Fontos mérföldkőhöz érkezett a magyar büntető eljárásjog, figyelemmel arra, hogy az Országgyűlés 2017. június 13-án elfogadta az új büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényt (a továbbiakban: új Be.), mely a 867. § szerint 2018. július 1-jén lép hatályba. A koncepcionális változásokat is tükröző kódexben új jogintézmények megjelenése mellett klasszikus tényállástani fogalmak is módosulnak. Jelen cikkben az ítélet egyik megalapozatlansági okát, az iratellenességet vizsgálom, mely az 1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) is nagyrészt úgy van szabályozva, mint az új Be.-ben, melyben a megalapozatlanság fokozatainak jogszabályi rögzítése folytán azonban a tényhibák bírói megítélése várhatóan változni fog a jövőben, tekintettel a vádlott terhére a ténybeli nagyreformáció megteremtésére, és ezáltal a tényálláshoz kötöttség elvének "lazítására".[1]
A másodfokú eljárás jövőben sem változó alapvető elve a tényálláshoz kötöttség, mely szerint a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja.[2] A tényálláshoz kötöttség elve alól az egyik lényeges törvényi kivétel, ha az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlan, mert ebben az esetben a tényálláshoz kötöttség nem érvényesül.
Az ítélet megalapozottsága és megalapozatlansága elválaszthatatlan fogalmak, egymást determinálja a két jogintézmény. A megalapozottságot, hasonlóan a Be.-hez, az új törvény sem definiálja, a megalapozottság genus proximumára a törvényben részletesen szabályozott megalapozatlansági okok hiányából lehet következtetést vonni. A megalapozottság valóban nehezen fogalmazható meg, többéves kutatásom és ítélkezési tapasztalataim alapján azonban megkísérlem a fogalom meghatározását, lehetővé téve a jogelmélet számára annak elfogadását, vagy akár kritikáját, mely "együttgondolkodás" a jogirodalomban mostohán kezelt, de nagyon fontos jogintézmény jobb megismerése érdekében nem lehet haszontalan.
Mit jelent a megalapozottság a büntetőbíróság ítéletében? Megalapozott, mint melléknévi igenév azt jelenti, aminek kellő alapja van, másként fogalmazva, ami kellően alá van támasztva.[3] Álláspontom szerint megalapozottnak tekinthető az ítélet (tényállása), ha a bíróság a vád tárgyává tett múltbeli eseményeket a vád keretei között a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárást követően a valóságnak megfelelően, helyesen és hiánytalanul állapítja meg (pozitív definíció), a másik oldalról, miszerint megalapozatlansági hibában nem szenved (negatív megközelítés). A valóságnak megfelelőség, a teljesség és hiánytalanság Móra Mihály[4], Nagy Lajos[5] és Cséka Ervin[6] gon-
- 210/211 -
dolataiban is hangsúlyos. Király Tibor megfogalmazása szerint megalapozott az ítélet, ha megfelelő bizonyítékokkal alá van támasztva, illetőleg megalapozatlansági hibában nem szenved.[7] A megalapozottsági fogalom meghatározásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a vádelvi szabályokat[8] sem, hiszen a bíróság csak a tettazonosság szabályait megtartva, a vádolt személy vádba foglalt cselekményét bírálhatja csak el és nem utolsósorban lényeges a bizonyítás törvényessége is, hiszen megalapozott tények csak törvényesen beszerzett bizonyítékokra alapíthatók.
A jogtudomány[9] és a bírói gyakorlat már hosszabb ideje megkülönbözteti a megalapozatlanság két fokát, a teljes és részbeni megalapozatlanságot. A két - a jogkövetkezmények tekintetében szignifikánsan más tartalmat hordozó - fokozatot az új Be. törvényerőre emelte az 592. § (1) és (2) bekezdésében. A teljes megalapozatlanság ugyanis kötelező módon kasszációhoz vezet[10], míg a részbeni megalapozatlanság javítható közvetlen úton, azaz a rendes jogorvoslati eljárásban. Az iratellenesség a Be. gyakorlata alapján is részbeni, a másodfokú bíróság által orvosolható megalapozatlansági ok, ezt az új törvény most már konkrétan nevesíti, kötelezettségként írva elő a megalapozatlansági ok elhárítását. A Kúria ezt már a Be. hatálya idején is kimondta elvi éllel a hatályon kívül helyező végzések törvényességét vizsgáló több rendkívüli jogorvoslat eljárásban.[11]
A megalapozatlanság klasszikus négyes okcsoportjának a Be. szerint harmadik fő oka, ha a tényállás ellentétes az iratok tartalmával, azaz iratellenes.[12] Az új Be. törvényszövege pontosítja a fogalmat az 592. § (2) bekezdés c) pontjában annyiban, hogy az iratellenességet a bizonyítási eljárás során a bíróság által lefolytatott bizonyítás érintő ügyiratok tartalmához kapcsolja. Mindez érdemi változást nem jelent a Be. 351. § (2) bekezdés c) pontjához képest, mert a másodfokú bíróság csak az elsőfokú bíróság által megvizsgált és értékelt bizonyítékok tartalmától való érdemi eltérés esetén állapít meg iratellenességet, meg nem vizsgált bizonyíték más megalapozatlansági okot, felderítetlenséget eredményezhet.
A bíróság a tényállást főszabályként a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja. A bizonyítási eszközök megvizsgálását, a bizonyítás fő adatait jegyzőkönyvbe kell foglalni[13], mely az ítélkezésben rendkívül fontos közokirat hitelesen tanúsítja az eljárás menetét, valamint ezen túl a bizonyítási eszközből származó információt, a bizonyítéknak a tartalmát.
Nagy Lajos megfogalmazása szerint az iratok tartalmával ellentétes az elsőbírósági ténymegállapítás, ha az elsőfokú bíróság tényként rögzít olyan körülményt, amire adat - azaz az eljárás során írásban vagy egyébként rögzített tény - egyáltalán nincs vagy a bíróság mást állapít meg tényként, mint amit a megállapításának alapjául felhasznált adatok tartalmaznak.[14] Kiemelendő, hogy nem kizárólag az okirati formában megjelenő és a bíróság által megvizsgált "iratoktól" való ténybeli eltérés eredményez megalapozatlanságot, hanem például egy tárgyi bizonyíték valóságától eltérő ténymegállapítás is. Példaként hozható fel e körben, amikor az elsőfokú bíróság a tárgyaláson lejátszott és az objektív valóságot tükröző, a bűncselekményt hitelesen rögzítő videófelvételtől eltérve azt állapította meg, hogy a vádlott és a sértett kölcsönönösen megindult egymás felé a vádlotti szúrás előtt, holott a felvétel szerint a sértett indult meg a vádlott irányába.[15] Mindezt az új Be. is tükrözi a bizonyítási eszközök újrafogalmazásakor, mert a XXXIII. Fejezetben az iratot és az okiratot is tárgyi bizonyítási eszközként szabályozza.
A tényállás iratellenessége így akkor állapítható meg, ha a bíróság által megállapított tényállás eltér a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok tartalmától, melyet a tárgyalási jegyzőkönyv dokumentál. Iratellenességet jelent, ha más szerepel az ítélet indokolásában tényállásként leírva, mint amit a tárgyalási jegyzőkönyv, vagy más okirat, szakértői vélemény tartalmaz. Természetesen nem kisebb elírásokra, korrigálható leírási hibákra kell gondolni, hanem lényeges eltérésekre.[16] Iratellenes továbbá a tényállás akkor is, ha az ítélet indokolásában megállapított tényre a per anyagában nincs adat.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
