Amennyiben két személy (természetes vagy jogi személy) között jogvita támad, amely már peres eljárást igényel súlya és tárgya miatt, "A" és "B" személy perbe lép. Az egyik fél (pl. "A") felperes lesz, míg a másik (pl. "B") alperes.
A pert valamelyik bíróság folytatja le - természetesen kezdetben - első fokon. Ebbe a peres eljárásba "belép" egy harmadik személy a bíró. A jogvita ettől kezdve már nem két személy között folyik, hanem legalább három személy között: "A" és "B", továbbá a bíró (vagy bírósági tanács). A jogvitába tehát beavatkozott egy olyan személy (bíró), akinek eddig a jogvitában nem volt semmiféle szerepe, valószínűleg fogalma sem volt arról - amíg reá nem szignálták a pert - hogy ez a vita egyáltalán létezik. A per előkészítésében és folyamatában, az eddig semleges bíró elveszíti eddigi függetlenségét és - előbb vagy utóbb - a vitában állást foglal meggyőződése alapján.
A meggyőződés a "győz" ige főnévképzős alakja, amelyben különböző nézetek küzdenek, az egyik győz, és meghatározza a meggyőződést. Ebben minden esetben szerepe van a tudatnak, a logikus gondolkodásnak, a tárgyilagos véleményalkotásnak és a "tudatalattinak" is. Kivétel nélkül minden kialakított vélemény a tudatos és a tudatalatti egységek. A logikusan gondolkodó a tudatküszöbét a lehető legalacsonyabbra igyekszik lemeríteni, de megsemmisíteni nem tudja. Ha erőszakosan a tudatküszöböt túlzottan alacsonyra akarja valaki leszorítani, a tudatalatti "kitör és eget kér", a véleményt a tudatalatti determinálja. Erről minden gondolkodónak el kell tudni számolni. A tudatalatti minden meggyőződésnek eleme: van rá eset, hogy csak 0,1 tizede, azonban előfordult, hogy 0,98%-ot is elér.
Ezzel a "tudatküszöbbel" belső harcot vív minden gondolkodó, így a perben a felek, de a harmadik "szereplő", a bíró is.
Egy polgári perben a két fél joga - de jure - egyenlő (de facto a legritkábban). A bírónak viszont a peres feleket meghaladó joga: meggyőződése alapján határozatot hoz (végzést, vagy ítéletet).
Az eddig elmondottak minden peres eljárásra vonatkoznak: a jogalkotó igyekszik a bíró - felek feletti - hatalmát korlátozni. A magyar Polgári perrendtartás (Pp.) 3. § (3) bekezdés utolsó mondata a bíróra súlyos kötelezettséget rendel el a túlhatalom korlátozására. Kimondja: "A bíró köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni."
Nagyon sok jogvitás perben voltam már, az évtizedek során jogi képviselő, de nem tapasztaltam, hogy a bírók ezt a kötelezettséget ELŐZETESEN teljesítették volna, a bíró véleményét is beleértve.
A valóság a perekben az, hogy a bíró tájékoztatja a feleket a saját véleményéről is, de nem előzetesen, hanem az ítéletben! Ez az ítéletben kihirdetett bírói vélemény eltérhet mindkét fél véleményétől, de a pert - ennek ellenére - valamelyik fél megnyeri, a másik elveszíti.
Mind a Pp. 145. § (1) bekezdése szerint a bíró - ha az ügy határozathozatalra megérett - a tárgyalást BEREKESZTI. Ezt követően már csak a bíró adhatja elő véleményét, a felek hallgatni kötelesek. Nagyon gyakori eset, hogy a fél csak az ítéletből (végzésből) tudja meg a bíró véleményét, de akkor már nem tehet mást: az adott peres eljárásban - az egyébként megcáfolható - bírói véleményt tudomásul kell vennie. Ha viszont a bíró a Pp. 3. § (3) bekezdés utolsó mondatában írt kötelezettségét teljesítette volna, a fél nem csak az ítéletből (végzésből) tudhatta volna, meg - az egyébként megcáfolható - állítást, hanem az is tárgya lett volna perbeli jogvitának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
