alkotmány gazdaságpolitikai semlegességének az Alkotmánybíróság által "szent tehén"-ként kezelt kérdése. A szerző a német alkotmányjogi és alkotmánybírósági gyakorlat alapos elemzésével bemutatja e tézisnek a magyar Alkotmánybíróság általi kritikátlan étvétele következményeit kimutatva: hogyan alakult ki ez a tétel a német alkotmányjogban és hogyan haladták azt meg már régen. A mű állást foglal amellett, hogy a magyar Alkotmány sem semleges gazdaságpolitikailag (75.-80.): a német alkotmánybírósági gyakorlatból való mechanikus átvétel helytelen volt, mivel a német Grundgesetz és a magyar Alkotmány egymással össze nem vethető rendelkezéseket tartalmaz. Ezért a szerző szükségesnek tartja az alkotmánybírósági gyakorlatunk újra gondolását. Csak egyetérteni lehet a szerzővel abban, hogy a magyar Alkotmány nem értéksemleges: az igaz, hogy az Alkotmánybíróságnak távol kell tartania magát
- 133/134 -
gazdaságpolitikai döntések hozatalától, azonban pl. a szociális biztonsághoz való alapvető jogra (is) figyelemmel a magyar gazdaságot szociális piacgazdaságként meghatározó felfogást lehet védhetőnek tartani, mint amely határozott értékszempontú gazdasági modellként határozza meg a magyar piacgazdaságot (e tekintetben kétségtelenül zavaró az Alkotmány Preambulumának és 9. §-ának szóhangzata közötti összhang hiánya).
3. A szerző hatalmas irodalmi apparátussal dolgozza fel a gazdasági alapjogok elméletét, ideértve az alapjogok érvényesíthetőségét, a közjogi alanyai jogok kérdéskörét és a gazdasági alapjogok jellegét. E jogok rendszerezése (130.-131.) már megelőlegezi a gazdasági alkotmány tartalmi-rendszertani felfogását, melyet a szerző a különös résznek tekinthető fejtegetésekben bont ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
