A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának egy 2002. október 7-én hozott ítélete1 szolgál alapjául ennek a tanulmánynak. Ebben az ítéletben a legfőbb magyar bírói fórum közrendbe ütközés miatt érvénytelenített egy választottbírósági ítéleti rendelkezést. Erre azon az alapon került sor, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 55. §-ának (2) bekezdése szerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése arra hivatkozással is kérhető, hogy (...) "b) az ítélet a magyar közrendbe ütközik." Ez a legfelsőbb bírósági ítélet jelentősen megzavarta a közrendről való magyar jogi gondolkodást2. Nem kevesebbet állított ugyanis, mint azt, hogy az a választottbírósági ítéleti rendelkezés is lehet a közrendet sértő és így érvénytelen, ami amúgy jogszerű, azaz nem jogellenes3.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. december 11-én kelt 22.G.75.451/2001/20. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2002. szeptember hó 30. napján tartott tárgyalás alapján 2002. október 7. napján ítéletet hozott Gfv. VI. 30. 450/2002/6. szám alatt (BH 2003. 127). Ebben az ítéletben a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 22.G.75.451/2001/20. számú jogerős ítéletét részben megváltoztatta és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság 2001. április 2-án kelt VB 99164 számú ítéletének a felperest alperes javára 290 000 000 (kettőszázkilencvenmillió) Ft perköltség megfizetésére kötelező rendelkezését érvénytelenítette, annak a közrendbe ütközése miatt. A felülvizsgálati bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróságnak a gondolatmenete és érvelése ítéletében a következő volt. A felperes a közrendbe ütközés tárgybeli alapjaként egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság által az alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj abszolút összegben annyira magas, hogy nemcsak aránytalanul sújtja a pervesztes felet, hanem sérti a társadalom értékítéletét is, s ekként a közrendbe ütközik. A Fővárosi Bíróság jogerős elsőfokú ítélete szerint a bíróság nem bírálhatja felül a választottbíróság által megállapított perköltséget, mint a választottbíróság érdemi döntését. A perköltség mértéke jogszabályt nem sért, s nem sértheti alapjaiban a gazdasági-társadalmi rendet sem. Ezért a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését nem találta megállapíthatónak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmét e körben is a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére alapította. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság e kérelem elbírálása körében abból indult ki, hogy a jogtudomány különböző szempontok szerint igyekszik meghatározni azt a társadalmi érdeket, amelynek védelmére a közrend szolgál. Az alkotmányos tételek nem merítik ki az ilyen módon védelemben részesülő társadalmi célokat. Ilyennek minősülnek az alapvető emberi jogok és az erkölcsi követelmények is.4 A közrend lényege, hogy a fogalma alá vonható intézményeket és elveket a jog feltétlenül meg kívánja védeni, érvényre akarja juttatni.5 A közrend - mint a jog értékítélete általában - tartalmában változó kategória, időben és térben egyaránt, mindig az adott társadalmi-gazdasági berendezkedés és politikai-erkölcsi felfogás függ-vénye.6
Az idézett elméleti alapokból kiindulva a felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése megállapításának nem szükségképpeni eleme a jogszabálysértés megvalósulása. A közrend egyik összetevője a társadalom általános értékítélete. Ezért, ha egy választottbírósági döntés a társadalom értékítéletét sérti, annak közrendbe ütközése megállapítható, mert annak hatályosulásától a társadalmat meg kell védeni.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az adott ügyben a választottbíróság által a pervesztes felperes terhére megállapított 290 millió Ft összegű perköltség, a felülvizsgálati bíróság ismerete és a felperesnek az alperes által meg nem cáfolt állítása szerint is a magyar felek között lefolytatott perekben, Magyarországon eddig megállapított legmagasabb összegű ügyvédi munkadíj volt. Ezt az összeget a mintegy 16 hónapig tartó peres eljárásban kifejtett ügyvédi munka ellenértékeként, "tiszteletdíjként" állapította meg a Választottbíróság, 32 milliárd Ft-os pertárgy érték mellett.
A választottbírósági ítélet meghozatalának időpontjában hatályban volt 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet az ügyvédi munkadíj összegének a meghatározásánál a mérlegelés kiinduló alapjaként a pertárgy érték figyelembe vételét követelte meg. A kiindulási alapot jelentő perérték nagysága mellett a kialakult bírói gyakorlat a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység idő- és munkaigényességét, színvonalát is figyelembe veszi.7 Nagy perérték mellett annak %-ában megállapított munkadíj azonban - mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság - olyan nagy összeg lehet, amely szükségképpen nem állhat arányban a kifejthető munkavégzés mértékével.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, álláspontja szerint, a bírói gyakorlat által követett, már hivatkozott eseti döntés is hangsúlyozza, hogy bár a jogszabály a megállapítható ügyvédi munkadíjra ösz-szegszerű felső határt nem állapít meg, még a kiemelkedően nagy pertárgy értékű ügyekben is tartózkodni kell a közfelfogás számára elfogadhatatlanul hatalmas összegű ügyvédi munkadíj megítélésétől. A kiemelkedően nagy perértékű ügyekben, a perérték 5%-án belül maradva sem határozható meg az ügyvédi munkadíj olyan magas abszolút összegben, hogy a feleket a bírósághoz való fordulás, illetve a jogorvoslat jogának gyakorlásában korlátozza, illetve anyagilag ellehetetlenítse a pervesztes felet, másrészről pedig sértse a társadalom értékítéletét.
A felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ismertetett szempontokat ítéletének meghozatalakor ténylegesen nem vette figyelembe. Ezért okszerűtlen következtetéssel jutott arra a megállapításra, hogy a választottbíróság ítélete a 290 millió Ft összegű perköltség megállapítása körében sem ütközik a magyar közrendbe.
A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint 32 milliárd Ft-os pertárgy érték mellett is a 290 millió Ft-ban megállapított ügyvédi munkadíj, a pernyertes alperes jogi képviselője által a 16 hónapos pertartam alatt legmagasabb szinten kifejthető munkához viszonyítva is aránytalanul magas ellenérték. Hatályban maradása a jogrend részét képező kialakult magyar bírói gyakorlatra is nemkívánatos negatív hatást gyakorol. Ebből következően a magyar közrendbe ütközik.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján, a jogerős elsőfokú ítéletet jogszabálysértő részében megváltoztatta, és a Választottbíróság ítéletének a magyar közrendbe ütköző - a felperest az alperes javára 290 millió Ft perköltség megfizetésére kötelező - rendelkezését érvénytelenítette. A Vbtv. 56. §-ának (2) bekezdése értelmében - valamely érvénytelenítési ok megállapítása esetén - a rendes bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére szorítkozhat. Ezért a rendes bíróság a ténylegesen megállapítható perköltség összegére vonatkozóan megállapításokat nem tehet. A felülvizsgálati bíróság egyebekben a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
