A választójog klasszikus értelemben az államilag szervezett, demokratikus közösségben élő egyén kiemelkedő politikai alapjoga: megteremti az egyén közéletbe való bekapcsolódásának, az állami akaratképzés befolyásolásának közvetlen lehetőségét. Funkciója szerint tehát politikai részvételi jog, amelynek rendeltetése képviseleti szervek létrehozása, a népszuverenitás átruházása, időleges hatalomgyakorlási megbízás.[1] Tartalmi garanciáit a választójogi alapelvek jelentik (általánosság, egyenlőség, közvetlenség, titkosság, szabadság). Az alapelvek azt garantálják, hogy a közügyekbe való bekapcsolódás - megfelelő életkor elérése esetén, amely tipikusan a magánjogi cselekvőképesség életkori határa - mindenki számára azonosan, bármilyen (nemre, fajra, vagyoni helyzetre stb. figyelemmel történő) megkülönböztetés nélkül, kizárólag szabad elhatározás alapján váljék lehetővé. A választójogba beletartozik annak negatív oldala is, a választójog gyakorlásától való tartózkodás - azonban az alapjogról lemondani, azt elidegeníteni nem lehet; a választójog gyakorlásának felfüggesztését csak jogerős bírói döntés állapíthatja meg. A választójognak különböző típusai ismertek aszerint, hogy milyen jellegű képviseleti szerv létrehozása érdekében gyakorolható, így megkülönböztethető parlamenti, helyhatósági és kisebbségi választójog - amelyek alanyi köre mutathat bizonyos eltéréseket. A választójogosultság egyik - bár nem abszolút - sajátossága, hogy általában állampolgársághoz kötődik, mivel a nép és az állam szuverenitása közötti kapcsolatot hivatott megteremteni. A választójog tartalmi összetevői a jelölés joga, a szavazás joga (aktív elemek), a jelöltség joga, a megválasztás joga (passzív elemek) és a jogorvoslati jog. A választójog intézményi kapcsolatban áll a népszavazáshoz való alapvető joggal illetve a közhivatal viseléséhez való joggal. Az előbbi megnyilvánul abban, hogy mind az országos, mind a helyi népszavazás alanyi köre az adott szinten választójoggal rendelkezőket fogja át. Az utóbbi összefüggést bizonyítja, hogy a közszférában szinte minden tisztség elnyerésének, szolgálati viszony létrejöttének feltételei között szerepel a választójoggal való rendelkezés (pl. alkotmányos közjogi tisztségek, bírói, ügyészi szolgálati viszony).[2]
A választójog kiemelkedő jelentőségére tekintettel tanulmányunkban fontosnak tartjuk bemutatni az Alkotmánybíróság gyakorlatából következő, a parlamenti képviselők választására vonatkozó alkotmányos követelményeket, áttekinteni a hatályos szabályozásban 2005-ben elfogadott módosításokat, és végezetül utalni a választási rendszer lehetséges reformjának főbb elemeire. Mivel a munka B) része az alkotmányjog tantárgy tananyagát kívánja kiegészíteni, ebben a tekintetben szándékoltan leíró jellegre törekedtünk.
Az Alkotmány választójogra és választási alapelvekre vonatkozó szabályai hazánk EU-csatlakozásával összefüggésben módosultak, illetve bővültek: a 70. és a 71. § új szövege rendelkezik az európai parlamenti választójogról, az európai helyi választójogról, a parlamenti választásokkal összefüggésben pedig nem tartalmazza a szavazás napján az ország területén tartózkodás követelményét.
70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.
(2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható.
(3) A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.
(4) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és vá-
- 14/15 -
lasztó legyen.
(5) Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság" illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára akkor sem választható, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy más hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából:[3]
71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, a helyi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő' választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.[4]
(2) A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés tagjai titkos szavazással választják. A megyei közgyűlés elnökévé magyar állampolgár választható.
(3) Az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament képviselői, továbbá a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
(4) A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról külön törvény rendelkezik, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
E szabályozással - az európai parlamenti és a helyhatósági választáson kívül - az országgyűlési képviselők választására vonatkozóan is részben új alkotmányi követelmények keletkeztek, részben a meglévő garanciák szorultak megerősítésre. A választójogi reformot az Alkotmánybíróság alább összefoglalt határozatai és a választási bizottsági, valamint bírói gyakorlatból adódó tapasztalatok is inspirálták.
A választójog egyenlőségére vonatkozó követelményeket összefoglaltan tartalmazza a 22/2005. (VI. 17.) AB határozat.[5] Az Alkotmánybíróság megállapította: az egyenlő választójog alapelvéből következő alkotmányos követelmény, hogy az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el egymástól, továbbá az egyes területi választókerületenként megszerezhető országgyűlési képviselői mandátumok száma szorosan igazodjon a választásra jogosultak számához.[6]
A testület az egyenlő választójog elvét az alaptörvény 70/A. §-ban foglalt diszkrimináció tilalmához képest speciális, azon túlmutató egyenlőségi szabálynak tekinti, amelynek az alkotmányos demokrácia és a jogállamiság szempontjából különös jelentősége van.
"Az alkotmányos demokráciákban az "egy ember - egy szavazat" elve alapján vált valóra a politikai közösség tagjainak önkormányzása, amely megvalósítja az egyenlő részvétel jogát a demokratikus eljárásban. A politikai közösség választójogosultsággal rendelkező tagjainak egyenlőségét (egyenlő értékességét) fejezi ki, hogy a népszuverenitáson alapuló döntéshozatal résztvevői azonos jogokkal rendelkeznek, és minden választópolgár szavazata ugyanannyira számít. Nyilvánvaló mindemellett, hogy a képviselő-választás, a népszuverenitáson alapuló döntéshozatal a demokráciában alapvető intézmény. Az Alkotmány 71. § (1) bekezdésébe foglalt egyenlőválasztójog ezért szoros kapcsolatban áll a 2. § (1) bekezdésében rögzített demokratikus jogállamiság elvével.
A választójog egyenlőségének elve mindazonáltal túlmutat a választópolgárok egyenlőségén, mivel az országgyűlési képviselők a politikai közösség minden tagját képviselik."[7]
A választójog egyenlőségének érvényesülése nagymértékben függ a törvényhozó által kialakított választási rendszertől, de egyben a törvényalkotó szabadságának korlátjaként is megjelenik.
Az Alkotmány 71. § (1) bekezdésébe foglalt egyenlő választójog elvéből fakadó alkotmányossági követelmények érvényesülésének mikéntjét jelentősen befolyásolja a törvényhozó által létrehozott választási rendszer. ... A választási rendszer kialakításának alkotmányos kereteit elsősorban az Alkotmány 71. § (1) bekezdésébe foglalt választási alapelvek - közöttük az egyenlő választójog elve - jelölik ki. Az Alkotmánybíróság a 809/B/1998. AB határozatban általános érvénnyel állapította meg: "A választójog egyenlőségének alkotmányos elve két követelményt támaszt a választási törvény megalkotójával szemben: egyrészt a választójog a választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy-egy képviselő megválasztásánál."[8]
Az egyenlő választójog azonos számú, súlyú és értékű szavazatot jelent, amely nem differenciált társadalmi státus vagy vagyoni helyzet (cenzus) szerint. Nem jelenti azonban, hogy minden választói akarat csorbítatlanul érvényesül, mivel csak a lehető legnagyobb arányosság elve következik belőle.
"A választójog egyenlő értékűsége azt jelenti, hogy minden választópolgár azonos számú szavazattal rendelkezik, és a szavazatszámlálásnál minden szavazat ugyanannyit ér. E tekintetben az Alkotmány 71. § (1) bekezdése a plurális választójogot zárja ki, amely kedvezményezett választópolgári csoportok számára több vagy eltérő értékű szavazatot biztosítana a választások során. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a követelmény abszolút: az Alkotmányból következő "egy ember egy szavazat" elvének érvényesülése e tekintetben semmilyen indokból nem korlátozható. (A mai választási rendszerben ez a követelmény értelemszerűen külön-külön vonatkozik az egyéni jelöltre és a területi listára történő szavazásra.)"[9]
Az Alkotmánybíróság a szavazatok súlyával összefüggésben megállapította: "A választójog egyenlősége nem jelenti és nem is jelentheti a választáskor kifejezett politikai akarat csorbítatlanul egyenlő érvényesülését. Bár az Alkotmány kinyilvánítja a választójog egyenlőségét, az állampolgári politikai akarat képviselők útján való, azaz közvetett érvényesülése természetszerűleg aránytalanságot eredményez."[10]
Az egyenlőség érvényesülését nagymértékben befolyásolja a választókerületek mérete, az oda tartozó választójogosultak száma, továbbá a mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszám. Ezért a szavazatok súlya csak "közel azonosnak" tekinthető, az egyenlőség
- 15/16 -
tartalmi, és nem formai. Ezt egyfelől az egyenlő eljárási jogoknak kell garantálnia, másfelől az egyenlő méltóságból kiinduló választási földrajznak, vagyis, hogy közel azonos számú szavazat eredményezzen mandátumot, tekintet nélkül a lakóhelyben, politikai nézetekben, nemzeti és etnikai hovatartozásban stb. mutatkozó különbségekre.[11]
"A tartalmi egyenlőség szempontjából annak nincs jelentősége, hogy az országgyűlési képviselő-választás során konkrétan hány szavazat eredményez mandátumot. A többségi rendszerekben ugyanis a megegyező nagyságú választókerületekben is elkerülhetetlenül eltérő számú szavazat eredményez mandátumot, tekintettel arra, hogy az egyes kerületekben eltérhet a versengő jelöltek (pártok) száma és támogatottsága, valamint kerületenként különböző a szavazásban ténylegesen részt vevő választópolgárok száma. Következésképpen a "lehetőleg azonos súlyú", illetőleg "a közel azonos súlyú" szavazatok követelménye nem vonatkozhat a szavazásban résztvevő választópolgárok - egyéni jelöltre és területi listára - ténylegesen leadott szavazataira és azok egymáshoz való viszonyára. A választási részvétel, a választópolgárok aktivitása miatti eltérések és a ténylegesen leadott szavazatok megoszlása nincs kihatással az Alkotmány 71. § (1) bekezdéséből következő' egyenlő választójog elvének érvényesülésére."[12]
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint "az Alkotmány 71. § (1) bekezdése alapján nem követelhető meg az sem, hogy a mai magyarországi választási rendszerben az egyes választókerületek választói névjegyzékében nyilvántartásba vett választópolgárok száma pontosan megegyezzen. Ehhez hasonlóan az sem várható el, hogy az egyes területi választókerületenként megszerezhető országgyűlési képviselői mandátumok száma pontos arányban álljon a névjegyzékbe vett választópolgárok számával. Mindez csak a szabályozás adott időpontjában lenne elképzelhető, mert a 18. életév betöltése (a választójog megszerzése), a halálozások, a lakóhelyváltozások és más körülmények miatt a névjegyzékekben szereplő választópolgárok száma folyamatosan változik. Azonban a választójog egyenlőségének elve megköveteli a képviselői helyek választókerületek közötti egyenletes elosztását. Tehát, amennyire lehetséges, a jogalkotónak törekednie kell arra, hogy az egyenlő képviselet elvei az egyéni választókerületek és a területi listák esetében is érvényre jussanak. A választójog egyenlőségéből származó, a szavazatok súlyára vonatkozó alkotmányossági követelmények maximális teljesítésétől a jogalkotó csak megfelelő alkotmányos indok esetén térhet el. ... Megfelelő indok lehet - egyebek mellett - a földrajzi viszonyok, a közigazgatási határok, valamint a nemzeti, illetve etnikai kisebbségek számarányának figyelembevétele. ... Az Alkotmánybíróság - a jogalkotónak szóló - alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy az egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben és csak megfelelő alkotmányos indokkal térjen el egymástól.[13] A lehető legkisebb mértékű eltérésre kell törekednie a jogalkotónak a területi listákról megszerezhető mandátumok meghatározásakor is."[14]
A testület az alkotmányos követelményekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy a törvényi joganyag nem tartalmaz kellő garanciákat a választójog egyenlőségének biztosítására, mivel nem tartalmazza a választókerületek megváltoztatására irányadó szempontokat, és túlságosan széles mérlegelési lehetőséget nyújt a Kormánynak.[15]
A külföldről történő szavazás már hosszú ideje politikai viták középpontjában álló kérdés volt. A magyar választójogi törvények 2003-ig csak azoknak tették lehetővé aktív választójoguk tényleges gyakorlását, akik a szavazás napján az ország területén tartózkodtak. Mindazok, akik külföldi szolgálat, munkavállalás, tanulmányok vagy egyéb ok következtében távol voltak a számukra kijelölt szavazókörtől, a szavazásban akadályoztatottaknak minősültek. Az alkotmányi szabályozás 2002 decembere óta az országgyűlési képviselőválasztás, az országos népszavazás és az európai parlamenti választás esetében nem tartalmazza az ország területén való tartózkodást a szavazás feltételeként. Ebből egyenesen következő jogalkotói kötelesség a törvényi szabályozás megfelelő módosítása, vagyis a külképviseleti szavazás jogi hátterének megteremtése. Az európai parlamenti képviselők választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvényhez kapcsolódó törvénymódosítás erre az európai parlamenti választás vonatkozásában talált csak megoldást, vagyis nem az 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) általános rendelkezései között helyezte el a külföldről történő szavazás szabályait. Miután az Alkotmánybíróság 2004 szeptemberében rámutatott a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre[16], sikerült kialakítani a külföldön történő szavazás "átmeneti" szabályait, amelyek az időközi országgyűlési képviselőválasztásra és az országos népszavazásra vonatkoztak.[17]
Az Alkotmánybíróság megállapította: "az Alkotmány 70. § (1) bekezdését sértő - mulasztásban megnyilvánuló - alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg azokat a rendelkezéseket, amelyek a választás napján külföldön tartózkodó, az Alkotmány alapján választójogosultsággal rendelkező állampolgárok számára az országgyűlési képviselők választásán aktív választójoguk gyakorlásának, illetőleg az országos népszavazáson való részvételük módját és garanciáit szabályozzák. ... A külföldön történő szavazás szabályainak hiánya az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján választójogosultsággal rendelkező állampolgárokat kizár alapvető jogaik gyakorlásának lehetőségéből. ...
- 16/17 -
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének haladéktalanul tegyen eleget, figyelemmel az országos népszavazásokkal, illetőleg országgyűlési képviselő választásokkal kapcsolatos határidőkre."
A szavazás titkosságával összefüggésben a testület leszögezte, hogy az önmagában nem alapvető jog, hanem a választások demokratizmusának egyik eljárási garanciája.
"A szavazás titkosságának követelménye azt jelenti, hogy az egyes választópolgárok által leadott szavazat tartalma semmilyen körülmények között nem kerülhet nyilvánosságra. Ez az alkotmányos alapelv azt a követelményt támasztja az állammal szemben, hogy a szavazás rendjére és a szavazatok számlálására, összesítésére olyan szabályokat köteles alkotni, és a szavazáskor olyan feltételeket köteles biztosítani, amelyek garantálják, hogy a választópolgár által leadott szavazat tartalma mások számára ne legyen megismerhető, illetőleg megállapítható. . Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szavazás titkossága a választásokkal szemben támasztott feltétlen érvényesülést kívánó követelmény. A szavazás titkosságát az államnak minden körülmények között biztosítania kell. A szavazás titkosságát sérti az is, ha a szavazatok számlálása során rekonstruálható a választópolgár által leadott szavazat tartalma, a szavazatszámláló bizottság meg tudja állapítani, hogy a választópolgár milyen szavazatot adott le."[18]
A testület rámutatott továbbá, hogy "a külképviseleti szavazás során kisszámú - nem tekinthető kivételes helyzetnek az sem, hogy csak egyetlen - szavazó adja le a szavazatát. Ezért a külképviseleti szavazás esetén a szavazás titkosságának biztosítása fokozott garanciákat igényel. ... A Ve.-nek a külképviseleti szavazásra vonatkozó szabályai nem biztosítják teljes körben a szavazás titkosságának garanciáit. Így nem biztosított a szavazás titkossága [abban az] esetben sem, amikor a külképviseleten csak egy választópolgár adja le szavazatát. Ebben az esetben a szavazás rendjére vonatkozó szabályok lehetőséget adnak arra, hogy a szavazatszedő bizottság a szavazatszámlálás során rekonstruálja a választópolgár által leadott szavazat tartalmát."[19]
A parlamenti és az európai parlamenti választásokon csak - Magyarországon nyilvántartásba vett - politikai pártok rendelkeznek a listaállítás jogával, vagyis a jelölési jog jelentős részével. Így a civilszféra egyéb szerveződései szinte teljesen kiszorulnak a választási részvételből, amely a parlamentáris szervekben tisztán pártképviseletet eredményez az annak alternatívát kínáló korporatív modell helyett. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint azonban nem alkotmányellenes a jelölési jog túlnyomó részének a pártok számára történő fenntartása, mert az Országgyűlés szabadon határozza meg, mely jelölési fajtákban kik/mely szervezetek indulhatnak, mivel a jelölési jog nem alkotmányos alapjog.
"A pártok, illetőleg társadalmi (civil) szervezetek választási rendszer szempontjából történő megkülönböztetésének ésszerű oka, alkotmányos alapja van. Az Alkotmány 3. § (2) bekezdése rögzíti: "A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában." Az Alkotmánybíróság az 53/1996. (XI. 22.) AB határozatában már megállapította: "(...) a pártokat a hatályos alkotmányi és törvényi szabályozás szerint - az egyesülési jog alapján létrejövő egyéb szervezetekhez viszonyítva - többletjogosítványok illetik meg, és sajátos kötelességek terhelik. A Ptv. preambulumában megjelölt és a pártok által is érvényesítendő politikai jogok körében kiemelkedő helyet foglal el az aktív és passzív választójog. E megállapítás megalapozottságát támasztják alá a hatályos választójogi törvények. (...)"[20] ... A pártok működésének - más társadalmi szervezetekhez képest - olyan többletfeltételei vannak, amelyek az Alkotmány 3. § (2) bekezdéséből következnek: "A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában." A nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetekre nem vonatkozik az Alkotmány e rendelkezése. A nem pártként bejegyzett társadalmi szervezeteknek van ilyen lehetőségük, de ilyen alkotmányos kötelezettségük nincs. .
Az 1/2002. (I. 11.) AB határozat kiemelte: "A jelöltállítási jog - sem az országgyűlési, sem az önkormányzati választáson - nem alkotmányos alapjog. Ezért a jelöltállítási jog tekintetében a pártok, illetve az egyéb társadalmi szervezetek közötti különbségtétel csak akkor minősül alkotmányellenesnek, ha a megkülönböztetés azonos csoportba tartozó jogalanyokra vonatkozik, továbbá, ha az eltérő szabályozás ésszerű indok nélküli, azaz önkényes. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 3. § (2) bekezdése, illetve a Ptv. rendelkezései alapján megállapította, hogy a pártok és az egyéb társadalmi szervezetek a jelöltállítás tekintetében nem képeznek azonos jogalanyi kört. Az eltérő jogalanyi körre vonatkozó eltérő rendelkezések megállapítása pedig nem minősül alkotmányellenes megkülönböztetésnek."[21]
A választási jogorvoslatokkal kapcsolatos követelményeket az 59/2003. (XI. 26.) AB határozat összefoglaltan tartalmazza. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította: az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot sértő alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés nem állapította meg a Ve. 79. § (2) bekezdésében szabályozott, a választási bizottságok határozatai közlésének eljárásjogi garanciáit, és ezzel nem biztosította a jogorvoslathoz való jog - a 78. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belüli - gyakorlásának feltételeit.[22]
1) A jogorvoslati jog alapjogi jellegével kapcsolatban az 5/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság már kifejtette:
"Az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos alapjogok között rögzíti. Az, hogy az 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslati jogot mindenki 'a törvényekben megha-
- 17/18 -
tározottak szerint' gyakorolhatja, utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre az egyes eljárásokban arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet. [...] a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy [...] ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége."[23]
Rámutatott arra is, hogy "[m]inden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a 'jogorvoslás' lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát."[24]
2) A választási bizottságok jogállásáról, hatásköreikről, az általuk lefolytatott eljárások jellegéről, az eljárások alanyairól a 917/B/1998. AB határozat részletesen szólt, amelyben a testület rögzítette, hogy azok csak részben hatósági, más részben azonban társadalmi típusú szervek, működésük tehát nyilvános, figyelemmel kísérhető a jogorvoslást kereső érintetek számára.[25]
Az Alkotmánybíróság többek között kifejtette, hogy "[a] választási bizottság jogállását a Ve. két megközelítésben határozza meg. Egyrészt a választópolgárok független, kizárólag a törvényeknek alárendelt szervei (társadalmi típusú szervek), másrészt hatóságok, amelyek mindenkire nézve jogot és kötelezettséget állapítanak meg tevékenységi körükben. Vegyes jellegű jogállását tekintve a választási bizottság leginkább közjogi feladatot ellátó társadalmi típusú szervezetnek tekinthető, amely megvalósítja a választások legitimációs funkcióját, törvényesnek vagy törvénytelennek nyilvánítja a választások eredményét. [...] A hatáskörök közül a legfontosabb - a választás legitimációs funkciójához közvetlenül kapcsolódó elem - a jogvita (panasz, kifogás) elbírálásának joga. Minden választópolgárnak joga van - bizonyos formai kötöttségek betartásával - kétségbe vonni a választás eredményét, illetőleg a választási eljárásban szereplő személy vagy szervezet eljárásának törvényességét. E vita eldöntésére az illetékes választási bizottság jogosult és egyben köteles is. A vitában - érthető okok miatt - elkötelezett szereplők vesznek részt: a választás vesztesei rendszeresen támadják a győzteseket, illetőleg a választási kampány időszakában az ellenérdekű felek egymást támadják politikai és jogi eszközökkel is."[26]
"A Ve. (...) értelmében a választási bizottság ülése, ezzel együtt a döntéshozatal is nyilvános, tehát az érdeklődő választópolgárok, értelemszerűen ideértve az eljárásban közvetlenül érintett személyeket is, mindvégig jelen lehetnek. A Ve. (.) lehetővé [teszi], hogy a jelölt egy általa megbízott személyt a választási bizottságba tagként delegáljon. A Ve. (.) rendelkezéseket tartalmaz az eljárásban érintettek részvételének biztosítására. A (3) bekezdés értelmében a választási bizottság a kifogás előterjesztőjét meghallgathatja, míg a (4) bekezdés ugyanezt a bírósági eljárás tekintetében írja elő. A hivatkozott alkotmánybírósági megállapítások, valamint a Ve. (.) rendelkezései egyértelműen alátámasztják azt, hogy a választási bizottságok tevékenységét nem lehet kizárólagosan hatósági jellegűnek tekinteni. Ez a jellegzetesség nem hagyható figyelmen kívül egyes eljárási cselekmények, illetve az azokhoz kapcsolódó feltételek alkotmányosságának megítélésénél.
A választási eljárás alapelvei között azonos rangú a jogorvoslat lehetősége, illetve a választási eredmény gyors és hiteles megállapítása. A két követelmény közti alkotmányos összhang megteremtésének a lehetőségével foglalkozott az Alkotmánybíróság a 24/1999. (VI. 30.) AB határozatában, megállapítva, hogy a kérelmek elbírálására rövid, de ésszerű határidőt kell biztosítani.[27] A választási eljárásban hozott határozatokat azonban szintén rövid úton, garantáltan és a modern technika, hírközlés eszközeit igénybe véve kell közölni az érintettekkel.[28]
Míg a választási rendszer lényegéből fakadóan szükségesek és ezáltal indokoltak is a rövid (1 és 3 napos) határidők, addig a népszavazási eljárásban ez nem minden esetben indokolható. Rámutatott továbbá: "[...] a jogalkotónak a választási eljárásban olyan ésszerű határidőket kellett megállapítania, amelyek biztosítják egyrészt a jogorvoslathoz való jogot, másfelől pedig azt, hogy a választás eredményének megállapítását a jogorvoslat minél kevésbé késleltesse, s ezáltal a választási eljárás szabályaiból következő egyéb határidők betartását meg ne akadályozza [...]"[29]
Az Alkotmánybíróság arra is utalt, hogy " [a] választási eljárásban tudható, így előre kiszámítható, hogy mikor kerülhetnek sorra olyan döntések, amelyekkel kapcsolatban a jogorvoslat esetlegesen felmerülhet. A választási szervek elérhetősége biztosított, folyamatosan üléseznek, illetve készenléti helyzetben vannak."[30]
A jogorvoslattal érintett személy ennek megfelelően akár személyesen, akár megbízottja (delegált tag vagy eseti megbízott) közreműködésével figyelemmel kísérheti a kifogás elbírálását. Ha ezt elmulasztja, módjában áll a kifogása elbírálásáról utólag érdeklődni. (.) A választásokon jelöltként való indulás politikai szerepvállalás, csakúgy mint a választási "jogvita" kezdeményezése. A fentiek alapján az ésszerűség azt kívánja, hogy a jogvitát kezdeményező (pl. kifogást benyújtó) személy, különösen, ha egyben jelöltként is indult, kísérje figyelemmel az eljárás lefolytatását, akár úgy is, hogy amennyiben módja van rá, részt vegyen a választási bizottság ülésén. Olyan esetben azonban, ha ezzel a jogával bármely okból nem él, akkor is biztosítani kell számára, hogy a jogvita eldöntéséről tudomást szerezzen.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy mindezek mellett a jogvitát eldöntő szervet az a kötelezettség terheli, hogy a döntést írásba foglalja, s arról az érintetteket megfelelő módon és a lehető leggyorsabban tájékoztassa.
A jogorvoslati jog választási eljárásban való szabályozásának fontos szempontja, hogy az eljárás során minél hamarabb megszülessenek a végleges döntések. (...) Az ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódó jogviták a választások eredményének akár utólagos (későbbi) megkérdőjelezését is lehetővé tennék, adott esetben akadályoznák a választott testületek megalakulását (tisztségek betöltését) vagy kétségbe vonnák a már megalakult testületek (betöltött tisztségek) legitimációját. Ez sértené az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében foglalt népszuverenitás elvét, egyúttal ellentétes volna a jogállam demokratikus jellegével [Alkotmány 2. § (1) bekezdés].
Az (...) Alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy a választási eljárás során önmagában a rövid (háromnapos) határidő, valamint az ehhez kapcsolódó feltételek (a határidő számítása a döntés meghozatalától számít, illetve az, hogy a jogorvoslati kérelemnek három napon belül meg is kell érkeznie) nem eredményeznek alkotmányellenességet.[31]
Nem tartalmaz viszont a [Ve.] rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a határozat közlése, vagyis az, hogy az érintett a
- 18/19 -
döntésről tudomást szerezzen, hogyan, milyen módon, milyen eszközök igénybevételével biztosítható. A hagyományos kézbesítés átlagos időtartama (két-három nap) ugyanis azzal a következménnyel járhat, hogy az érintett - a nyitva álló határidő rövidsége miatt - jogorvoslati jogával nem tud élni. A jogalkotó tehát elmulasztotta annak a garanciális rendelkezésnek a megalkotását, amely a választási eljárásban biztosítja az érintett jogorvoslati jogának teljes körű gyakorlását.[32]
A parlamenti képviselőválasztásra vonatkozó anyagi jogi szabályokat az 1989. évi XXXIV. törvény (Vjt.) tartalmazza, az eljárási kérdéseket az 1997. évi C. törvény (Ve.) rendezi. Utóbbit átfogóan módosította a 2005. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Vemód.), de a külképviseleti szavazás szabályait csak átmeneti jelleggel, 2009. december 31-ig állapította meg. A módosítás az Alkotmánybíróság döntéseiből adódó követelményekre és a joggyakorlat tapasztalataira tekintettel történt. A Kormány rendeletben állapítja meg az országgyűlési egyéni választókerületek és területi választókerületek sorszámát, székhelyét és területét, az önkormányzati és területfejlesztési miniszter a választás előkészítése, határideje és technikai lebonyolítása tárgyában alkot rendeletet.
Bár a módosítás az alapelveket nem érintette, mégis érdemes azokat felidézni, mivel a reformok az alapelvek hatékonyabb érvényesülését szolgálják. A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket:
- a választás tisztaságának megóvása, a választási csalás megakadályozása,
- önkéntes részvétel a jelölésben, a választási kampányban, a szavazásban,
- esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,
- jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,
- jogorvoslat lehetősége és pártatlan elbírálása,
- a választás eredményének gyors és hiteles megállapítása.[33]
Az alapelvek tiszteletben tartásának és érvényesítésének a követelménye vonatkozik mind a választási szervekre (választási bizottságokra és irodákra), mind a jelöltekre, jelölő szervezetekre és a választópolgárokra.[34] A Ve. hatálya alá nem tartozó szervek - pl. az Országgyűlés, a Kormány és más közigazgatási szervek, a bírói-ügyészi szervek stb. - nem résztvevői a választási eljárásnak, ezért e szervek feladat- és hatáskörgyakorlása, tevékenysége nem tartozik a Ve. által szabályozott választási eljárás körébe.[35] Az alapelvek valamelyikének megsértése maga után vonhatja a választási eredmény megsemmisítését és az eljárás megismétlését.[36]
Ami a választókerületi beosztást illeti, az Országgyűlés még nem talált megfelelő megoldást a garanciális szabályok kidolgozására, mivel a Vjt. 50. § (2) bekezdésében még mindig ez áll: "Felhatalmazást kap a Minisztertanács [sic!] arra, hogy az egyéni és a területi választókerületek sorszámát, székhelyét és területét megállapítsa. Részmunkasikerként értékelhető, hogy a Ve.-be bekerült az új rendelkezés, miszerint a szavazókörök számát, sorszámát és területi beosztását a helyi választási iroda vezetője minden év januárjában felülvizsgálja.[37]
A választási eljárás nyilvánossága körébe új elemként ékelődött be a külképviseleti választásokon résztvevő megfigyelő intézménye. A külképviseletekre a jelölő szervezetek, valamint a független jelöltek (külképviseletenként és jelölő szervezetenként / független jelöltenként) egy-egy megfigyelőt bízhatnak meg. A külképviseleti megfigyelő választójoggal rendelkező magyar állampolgár lehet. A megfigyelőt az OVB-nél be kell jelenteni (név, személyi azonosító közlésével) a magyarországi első fordulót megelőző 16. napig. Az OVB a megfigyelő választójogát ellenőrzi, és ha megfelel, nyilvántartásba veszi. Az OVI a megfigyelő nevét és személyi azonosítóját megküldi a külképviseleti választási iroda vezetőjének. A nyilvántartásba vett külképviseleti megfigyelő jelen lehet a külképviseleti választási iroda munkájánál.
- figyelemmel kísérheti a külképviseleti választási iroda munkáját és a szavazás menetét,
- a szavazás befejezéséről kiállított jegyzőkönyvben rögzítheti észrevételeit,
- kifogást nyújthat be, azonban
- a szavazást és a külképviseleti választási iroda munkáját nem zavarhatja,
- a szavazás lezárását követően a lezárt urnát aláírhatja.[38]
A megfigyelő költségeit a küldő jelölt, jelölő szervezet viseli.
A külképviseleti szavazást egyébként a külképviseleti választási irodák bonyolítják, választási bizottság működése nélkül. A külképviseleteken - sem manuális, sem elektronikus módon - nem történik szavazatszámlálás.
- 19/20 -
1) A választójogosultság nyilvántartása körében említést érdemel, hogy a választás első fordulóját megelőző napot követően a névjegyzék lakcímváltozás miatt már nem módosítható.[39]
2) Új elemként került a nyilvántartások közé a külképviseleti névjegyzék, hiszen a választójogot érintő alkotmánymódosítás nyomán lehetővé vált a külföldről történő szavazás.[40] A külképviseleti névjegyzékbe való felvételét a választópolgár (ha lakcíme szerinti névjegyzékben szerepel) személyesen vagy meghatalmazott útján kérheti a lakcíme szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjétől (a jegyzőtől) az első forduló napját megelőző 23. napig.
A kérelemnek az azonosító adatok mellett tartalmaznia kell:
a) az országgyűlési képviselőválasztás első, második vagy mindkét fordulójára kéri-e a felvételét az érintett,
b) a külképviselet megjelölését, ahol a választójogát gyakorolni kívánja,
c) külföldi értesítési címét (ha a jegyző döntéséről szóló értesítést nem a magyarországi lakcímére kéri).
A kérelem alapján a jegyző a választópolgárt felveszi a külképviseleti névjegyzékbe és törli a lakcíme szerinti névjegyzékből. Erről értesíti a választópolgárt. A helyi választási iroda vezetője a külképviseleti névjegyzék adatait a magyarországi szavazást megelőző 15. napig megküldi az Országos Választási Irodának (OVI-nak), amely külképviseletenkénti bontásban elkészíti a külképviseleti névjegyzéket. Az OVI e névjegyzék adatait továbbítja a külképviseletekre, a külképviseleti választási iroda a névjegyzéket kinyomtatja és hitelesíti. A névjegyzék lezárását követően az OVI tájékoztatja a jelölő szervezeteket a külképviseleti névjegyzékbe felvett választópolgárok számáról.
A belföldi szavazással kapcsolatban csak néhány technikai jellegű rendelkezést iktatott be a 2005. évi módosítás, amelyek a választási csalás megakadályozásának alapelvét teszik hatékonyabbá. Ilyen új szabály, hogy a szavazatszámláló bizottság és a választópolgárok részére a szavazóhelyiségben és a szavazófülkékben - rögzítve - tollat kell elhelyezni. A szavazatszámláló bizottság tagjai a szavazóhelyiségben csak a hivatalosan elhelyezett tollat használhatják. A szavazatszámláló bizottság tagjai a szavazás alatt a szavazóhelyiségben nem használhatnak adatrögzítésre vagy adattovábbításra alkalmas eszközt a hivatalos választási iratok és a hivatalosan elhelyezett toll kivételével.[41]
A külképviseleti szavazás általános szabályainak megállapítása új jogintézményként került a törvénybe, és ezzel egyidejűleg az átmeneti szabályozás hatályát veszítette.
1) Külképviseleten szavazni csak akkor lehetséges, ha azt a fogadó állam nem ellenzi, és ha legalább egy választópolgár szerepel az adott külképviseleti névjegyzékben. A külképviseleti választási iroda mindazokat a feladatokat ellátja, amelyeket belföldön a szavazatszámláló bizottság végez, azonban mozgóurna a külképviseleten nincs, és összesítés sem történik. A szavazás a külképviseleten, ha azonban annak épülete erre nem alkalmas, egyéb helyiségben folyik. Legalább egy szavazófülkét és legalább egy urnát kell biztosítani.
2) Az első fordulóban a magyarországi szavazás napját megelőző 7. napon, főszabály szerint helyi idő szerint 6 és 19 óra között lehet szavazni. Azokon a külképviseleteken, ahol az időeltolódás a közép-európai időhöz képest -1 vagy -2 óra, a helyi idő szerinti 6 óra és a közép-európai idő szerinti 19 óra között lehet szavazni. Az amerikai kontinensen létesített külképviseleteken a magyarországi szavazást megelőző 8. napon, helyi idő szerint 6 és 19 óra között lehet szavazni.
3) A külképviseleti szavazás hagyományos módon, manuálisan történik; az elektronikus szavazást tehát nem intézményesítették. A szavazás menete:
- A külképviseleti választási iroda (a továbbiakban: iroda) megállapítja a szavazni kívánó polgár személyazonosságát és azt, hogy szerepel-e a külképviseleti névjegyzékben. Vissza kell utasítani azt, aki személyazonosságát meghatározott módon nem tudja igazolni, vagy nem szerepel a külképviseleti névjegyzékben.
- A szavazólapot és a borítékot átadják a választópolgárnak, ekkor az iroda tagja szavazásról szóló nyilatkozatot tölt ki, amelyet a választópolgár aláírásával lát el, és az iroda tagja hitelesíti.
- Az iroda a külső borítékon feltünteti annak az egyéni választókerületnek a megjelölését, amelynek szavazólapján a választópolgár szavaz.
- A választópolgár a szavazólapot a kitöltést követően a borítékba helyezi, és azt lezárja.
- A zárt borítékot és a szavazásról szóló nyilatkozatot a választópolgár átadja az iroda tagjának, aki azokat a választópolgár jelenlétében egy másik (külső) borítékba helyezi, azt lezárja és átadja a választópolgárnak.
- A választópolgár a külső borítékot a leragasztáson aláírja, majd az urnába helyezi.
4) A szavazást le kell zárni, ha a külképviseleti névjegyzéken szereplő valamennyi választópolgár leadta szavazatát. Ezt követően történik a külképviseleten leadott szavazatok továbbítása. Az iroda a szavazás lezárását követően az urnában - annak felnyitása nélkül - elhelyezi: a névjegyzéket, a visszautasítottak jegyzékét, a rendkívüli eseményekről kiállított jegyzőkönyvet, a kinyomtatott szavazólap-
- 20/21 -
okról készített nyilvántartást, a fel nem használt és a rontott szavazólapokat külön kötegelve, valamint a szavazás befejezéséről kiállított jegyzőkönyvet. Az urnát lezárja úgy, hogy ne lehessen abba szavazólapot elhelyezni vagy abból szavazólapot eltávolítani. A parlamenti választás első fordulója esetén a magyarországi szavazás előtti harmadik nap 24.00 óráig kell az urnának az OVI-hoz érkeznie. Ha az urna nem a meghatározott állapotban vagy nem a meghatározott határidőben érkezik meg, a szavazatokat az eredmény megállapításánál nem lehet figyelembe venni, ilyenkor az urnát felbontás nélkül kell tárolni, és a választást követő 90 nap után meg kell semmisíteni.
Az OVB a beérkezett urnákat felbontja, a szavazási iratokat - a külső boríték felbontása nélkül - az OVB elnöke az illetékes egyéni választókerületi választási bizottság elnökének adja át. Ha nincs rajta, hogy melyik választókerületbe tartozik, külön kell kötegelni.[43]
5) A külképviseleti szavazási iratok ellenőrzését az országgyűlési képviselőválasztásokon az egyéni választókerületi választási bizottság végzi:
a) első fordulóban a magyarországi szavazás napján,
b) második fordulóban a szavazási iratok beérkezését követően haladéktalanul.[44]
1) A szavazatszámlálásnál új rendelkezés, hogy - az érvénytelenek kötegelése után - a szavazatokat legalább kétszer meg kell számolni. Ez tehát kiegészíti azt a korábbi szabályt, hogy az ismételt számlálást mindaddig folytatni kell, amíg valamelyik előző számlálással azonos eredményt nem hoz.[45]
2) Külképviseleten leadott szavazatok iratainak ellenőrzésénél és a számlálásnál - az alkotmánybírósági döntéssel összhangban - fokozott figyelmet fordított a törvényhozó a titkosság követelményére. A szavazási iratok ellenőrzését követően az alábbi lépésekre kerül sor.
- Az egyéni választókerületi választási bizottság (a továbbiakban alább: VB) a külképviseleti szavazólapokat tartalmazó belső borítékokat felbontás nélkül szállítóborítékba zárja, amelyen fel kell tüntetni az abban elhelyezett belső borítékok számát.
- A VB elnöke a szállítóborítékot (és a jegyzőkönyveket) az egyéni választókerület székhelyén lévő, a VB által kijelölt szavazókör szavazatszámláló bizottsága elnökének adja át.
- A szavazatszámláló bizottság a külképviseleti szavazólapokat tartalmazó borítékokat felbontás nélkül összekeveri a szavazókörben leadott szavazatokat tartalmazó borítékokkal.
- A második fordulóban a szavazatszámláló bi-
zottság a szavazás lezárása után lezárja az urnát úgy, hogy ne lehessen abba szavazólapot elhelyezni vagy abból szavazólapot eltávolítani, majd a VB-nak adja át, amely gondoskodik annak biztonságos őrzéséről.
- A második fordulóban a VB legkésőbb a magyarországi szavazást követő hatodik napon az urnát és a szavazólapokat tartalmazó borítékokat átadja a kijelölt szavazatszámláló bizottságnak, amely számlál és megállapítja a szavazóköri eredményt.[46]
A választási bizottságok a jogorvoslati rendszer kiemelkedő szereplői: egyfelől ezek bírálják el a rendes jogorvoslati kérelmeket, másfelől döntéseikkel szemben is jogorvoslat kérhető.
1) Az új szabályozásban megváltozott a megbízott tagok bejelentésének határideje, a szavazást megelőző 9. napig lehet őket bejelenteni, a korábbi 16. nap helyett.[47]
2) A választási bizottságok döntését a módosítás részletesen szabályozza.
- Kötelező a döntéshozatalhoz szükséges tényállás megállapítása.
- A meghozott határozatok tartalmi és formai kellékeit, kijavításának és közlésének módját is aprólékosan kidolgozta a törvényhozó. A határozatot - ha jelen van vagy ha telefaxszáma vagy elektronikus levélcíme rendelkezésre áll - a meghozatala napján rövid úton kell közölni a kérelmezővel, valamint azzal, akire a határozat jogot vagy kötelezettséget keletkeztet vagy származtat. A határozat rövid úton való közlése a jelen lévők részére a határozat átadásával, telefaxon, elektronikus dokumentum formájában (e-mail), vagy a kézbesítési megbízott részére az említett módokon történhet. A határozat rövid úton való közlésének módját (módjait) a kérelmező jelöli meg.[48]
3) Az országgyűlési képviselőválasztásokra vonatkozóan a törvény külön, a XI. fejezetben szabályozza a hatásköröket, amelyek alapvetően nem változtak, csak a jogorvoslatok módosulása miatt volt szükség néhány korrekcióra.
- Az egyéni választókerületi választási bizottság dönt az egyéni választókerületi választás során felmerült kifogásról, a szavazatszámláló bizottság egyéni választókerületi választást érintő, illetőleg az egyéni és a területi választókerületi választást együttesen érintő döntése elleni fellebbezésről.
- A területi választási bizottság dönt a szavazatszámláló bizottság területi listát érintő döntése elleni fellebbezésről és az egyéni választókerületi választás bizottság határozata elleni fellebbezésről.
- Az OVB dönt a külképviseleti választási iroda
- 21/22 -
elleni kifogásról; olyan kifogásokról, amelyek nem tartoznak az egyéni választókerületi, vagy a területi választási bizottság hatáskörébe; a területi választási bizottság határozata elleni fellebbezésről.[49]
A választási jogorvoslatok törvényi szabályozása összhangban áll az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, amely szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.
A Vemód. az Alkotmánybíróság határozatait, továbbá a Ve. hatálybalépése óta eltelt gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve reformálta meg a választási eljárás jogorvoslati rendszerét. A jogorvoslat általános szabályaiként eddig alkalmazott jogorvoslati formák (panasz/kifogás) helyett új (háromfokozatú) jogorvoslati struktúra került kialakításra. A törvény által bevezetett új szabályozás szerint a választási bizottság elsőfokú határozatot hoz
- jogorvoslati eljárás során a választási jogszabályokat és alapelveket sértő cselekmények megsértése miatt benyújtott kifogás esetén,
- kérelemre (például jelölt nyilvántartásba vétele),
- hivatalból (például országgyűlési választásokon az 5%-os határ megállapítása).
A választási bizottság elsőfokú döntése ellen fellebbezés nyújtható be. A fellebbezés indokai között az első fokon eljáró választási bizottság által hozott határozat jogellenessége vagy a határozat meghozatalánál irányadó szempontok nem megfelelő mérlegelése (ideértve a bizonyítékok súlyának mérlegelését is) ellen lehet. Az OVB első fokon meghozott határozata ellen nincs helye fellebbezésnek, ugyanis ebben az esetben az eljárás kétfokú: határozata ellen a Legfelsőbb Bírósághoz lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni. A választási bizottság másodfokú döntése ellen bírósági felülvizsgálat lehetséges. A felülvizsgálat indokai azonosak lehetnek a fellebbezés indokaival.
A speciális jogorvoslati szabályok (a névjegyzék összeállításával kapcsolatos jogorvoslat, a választási bizottság eredményt megállapító döntése elleni jogorvoslat és a médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslat) a Ve.-nek a választási eljárás érintett részét szabályozó rendelkezéseihez kerültek (a korábbi szabályozás a jogorvoslatokról szóló X. fejezetben rögzítette azokat).[50]
a) Kifogást a választásra irányadó jogszabály, illetőleg a választás és a választási eljárás alapelveinek [3.§] megsértésére hivatkozással bárki benyújthat. A kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett jogszabálysértés elkövetésétől számított 3 napon belül megérkezzen. A választási bizottság a benyújtott kifogásról a beérkezésétől - áttétel esetén az elbírálására jogosult választási bizottsághoz történő beérkezésétől[52] - számított 3 napon belül dönt.
A jogorvoslati kérelmek benyújtásának helyére vonatkozó szabályozás 2005-től konkrétabb lett: a kifogást az elbírálásra jogosult választási bizottsághoz lehet benyújtani, azonban téves helyre történő benyújtás esetén a választási bizottságot az a kötelezettség terheli, hogy azt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező választási bizottsághoz továbbítsa. Azt, hogy melyik választási bizottság jogosult a jogorvoslat (kifogás, fellebbezés) elbírálására, a hatásköri szabályok választási típusonként rendezik. (A fellebbezés és a bírói felülvizsgálat esetén áttételre nincs lehetőség, ugyanis az elbírálásra jogosult választási bizottság vagy bíróság megnevezését a megtámadott határozat - a Ve. új rendelkezései szerint - mindenképpen tartalmazza.)[53]
A kifogásnak tartalmaznia kell
- a jogszabálysértés megjelölését,
- a jogszabálysértés bizonyítékait,
- a kifogás benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és - ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér - postai értesítési címét,
- a kifogás benyújtójának választása szerint (nem kötelező jelleggel) telefaxszámát vagy elektronikus levélcímét, illetőleg kézbesítési megbízottjának nevét és telefaxszámát vagy elektronikus levélcímét.
Ha a kifogás a kötelező tartalmi elemek tekintetében hiányos, vagy elkésett, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani azt.[54] A kifogás a választási bizottság határozatának meghozataláig visszavonható, a választási bizottság azonban az eljárást hivatalból folytathatja.
A külképviseleti választási iroda tevékenysége elleni kifogásról az OVB dönt. A kifogást vagy a külképviseleti választási iroda vezetőjéhez kell benyújtani, aki azt faxon vagy elektronikus úton haladéktalanul az Országos Választási Irodához továbbítja; vagy közvetlenül az OVB- hoz is benyújtható.
Ha a választási bizottság a kifogásnak helyt ad
- megállapítja a jogszabálysértés tényét,
- a jogsértőt eltiltja a további jogszabálysértéstől,
- a választási eljárást vagy annak a jogorvoslattal érintett részét megsemmisíti és megismételteti.
Ha a választási bizottság a kifogásnak nem ad helyt, azt elutasítja.
b) A választási bizottság elsőfokú határozata el-
- 22/23 -
len bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, illetőleg az ügyben érintett jogi személy fellebbezést nyújthat be:
- jogszabálysértésre hivatkozással, illetve
- a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen.[55]
A fellebbezést a megtámadott határozatot hozó választási bizottságnál (szavazatszámláló bizottság döntése elleni fellebbezés esetén az elbírálására jogosult választási bizottságnál) kell előterjeszteni, úgy, hogy az legkésőbb a megtámadott határozat meghozatalától számított 3 napon belül megérkezzen.[56]
A fellebbezésnek - amelyben új tények és bizonyítékok is felhozhatók - tartalmaznia kell
- a fellebbezés jogalapját,
- a fellebbezés benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és postai értesítési címét,
- a fellebbezés benyújtójának választása szerint telefaxszámát vagy elektronikus levélcímét, illetőleg kézbesítési megbízottjának nevét és telefaxszámát vagy elektronikus levélcímét.
E jogorvoslat a választási bizottság határozatának meghozataláig szintén visszavonható, de a választási bizottság az eljárást hivatalból folytathatja.
A fellebbezésről az annak elbírálására jogosult választási bizottság a beérkezésétől számított 3 napon belül dönt.[57]
Érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani a fellebbezést, ha
- elkésett,
- nem a megfelelő választási bizottsághoz nyújtották be (kivéve, ha a jogosult a fellebbezést az elbírálására jogosult választási bizottságnál - határidőben - terjeszti elő),
- nem tartalmazza a kötelező elemeket (jogalap, név, cím).
A fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult választási bizottság a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja és a megtámadott határozatot helybenhagyja, vagy megváltoztatja.
A fellebbezési eljárás során hozott határozatot a másodfokon eljárt választási bizottság közli a fellebbezővel és azokkal, akikkel az elsőfokú határozatot közölték.
c) A választási bizottság másodfokú határozata, továbbá az Országos Választási Bizottság határozata ellen bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, illetőleg az ügyben érintett jogi személy bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be
- jogszabálysértésre hivatkozással, illetve
- a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen.
A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a választási eljárásban a fellebbezési jogot kimerítették, vagy a fellebbezés kizárt.
A kérelmet a megtámadott határozatot hozó választási bizottságnál kell előterjeszteni, úgy, hogy az legkésőbb a megtámadott határozat meghozatalától számított 3 napon belül megérkezzen. A kötelező és
| Probléma | 1. fokon eljár | Fellebbezés | Felülvizsgálat |
| Szavazás során felmerült vitás kérdések | Szavazatszámláló bizottság | Egyéni választó- kerületi választási bizottság (ha az ügy az egyéni, vagy az egyéni és a területi választó- kerületet együttesen érinti) | Megyei/ fővárosi bíróság |
| Területi választási bizottság (ha az ügy a területi választó- kerületet érinti) | Megyei/ fővárosi bíróság | ||
| Egyéni választókerületi választással kapcsolatos kifogás | Egyéni választókerületi választási bizottság | Területi választási bizottság | Megyei/ fővárosi bíróság |
| Területi választókerületi választással kapcsolatos kifogás | Területi választási bizottság | OVB | LB |
| Külképviseleti választási iroda tevékenysége elleni kifogás | OVB | - | LB |
| Egyéb, egyéni és területi választási bizottság hatás- körébe nem tartozó kifogás | OVB | - | LB |
- 23/24 -
lehetséges tartalmi elemek azonosak a fellebbezésnél említettekkel.
A választási bizottság a kérelmet az ügy összes iratával a beérkezése napján felterjeszti az elbírálásra jogosult bírósághoz, amely a másodfokú határozatot hozó választási bizottság székhelye szerint illetékes megyei, fővárosi bíróság; az OVB határozata ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében a Legfelsőbb Bíróság.
A bírósági felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A kérelmező részére - annak kérésére - a szóbeli nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. Ez esetben az ellenérdekű fél számára is lehetővé kell tenni a szóbeli nyilatkozattételt. A bíróság nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban, a felterjesztésétől számított 3 napon belül határoz.
Az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás okai a fellebbezésnél említettekkel azonosak.
A bíróság a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; a megtámadott határozatot helybenhagyja, vagy megváltoztatja.
A bíróság a határozatát közli a kérelmezővel és azokkal, akikkel a másodfokú határozatot közölték, továbbá - a személyes adatok kivételével - azt nyilvánosságra hozza. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
A névjegyzékből való kihagyás, illetőleg törlés vagy a névjegyzékbe való felvétel miatt a névjegyzék közszemlére tételének időtartama alatt lehet kifogást benyújtani. Akit a külképviseleti névjegyzékbe felvettek, vagy akinek külképviseleti névjegyzékbe vételét elutasították, az erről szóló értesítés kézhezvételét követő 3 napon belül nyújthat be kifogást.
A kifogást minden esetben a helyi választási iroda vezetőjéhez kell benyújtani[59], aki arról legkésőbb a beérkezését követő napon dönt. Ha a kifogásnak helyt ad, a névjegyzéket, illetőleg a külképviseleti névjegyzéket módosítja. Ha nem ad helyt, a kifogást legkésőbb a beérkezését követő napon megküldi a helyi bíróságnak, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak. A bíróság egyesbíróként jár el, ügyvédi képviselet nem kötelező.
A bíróság a kifogásról a beérkezését követő 3 napon belül dönt. Ha a bíróság a kifogást alaposnak tartja, elrendeli a névjegyzék (külképviseleti névjegyzék) módosítását, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A helyi választási iroda vezetőjének döntését és a bíróság határozatát az érintettel és azzal, aki a kifogást benyújtotta, a bíróság határozatát a helyi választási iroda vezetőjével is közölni kell.
A választási eredményt megállapító döntés elleni jogorvoslat sajátossága az, hogy a szavazatszámláló bizottság döntése önállóan nem, csak az illetékes (egyéni választókerületi / helyi, illetőleg területi) választási bizottság döntésével együtt fellebbezhető meg (mivel az utóbbiak döntése az előbbién alapul). Az országgyűlési képviselők választásán az általánostól eltérő (rövidebb) benyújtási határidőt ír elő a Ve.
A szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntése ellen csak a választási bizottságnak a választási eredményt megállapító döntése elleni fellebbezéssel együtt van helye (közös fellebbezés).
A választási bizottságnak a választási eredményt megállapító döntése ellen fellebbezést
- a szavazatszámláló bizottság szavazóköri eredményt megállapító döntésének törvénysértő voltára (közös fellebbezés), vagy
- a szavazóköri eredmények összesítésére és a választási eredmény megállapítására vonatkozó szabályok megsértésére (önálló fellebbezés) hivatkozással lehet benyújtani.
Ha a közös fellebbezés elbírálása csak a szavazatok újraszámlálása útján lehetséges, és van matematikai lehetőség a választás eredményének megváltozására, a fellebbezést elbíráló választási bizottság, illetőleg a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet elbíráló bíróság köteles a szavazatokat újraszámlálni. A szavazatok újraszámlálása esetén a fellebbezés, illetőleg a bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elbírálására rendelkezésre álló határidő a kétszeresére nő, és a választási bizottság vagy a bíróság a választási irodák tagjainak közreműködését igénybe veheti.
Az országgyűlési képviselők választásán a választási eredményt megállapító döntés elleni fellebbezést úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a választási bizottság döntését követő napon megérkezzen. A fellebbezés elbírálására jogosult választási bizottság a fellebbezésről legkésőbb a beérkezését követő napon dönt. A választási bizottság határozata elleni bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet is úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a választási bizottság döntését követő napon megérkezzen. A bíróság a kérelemről legkésőbb a felterjesztését követő napon dönt. Ha a szavazást a választási bizottság vagy a bíróság megismételteti, a választási bizottság a megismételt szavazást a megismételtetett szavazás napját követő hetedik napra tűzi ki.
A Ve. nem biztosít hatáskört az Országos Választási Bizottságnak arra, hogy a kampánycsend időszaka alatt feltételezetten közzétételre kerülő reklámok közzétételét előzetesen megtiltsa, mivel a kampánycsend megsértése csak annak tényleges bekövetkezése után állapítható meg. A hirdetés fogalmi körében a Ve. csak a
- 24/25 -
politikai hirdetésről rendelkezik, a burkolt politikai hirdetés fogalmát nem ismeri.[62]
Az Alkotmánybíróság 60/2003. (XI. 26.) AB határozatában megállapította: alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a Ve.-ben, valamint a médiatörvényben nem biztosította a politikai hirdetésekkel kapcsolatos kifogások hatékony elbírálásának garanciáit. Ezért a 2005-ben módosított Ve. bevezeti a médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslatot, és akként rendelkezik, hogy a választási bizottságok - a választási alapelvekre is tekintettel - bírálják el a sajtó választási kampányban történő részvételével kapcsolatos kifogásokat.
A sajtó választási kampányban történő részvételével (így különösen a választási eljárás alapelveinek megsértésével, a politikai hirdetések közzétételével) kapcsolatos kifogást
- nem országos terjesztésű időszaki lap, illetőleg helyi műsorszolgáltatás esetében a kiadó, illetőleg a műsorszolgáltató székhelye vagy lakcíme szerint illetékes helyi választási bizottság,
- körzeti műsorszolgáltatás esetében a műsorszolgáltató székhelye vagy lakcíme szerint illetékes területi választási bizottság,
- országos terjesztésű időszaki lap, hírügynökség, illetőleg országos műsorszolgáltatás esetében az OVB bírálja el.
A kifogásban elegendő megjelölni (nem kell csatolni) a törvénysértés bizonyítékául szolgáló műsorszámot, a megjelölt bizonyítékot a választási bizottság hivatalból szerzi be.
Ha a választási bizottság a kifogásnak helyt ad, az általános jogkövetkezmények (megállapítás, eltiltás, eljárás megismételtetése) alkalmazásán túl kötelezheti a sajtószervet, hogy határozatát vagy annak rendelkező részét
- napilap, hírügynökség esetében 3 napon belül,
- folyóirat esetében a legközelebbi számban azonos módon,
- műsorszolgáltató esetében 3 napon belül, a jogsértő közléssel azonos napszakban és azonos számú alkalommal tegye közzé.
A 2006-ban megalakult Kormány programjában az áll, hogy a Kormány - a pártok konszenzusára építve - kezdeményezi, hogy az országgyűlési képviselők száma háromszáz fő alá csökkenjen. Az egyéni választókerületek megőrzése mellett a választói akaratot jobban kifejező, arányosabb választási rendszer kialakítása a cél.[63]
E lakonikus szándéknyilatkozatból az tűnik ki, hogy a 176 egyéni választókerület mellett maximum 120-122 listás mandátum kiosztására kerülhetne sor, ezért mindenképpen szükség lehet a többségi elv aránytalanságait kiküszöbölendő csökkenteni az egyéni választókerületek számát. Az új parlamenti választási rendszer kialakításához az alábbi alkotmányos követelményeket szükséges figyelembe venni.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a választási rendszer kialakítására nézve a törvényhozó - az alapelvek keretei között - széles mozgástérrel rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság korábbi megállapítása szerint "[a]z Alkotmány - a 71. §-ában meghatározott választási alapelveken kívül - nem tartalmaz rendelkezéseket a választójog gyakorlásának módjára nézve. Ebből következően az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét. Az Országgyűlés ezt a döntési szabadságát a választójogi szabályok megalkotása során is, csak az Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meghozni, hogy azok az Alkotmány rendelkezéseivel ne ütközzenek, Alkotmányban szabályozott alapvető jogot alkotmányellenes módon ne korlátozzanak."[64]
2. A választójogot azonban a testület kiemelkedően fontos alapjognak deklarálta, ezért az alapelvek korlátozására csak szűk körben van lehetőség.
A 6/1991. (II. 28.) AB határozatban a testület hangsúlyozta, hogy "a választópolgároknak az Alkotmány 71. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogát kiemelkedően fontos politikai jognak tekinti", mert "a választópolgárok kizárólag az aktív választójog négyévenkénti gyakorlása révén tudnak befolyást gyakorolni a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv összetételére." Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "- éppen azért, mert különösen fontos állampolgári jogról van szó - akár az egyenlőség, akár az általánosság bármiféle korlátozása csak igen jelentős elvi indokból fogadható el és egyeztethető össze az Alkotmánnyal."[65].
3. Az Alkotmánybíróság a passzív választójoggal összefüggésben konkretizálta a törvényhozó szabadságfokát és annak határait.
Az Alkotmánybíróság a passzív választójog tartalmáról több határozatában állástfoglalt. Már a 63/B/1995. AB határozatában kifejtette: "Az Alkotmány - a 71. §-ban meghatározott választási alapelveken kívül - nem tartalmaz rendelkezéseket a választójog gyakorlásának módjára nézve. Ebből következően az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét. Az Országgyűlés ezt a döntési szabadságát a választójogi szabályok megalkotása során is, csak az Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meghozni, hogy azok az Alkotmány rendelkezéseivel ne ütközzenek, Alkotmányban szabályozott alapvető jogot
- 25/26 -
alkotmányellenes módon ne korlátozzanak (...) Az Alkotmány 70. § (1) bekezdése (...) nem biztosít alanyi jogot arra, hogy mindenki, aki passzív választójoggal rendelkezik és képviselő kíván lenni, pusztán a saját akarat elhatározásából a választásokon jelöltként elinduljon."[66] Hangsúlyozta azt is az Alkotmánybíróság, hogy a jelöltté válás önmagában nem alkotmányos alapjog.[67]
4. Végül a testület hangsúlyozta a választójog, a demokrácia és a legitim hatalomgyakorlás kiemelkedő összefüggéseit, és a választópolgári aktivitás jelentőségét.
"A választások a képviseleti demokrácia kiemelkedően fontos eseményei, amelyek lefolyásának és eredményes kimenetelének legfőbb feltétele a választópolgári részvétel. A választási folyamattól való teljes vagy nagyfokú tartózkodás ellehetetlenítené, illetőleg kétségessé tenné a legitimált közhatalom létrejöttét, vagyis a népszuverenitást gyakorló testületek (Országgyűlés, képviselő-testületek) megalakulását, a választott tisztségek betöltését. A választói aktivitás legjelentősebb megnyilvánulása ugyan a szavazás, de a választópolgári részvétel szükségképpeni eleme a jelölésnek, a választási kampánynak, a választási bizottságok tevékenységének is."[68]
A vonatkozó, Kormány által előkészített törvényjavaslat 2006 júniusában készült el (a továbbiakban: Javaslat), amelynek főbb újításait érdemes röviden áttekinteni addig is, amíg az Országgyűlés dönt a napirendre tűzésről.
1) A parlamenti képviselők száma 298 lenne, és továbbra is vegyes választási rendszerben kerülnének megválasztásra. A választópolgároknak továbbra is volna, amelyek közül az egyiket egyéni jelöltre, a másikat listára adhatnák le. A kompenzációs lista azonban megszűnne, a töredékszavazatok beszámítására tehát nem lenne lehetőség. A választásokon 149 egyéni és 149 listás mandátum kerülne kiosztásra, a választás maga egyfordulósra egyszerűsödne.
2) A Javaslat szerint az egyéni választókerületek területét a Kormány - az ország településszerkezetére is figyelemmel - rendeletben határozná meg azzal, hogy
- az egy egyéni választókerület területén lakóhellyel rendelkező választópolgárok száma a megye választópolgárainak száma és a megyében található egyéni választókerületek száma hányadosától legfeljebb a hányados egyötödével térhetne el,
- az ország egész területe tekintetében az egy egyéni választókerületek területén lakóhellyel rendelkező választópolgárok legalacsonyabb és legmagasabb száma között kétszeres vagy azt meghaladó különbség nem lehetne.
A listás választókerület területe az egész országra kiterjedne, vagyis a jelölő szervezetek egyetlen országos listát állítanának.
3) Az egyéni választókerületekben továbbra is csak pártok állíthatnának jelöltet, vagy független jelöltek indulhatnának 750 állampolgári ajánlás alapján. A civilszféra más szerveződései tehát továbbra sem szerepelhetnének a parlamenti képviselőválasztáson. Az a párt állíthatna listát, amely legalább harmincöt egyéni választókerületben önállóan képviselőjelöltet állított. A pártok közös egyéni választókerületi jelöltállítás alapján - ugyanazon pártok részvételével - közös listát állíthatnának.
4) Az eredmény megállapításánál az egyéni választókerületekben a relatív többség elve érvényesülne, vagyis a legtöbb szavazatot megszerző jelölt válna képviselővé. A listás eredmény megállapításánál továbbra is érvényesülne az öt százalékos küszöb, vagyis az a lista szerezhetne mandátumot, amely a listás választókerületben leadott érvényes szavazatok több mint öt százalékát megszerezte. A közös lista akkor szerezhetne mandátumot, ha az a listás választókerületben leadott érvényes szavazatok több mint tíz százalékát, kettőnél több párt által állított közös lista esetében több mint tizenöt százalékát megszerezte. A szavazatok mandátumokká történő átalakításához a Javaslat továbbra is a d'Hont formulát irányozza elő.
1) A magyar választási rendszer többségi összetevői visszahatnak a pártrendszerre, elősegítve annak tömbösödését (két domináns párt irányába).[70] Ezért indokolt lehet a többségi elemek súlyát csökkenteni a kialakítandó választási rendszerben.
2) Fontos megjegyezni, hogy a listás rendszer önmagában nem garantálja az arányosságot, mivel azt további tényezők is befolyásolják. Az egyik a választási terület mérete: minél kisebb a választókerület, annál nagyobb az aránytalanság esélye.[71] A másik a jogi és a természetes küszöbérték. A természetes küszöböt több jogi tényező együttese adja: például az országgyűlési képviselőválasztás esetében az egyéni és a listás jelöltállítás egymásra épülő volta, a területi választókerületekben elnyerhető mandátumok alacsony száma, illetve az országosan érvényes bekerülési küszöb. A természetes küszöbérték (effective threshold) jelöli ki a mandátumhoz jutás minimális feltételeit.[72]
3) A bekerülési küszöb meghatározása nem kötelező; alkalmazása a képviseleti szerv szétforgácsolódásának megakadályozását szolgálja. Tulajdonképpen mind számszaki, mind politikai szempontból felesleges. A csekély támogatottságú jelölő szervezeteket megszűri a "természetes küszöbérték", amely adódik a jelölési és a mandátumszámítási szabályokból.
- 26/27 -
4) A szavazatok mandátumokká történő átszámítását befolyásolhatja, hogy a választók megváltoztathatják-e a lista sorrendjét. A preferenciális szavazás, azaz a lista választók általi alakíthatósága növelné a választás személyes jellegét. A törvényhozó egyébként az arányos rendszerben szokásos formulák közül szabadon választhat, megfontolva a következőket. A legnagyobb átlag formulák között a d'Hont-módszer a legkevésbé arányos, és rendszeresen a nagyobb pártokat támogatja. Ezzel szemben áll a tiszta Sainte-Laguë formula, amely nagyon megközelíti az arányosságot, és teljesen azonos módon kezeli a nagy és kis pártokat. A legnagyobb maradék formulák (Hare, Droop) szintén semlegesek a nagy és a kis pártok szempontjából. Célszerű lenne az új szabályozásban a hazánkban már alkalmazott módszerek közül[73] a módosított Sainte-Laguë formulát választani, mert ez eredményezi a legnagyobb arányosságot.[74] ■
JEGYZETEK
[1] Vö. 63/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 509, 513.
[2] Vö. Chronowski-Drinóczi-Petrétei-Tilk-Zeller: Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok, Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs 2006. 290. o.
[3] A 70. § új szövege a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lépett hatályba. 2002. évi LXI. törvény 7. §, 11. § (2) bekezdés.
[4] A 71. § új (1) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lépett hatályba. 2002. évi LXI. törvény 9. §, 11. § (2) bekezdés.
[5] Az Alkotmánybíróság - hivatalból eljárva - megállapította: az Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem teremtette meg maradéktalanul az Alkotmány 71. § (1) bekezdésébe foglalt egyenlő választójog alapelvéből következő követelmények érvényesülését biztosító jogszabályi feltételeket. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának - az országgyűlési képviselők Alkotmány 20. § (1) bekezdése alapján megtartandó választását követően - 2007. június 30-ig tegyen eleget. ABH 2005. 246
[6] 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005. 246
[7] 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005. 246, 248
[8] ABH 2000, 783, 784.
[9] 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005. 246, 249 és köv.
[10] 3/1991. (II. 7.) AB határozat, ABH 1991, 15, 17-18.
[11] Vö. 809/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 783, 784., 33/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 221, 226.
[12] 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005. 246, 251
[13] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy minden körülmények között ellentétes az egyenlő választójog elvével, ha az egyéni választókerületekben a jegyzékbe vett választópolgárok száma közötti kétszeres eltérés mutatható ki. A kétszeres eltérést tartalmazó szabályozás nem az egyenlő választójog első elemét, a szavazatok egyenértékűségét befolyásolja, mert az ország más-más részein (különböző választókerületekben) élő minden egyes választópolgár azonos számú szavazattal rendelkezik, és a szavazatszámlálásnál minden szavazat ugyanannyit ér. Ugyanakkor a kétszeres eltérés olyan különbséget eredményez az egyenlő választójog második eleme, a választópolgárok különböző közösségeihez tartozó személyek szavazatainak súlya között, hogy az ellentétes az alkotmányos általános [54. § (1) bekezdés; 70/A. § (1) bekezdés] és speciális [71. § (1) bekezdés] egyenlőségi szabályaival. Ilyen esetben a választásra jogosultak száma közötti eltérés olyan nagy mértékű, hogy azt semmiféle indok nem teheti alkotmányosan elfogadhatóvá. 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005. 246, 253
[14] 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005. 246, 252
[15] "Ma sem a Ve., sem más törvény nem határozza meg a választókerületek területének módosításánál irányadó szempontokat. Tisztázatlan, hogy a Kormánynak mit lehet és mit kell mérlegelnie, amikor a változtatásról dönt. Nincs törvényi szabály, amely a megengedett eltérés mértékéről rendelkezne, akár az egyes kerületek választópolgárainak száma közötti különbségek, akár az egyes kerületeknek az átlagtól való eltérése (és az esetleges kivételek) meghatározásával. Hiányoznak azok a törvényi garanciák is, amelyek azt biztosítanák, hogy a Kormány döntéshozatalhoz vezető eljárása megfeleljen a kiegyensúlyozottság és elfogulatlanság követelményeinek. ... Az Alkotmánybíróság a törvényi szabályozás súlyos hiányosságának tekinti, hogy nincs előírás az egyéni választókerületek területének és a területi listákhoz tartozó mandátumok számának időszakos felülvizsgálatára. Az elmúlt tizenöt évben nem is került sor az alkotmányos átalakulás idején rögzített kerülethatárok és listás mandátumszámok átfogó felülvizsgálatára." 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005. 246, 257
[16] 32/2004. (IX. 14.) AB határozat, ABK 2004. 8-9. szám. Érdekességként megemlítjük, hogy az Alkotmánybíróság korábban már foglalkozott a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok aktív választójogának gyakorlására vonatkozó jogi szabályozás alkotmányossági kérdéseivel. A 3/1990. (III. 4.) AB határozatában alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvénynek azt a rendelkezését, amely kimondta, hogy a választásban akadályozott az, aki a választás napján külföldön tartózkodik. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a szabály nem alkotmányellenes azon állampolgárok tekintetében, akiknek nincs magyarországi lakóhelyük, de sérti azoknak a magyar állampolgároknak az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogát, akik belföldi lakóhellyel rendelkeznek, csak a választás napján tartózkodnak külföldön. "Az átmeneti külföldön tartózkodás ugyanis a modern hírközlési és közlekedési viszonyok mellett nem képezheti akadályát az állampolgári jogok gyakorlásának." (ABH 1990, 25, 26.)
[17] Ve. XIX. fejezet, beiktatta a 2004. évi XCII. törvény. Az átmeneti szabályozás 2006. március 31-ig volt hatályos. Vö. Chronowski Nóra: "Integrálódó" alkotmányjog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2005. 280. és köv. o.
[18] 32/2004. (IX. 14.) AB határozat, ABH 2004, 446, 453
[19] A törvényhozó ezt az alkotmányossági problémát a 2004. évi európai parlamenti választások esetében megoldotta. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról rendelkező 2004. évi XLIII. törvény új 172. §-al egészítette ki a Ve.-t. Ebben úgy rendelkezett, hogy a 2004. évi európai parlamenti választásokon szavazatszedő bizottságok nem működnek. Az urna felbontását és a szavazatok számlálását, a külképviseleti szavazás eredményének megállapítását az Országos Választási Bizottság három erre kijelölt tagjának hatáskörébe utalta. Ez a szabályozás csak egyszeri alkalommal, a 2004. évi európai parlamenti választások alkalmával volt alkalmazandó, a 2004. évi választások lezárultával hatályát vesztette. 32/2004. (IX. 14.) AB határozat, ABH 2004, 446, 455
[20] ABH 1996, 165, 168.
[21] ABH 2002, 33, 38.
[22] 59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 607
[23] ABH 1992, 27, 31.
[24] 23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.
[25] ABH 2001, 1028. és 59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 607, 610
- 27/28 -
[26] ABH 2001, 1028, 1030-1031.
[27] ABH 1999, 237
[28] Vö. 59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 607, 612
[29] ABH 1999, 237, 243.
[30] ABH 1999, 237, 245.
[31] Kiss László alkotmánybíró különvéleményében kifejtette: "Látszatmegoldásnak tartom (...) a "megérkezés" cselekményéhez kötődő 3 napos jogvesztő határidő kikötését, amely időtartamnak ugyanakkor biztosítania kellene: a) a döntés írásba foglalását, arról az érintettek megfelelő módon és a lehető leggyorsabb tájékoztatását [Ve. 79. § (2) bekezdés]; b) a panasz, kifogás szakmai tartalmának - érintett általi - összeállítását; c) a panasz, kifogás előterjesztőjének meghallgatását; [Persze ha az ezt mérlegelő választási bizottság egyáltalán meghallgatja az érintettet: a Ve. 78. § (3) bekezdése ugyanis a "meghallgathatja" szóhasználattal nem teszi elkerülhetetlenné és kötelezővé a meghallgatást.] d) a panasz, kifogás "megérkezését". Olyan "elemek" ezek, amelyek szélső esetben, azaz irreálisan rövid határidő biztosítása esetén felvethetik a háromnapos jogorvoslati határidő alkotmányossága, alkotmányellenessége kérdését is." Lásd Kiss Lászlónak az 59/2003. (XI. 26.) AB határozathoz csatolt különvéleményét. ABH 2003, 607, 617
[32] 59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 607, 613
[33] Ve. 3. §
[34] Nem minősül választási eljáráson kívüli ügynek, ha az önkormányzat jegyzője mint a választási iroda vezetője intézkedik. BH 2004.339.
[35] BH 2002.381. és 5/2002. (II. 7.) számú OVB állásfoglalás
[36] BH 1999.45. A választási törvény 30. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a szavazatszámláló bizottság ellenőrzi a szavazóhelyiséget, levezeti a szavazást, gondoskodik a szavazás törvényes lebonyolításáról. Ennek során érvényre kell juttatnia a választási törvény 3. §-ában meghatározott választási alapelvet, így különösen őrködnie kell a választás tisztaságán, meg kell akadályozni a választási csalást, biztosítania kell az esélyegyenlőséget a jelöltek között. A szavazókörben a szavazatszámláló bizottság a jogszabályokat megszegte, amikor nem gondoskodott arról, hogy a mintaként kinagyított és kifüggesztett szavazólapra valamelyik jelölt neve mellé a szavazók befolyásolására alkalmas változtatás, jelölés ne kerülhessen. A megyei bíróság ezért megsemmisítette a szavazókör polgármester-választási eredményét, és a polgármesterre vonatkozó szavazást megismételtette. (Nógrád Megyei Bíróság Pk. 20.829/1998. sz.)
[37] Ve. 10. § (1) bek.
[38] Ve. 7/A. §
[39] Ve. 89/A. §
[41] Ve. 62. § (4)-(5) bekezdés
[44] Ve. 73/A. § A külképviseleti szavazási iratok ellenőrzése során a külső borítékot és a szavazásról szóló nyilatkozatot vizsgálják, a belső boríték felbontása nélkül, annak megállapítása érdekében, hogy a szavazatot az arra jogosult adta-e le, a külképviseleti névjegyzék adatai alapján. Érvénytelen a szavazási irat, ha (1) a polgár nem szerepel a külképviseleti névjegyzékben, (2) nem írta alá a külső borítékot, ha az nincs lezárva vagy sérült, (3) a külső borítékból hiányzik a szavazásról szóló nyilatkozat vagy a szavazólapot tartalmazó belső boríték, (4) a belső boríték nincs lezárva, (5) a nyilatkozat nem tartalmazza a választópolgár adatait vagy aláírását, (6) a választópolgárnak a nyilatkozaton feltüntetett adatai eltérnek a külképviseleti névjegyzéken szereplő adataitól, végül (7) a nyilatkozat nem tartalmazza a választási iroda hitelesítését. Ha a szavazási irat érvénytelen, ennek indokát a külső borítékon fel kell tüntetni, s a külső boríték tartalmát - a belső boríték felnyitása nélkül - vissza kell helyezni a külső borítékba. Ezeket a borítékokat külön kell kötegelni, és megsemmisítésükig a választási irodában biztonságos helyen kell őrizni. Ha a szavazási nem érvénytelen, a belső borítékot - annak felnyitása nélkül - a választási bizottság mindaddig külön tárolja, ameddig valamennyi külső boríték felbontásra nem kerül.
[45] Ve. 72. § (7) bek.
[46] Ve. 97/A. §
[47] Ve. 25. § (2) bek.
[49] Vö. Ve. 90/A. §
[50] Lásd a törvény indokolását.
[52] Ha a választási bizottság megítélése szerint a kifogás elbírálására nem az a választási bizottság jogosult, amelyhez azt benyújtották, a választási bizottság az ügyet - legkésőbb a beérkezését követő napon - átteszi az annak elbírálására jogosult választási bizottsághoz, amely köteles az ügyben eljárni. A választási bizottság e hatáskörét a bizottság elnökére átruházhatja. Ha a választási bizottság, illetőleg a bizottság elnöke az ügyet nem teszi át más választási bizottsághoz, a választási bizottság köteles az ügyben eljárni. A nem megfelelő helyre benyújtott kifogás elbírálására az elbírálásra jogosult választási bizottsághoz való megérkezéstől kell számítani a 3 napos határidőt.
[53] Lásd a törvény indokolását.
[54] Ha a kifogás áttételére kerül sor, a kifogás határidőben történt benyújtásának vizsgálatakor azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor az első választási bizottsághoz beérkezett.
[55] Nincs helye fellebbezésnek a másodfokon eljáró választási bizottság által hozott határozat, valamint az Országos Választási Bizottság határozata ellen, ezek bírósági felülvizsgálata azonban kérhető.
[56] A választási bizottságnak a szavazólap adattartalmának jóváhagyásával kapcsolatos döntése elleni fellebbezést úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a választási bizottság döntését követő napon megérkezzen. A fellebbezést elbíráló választási bizottság legkésőbb a fellebbezés felterjesztését követő napon dönt.
[57] A fellebbezést az ügy összes iratával a beérkezése napján fel kell terjeszteni az elbírálásra jogosult választási bizottsághoz. A felterjesztés során az első fokon eljáró választási bizottság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat.
[58] Ve. 20/E. §
[59] BH 2002.379. Nem tartozik az Országos Választási Bizottság hatáskörébe a választópolgárok számának megállapítása; kifogás előterjesztésére a névjegyzékkel összefüggésben van lehetőség.
[61] Ve. 44/A. §
[62] 5/2002. (II. 7.) OVB állásfoglalás. Lásd ehhez BH 2002.381. is: A kérelmező azt sérelmezte, hogy a G. Minisztérium, az I. és S. Minisztérium, és az M. Hivatal a Széchenyi-tervhez és a Bozsik-programhoz kapcsolódó hirdetéseiben "burkolt politikai tartalmú" hirdetését fogalmazta meg, és kérte az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételét. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Széchenyi-terv, a Bozsik-program hirdetése közvetlen politikai tartalmat nem hordoz, és nem minősül a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 2. §-ának 4. és 39. pontjában írt burkolt reklámnak vagy politikai hirdetésnek sem. Következésképp a politikai tartalmat nem hordozó hirdetés vonatkozásában az Országos Választási Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy a Kormánnyal és szerveivel szemben intézkedéseket tegyen. Az állami szervek hatáskörének és feladatkörének gyakorlása, működése nem tartozik a választási kampány körébe, és kampánycselekménynek sem minősíthető. (Legf. Bír. KVk. II. 37.400/2002. sz.)
[63] http://misc.magyarorszag.hu/binary/7843_kormanyprogram2006_tordelt.pdf
- 28/29 -
[64] 63/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 509, 513.; 31/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 210, 212-213.
[65] ABH 1991, 19, 20
[66] ABH 1996, 509, 513, 514.
[67] 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 82.
[68] 59/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 607, 611
[69] Lásd a T/235. számú törvényjavaslatot az országgyűlési képviselők választásáról, 2006. június
[70] Vö. Szoboszlai György: Képviselet és választási rendszer európai kontextusban - Az arányosság mint a konszenzus-demokrácia feltétele. Politikatudományi Szemle 1998/1. szám 170. o.
[71] Szoboszlai: i. m. 169. o.
[72] Szoboszlai: i. m. 175. o.
[73] Az országgyűlési képviselőválasztáson alkalmazzák a Hagenbach-Bischoff képletet mint legnagyobb maradék, valamint a d'Hont mint legnagyobb átlag formulát. A helyi választások esetében a módosított Sainte-Laguë képlettel dolgoznak.
[74] Arend Lijphart: Választási rendszerek: típusok, formák, fejlődésvonalak. In: Választási rendszerek (Szerk. Fábián Gy.) Osiris - Láthatatlan Kollégium, Budapest 1997. 70-71. o. A számítási módokat részletesen vizsgálja, és próbaszámításokkal összehasonlítja Hallók: i.m. 228-233. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
[2] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
